Hogyan kaphatunk személyes életünkre vonatkozó kinyilatkoztatást és sugalmazást?
Írta: Richard G. Scott elder
a Tizenkét Apostol Kvórumából
Miért akarja az Úr, hogy imádkozzunk Hozzá és kérjünk Tőle? Mert így kapunk kinyilatkoztatást.
Mindenki, aki ennél a pulpitusnál beszédet mond, érzi az egyháztagok erejét és támogatását világszerte. Hálás vagyok, hogy ugyanezt a támogatást egy szerető társtól is megkapom a fátyol túloldaláról. Köszönöm, Jeanene.
A Szentlélek fontos tudnivalókat közöl, melyek utat mutatnak nekünk halandó utazásunk során. Ha a közlés erőteljes, világos és lényegi, akkor megérdemli a kinyilatkoztatás jelzőt. Ha késztetések sorozatából áll, amelyek lépésről lépésre közelebb visznek minket egy jó célhoz, akkor azt most az üzenet kedvéért nevezzük sugalmazásnak.
Kinyilatkoztatást példáz az útmutatás, amelyet Spencer W. Kimball elnök kapott, miután hosszan és folyamatosan fohászkodott az Úrhoz annak kérdésében, hogy minden arra érdemes férfi megkaphatja-e a papságot az egyházban, amikor az még csak néhányukra korlátozódott.
A kinyilatkoztatást példázza ez az útmutatás is, amelyet Joseph F. Smith elnök kapott: „Hiszem, hogy mennyei hírnökök és mennyei lények között mozgunk és élünk. Nem vagyunk elválasztva tőlük. […] Közeli kapcsolatban vagyunk a rokonainkkal, az őseinkkel…, akik előttünk mentek a lélekvilágba. Nem tudjuk elfelejteni őket, nem szűnünk meg szeretni őket, mindig a szívünkben és az emlékezetünkben vannak, ezért elszakíthatatlan kötelékek fűznek hozzájuk. […] Ha így van ez a mi véges állapotunkban, amikor halandó gyengeségek öveznek…, mennyivel inkább… hihető az, hogy az eltávozott hűek… még jobban látnak minket, mint mi őket, és még jobban ismernek minket, mint mi őket. […] Az ő jelenlétükben élünk, látnak minket, törődnek a jólétünkkel, jobban szeretnek minket most, mint bármikor. Mert most látják, milyen veszélyek leselkednek ránk…, ezért minálunk is jobban szeretnek minket, és jobban vágynak a jólétünkre.”1
Megerősödhetnek a fátyolon keresztüli kapcsolatok azokkal, akiket ismerünk és szeretünk. Ezt úgy érjük el, hogy eltökélt erőfeszítéseket teszünk annak folyamatos megtételére, ami helyes. Megerősíthetjük kapcsolatunkat egy eltávozott egyénnel, akit szeretünk, ha felismerjük, hogy a különválás időleges, a templomban kötött szövetségek pedig örökkévalóak. Ha kitartóan engedelmeskedünk, akkor az ilyen szövetségek biztosítják az azokban foglalt ígéretek örök megvalósulását.
Életemben a kinyilatkoztatás egyik nagyon egyértelmű esete volt az, amikor erős késztetést éreztem a Lélektől arra, hogy megkérjem Jeanene Watkinst, legyen hozzám pecsételve a templomban.
Az egyik legnagyobb lecke, amit mindannyiunknak meg kell tanulnia, a kérés. Miért akarja az Úr, hogy imádkozzunk Hozzá és kérjünk Tőle? Mert így kapunk kinyilatkoztatást.
Ha nagyon nehéz üggyel szembesülök, én úgy próbálok rájönni, mit tegyek, hogy böjtölök. Imádkozom, hogy találjak és megértsek olyan szentírásokat, amelyek segítenek. Ez körkörös folyamat. Elkezdek olvasni egy szentírásrészt, átgondolom, mit jelent a vers, és sugalmazásért imádkozom. Azután ismét gondolkozom, és imádkozom, hogy tudjam, vajon rájöttem-e mindarra, aminek a megtételét az Úr elvárja tőlem. Gyakran további benyomások érnek, és még jobban megértem a tant. Rájöttem, hogy ez egy jó módja a szentírásokból történő tanulásnak.
Gyakorlati alapelvek is vannak, amelyek elősegítik a kinyilatkoztatást. Először is mindaz, ami olyan érzelmeket vált ki, mint a harag, a megbántottság vagy a védekezés, elűzi a Szentlelket. Ezektől az érzésektől meg kell szabadulni, különben kicsi esélye van annak, hogy kinyilatkoztatást kapjunk.
A másik alapelv az, hogy vigyázzunk a humorral. A harsány, nem helyénvaló nevetés sérti a Lelket. A jó humorérzék segíti a kinyilatkoztatást – a harsány nevetés nem. A humorérzék gőzszelepként szolgálhat, mikor nagy nyomás nehezedik ránk az életben.
A kinyilatkoztatás másik ellensége az, ha szavainkba némi túlzás vagy feltűnési vágy vegyül. Az átgondolt, csendes beszéd kedvez a kinyilatkoztatás elnyerésének.
Másrészt a lelki kommunikációt segítheti az egészséges életmód is. A mozgás, a megfelelő mennyiségű alvás és a jó táplálkozási szokások fokozzák a kinyilatkoztatás elnyerésének és megértésének képességét. A nekünk kijelölt ideig élünk. Azonban gondos, helyénvaló döntésekkel emelhetjük szolgálatunk minőségét és jóllétünket.
Fontos, hogy a mindennapos tevékenységeink ne vonják el a figyelmünket a Lélekre való odafigyeléstől.
Álomban is érkezhet kinyilatkoztatás, az álom és az ébrenlét közti alig észrevehető átmenet során. Ha azonnal igyekszel megragadni a tartalmat, akkor még nagyon részletesen le tudod jegyezni, máskülönben hamar elhalványul. Az éjszaka érkező ihletett közléseket általában szent érzés kíséri az élmény egészével kapcsolatban. Az Úr általunk nagyra tartott egyéneket használ arra, hogy álmunkban igazságokat tanítsanak nekünk, mert bízunk bennük és hallgatunk a tanácsaikra. Valójában az Úr tanít a Szentlélek által. Álmunkban talán könnyebben értjük, és valószínűbb, hogy megérinti a szívünket, ha olyan valaki tanít minket, akit szeretünk és tisztelünk.
Ha az Úr céljait szolgálja, akkor Ő bármit az emlékezetünkbe juttathat. Emiatt azonban ne törekedjünk kevésbé a Lélek késztetéseinek feljegyzésére! A sugalmazás gondos lejegyzése azt jelzi Istennek, hogy közléseit szentnek tartjuk. Emellett ha lejegyezzük, akkor jobban vissza tudjuk majd idézni a kinyilatkoztatást. A Lélektől kapott útmutatás e feljegyzéseit védeni kell attól, hogy elvesszenek vagy illetéktelen kezekbe kerüljenek.
A szentírások ékesszólóan megerősítik, hogyan nyitja meg a folyamatosan megélt igazság a sugalmazás ajtaját, hogy tudjuk, mit tegyünk, és ahol szükséges, ott isteni hatalom fokozza az egyéni képességeinket. A szentírások leírják, hogyan erősítette meg az Úr a szükség idején az egyén arra irányuló képességét, hogy legyőzze a nehézségeket, a kételyt és a látszólag leküzdhetetlen kihívásokat. Ha elgondolkodtok ezeken a példákon, a Szentlélek által csendes megerősítést kaptok arról, hogy ezek az élmények valósak. Tudni fogjátok, hogy hasonló segítség nektek is rendelkezésetekre áll.
Láttam olyanokat, akik bár erejüket meghaladó kihívásokkal néztek szembe, tudták mit tegyenek, mert bíztak az Úrban, tudván, hogy Ő majd rávezeti őket a megoldásokra, amikor sürgősen szükségük van rájuk.
Az Úr kijelentette: „És a magasságból taníttassatok. Szenteljétek meg magatokat, és hatalommal ruháztattok fel, hogy adhassatok, méghozzá amint szóltam.”2 A szenteljétek meg magatokat felszólítás némi fejtörést okozhat. Harold B. Lee elnök egyszer elmagyarázta nekem, hogy ezeket a szavakat a következő kifejezéssel is helyettesíthetjük: „tartsátok be a parancsolataimat”. Olvassátok el így, és talán egyértelműbb lesz a tanács!3
Szellemileg és fizikailag is tisztának kell lennünk, és a szándékainknak is tisztáknak kell lenniük ahhoz, hogy az Úr sugalmazni tudjon. Aki engedelmeskedik a parancsolatainak, abban megbízik az Úr. Az illető hozzáfér a Tőle érkező sugalmazáshoz, hogy tudja, mit tegyen, és szükség szerint isteni hatalmat kap annak megtételéhez.
A lelkiség akkor erősödhet meg és állhat még inkább rendelkezésre, ha igazlelkű környezetbe ültetik. A fennhéjázás, a kevélység és a beképzeltség köves talajhoz hasonlít, amely soha nem fog lelki gyümölcsöt teremni.
Az alázatosság termékeny talaj, melyből kisarjad a lelkiség, és a sugalmazás gyümölcsét hozza, hogy tudjuk, mit tegyünk. Isteni hatalomhoz biztosít hozzáférést, hogy elvégezzük, amit meg kell tennünk. Akit a dicséret vagy az elismerés vágya ösztönöz, az nem érdemli ki a Lélek általi tanítást. Aki öntelt vagy engedi, hogy érzelmei befolyásolják a döntéseit, azt nem fogja erőteljesen vezetni a Lélek.
Amikor eszközként másokért munkálkodunk, akkor könnyebben kapunk sugalmazást, mint amikor csak magunkra gondolunk. Míg másokat segítünk, az Úr saját javunkat szolgáló útmutatást adhat nekünk.
Mennyei Atyánk nem azért helyezett minket a földre, hogy kudarcot valljunk, hanem azért, hogy dicső sikerrel járjunk. Talán ellentmondásosnak tűnik, de ezért van az, hogy időnként nagyon nehéz felismerni az imára kapott válaszokat. Időnként ostoba módon saját tapasztalatainkra és képességeinkre támaszkodva próbálunk szembenézni az élettel. Sokkal bölcsebbek vagyunk, ha ima és isteni sugalmazás által igyekszünk megtudni, mit tegyünk. Engedelmességünk biztosítja számunkra azt, hogy szükség esetén isteni hatalmat kapjunk a kívánt cél eléréséhez.
Sokunkhoz hasonlóan Oliver Cowdery sem ismerte fel az Úr által már megválaszolt imák nyilvánvalóságát. Szemeinek és a mi szemeinknek a felnyitására adatott ez a kinyilatkoztatás Joseph Smith által:
„[Á]ldott vagy azért, amit tettél; mert kérdeztél engem, és íme, amilyen gyakran kérdeztél, utasítást kaptál a Lelkemtől. Ha nem így lett volna, nem jutottál volna el oda, ahol most vagy.
Íme, te tudod, hogy kérdeztél engem, és én felvilágosítottam az elmédet; és most azért mondom el neked ezeket a dolgokat, hogy tudhasd, hogy az igazság Lelke világosított fel téged”4.
Ha úgy érzitek, hogy Isten nem válaszol az imáitokra, gondolkozzatok el ezeken a szentírásokon, majd figyelmesen keressetek bizonyítékokat saját életetekben arra, hogy talán már válaszolt is nektek.
Két dolog jelzi, ha egy érzés vagy késztetés Istentől ered: békét hoz a szívbe, valamint csendes, melengető érzést kelt. Ha követitek az általam felvázolt alapelveket, akkor fel lesztek készülve rá, hogy életetek kritikus időszakaiban felismerjétek a kinyilatkoztatást.
Minél jobban követitek az isteni útmutatást, annál boldogabbak lesztek itt és az örökkévalóságban, és annál jobban fejlődtök és tudtok majd szolgálni. Nem teljesen értem, hogy is van ez, de ez az életetekre vonatkozó útmutatás nem foszt meg benneteket az önrendelkezésetektől. Olyan döntéseket hozhattok, amilyeneket csak szeretnétek. Ne felejtsétek el azonban, hogy a helyes dolgok megtétele iránti hajlam békét hoz az elmének és boldoggá tesz.
A helytelen döntések bűnbánat által helyrehozhatók. Ha minden feltétel teljesül, akkor Jézus Krisztus, a mi Szabadítónk engesztelése megszabadít az elkövetett hibákért járó igazságosság követeléseitől. Ez varázslatosan egyszerű és oly páratlanul csodálatos! Ha továbbra is igazlelkűen éltek, akkor mindig késztetést kaptok, hogy tudjátok, mit tegyetek. Időnként a megfelelő lépés felfedezéséhez jelentős erőfeszítésre és bizalomra lesz szükség a részetekről. De késztetést kaptok, hogy tudjátok, mit tegyetek, ha eleget tesztek életetekben ezen isteni útmutatás feltételeinek, vagyis engedelmeskedtek az Úr parancsolatainak, bíztok az Ő isteni boldogságtervében, és kerültök mindent, ami azzal ellenkezik.
A Mennyei Atyánkkal való kommunikáció nem jelentéktelen kérdés, hanem szent kiváltság. Örök, változatlan tantételeken alapszik. Hitünk, engedelmességünk, valamint önrendelkezésünk megfelelő használata révén kapunk segítséget Mennyei Atyánktól.
Az Úr ihlessen titeket is, hogy megértsétek és használjátok a személyes kinyilatkoztatáshoz és sugalmazáshoz vezető tantételeket, Jézus Krisztus nevében, ámen.