Most, hogy újra összegyűlünk
Írta: Thomas S. Monson elnök
Mennyei Atyánk törődik mindannyiunkkal, és tudja, mire van szükségünk. Töltsön el bennünket az Ő Lelke, miközben részt veszünk e konferencia eseményein.
Szeretett fivéreim és nővéreim! Most, hogy újra összegyűlünk az egyház általános konferenciája alkalmából, köszöntelek benneteket, és szeretetemet fejezem ki irántatok. Hathavonta találkozunk, hogy megerősítsük és bátorítsuk egymást, vigaszt nyújtsunk egymásnak, és építsük egymás hitét. Azért vagyunk itt, hogy tanuljunk. Néhányan közületek talán válaszokat keresnek a kérdéseikre és az életükben felmerülő kihívásokra. Vannak, akiknek csüggedéssel vagy veszteségekkel kell megküzdeniük. Mindenki megvilágosodhat, illetve erőt és vigaszt kaphat, miközben érzi az Úr Lelkét.
Ha az életetekben változtatnotok kell valamin, kívánom, hogy ösztönzésre és bátorságra leljetek annak megtételéhez, miközben a konferencián elhangzó sugalmazott szavakat hallgatjátok. Mindannyian újítsuk meg azon elhatározásunkat, hogy Mennyei Atyánk érdemes fiai- és leányaiként éljünk! Továbbra is álljunk ellen a gonosznak, akárhol is találkozzunk vele!
Mily áldottak vagyunk, hogy ebben az időben jöhettünk a földre – a világ hosszú történelmének e csodás időszakában! Habár nem tudunk mindannyian egy helyen összegyűlni, lehetőségünk van a konferencia eseményeit a televízió, rádió, műhold és internet, sőt még a mobileszközök csodáján keresztül is követni. Bár különböző nyelveket beszélünk, és különböző területeken élünk, egyek vagyunk, egy a hitünk, egy a tanunk, és egy a célunk.
A 182 évvel ezelőtti szerény kezdetek óta jelenlétünk ma már világszerte érződik. E nagyszerű ügy, melyért munkálkodunk, tovább fog terjedni, és közben életeket áld és változtat meg. Nincs az a cél, nincs az az erő sehol a világon, amely megállíthatná Isten munkáját. Bármi is történjék, e nagyszerű cél meg fog valósulni. Emlékeztek Joseph Smith próféta látnoki szavaira: „Nincs az a szentségtelen kéz, amely megállíthatná a munka haladását. Tombolhat az üldöztetés, összefoghat a csőcselék, gyülekezhetnek hadseregek, és rágalmazhatnak hamis vádakkal, Isten igazsága azonban bátran, nemesen és függetlenül fog előrehaladni; míg minden földrészt át nem jár, minden égövet meg nem látogat, minden országban végig nem söpör, és minden fülben el nem hangzik; míg Isten céljai meg nem valósulnak, és a nagy Jehova azt nem mondja: a munka elvégeztetett.”1
Fivéreim és nővéreim! Sok dolog van ma a világban, ami nehéz és kihívásokkal teli, de sok olyan is van, ami jó és felemelő. Ahogy azt a tizenharmadik hittételünkben kijelentjük: „Ha van bármi, ami erényes, szép, jónak mondott vagy dicséretre méltó, akkor törekszünk azokra a dolgokra.” Tegyünk mindig így!
Köszönöm a hiteteket és az evangélium iránti odaadásotokat. Köszönöm, hogy szeretettel és odafigyeléssel vagytok egymás iránt. Köszönöm az egyházközségeitekben, gyülekezeteitekben, cövekjeitekben és kerületeitekben nyújtott szolgálatotokat. Az ilyesfajta szolgálat teszi lehetővé az Úrnak, hogy elérje céljait itt a földön.
Köszönetemet fejezem ki azért a kedvességért, amellyel fogadtok, bármerre járok is. Köszönöm nektek az értem mondott imáitokat. Érzem ezeket az imákat, és mélységesen hálás vagyok értük.
Fivéreim és nővéreim, most azért jöttünk ide, hogy útmutatásban és sugalmazásban részesüljünk. Sok üzenetet fogunk hallani a következő két napban. Biztosíthatlak benneteket, hogy azok a férfiak és nők, akik szólni fognak hozzátok, a menny segítségét és útmutatását kérték üzeneteik elkészítése során. Sugalmazás útján kapták mindazt, amit meg fognak osztani velünk.
Mennyei Atyánk törődik mindannyiunkkal, és tudja, mire van szükségünk. Töltsön el bennünket az Ő Lelke, miközben részt veszünk e konferencia eseményein. Ez az én őszinte imám Urunk és Szabadítónk, Jézus Krisztus szent nevében, ámen.