Törekedjetek a tanulásra: Elvégzendő munkátok van!
Írta: Mary N. Cook
első tanácsos a Fiatal Nők Általános Elnökségében
Áldjátok meg gyermekeiteket és leendő otthonotokat azzal, hogy már most annyit tanultok, amennyit csak tudtok.
Drága fiatal nőtestvéreim, nagyon szeretünk mindannyiótokat! Látjuk, amint bátran felkeltek és fényesen ragyogtok egy olyan világban, ahol a nagyszerű lehetőségeket nagy kihívások kísérik. Emiatt talán eltűnődtök azon, hogy vajon mit tartogat számotokra a jövő. Biztosíthatlak benneteket, hogy Isten erkölcsös lányaiként fényes jövő áll előttetek. Olyan időben éltek, amikor az evangélium igazságai visszaállíttattak, ezeket az igazságokat pedig megtalálhatjátok a szentírásaitokban. Mikor megkeresztelkedtetek, elnyertétek a Szentlélek ajándékát, a Szentlélek pedig igazságra tanít, és felkészít benneteket az élet kihívásaira.
Isten erkölcsi önrendelkezést adott nektek, valamint lehetőséget a tanulásra, míg a földön éltek, és van számotokra egy munkája, melyet el kell végeznetek. E munka elvégzésében pedig személyes felelősségetek, hogy törekedjetek a tanulásra. Ez a „ragyogó reménysugár”1, mely a jövőtök kulcsa, az új A fiatalság erősségéért füzetben az iskolázottság normája címszó alatt, valamint a Fiatal Nők tudás értékében található.
„A képzettség… lehetőségek kapuit tárja ki”2. Ha követitek az Úr azon intését, hogy „törekedjetek a tanulásra, méghozzá tanulmányozás és hit által is”3, nem csupán a tanulásból fakadó tudást nyeritek el, hanem ha hit által tanultok, további világosságra is szert tesztek.
Törekedjetek a tanulásra szorgalmas tanulmányozás által! Ritkán lesz alkalmatok ennyi időt szentelni a tanulásnak, mint most. Gordon B. Hinckley elnök a következő bölcs tanácsot adta az egyház ifjúságának: „A tanulási módszeretek, melyet az iskolában fejlesztetek ki, nagymértékben hatással lesz arra, hogy életetek folyamán mennyire szomjazzátok majd a tudást.”4 „Annyi oktatásban kell részesülnötök, amennyiben csak tudtok. […] Áldozzatok fel minden ahhoz szükséges dolgot, hogy kiképezzétek magatokat [eme] világ munkájára. […] Képezzétek elméteket és kezeiteket, hogy életetek során jó hatást gyakoroljatok másokra.”5
Thomas S. Monson elnök, kifejezetten a fiatal nőkhöz szóló beszédében ezt mondta: „Gyakran nem tudjuk, mit hoz a jövő, ezért fontos, hogy felkészüljünk a bizonytalanságokra. […] Arra biztatlak benneteket, hogy képezzétek magatokat, és sajátítsatok el piacképes képességeket, hogy ha ilyen helyzet adódna, készek legyetek [a gondoskodásra].”6
Fiatal nők, kövessétek ezeknek a bölcs és sugalmazott prófétáknak a tanácsait! Legyetek jó tanulók! Keljetek fel és ragyogjatok az iskolátokban a kemény munkátokkal, az őszinteségetekkel és a feddhetetlenségetekkel! Ha küszködtök vagy csüggedtek vagytok az iskolai teljesítményetek miatt, kérjetek segítséget a szüleitektől, tanáraitoktól és segítőkész egyháztagoktól. Soha ne adjátok fel!
Készítsetek egy listát mindarról, amit meg szeretnétek tanulni, ezután pedig osszátok meg a tanulmányaitokkal kapcsolatos céljaitokat a családotokkal, a barátaitokkal és a vezetőitekkel, hogy támogatni és bátorítani tudjanak benneteket.7 Ez a Személyes fejlődés mintája.
A technológia segítségével a tudás robbanásszerű áradatának lehettek tanúi. Folyamatosan bombáznak titeket a különféle hang- és videoanyagok, és a közösségi hálók. Szelektáljatok, és ne engedjétek, hogy ez az információ-áradat elvonja figyelmeteket vagy lassítsa a fejlődéseteket. Keljetek fel, fiatal nők! Ti határozzátok meg a céljaitokat. Ti döntitek el, mi férkőzzön be az elmétekbe és a szívetekbe.
Legfontosabb tanulási pillanataitok közül néhány az osztálytermen kívül történik majd. Vegyétek körbe magatokat olyan példás nőkkel, akik otthonteremtési, művészeti, zenei, családtörténeti, sport, írásbeli vagy szóbeli készségeket taníthatnak nektek. Ismerjétek és kérjétek meg őket, hogy mentoráljanak benneteket. Amikor tanultok valami újat, tanítsátok azt meg a Közös tevékenységen, vagy legyetek más fiatal nők mentorai a méhecske érdemmedál elnyerésének követelménye részeként.
Csodálatos édesanyám mellett számos mentorom volt az életem folyamán. Csupán 9 éves voltam, mikor megismertem a mentorálás folyamatát. Az elemis tanítóm megtanított hímeznem egy képet, rajta a felirattal: „Elhozom az evangélium fényét az otthonomba.” A tanítóm folyamatosan vezetett, kijavított és mindig biztatott. Őt más mentorok is követték. Az egyházközségemben két kiváló varrónő megtanított varrni. Az ő vezetésükkel, türelmükkel és biztatásukkal 14 évesen beneveztem egy ruhát egy varróversenyre, ahol még díjat is nyertem vele. Ez a folyamat növelte a tudás és a kiválóság iránti szomjamat más területeken is.
Amikor édesanyákká váltok, a most elnyert tudás bőségesen kifizetődik majd. „Az édesanya iskolázottsági szintje óriási hatással lesz gyermekei oktatással kapcsolatos döntéseire.”8 Az édesanya iskolázottsága lehet „a kulcs a szegénység körforgásának megállításához”9. Az iskolázott nők „általában egészségesebb gyermekeket szülnek, egészségesebb gyermekeket nevelnek, magabiztosabbak, rugalmasabbak, jobban érvelnek, és jobb az ítélőképességük.”10
„A család: Kiáltvány a világhoz” azt tanítja, hogy „az anyák elsősorban gyermekeik gondozásáért felelősek”11. Ebbe a gondozásba beletartozik az is, hogy oktatásban részesítitek a gyermekeiteket, és ez szent feladatotok is. Az ifjú harcosokhoz hasonlóan, „akiket anyáik tanított[ak]”12, gyermekeitek számára ti lesztek a valaha is létező legfontosabb tanítók, ezért gondosan válasszátok meg, mit tanultok. Áldjátok meg gyermekeiteket és leendő otthonotokat azzal, hogy már most annyit tanultok, amennyit csak tudtok.
Törekedjetek a tanulásra hit által! Hit által tanulunk, miközben szorgalmasan lelki tudásra teszünk szert ima, szentírás-tanulmányozás és engedelmesség által, és miközben a Szentlélek útmutatására törekszünk, aki minden igazságról bizonyságot tesz. Ha kiveszitek a részeteket a tudás megszerzéséből, a Szentlélek megvilágosíthatja az elméteket. Miközben azon igyekeztek, hogy érdemesek maradjatok, a Szentlélek utat mutat és további világosságot ad a tanulásotokhoz.
Fiatal nőként egyszer kölcsönkértem egy pár sílécet, mely túl hosszú volt, és egy pár sícipőt, amely hatalmas volt rám, egy barátom pedig megtanított síelni. Egy gyönyörű tavaszi napon történt, a nap tündökölt, a hó tökéletes volt, a kék égen sehol egy felhő. A meredek lejtő miatti izgalmamat hatalmas izgatottság váltotta fel, miközben tanultam. És bár jó néhányszor felborultam azokon a hosszú síléceken, felkeltem, és tovább próbálkoztam. Megszerettem ezt a sportot.
Azt azonban hamarosan megtapasztaltam, hogy nem minden nap és időjárási viszony ennyire ideális. Azokon a napokon, mikor az égbolt borúsabb volt, úgynevezett „lapos fényben” kellett síelnünk. A lapos vagy szórt fény az, amikor a felhők a nap fényét szétszórják. Ahogy nézünk előre, a fehér havon csökken a térérzékelés, és nehéz megítélni, mennyire lejt a domboldal, vagy észrevenni a dombon található buckákat és gödröket.
Ti, fiatal nők talán olyan várakozással tekintetek a jövőtökre, ahogyan én tekintettem arra a lejtős sípályára. Időnként úgy érezhetitek, hogy szórt fényben éldegéltek, nem látva, mi van előttetek. A hit általi tanulás önbizalmat fog adni, és segít, hogy eligazodjatok a bizonytalanság idején.
Máté 25. fejezetében a tíz szűz példázata megtanítja nekünk, hogy a lelki felkészültség elengedhetetlen, és személyesen kell szert tenni rá. Biztosan emlékeztek, hogy mind a tíz szüzet meghívták, hogy kísérjék el a vőlegényt a menyegzőre, de csupán az öt bölcs szűz készült fel, hogy olajat vigyen a lámpásához.
„A bolondok pedig mondának az eszeseknek: Adjatok nékünk a ti olajotokból, mert a mi lámpásaink kialusznak.
Az eszesek pedig felelének, mondván: Netalán nem lenne elegendő nékünk és néktek; menjetek inkább az árúsokhoz, és vegyetek magatoknak.
Mikor pedig venni járnak vala, megérkezék a vőlegény; és a kik készen valának, bemenének ő vele a menyegzőbe, és bezáraték az ajtó.”13
Talán azt gondoljátok, elég önző dolog, hogy az öt bölcs szűz nem adott az olajából, ez azonban lehetetlen volt. A lelki felkészülést személyesen, cseppenként lehet megszerezni, és nem lehet megosztani.
Most van itt az ideje, hogy az ima, a szentírás-tanulmányozás és az engedelmesség által cseppenként adjátok át magatokat a lelki tudásotok növelésének. Most van itt az ideje, hogy megszerezzétek az iskolázottságotokat – cseppenként. Minden erényes gondolat és tett olajat cseppent a lámpásotokba, alkalmassá téve benneteket arra, hogy a Szentlélek, a mi isteni tanítónk vezessen benneteket.
A Szentlélek átvezet majd titeket ezen az utazáson itt a halandóságban, akkor is, ha szórt fényben érzitek magatokat, és bizonytalan, hogy mi vár rátok. Nem kell félnetek! Ha az örök élet felé vezető ösvényen maradtok, a Szentlélek döntéseitekben és a tanulásotokban egyaránt vezetni fog benneteket.
Személyes tapasztalatom alapján bizonyságomat teszem, hogy ha törekedtek a tanulásra, nem csupán tanulmányozás hanem hit által is, akkor vezetve lesztek abban, „aminek megtételéhez az Úrnak szüksége lesz rátok, és amit tudnotok kell”14.
Fiatal nőként részesültem a pátriárkai áldásomban, és azt a tanácsot kaptam benne, hogy készítsem fel magam egy jó oktatás megszerzésével, és korán tanuljam meg azokat az erényeket, melyekre az otthonteremtéshez és egy család felneveléséhez van szükség. Nagyon vágytam erre az áldásra, a családra. Ez az áldás azonban csak 37 éves koromban teljesedett be, amikor végül férjhez mentem. A férjem özvegy volt, így hát aznap, mikor a templomban összepecsételtek bennünket, hirtelen nemcsak egy férjjel áldattam meg, hanem egy négy gyermekből álló családdal is.
Előtte rengetegszer éreztem úgy, mintha szórt fényben síelnék, és azt kérdezgettem, „vajon mit tartogat számomra a jövő?”. Igyekeztem követni a pátriárkai áldásom intéseit. Szorgalmasan tanultam, hogy tanár lehessek, majd tovább tanultam, hogy általános iskolai igazgató legyek. Imádkoztam Mennyei Atyámhoz, és a Szentlélek útmutatására törekedtem. Hűen ragaszkodtam a próféták ígéretéhez, akik biztosítottak róla, hogy ha „igaz és hithű maradok, és betartom a szövetségeimet, szolgálom Istent, és szeretem Mennyei Atyámat és az Úr Jézus Krisztust, egy sem tagadtatik meg tőlem Mennyei Atyánk azon áldásai közül, melyet hithű gyermekeinek tartogat”15.
Tudom, hogy a tanulmányaim segítettek felkészülnöm egy olyan életre, melyhez foghatót fiatal nőként el sem tudtam képzelni. Azt hittem, azért tanulok tanárnak, hogy iskolában és a leendő gyermekeimet taníthassam, azt azonban nem tudtam, hogy az Úr arra is felkészít ezzel, hogy angolt tanítsak Mongóliában azon a misszión, melyre a férjemmel mentem, valamint hogy az egyház fiatal nőit tanítsam világszerte, és megtanítsam unokáimnak a tudás értékét. Álmodni sem mertem ilyen csodás áldásokról.
Bizonyságomat teszem, hogy Mennyei Atyánk ismer és szeret titeket. Hatalmas bizalmat vetett belétek, és van egy munkája, melyet csak ti vagytok képesek elvégezni. Biztosítani szeretnélek benneteket arról, hogy fel lesztek készítve erre a nagyszerű munkára, ha törekedtek a tanulásra tanulmányozás és hit által is. Erről teszem bizonyságomat Jézus Krisztus nevében, ámen.