Próféták látomása a Segítőegyletről: hit, család, segítségnyújtás
Írta: Julie B. Beck
a Segítőegylet nemrég felmentett általános elnöke
Hit, család és segítségnyújtás – ez a három egyszerű szó fejezi ki legjobban a próféták látomását az egyházban lévő nőtestvérekről.
Az elmúlt években azt a sugalmazást kaptam, hogy beszéljek gyakran a Segítőegyletről – annak céljairól és ismertetőjegyeiről,1 történelmének értékéről,2 munkájáról és arról, ahogyan együtt dolgozik a püspökökkel és a melkisédeki papság kvórumaival.3 Úgy tűnik, most azt kell kiemelnem, mit láttak és látnak a próféták a Segítőegyletben.4
Az Úr prófétái nemcsak az eldereket és a főpapokat tanították céljaikról és kötelességeikről, hanem azt is elmondták, mit látnak a Segítőegylet nőtestvéreiben. Tanácsaikból nyilvánvalóak a Segítőegylet céljai: a hit és a személyes igazlelkűség növelése, a családok és otthonok megerősítése, valamint a szükséget látók felkutatása és megsegítése. Hit, család és segítségnyújtás– ez a három egyszerű szó fejezi ki legjobban a próféták látomását az egyházban lévő nőtestvérekről.
A visszaállítás kezdete óta a próféták mindig is azt mondták, hogy olyan erős, hű, céltudatos nőket látnak maguk előtt, akik tudatában vannak örök értéküknek és céljaiknak. Amikor Joseph Smith próféta megalapította a Segítőegyletet, azt mondta első elnökének, hogy elnököljön „eme egylet felett a szegényekről való gondoskodásban – szükségleteik kielégítésében, valamint eme intézmény különböző ügyeinek intézésében”5. A szervezetet így látta maga előtt: „válogatottnak kell lennie, mely elhatárolódik a világ minden gonoszságától”6.
Brigham Young, az egyház második elnöke, azt az utasítást adta tanácsosainak és a Tizenkét Apostol Kvórumának, hogy mondják meg a püspököknek: „Alapítsanak [a nőtestvérek] Női Segítőegyleteket a különböző egyházközségekben”. Majd hozzátette: „Néhányan talán úgy gondolják, hogy ez egy jelentéktelen dolog, de nem az.”7
Később Joseph F. Smith elnök azt mondta, hogy a világi szervezetekkel ellentétben, amelyeket „férfiak vagy nők hozt[a]k létre”, a Segítőegylet „Isten által fenségesen megalkotott, fenségesen felhatalmazott, …fenségesen elrendelt szervezet”8. Joseph Fielding Smith elnök később azt mondta a nőtestvéreknek, hogy „hatalmat és felhatalmazást kaptak sok nagyszerű dolog megtételére”9. Azt mondta: „Ti a világ legnagyszerűbb női szervezetének tagjai vagytok. Egy olyan szervezeté, amely elengedhetetlen részét képezi Isten földi királyságának, és amelyet azért hoztak létre és azért működtetnek, hogy segítsen hithű tagjainak örök életet nyerni Atyánk királyságában.”10
Kiterjedt hatáskör
Évente több százezer új nő és fiatal nő lép be a nőtestvérek eme egyre bővülő körébe.11 Ezt követően, függetlenül attól, hogy a nőtestvér hol lakik vagy hol szolgál, tagsága és társasága megmarad a Segítőegyletben.12 A Segítőegylet fontos céljai miatt az Első Elnökség kifejezésre juttatta abbéli kívánságát, hogy a fiatal nők már jóval 18 éves koruk előtt kezdjenek el felkészülni erre a lépésre.13
A Segítőegylet nem program. Hivatalos részét képezi az Úr egyházának, amelyet „Isten rendelt el”, hogy tanítsa, erősítse és ihlesse a nőtestvéreket a hitet, a családot és a segítségnyújtást illető céljaikban. A Segítőegylet egy életmód az utolsó napi szent nők számára, melynek hatásköre messze túlmutat egy vasárnapi osztály vagy társasági összejövetel hatáskörén. Követi azon női tanítványok mintáját, akik az Úr Jézus Krisztussal és apostolaival szolgáltak az ősi egyházban.14 Tudjuk, hogy „legalább olyan kötelező egy nőnek a Segítőegylet által táplált erényeket az élete részévé tenni, mint amilyen kötelező a férfiaknak a papság által tanított jellemvonásokat beépíteni az életükbe”15.
Amikor Joseph Smith próféta megszervezte a Segítőegyletet, arra tanította a nőtestvéreket, hogy „segítsen[ek] a szegényeken”, és szabadítsák meg a lelkeket.16 A lelkek megszabadításával kapcsolatos megbízás révén a nőtestvérek felhatalmazást kaptak arra, hogy kiterjedt hatáskörben szervezkedjenek és vegyenek részt e munkában. Az első segítőegyleti elnököt arra választották el, hogy kifejtse a szentírásokat, és a Segítőegyletnek azóta is fontos szerepe van a tanításban az Úr egyházában. Amikor Joseph Smith elmondta a nőtestvéreknek, hogy a Segítőegylet szervezete fel fogja készíteni őket „a papság kiváltságaira, áldásaira és ajándékaira”17, megnyílt előttük az Úr szabadító munkája. A lelkek megmentéséhez hozzá tartozik az evangélium megosztása és a misszionáriusi munkában való részvétel. Hozzá tartozik a templomi és a családtörténeti munka. Hozzá tartozik minden lehetséges dolog megtétele azért, hogy lelkileg és fizikailag is önellátókká váljunk.
John A. Widtsoe elder kijelentette, hogy a Segítőegylet „segítségnyújtás a szegénység, a betegség, a kétkedés és a tudatlanság esetén – és minden olyan körülmény közepette, mely akadályt jelenthet egy nő örömének és fejlődésének kiteljesedésében. Micsoda nemes megbízatás!”18
Boyd K. Packer elnök „védőfal[hoz]”19 hasonlította a Segítőegyletet. A nőtestvérek és családjaik megvédésének felelőssége felerősíti a látogatótanítók szolgálatának jelentőségét, és kimutatja, hogy hajlandóak vagyunk megemlékezni az Úrral kötött szövetségeinkről. „A szükséget látók és bajba jutottak szolgálói[ként]” a püspökökkel összhangban munkálkodva gondoskodunk a szentek fizikai és lelki szükségleteiről.20
Spencer W. Kimball elnök azt mondta: „Számos nőtestvér rongyokban jár – lelki rongyokban. Nekik… csodás palástok, lelki palástok járnak. […] A ti kiváltságotok, hogy elmenjetek az otthonukba, és a rongyokat palástokra cseréljétek.”21 Harold B. Lee elnök osztotta ennek látomását. Ezt mondta: „Nem látjátok, miért bízta rá az Úr… a segítőegyleti nőtestvérekre ezen otthonok meglátogatását? Mert maga a Mester mellett nincs senki az egyházban, akinek kedvesebb lenne az érintése, aki teljesebb mértékben értené ezen egyének szívét és életét.”22
Joseph F. Smith elnök arra figyelmeztette a segítőegyleti nőtestvéreket és vezetőiket, hogy nem akarja, „hogy eljöjjön az idő, amikor a Segítőegyleteink követni fogják e mostanában kialakuló, nők által létrehozott szervezeteket, vagy keveredjenek velük, és ezáltal elveszítsék saját azonosságtudatukat”. Elvárta a nőtestvérektől, „hogy vezessé[k] a világot, különösen pedig… a világban élő nőket mindenben, ami dicséretre méltó, mindenben, ami Istenhez méltó, mindenben, ami felemelő és megtisztító erejű az emberek gyermekei számára”23. Tanácsa kihangsúlyozza annak szükségességét, hogy zárjuk ki a hagyományokat, a hóbortot, a társadalmi irányzatokat, és tegyük részévé azon gyakorlatokat, melyek összhangban állnak a Segítőegylet céljaival.
Azok a vezetők, akik kinyilatkoztatásra törekszenek, meggyőződhetnek arról, hogy a Segítőegylet minden gyűlése, tanítása, órája, tevékenysége és erőfeszítése eleget tesz a céloknak, amelyekért meg lett szervezve. Az áhított társaság, barátság és egység annak becses eredményei, hogy együtt szolgálunk az Úrral az Ő munkájában.
A próféták látomásának beteljesítése
Thomas S. Monson elnök és tanácsosai nemrég bizonyságot tettek róla, „hogy az Úr visszaállította az evangélium teljességét Joseph Smith prófétán keresztül, és hogy a Segítőegylet is fontos része ennek a visszaállításnak”. Azon vágyuk bizonyítékaként, hogy a Segítőegylet „ragyogó örökség[e]” megőriztessen, az Első Elnökség nemrég kiadta és világszerte szétküldte a Leányaim a királyságomban: A Segítőegylet története és munkássága című könyvet. E könyv oldalain mintát és példákat láthatunk arra, amikor a férfi- és nőtestvérek együtt dolgoznak a családban és az egyházban, és tantételeket tanulhatunk arról, hogy kik vagyunk, miben hiszünk, és mit kell védenünk. Az Első Elnökség arra biztat minket, hogy tanulmányozzuk ezt a fontos könyvet, és engedjük, „hogy annak időtlen igazságai és lelkesítő példái hatással legyenek az élet[ünk]re”24.
Amikor a nőtestvérek egyre inkább összhangba kerülnek a Segítőegylet céljaival, beteljesedik a próféták látomása. Kimball elnök azt mondta: „Olyan erő van ebben a [segítőegyleti] szervezetben, melyet még nem gyakoroltak a maga teljességében annak érdekében, hogy megerősítsék Sion otthonait, és felépítsék Isten királyságát – és nem is fogják egészen addig, míg mind a nőtestvérek, mind pedig a papság meg nem látja a Segítőegyletben rejlő lehetőségeket.”25 Megjövendölte, hogy „az egyház utolsó napokban bekövetkező erőteljes növekedésének java részét az idézi majd elő, hogy a világon élő sok derék nő – akik gyakran oly nagy belső lelki érzékenységgel rendelkeznek – tömegesen jön majd az egyházba. Ez pedig annak függvényében történik, hogy az egyház nőtestvérei… mennyire látszanak majd különbözőnek és másnak – jó értelemben – a világban élő nőktől.”26
Hálás vagyok a próféták látomásáért a Segítőegylet vonatkozásában. Gordon B. Hinckley elnökhöz hasonlóan én is meg vagyok győződve róla, „hogy nincs sehol még egy olyan szervezet, amely megközelíti ennek az egyháznak a Segítőegyletét”27. Most a mi feladatunk az, hogy összhangba hozzuk magunkat a próféták Segítőegyletre vonatkozó látomásával, miközben növeljük a hitet, megerősítjük a családokat, és segítséget nyújtunk.
Lorenzo Snow elnök szavaival zárok: „A [Segítőegylet] jövője tele van ígéretekkel. Az egyház növekedésével a haszna is egyenes arányban nő, és még több jó befolyással bír majd, mint a múltban.”28 Azoknak a nőtestvéreknek pedig, akik segítenek előre vinni Isten királyságát, ezt mondta: „[A]hogy osztoztatok e munkálatokban, bizonyosan úgy fogtok osztozni a munka diadalában, valamint abban a felmagasztosulásban és dicsőségben, melyet az Úr az Ő hithű gyermekei számára tartogat.”29 Én is bizonyságot teszek e látomásról, Jézus Krisztus nevében, ámen.