E konferencia befejeztével
Írta: Thomas S. Monson elnök
Gondolkozzatok el a hallott igazságok felől, és e tanítások segítsenek nektek még jobbá válni, mint a konferencia kezdetén voltatok!
Most hogy véget ért e pompás konferencia, érzem, hogy szívem csordultig megtelt. Gazdag áldásokban volt részünk, miközben a hozzánk szólók tanácsait és bizonyságait hallgattuk. Azt hiszem, egyetértetek velem abban, hogy megérintette szívünket az Úr Lelke, miközben erősítette a bizonyságunkat is.
Ismét csodálatos zenei darabokat hallhattunk, amelyek a konferencia minden egyes gyűlését felemelték és gazdagították. Hálámat fejezem ki mindazoknak, akik megosztották velünk ilyen irányú tehetségüket.
Szívből jövő köszönetet mondok azoknak is, akik beszéltek hozzánk, és akik az imákat mondták az egyes üléseken.
Számtalan ember van még, akik a színfalak mögött és kevésbé látványos pozíciókban munkálkodva segítik a konferenciák lebonyolítását. Az ő segítségük nélkül nem tudnánk megtartani ezeket az üléseket. Nekik is köszönetemet fejezem ki.
Tudom, hogy hozzám csatlakozva mély hálátokat fejezitek ki azon testvéreknek, akiket a konferencia során felmentettünk. Hiányozni fognak. Sokkal járultak hozzá az Úr munkájához, és közreműködésük hatását nemzedékeken át érezni fogják.
Felemelt kezeink olyan testvéreket is támogattak, akiket a konferencia során hívtunk el új feladatköreikbe. Üdvözöljük őket, és szeretnénk, ha tudnák, hogy már nagyon várjuk, hogy velük együtt folytathassuk a Mester munkáját. Magasból érkező sugalmazás által lettek elhívva.
Ez a konferencia példa nélküli! Földrészeken és óceánokon átívelve, világszerte elért az emberekhez. Bár sokatoktól messze vagyunk, érezzük a lelketeket és az odaadásotokat. Szeretünk benneteket és nagyra becsülünk titeket, bárhol is legyetek!
Mily áldottak vagyunk, testvéreim, hogy ott lehet Jézus Krisztus visszaállított evangéliuma az életünkben és a szívünkben! Az evangélium megválaszolja az élet nagy kérdéseit. Értelmet, célt és reményt ad az életünknek.
Aggodalommal teli időket élünk. Biztosítalak benneteket, hogy Mennyei Atyánk tisztában van a minket érő kihívásokkal. Szeret mindannyiunkat, és arra vágyik, hogy megáldjon és segítsen bennünket. Imádkozzunk hozzá, ahogyan Ő is intett bennünket, amikor ezt mondta: „Mindig imádkozz, és én kitöltöm rád Lelkemet, és nagy lesz a te áldásod – igen, méghozzá több annál, mintha elnyernéd a föld kincseit”1.
Drága testvéreim! Otthonaitokat a szeretet, a jóindulat és az Úr Lelke töltse el. Szeressétek a családotokat! Ha viták vagy nézeteltérések vannak közöttetek, arra buzdítalak benneteket, hogy oldjátok meg őket. A Szabadító ezt mondta:
„És ne legyenek közöttetek vitatkozások…
Mert bizony, bizony mondom nektek, hogy akiben ott van a viszálykodás lelke, az nem tőlem való, hanem az ördögtől, aki a viszálykodás atyja, és felserkenti az emberek szívét, hogy haragosan viszálykodjanak egymással.
[De íme], ez nem az én tanom…; hanem az én tanom az, hogy hagyjanak fel az ilyen dolgokkal.”2
Alázatos szolgátokként Benjámin király szavait idézem, aki népéhez intézett beszédében ezt mondta:
„Nem [azt] parancsoltam meg nektek…, hogy azt gondoljátok, hogy én magam több vagyok egy halandó embernél.
[O]lyan vagyok, mint ti magatok, kiszolgáltatva mindenféle gyengeségnek a testben és az elmében; mégis [ki]választott… az Úr keze… és megtartott és megőrzött az ő páratlan hatalma, hogy titeket szolgáljalak mindazon hatalommal, elmével és erővel, amit az Úr megadott nekem.”3
Szeretett Testvéreim! Tiszta szívemből vágyom arra, hogy megtegyem Isten akaratát, és hogy szolgáljam Őt és titeket.
Most, hogy vége a konferenciának, a menny áldásait kérem rátok. Kívánom, hogy azok, akik az otthonuktól távol vannak, érjenek haza biztonságban. Gondolkozzatok el a konferencián hallott igazságok felől, és e tanítások segítsenek nektek még jobbá válni, mint két nappal ezelőtt voltatok!
Míg újra találkozunk hat hónap múlva, az Úr áldásait kérem rátok és mindnyájunkra. Urunk és Szabadítónk, Jézus Krisztus szent nevében, ámen.