Nyomtatásban nem jelenik meg

Az összetartozás ígérete

Írta: Jean B. Bingham, Sharon Eubank és Reyna I. Aburto

a Segítőegylet Általános Elnöksége

Részlet a Brigham Young Egyetem 2021. április 29-én tartott női konferenciáján elhangzott beszédből.

A Segítőegylet ígérete az, hogy sioni társadalommá válhatunk. Segítőegyleti nővérekként az a munkánk, hogy bátorítsuk egymást.

Mindannyian azzal a vággyal jöttünk e világra, hogy tartozzunk valahová. Néha sikerül szoros kapcsolatot kialakítanunk másokkal, néha viszont ez nehézséget jelent. Hogyan segíthetjük egymást, hogy ugyanazt a biztos elfogadást és szeretetet érezzük, amelyet mennyei otthonunkban már megtapasztaltunk?

Az egyházban minden 18. életévét betöltött nő a Segítőegylet tagja. Ennek az egyedülálló szervezetnek ma már több mint 7,5 millió tagja van. Akár az Elemiben, a Fiatal Nőknél, a Segítőegyletben, vagy a Vasárnapi Iskolában szolgálsz, tagja vagy a Segítőegyletnek is. Mindegy, hogy frissen végzett főiskolás, dolgozó nő, kisgyermekes anya, elvált asszony vagy éppen özvegy vagy – illetve akár több is igaz rád ezen élethelyzetek közül –, vitathatatlanul a Segítőegylethez tartozol.

Egy sioni társadalom ígérete

A Segítőegylet ígérete az, hogy sioni társadalommá válhatunk. Ha emlékezünk arra, kik vagyunk és milyen szövetségeket kötöttünk, akkor örökkévaló nővérekként fogunk tekinteni egymásra. Akkor felismerjük majd egymást azokból a réges-régi időkből, amikor vállvetve harcoltunk a sárkány és az angyalai ellen (lásd Jelenések 12:7) a választás jogáért, és amikor mindannyian bíztunk Jézusban, hogy beteljesíti ígéretét és a Szabadítónk lesz. Miközben felkészültünk földi életünkre, buzgón reméltük, hogy mindenki, aki csatlakozott hozzánk a Sátán legyőzéséért folytatott sikeres küzdelemben, visszatér majd mennyei otthonunkba a halandóság próbáját követően.

Ha örökkévaló szemszögből tekintünk egymásra, akkor örökkévaló nővérekként láthatjuk egymást. Örülünk egymás sikereinek, megosztjuk egymással a bánatunkat, megbocsátjuk egymás hibáit, és gyengeségünkben is támogatjuk egymást. Talán nem vagyunk benne tökéletesek, de az Úr mindössze annyit vár el tőlünk, hogy kezdetnek legyen készséges a szívünk (lásd Tan és szövetségek 64:34). Amikor „hajlandóak vagyunk egymás terheit viselni”, amikor hajlandóak vagyunk „gyászolni azokkal, akik gyászolnak” és „megvigasztalni azokat, akik vigasztalásra szorulnak”, amikor hajlandóak vagyunk „Isten tanújaként állni” (Móziás 18:8–9), akkor tartjuk meg a Vele kötött szövetségeinket.

Nem titok, hogy van még hova fejlődnünk. Tanulmányok kimutatták, hogy az első számú indok, amiért az emberek elfordulnak a vallástól, az az, hogy úgy érzik, ítélkeznek felettük vagy nem látják szívesen őket. Erre gyakrabban hivatkoznak, mint a tanbéli nézeteltérésekre vagy a hit hiányára. Jó hír azonban, hogy ez a helyzet gyakorlatilag megszüntethető, amennyiben mindenki felé kitárjuk a karunkat és a szívünket. Törekedhetünk arra, hogy „világosság legyünk bíra helyett”¹. Az ugyanis kizárólag az Úr feladata. A miénk az, hogy kitárjuk a karunkat és a szívünket. Ha ezt tesszük, azt fogjuk tapasztalni, hogy egy biztonságos helyet hoztunk létre, ahol osztozhatunk; egy biztonságos helyet,ahol fejlődhetünk; és egy biztonságos helyet, ahol a legjobbat hozhatjuk ki magunkból.

Figyelj, hallgass és válaszolj szeretettel

Annak érdekében, hogy Segítőegylet olyan hely legyen, ahova minden nő tartozhat, azáltal, hogy gyakoroljuk a szeretetteli reagálást, úgy gondoltuk, érdekes lehet, ha élethelyzeteket mutatunk be, valamint javaslatokat az azokra adható válaszokra. Mit gondolsz, melyik válasz lenne a legjobb?

1. élethelyzet: Úrvacsorai gyűlésen megpillantasz egy misszionáriust, aki idő előtt tért haza a missziójáról.

A: „Hát te mit csinálsz itt? Hisz csak nemrég mentél el. Vissza kellett jönnöd valamiért?”
B: „De jó, hogy látlak. Mesélj egy kicsit [arról a helyről, ahol szolgáltál].”

A legjobb válasz a „B”.

2. élethelyzet: Meglátsz egy ismerős fiatal felnőtt párt, akik éppen randin vannak.

A: „Jó látni benneteket. Mi a helyzet az iskolában és a munkában?”
B: Kacsints rá a fiatalemberre és bökd meg a könyököddel, majd hangosan suttogva kérdezd meg tőle: „Csak nem az esküvői harangok zúgását hallom?”

A legjobb válasz az „A”.

3. élethelyzet: Az egyházban meglátsz egy párt, akik már jó ideje házasok, de nincs gyermekük.

A: „Hogyhogy nincs még gyereketek? Mikorra tervezitek? Fiatalabbak már nem lesztek!”
B: „Élvezzétek ki, amíg nincs gyereketek. Szeretnétek egyet az enyémek közül?”

Ez becsapós kérdés volt. Valójában mindkét reakció kínos és érzéketlen.

4. élethelyzet: Egy egyházközségi szolgálati projektben kijelölnek, hogy dolgozz együtt egy egyedülálló egyháztaggal.

A: „De jó, hogy el tudtál jönni segíteni. Fantasztikus vagy. Hogyhogy nem vagy házas?”
B: „Szeretnélek jobban megismerni. Mesélj egy kicsit a munkádról [vagy a családodról vagy az érdeklődési körödről].”

A legjobb válasz a „B”.

5. élethelyzet: Az egyik barátod elmeséli, hogy éppen válófélben van a férjétől.

A: „Annyira sajnálom. Ha úgy érzed, segítene, bármikor szívesen meghallgatlak.”
B: „Valóban próbáltátok megoldani a dolgot? Aggódom a gyerekek miatt. Böjtöltél és imádkoztál a döntésedről?”

A legjobb válasz az „A”.

Találtál olyan módszereket ebben a gyakorlatban, melyeket használva jobbak lehetünk a figyelélsben, a hallgatásban és a szeretetteljes válaszadásban? Az alábbi három ötlet szintén segíthet abban, hogy biztonságos helyet teremtsünk nővéreinknek.

1. Találj egy helyet mindenkinek, ahol közreműködhet

Vedd sorra a Segítőegyletedhez tartozó nőket. Ki az, aki habozik csatlakozni a többiekhez, vonakodva szólal fel vagy visszautasítja a részvételt? Egyértelműen azt akarjuk, hogy minden nővér tagja legyen sioni társadalmunknak. Hogyan válhatunk „egy szívvé és egy elmévé” (Mózes 7:18)? Hogyan vonhatunk be minden nővért?

Kulcsfontosságú többek között azt megnézni, hogy kik sodródtak távolabb. Egy egyházközség segítőegyleti elnöknek, Chrisnek, az a szokása, hogy azokat keresi, akik kívülállónak érezhetik magukat. Amikor megtalálja őket, mosolyogva köszön nekik, a szemükbe néz, és figyelmesen meghallgatja, amit mondanak. Ugyanis az őszinte és összpontosított figyelmének köszönhetően úgy érzik, hogy észreveszik és megértik őket. Miközben hallgatja őket, gyakran felfedezi az erősségeiket és azokat a lehetőségeket, amelyeken keresztül ők is közreműködhetnek. Felismeri, hogy mindenkiben vannak olyan kiaknázatlan lehetőségek vagy rejtett tehetségek, amelyek arra várnak, hogy fejlesszék őket. Ebben a sugalmazott folyamatban az egyének belépnek Jézus Krisztus evangéliumának a körébe, és teljes családok áldatnak meg.

A körünket egészen addig tudjuk bővíteni, amíg minden nővér egymás karjába nem kapaszkodik. Eggyé válhatunk, készen arra a sioni társadalomra, amely egyesült Segítőegyletünk magjából fog kinőni.

Henry B. Eyring elnök, az Első Elnökség második tanácsosa azt mondta: „…még a különbségek is felfoghatók lehetőségként. Isten segít majd, hogy a másokban meglévő különbözőségekre ne a bosszúság forrásaként, hanem egyfajta pluszként tekintsünk.”² A különbségek teszik gazdagabbá a világot. Amikor a sajátunkon kívül mások erősségeit is fel- és elismerjük, akkor jobban végre tudjuk hajtani az Úr tervét – úgy, ahogy azt Ő szeretné.

2. Ne csak a nyilvánvaló különbségeket lásd

Többségünk szeretne szívélyes lenni, de időnként elakad a szavunk vagy tartunk attól, hogy hibázunk. Nem tudjuk, mit mondjunk, vagy hogyan válaszoljunk másképpen az embereknek. A Máté 8:1–34 rávilágít arra, milyen forradalmi módon segített Jézus másoknak összetartozni, például amikor

megtisztított egy leprást;
segített egy római százados szolgáján;
meggyógyította Péter anyósát;
a tömegben többekből is kiűzte az ördögöt;
bátorított egy zsidó írástudót;
arra biztatta az apját gyászoló férfit, hogy kövesse Őt;
lecsendesítette a vihart, és megnyugtatta pánikba esett tanítványai szívét;
meggyógyított két férfit, akiket lelkek szálltak meg, a sírok között éltek, és odakiabáltak neki; és
beleegyezett, hogy elhagyja a partot, amikor a babonás falusiak könyörögtek neki, hogy távozzon.

Szabadítónk, Jézus Krisztus képes a különbségek mögé látni, bele a szívünkbe, a bennünk rejlő lehetőségekbe és vágyainkba. Elnökségünk mindenkit arra buzdít, hogy legyen kedvesebb, mutasson őszintébb érdeklődést és nyújtson baráti jobbot.

3. Vonjuk be azokat, akik kívül lehetnek, de befelé tekintenek

Olyan időket élünk, amikor Isten az Ő szövetséges népének tett ígéretei kezdenek beteljesülni. Isten gyermekeiként szétszórattunk az Ő színe elől. Ebben a világban próbatételeknek és bánatnak vagyunk kitéve. Azonban Urunk, Jézus Krisztus azt ígérte, hogy úgy fog egybegyűjteni bennünket, miként a tyúk szárnyai alá gyűjti csibéit, ha szívünk minden szándékával bűnbánatot tartunk és visszatérünk hozzá (lásd 3 Nefi 10:6). A Szabadító az Ő törődésével és szeretetével gyűjt egybe bennünket. Akárcsak a kiscsibék, mi is sérülékenyek vagyunk, és az Ő kegyelmétől függünk. Krisztus tanítványaiként mi is segíthetünk népe egybegyűjtésében. Ez örömöt hoz számunkra.

Mindegyikünknek különböző út lett kijelölve, de járhatunk azokon együtt is. Az 1. Korinthusbeliek 12:12–27-ben Pál az egyházat az emberi testhez hasonlítja, így mutatva meg, hogy minden egyes ember fontos szerepet tölt be az egyházban. Mindannyiunknak vannak erősségei és gyengeségei. Mindannyian hozzá tudunk járulni valamilyen módon ahhoz, hogy másokat Krisztushoz vezessünk, ugyanakkor mindannyiunknak szüksége van arra, hogy közelebb kerüljünk Hozzá.

Mindannyian – a gyerekeket és a fiatalokat is beleértve – tevékenyen gyűjthetünk egybe másokat, hogy érezzék Isten szeretetét és Krisztus tanítványaivá váljanak. Ha kinyilatkoztatásra törekszünk, a Lélek mutatja majd nekünk az utat, és tudni fogjuk, mit tegyünk és mondjunk, hogy segítünk másoknak azt érezni, hozzánk tartoznak.

Egy meghívás

Képes a Segítőegylet az összetartozás ígéretét nyújtani? Igen! Nagyban különböznek a körülményeink, mégis mi, nők osztozunk alapvető tulajdonságokon, és örökkévaló reményekben. A nőknek nagy szükségük van arra – és képesek is rá –, hogy kapcsolatot teremtsenek másokkal, és mindannyiunknak tartoznunk kell valahová.

Krisztus tanítványaiként a mi feladatunk megkönnyíteni az embereknek, hogy Őhozzá jöjjenek. Mindannyian igyekszünk betartani a parancsolatokat és követni Jézus Krisztus példáját, de ebben mindannyian különböző módokon vallunk kudarcot. Azonban a Szabadító engesztelő hatalma által továbbra is törekedhetünk jobbá válni. Segítőegyleti nővérekként az a feladatunk, hogy bátorítsuk egymást.

Arra biztatunk titeket, hogy továbbra is erősítsétek a nővéri kötelékeket az egyházközségetek vagy gyülekezetetek minden nőjével, 18-tól 108 éves korig. Mivel minden egyén hihetetlen értékkel és végtelen lehetőségekkel bír, kérdezd meg magadtól: Mit tehetek én e lehetőségek kiaknázásáért és azért, hogy segítsek nekik értékesnek érezni magukat? A Segítőegyletnek minden nőt támogatnia kell, segítve őket abban, hogy mindig a mi isteni, örökkévaló nővériségünk tagjainak érezzék magukat.

Tanúságot teszünk arról, hogy az Úr, a mi Szabadítónk és Megváltónk tárt karokkal várakozik, hogy mindegyikünket az Ő nyájába vigyen. Ő buzgón reméli, hogy mi is segítünk az egybegyűjtésnek e nélkülözhetetlen munkájában, felkészülésként az Ő második eljövetelére. Terjesszük ki az összetartozás ígéretét minden nővérre, akire hatni tudunk!