Fiatal felnőtteknek
Jó értelemben más: Megtértként megérteni a visszafogottságot
Úgy gondoltam, hogy a visszafogottság tantétele miatt nem fogok tudni beilleszkedni. De most már tudom, hogy ez tesz engem mássá – a legjobb módon.
Fénykép a Getty Images jóvoltából, beállított jelenet
16 éves New York-i megtértként tisztában voltam vele, hogy az utolsó napi szentté válás sok életmódbeli változtatást fog jelenteni.
Azonban e változtatások megtétele sokkal nehezebb volt, mint amire számítottam.
Egyfelől New York egy olyan izgalmas város, amely tele van változatos kultúrákkal, nyelvekkel és hitelvekkel, és nagyon különbözik attól a kolumbiai kisvárostól, ahol felnőttem. Hatalmas nyomás nehezedett rám, hogy egy bizonyos módon viselkedjek és éljek, miközben még mindig azt próbáltam kitalálni, hogy ki akarok lenni és hogyan akarok élni. Számos lehetőség állt előttem, amerre az életem tarthatott volna, de valójában csak be akartam illeszkedni és tartozni valahova. Rendszerint az kötött le, hogy úgy akartam kinézni, beszélni és viselkedni, mint mindenki más.
Hirtelen már az olyan változásokat is be kellett építenem az életembe, mint az istentiszteletre járás minden vasárnap, a szentírások olvasása, az imádkozás és a lemondás a kávéról. És míg e változások némelyike könnyű volt, mások bonyolultabbak voltak – különösen a visszafogottság tantétele. Nehezemre esett egyensúlyba hoznom a Jézus Krisztus követésére irányuló vágyamat azzal a vággyal, hogy az öltözködésemmel úgy fejezzem ki magam, ahogy mindig is tettem.
A visszafogottság megértése
Egy kicsit túlterheltnek éreztem magam, miközben igyekeztem a tőlem telhető legjobban visszafogottnak lenni. Aggódtam, hogy elveszítem a barátaimat, és hogy ki fogok lógni közülük. Azonban Krisztusra támaszkodtam, hogy megadja nekem a bátorságot és a hitet ahhoz, hogy tovább haladjak előre.
Mélyebben tanulmányoztam az evangélium tantételeit, segítségért imádkoztam, és igyekeztem jobban megérteni Mennyei Atya törvényeit, ami aztán segített jobban megértenem a visszafogottság mögött meghúzódó okot. És mivel hajlandó voltam engedni, hogy a szívem megtérjen, nemcsak belsőleg változtam meg, hanem abban is, ahogy viseltem magamat, és a külsőmben is. Ahogy még inkább befogadtam Jézus Krisztus evangéliumát, növekedett az Iránta és Mennyei Atyám iránt érzett szeretetem, és sokkal könnyebbé vált a változtatás.
Rájöttem, hogy Mennyei Atya azt szeretné, hogy nem csupán az öltözködésünkben, hanem a gondolatainkban, a beszédünkben és a személyes viselkedésünkben is visszafogottak legyünk. Mostanra másképp nézek ki, beszélgetek és cselekszem – úgy viselem magam, ahogy Jézus Krisztus tanítványa teszi, ahogyan arra Russell M. Nelson elnök is emlékeztetett minket.1 És a barátaim, sőt, még az idegenek is észrevesznek valami különlegeset bennem. Kérdezgetik, hogy miért vagyok olyan, amilyen. Az emberek felismerik bennem az örömömet és Krisztus világosságát.
Minden alkalommal, amikor visszamegyek látogatóba Kolumbiába (vagy bárhová, tényleg), úgy tűnik, hogy most már „kilógok a sorból” – és ez nagyszerű! Fantasztikus azt látni, ahogy az egyszerű visszafogottság lehetőséget ad nekem arra, hogy másoknak is beszéljek az evangéliumról, és hogy miért élek úgy, ahogy élek – miért követem Jézus Krisztust.
Különleges népnek lenni
Az evangélium a legbecsesebb ajándék, amelyet lehetőségem volt elfogadni. Ahogy egyre jobban megismerem a Szabadítómat, egyre jobban vágyom arra, hogy igazán olyanná váljak, mint Ő. Ő pedig továbbra is bátorságot ad nekem az utam során, hogy megtaláljam a szépséget abban, hogy különbözöm a világtól.
Már 10 éve, hogy csatlakoztam az egyházhoz, és most már látom, hogy nem kell „beilleszkednem” a világba, mert Isten gyermeke vagyok. Megtapasztalom annak a szépségét, hogy egy különleges, „megtartásra való néphez” (vö. 1 Péter 2:9) tartozom, és az abból fakadó áldásokat, hogy Jézus Krisztus tanítványa vagyok. Szeretem Őt, és az Ő követésére való törekvésem – különösen a visszafogottság révén – megerősítette a Vele való kapcsolatomat.
Mivel a megjelenésem és a viselkedésem az Iránta való belső elkötelezettségemet tükrözi, az evangélium és annak tanításai kerültek mindennek a középpontjába, amit teszek, és ez sok örömöt ad nekem. Szeretek más lenni, megosztani másokkal Krisztus világosságát, és arra összpontosítani, ami igazán számít: a Krisztusba vetett hitemre, és arra, hogy Őfelé haladok a szövetség ösvényén.