Úgy élni „mintha” Isten ígéreteimáris beteljesedtek volna
Egy egyszerű kifejezés segített meglátnom, milyen módokon tartja be Isten az ígéreteit, köztük a pátriárkai áldásomban szereplőket is, még akkor is, ha éppen most esetleg nem tapasztalom azokat.
Fényképes illusztrációk a Getty Images jóvoltából
Időnként áldásnak és átoknak tűnhet örökkévaló látásmóddal rendelkezni. Bár vigaszt nyújt a tudat, hogy a dolgok végül megoldódnak, hosszúnak tűnik az örökkévalóságig várni. Neal A. Maxwell elder (1926–2004) a Tizenkét Apostol Kvórumából azt tanította, hogy „Isten egy örökkévaló mostban él, ahol a múlt, a jelen és a jövő állandóan Őelőtte van”1. Ez a tanítás azt sugallja számomra, hogy Isten nemcsak úgy tekint rám, mint aki most vár az ígéretekre, hanem azt is látja, hogy milyen hatással van ezeknek az ígéreteknek az örökkévalóságban való beteljesedése. Bár jelenleg nincs férjem vagy gyermekem a földön, Ő feleségként és anyaként tekint rám. Bár naponta tanúsítok emberi gyengeséget és törékenységet, Ő megdicsőült, tökéletes lényként tekint rám. És mivel Ő ezekben az örökkévaló szerepkörökben lát engem, előre tekinthetek és úgy élhetek, „mintha” (Járom 1:11) mindezek már be is következtek volna.
Ahhoz, hogy a „mintha” szerint éljünk, hinnünk kell abban, hogy Isten ígérettartó. Bár az „ígérettartó” nem szentírásbeli kifejezés, mégis az Őrá vonatkozó egyik kedvenc jelzőmmé vált. A szentírások az ígéretek könyvei. Az Ő szent temploma az ígéretek háza. A Vele kötött szövetségeim az én személyes ígéreteim. Az Ő munkája az ígéretek munkája. Ő pedig egy olyan ígérettartó, aki alig várja, hogy áldásokat árasszon a népére (lásd Tan és szövetségek 109:21). Megemlékezett Rákhelről, kiszabadította Dávidot, táplálta a sareptai asszonyt, egy megígért földre vezette Izráel gyermekeit, és bevezette evangéliuma régóta megígért visszaállítását. És ami a legfontosabb, elküldte Egyszülött Fiát, hogy véghez vigye „az ember halhatatlanságát és örök életét” (Mózes 1:39). Valóban, a szentírásokban „az Úr kinyilatkoztatta magát és tökéletes jellemét…, hogy képessé tegye az ember elméjét arra, hogy fenntartás nélkül Őbelé vesse a bizalmát” (Bible Dictionary, “Faith”).
Mivel Isten az ígéretek Istene, időnként nehezemre esik megbékélnem azzal, hogy mindeddig miért nem teljesedtek be bizonyos ígéretek az életemben. Sok olyan embert ismerek már, akikben hasonló érzések támadtak a pátriárkai áldásuk áttekintésekor, illetve más papsági áldások és a Szentlélektől érkező késztetések fontolóra vétele során. Hogyan éljünk tehát úgy, „mintha” azok az ígéretek már beteljesedtek volna? Szeretnék megosztani három ötletet.
1. Gondoljunk át sokféle ígéretet
Az egyik kulcsa annak, hogy higgyünk abban, miszerint Mennyei Atyánk ígérettartó, ha tudatában vagyunk annak, milyen sokféle ígéretet adott nekünk. Néhány ígéret izgalmasabbnak vagy jelentőségteljesebbnek tűnik, mint mások, és gyakran ezek azok, amelyek szinte már rögeszménkké válnak. Bár felismerjük, hogy ezen ígéretek közül sok nem fog beteljesedni ebben az életben, azt reméljük, hogy a halandóságban elnyerjük egy részüket, és hithűen élünk, hogy egy nap majd elnyerjük azok beteljesedését. Várakozással tekintünk például arra, hogy „a feltámadás minden emberrel bekövetkez[ik]” (2 Nefi 9:22); az azzal járó örömre, ha „egy lelket hozunk Őhozzá” (vö. Tan és szövetségek 18:15); arra, hogy megszabaduljunk a testünkben lévő tövistől (2 Korinthusbeliek 12:7); egy örökkévaló házasságra és családra; legfőképpen pedig a felmagasztosulásra és arra, hogy olyanokká váljunk, mint a mennyei szüleink2.
Más ígéretek lehetnek aprók és egyszerűek, és ezeket néha magától értetődőnek tekinthetjük. Ezek az ígéretek lehetővé teszik, hogy örömre leljünk a halandóságban, és olyan dolgokat is magukban foglalnak, mint az, hogy Krisztus „Lelke mindig velü[n]k legyen” (Tan és szövetségek 20:77); a tudás, hogy az Ő kegyelme elegendő (lásd 2 Korinthusbeliek 12:9); a békesség megtapasztalása ebben a világban (lásd Tan és szövetségek 59:23); és azt, hogy „minden körülmények közepette boldogok”3 legyünk. Krisztus ezt az ígéretet tette: „Nem hagylak titeket gyámoltalanul; eljövök ti hozzátok” (vö. János 14:18).
Az Ő ígéretei éppen olyan végtelenek, mint az Ő hatalma és szeretete. Ha időt szakítunk arra, hogy még teljesebb mértékben felismerjük, amit Ő megígért, akkor fokozhatjuk annak valószínűségét, hogy még több ígérete beteljesedését megtapasztaljuk, és ezáltal még inkább ígérettartóként bízzunk Őbenne.
2. Ismerjük fel a kezét
Azt hiszem, sokszor előfordult már az életben, hogy annyira a látszólag jelentőségteljesebb ígéretekre összpontosítottam, vagy egy-egy konkrét, remélt ígéretre, hogy elsiklott a figyelmem afelett, amit az Úr éppen akkor tett értem jelen időben. Hajlamosak vagyunk bizonyítékot találni bármire, amit keresünk. Ha azt keressük, hogy mi teljesedett be, látni fogjuk az Úr társaságát a napjaink során. Látni fogjuk azokat az ajtókat, amelyeket Ő megnyitott számunkra. Látni fogjuk a „zálogokat” (lásd Alma 58:11), amelyeket Ő küldött nekünk.
Az egyik módja annak, ahogyan megtanultam meglátni az Ő társaságát, Henry B. Eyring elnöktől, az Első Elnökség második tanácsosától származott, aki arról tanított, hogy naponta jegyezzük fel, miként láttuk Isten kezét nap mint nap felénk nyúlni, hogy megáldjon minket.4 Ez a mindennapos elmélkedés és feljegyzés talán minden másnál jobban megváltoztatott engem. Ezen keresztül kezdtem felismerni, hogy az Úr mindennap velem jár, és több ígéretet teljesít, mint azt el tudtam volna képzelni.
Olyan világban élünk, ahol sokan arra összpontosítanak, hogy milyen hiányosságok jellemzik az életüket. Túl sokan kezdjük azzal a gondolattal a napot, hogy elégtelenek vagyunk, és úgy érezzük, hogy levertük a lécet. Talán úgy érezzük, hogy nincs elég időnk, pénzünk, energiánk, bátorságunk, reményünk, hitünk és így tovább. Az ilyesfajta látásmód nagyon megnehezíti az ígéretek beteljesedésének észrevételét.
Az Eltűnődünk kegyelmeden című himnusz kijelenti: „Mily végtelen a jóságod és a szereteted”5. Az úrvacsorára való felkészülésem során éveken át a hét folyamán elkövetett a hibákra összpontosítottam, és azokra a hiányosságokra, melyek jellemeztek. Csak azt láttam, hogy milyen messze vagyok attól, hogy olyan legyek, mint Krisztus. Miután a Lélek ezen a dalszövegen keresztül tanított engem, elkezdtem eltűnődni azon, hogy miként voltam tanúja a hét folyamán az Ő kegyelmének és végtelen jóságának. Amikor visszagondoltam ezekre, láttam az ígéretek teljesülését. Láttam, hogy Ő valóban velem volt. Ő valóban megvigasztalt, képessé tett és megerősített engem. Ő valóban betartotta az ígéreteit.
3. Segítsünk teljesíteni a másoknak tett ígéreteit
Néhány karácsonnyal ezelőtt számos olyan élményben volt részem, amelyek elmélyítették a megértésemet az arra irányuló vágyával kapcsolatban, hogy teljesítse a gyermekeinek tett ígéreteit. Ahelyett, hogy nyugtalanul vártam volna egy újabb magányos ünnepi időszak beköszöntét, úgy döntöttem, inkább törekedni fogok az Ő eszközének lenni mindabban, amiben csak szüksége van rám. Így hát mindennap megkérdeztem Tőle, hogy kivel kell éreztetnem az Ő szeretetét, és miképpen oszthatnám meg a legjobban ezt a szeretetet az Ő nevében. A Szentlélek által csodáknak voltam tanúja, és éreztem annak az örömét, hogy eszköz lehetek az Ő kezében néhány apró és egyszerű ígéret teljesítésében. Továbbra is mindennap imádkozom azért, hogy eszköz lehessek az Ő számára.
Amikor úgy döntünk, hogy bízunk Istenben, és úgy élünk, „mintha” az ígéretek már beteljesedtek volna, akkor megleljük az erőt ahhoz, hogy kikeljünk az ágyból, hithűen éljünk, és türelmesen várjunk akkor is, amikor ez nehéz feladatnak tűnik. Sárához hasonlóan úgy döntünk, hogy „hűnek tart[juk] azt, a ki az ígéretet tette” (Zsidók 11:11). Ábrahámhoz hasonlóan „Istennek ígéretében sem kételked[ünk]” (Rómabeliek 4:20), miközben „reménység ellenére reménykedve hi[szünk]” (Rómabeliek 4:18).
Mindenki esetében másként fog megmutatkozni, ha úgy él, „mintha”. Számomra azt jelenti ez, hogy hamar és rendszeresen tartok bűnbánatot, bízva abban, hogy az erőfeszítéseim segítenek hasonlóvá válnom Őhozzá. Megtartom a már megkötött szövetségeimet, tudva azt, hogy a most meghozott döntéseim meg fogják áldani a férjemet és a családomat. Erőért könyörgöm ahhoz, hogy ne rettenjek vissza (lásd Tan és szövetségek 19:18) a magánytól, és keresem az alkalmakat mások felemelésére. Már most olyan otthont teremtek, ahol jó érzéssel nevelném fel a gyermekeimet.
Nem mindig könnyű az a döntés, miszerint bízni fogunk az Ő ígéreteiben. Az Úrra várni olyan hitet igényel Jézus Krisztusban, amely időnként többnek érződik annál, mint amit mi össze tudunk szedni. Alma mégis bizonyságát tette, hogy Isten „minden ígéretét be fogja tölteni, amit majd neked tesz, mert az atyáinknak tett ígéreteit is betöltötte” (Alma 37:17). Isten ígéretei biztosak, és tudom, hogy a Szabadító minden szükséges segítséget és támogatást meg fog adni, amikor arra törekszünk, hogy megismerjük Mennyei Atyánkat, és bízzunk Őbenne, aki „minden részében igazol[ni fogja] a szavát” (Alma 25:17). Mert valóban úgy van, hogy „nincsen hozzád hasonló Isten, sem az égben ott fenn, sem a földön itt alant, a ki megtartod a szövetséget és az irgalmasságot a te szolgáidnak, a kik te előtted teljes szívvel járnak” (1 Királyok 8:23).