Nyomtatásban nem jelenik meg: Jöjj, kövess engem!
Kérdezd meg őket az álmodról!
Függetlenül attól, hogy Mennyei Atya miként kommunikál velünk, fontos szem előtt tartanunk, hogy ezt szeretné tenni.
A Salt Lake templom fényképe. Készítette: Kimberly Willett Hayes
Amikor Cecilia Betancourt elkezdett találkozni a teljes idejű misszionáriusokkal a mexikói Tijuanában, nem igazán érdekelte az üzenetük. Inkább csak be akarta bizonyítani, hogy tévednek.
„Be akartam bizonyítani a nézőpontomat – hogy tudom, miben hiszek, és hogy bármit is fognak tanítani nekem, az nem helyes” – emlékszik vissza Cecilia. Olyannyira igyekezett bebizonyítani az igazát, hogy az első három beszélgetésből nem sokat tanult.
„Amire viszont emlékszem, az a negyedik lecke – mondja. – Ez a negyedik lecke volt az, amely megváltoztatta a szívemet.”
Ez a beszélgetés, amely a parancsolatok betartására összpontosított, bemutatta Cecilia számára a templomokat, valamint az örökkévaló házasság és családok tanát.1
„Amikor megmutattak nekem egy képet a Salt Lake templomról, a Lélek azt súgta nekem: »Kérdezd meg őket arról a kiskori álmodról!«” Visszaemlékezve egy szobára, amelyet az álmában látott, Cecilia ezt kérdezte a misszionáriusoktól: „A templomban bizonyos sorrendben elhelyezett székek vannak?”
„Igen” – felelték a misszionárius nővérek.
„Van ott egy párna vagy olyasmi, ami mögött valaki áll?” – kérdezte Cecilia.
A misszionáriusok, nem tudván biztosan, hogy mennyi részletet oszthatnak meg, furcsán egymásra néztek, majd így válaszoltak: „Igen.”
„A templomban az emberek fehérbe öltöznek?” – kérdezte Cecilia.
„Igen” – felelték a misszionáriusok.
Aztán Cecilia azt kérdezte: „A terem közepén álló személy mögött van valami fényes és fehér, ahova nem mehetek be?”
„Igen” – válaszolták megint csak a misszionáriusok.
„Abban a pillanatban – idézi fel Cecilia – valami azt súgta nekem: »Ez az a hely, amit az álmodban láttál.« Akkor sírva fakadtam. Nem tudtam visszatartani a könnyeket. Az egyik nővér megkérdezte: »Cecilia, fel fogsz készülni a keresztelkedésre?« A Lélek olyan erős volt, hogy igent mondtam.”
Éjszakai látomások
A legtöbb álom nyilvánvalóan nem olyan jelentős vagy az egész életre kiható, mint Betancourt nővér gyermekkori álma. Azonban a szentírások szerint az álmok jelentik az egyik módját annak, ahogyan Mennyei Atyánk felkészít, figyelmeztet, és ismereteket nyilatkoztat ki a gyermekeinek.
Amikor például az egyiptomi József fiatal férfi volt, azt álmodta, hogy a szülei és a fivérei meghajolnak előtte (lásd 1 Mózes 37:9). Ez az álom csodálatos módon teljesedett be, miután József „az Isten lelke” által (1 Mózes 41:38) megfejtette a fáraó bőségről és éhínségről szóló álmát (lásd 1 Mózes 41), majd kormányzó lett Egyiptomban (lásd 1 Mózes 41:40–43), és megmentette atyja családját (lásd 1 Mózes 45).
További szentírásbeli példák közé tartozik, amikor Dániel megfejtette Nabukodonozor álmát, amely megfejtés „éjjeli látásban” jelentetett meg neki (Dániel 2:19). Dániel ezt mondta a királynak: „…van Isten az égben, a ki a titkokat megjelenti; és ő tudtára adta Nabukodonozor királynak: mi lészen az utolsó napokban” (Dániel 2:28).
Az Újszövetségben az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, ezt mondva neki: „…ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet; mert a mi benne fogantatott, a Szent Lélektől van az” (Máté 1:20). Egy későbbi álomban az angyal ezt mondta Józsefnek: „…vedd a gyermeket és annak anyját, és fuss Égyiptomba, és maradj ott, a míg én mondom néked; mert Heródes halálra fogja keresni a gyermeket” (Máté 2:13).
Miután a bölcsek hódoltak a gyermek Krisztusnak, „álomban meginttettek, hogy Heródeshez vissza ne menjenek” (Máté 2:12).
A Mormon könyvében Lehi ezt mondta a családjának: „Álmodtam egy álmot, vagy más szavakkal, látomást láttam” (1 Nefi 8:2; lásd még 1 Nefi 1:16).
David A. Bednar elder a Tizenkét Apostol Kvórumából azt tanította: „Sokféleképpen érkezik kinyilatkoztatás, például álmok, látomások, mennyei hírnökökkel folytatott beszélgetések vagy sugalmazás útján.”2
Richard G. Scott elder (1928–2015) a Tizenkét Apostol Kvórumából azt mondta, hogy a sugalmazott közléseket magukban foglaló álmokat általában szent érzés kíséri.
„Az Úr általunk nagyra tartott egyéneket használ arra, hogy álmunkban igazságokat tanítsanak nekünk, mert bízunk bennük és hallgatunk a tanácsaikra – tette hozzá Scott elder. – Valójában az Úr tanít a Szentlélek által. Álmunkban talán könnyebben értjük, és valószínűbb, hogy megérinti a szívünket, ha olyan valaki tanít minket, akit szeretünk és tisztelünk.”3
Függetlenül attól, hogy Mennyei Atya miként kommunikál velünk, fontos szem előtt tartanunk, hogy ezt szeretné tenni.
Russell M. Nelson elnök erre emlékeztetett minket: „Mióta az egyház elnökeként megkaptam új elhívásomat, a Lélek többek között azt véste ismételten az elmémbe, hogy az Úr milyen készségesen fedi fel szándékát és akaratát. A kinyilatkoztatás elnyerésének kiváltsága Isten gyermekeinek adott egyik legnagyobb ajándéka.”4