Fiatal felnőtteknek
Érzelmileg ellenállóvá válni
A szerző Spanyolországban, Sevillában él.
A szorongásom akkor kezdődött, amikor hazatértem a missziómból, így hát nem voltam biztos abban, hogyan haladjak tovább.
A fényképen modell szerepel
Az élet a terv szerint alakult.
Már majdnem befejeztem a missziómat. Az azt megelőző 18 hónapban megerősödött a bizonyságom, és kitágult a szabadítás tervéről alkotott szemléletmódom. Soha nem éreztem magam közelebb a Szabadítómhoz és Mennyei Atyámhoz. Az élet egyszerűen boldognak tűnt.
Igaz, hogy a családomban értek minket megpróbáltatások, azonban összességében izgatott voltam, és sok tervem volt a jövőre nézve. De aztán hazatértem. A megrázkódtatás pedig elég durva volt. Nehezemre eset visszazökkenni a mindennapi életbe. Szüntelenül azon aggódtam, hogy jó döntéseket hozzak és tökéletesen engedelmes legyek. Rendkívüli nyomást helyeztem önmagamra, hogy a missziómban megélt magas lelki szinten maradjak, mert attól féltem, ha nem így lesz, akkor lelkileg visszaesem.
Ahogy ez a nyomás egyre növekedett, elkezdtem szorongani és pánikrohamokat kapni. Egyre gyakoribbá váltak, míg végül úgy éreztem, megfulladok.
Sajnos elrejtettem az érzéseimet a családom és a barátaim elől. Tudtam, hogy a szorongást és a depressziót nem kell szégyellni, azonban annyira elvesztettem az uralmat a dolgok felett, és olyan elveszettnek éreztem magam, hogy még azt sem tudtam, hogyan fejezzem ki, amit éppen tapasztalok, hogy segítséget kérjek.
Szerencsére az Úr mindig ott van, hogy utat mutasson nekünk, amikor Őhozzá fordulunk. Némi elmélkedés és ima után késztetést éreztem, hogy megnyíljak a bátyámnak és a feleségének. Segítettek felismerni, hogy nem vagyok olyan „bolond”, mint gondoltam, valamint hogy bárkinek lehetnek érzelmi küzdelmei.
Reyna I. Aburto nővér, második tanácsos a Segítőegylet Általános Elnökségében, bizonyságot tett erről az igazságról: „Drága barátaim! Ez bármelyikünkkel megeshet – különösen akkor, amikor a boldogság tervében hívőkként szükségtelen terheket veszünk magunkra azzal, hogy úgy hisszük, már most tökéletesnek kell lennünk. Az efféle gondolatok nyomasztóak lehetnek. A tökéletesség elérése egy folyamat, amely halandó életünkön át és azután is folytatódni fog – és egyedül Jézus Krisztus kegyelme által lehetséges.”1
Egy sugalmazott tanfolyam
Amikor útmutatásért imádkoztam Mennyei Atyához, rájöttem, hogy adnom kell egy esélyt az Őáltala biztosított forrásoknak, valamint tanulnom kell és jó irányba kell változnom. Szerencsére abban az időben lehetőségem volt részt venni az egyház érzelmi ellenálló képesség tanfolyamán. Úgy tűnt, épp a legjobbkor jött a lehetőség, és szerintem ez nem volt véletlen.
A tanfolyam kézikönyve így határozza meg az érzelmi ellenálló képességet:
-
Képesnek lenni bátran és Jézus Krisztusba vetett hittel alkalmazkodni a kihívásokhoz.
-
A tőlünk telhető legjobban segíteni magunknak és másoknak.
-
Szükség esetén további segítséget kérni.2
Más szóval, az érzelmi ellenálló képesség egy olyan dolog, amelyre mindannyiunknak szüksége van.
Számomra ez a sugalmazott tanfolyam egyértelmű jele annak, hogy Mennyei Atya tudatában van azoknak a megpróbáltatásoknak, amelyekkel Jézus Krisztus egyházának tagjaiként szembesülünk. Szeretne segíteni nekünk továbbhaladni az Őhozzá visszavezető ösvényen. A tanfolyam számos gyönyörű oldalának megismerése segített rájönnöm, mennyire mélyen ismer Mennyei Atya mindannyiunkat és az egyéni szükségleteinket, illetve azonnal békességet éreztem, amikor elkezdtem a tanulmányozást. A tanfolyam világos és erőteljes örökkévaló igazságokat tanít, amelyek alkalmazhatók az életünkben, amikor mi vagy egy szerettünk mentálhigiénés gondokkal küzd.
Az egyik tanítás, amely nagy hatással volt rám, a 9. fejezetben található, melynek címe Erőt adni másoknak [Providing Strength to Others]. Ez a fejezet segített abban, hogy végül több segítséget kérjek. Az egymás szolgálatának tantételéről tanít. Megtanultam, milyen fontos másokat szolgálni azáltal, hogy elismerjük az érzéseiket és a véleményüket, valamint együttérzéssel és megértéssel fordulunk feléjük. Arra is rájöttem, miszerint bíznom kell másokban, hogy segítsenek nekem a küzdelmeimben.
Amikor képes voltam ezeket a gondolatokat átültetni a gyakorlatba, és megnyílni a családomnak és a barátaimnak a mentálhigiénés küzdelmeimmel kapcsolatban, meglepetésként ért, hogy mennyire együttérzőek és nem ítélkeznek. Nagyon sok támogatást kaptam tőlük.
Úgy érzem, hogy a szorongásom komolyabb és sötétebb fordulatot vett volna, ha nem osztom meg a kihívásaimat a szeretteimmel. Továbbá, ez az élmény segített mások felé fordulnom, valamint együttéreznem az aggodalmaikkal és a gondjaikkal.
Reménytelien nézhetünk szembe a jövővel
Viccesnek találom, hogy a missziómból való visszatérésemkor mennyire tartottam az ott szerzett „lelki alapom” elvesztésétől, pedig most már tudom, hogy a hazatérés egy új fejezet kezdete volt, melyben új módokat találhattam a hitem elmélyítésére.
A Mennyei Atyával és Jézus Krisztussal való személyes kapcsolatom rengeteget fejlődött és mélyült a hazatérésem óta, különösen azoknak a tantételeknek köszönhetően, melyeket ezen az érzelmi ellenálló képesség tanfolyamon tanultam, valamint azáltal, hogy Mennyei Atyára és a Szabadítóra támaszkodtam segítségért. Sokkal valóságosabbnak és még inkább jelen lévőnek érződnek a mindennapi életemben.
Megtanultam és elfogadtam, hogy Isten gyermekeiként folyamatosan változunk, tanulunk és fejlődünk. És annak ellenére, hogy az életünk változik, Mennyei Atya mindvégig változatlan. Nem várta el, hogy tökéletes legyek a missziómon, és ezt most sem várja el. Egyszerűen csak szeret engem, és azt akarja, hogy Őfelé igyekezzek, és tegyek meg minden tőlem telhetőt az Őhozzá visszavezető utazásom során.
Nos, csak azért, mert elvégeztem ezt az érzelmi ellenálló képesség tanfolyamot, az még nem jelenti azt, hogy többé nem szorongok vagy nincsenek már pánikrohamaim vagy olyan pillanataim, amikor leterheltnek érzem magam, vagy nyomaszt a jövő. Időnként még mindig előfordul. Mostanra azonban felismerem ezeket a mintákat, és megtanultam olyan eszközöket használni, amelyek segítenek egészségesebb módon kezelni őket, javítva a mindennapi életminőségemen.
Végül pedig ez a tanfolyam megtanította, milyen védekező mechanizmusokat használjak, amikor szorongok vagy kihívásokban van részem. Arra tanított, hogy legyek türelmes és könyörületes önmagammal és a tökéletlenségeimmel szemben. Azt is megtanultam megérteni, milyennek lát engem Isten, valamint hogy ne rémisszen meg, hogy nem látom, mit hoz a jövő.
Mind szakmai, mind pedig mennyei segítség által felismertem, miszerint rendelkezünk a szükséges eszközökkel ahhoz, hogy tudjuk, hogyan „cselekedj[ünk], és ne [helyettünk] cselekedjenek” (2 Nefi 2:26) az érzéseink, miközben tovább haladunk Krisztus felé.