Nyomtatásban nem jelenik meg: Fiatal felnőtteknek
Hogyan segített nekem a más hitet vallóktól való tanulás abban, hogy jobban éljek a sajátom szerint?
A más vallásokról való tanulás nemcsak felnyitotta a szememet, hanem a saját hitem gyarapításában is segített, és mélyebb odaadásra késztetett a vallásom iránt.
Forró és párás júniusi nap volt az Amerikai Egyesült Államokban, New York Brooklyn városrészében. Egy haszid zsidó közösségben jártam a Brigham Young Egyetem több kommunikáció szakos hallgatójával. Az időjárás ellenére a túravezető férfi tetőtől talpig sötét ruhát viselt – a fekete kalapjától a sötét öltönyén át a cipőjéig. Ahogy bejártuk a környéket, elhaladtunk a közösség többi tagja mellett, akik mind hasonlóan öltözködtek. Majd ellátogattunk a parókaboltba, ahol megtudtuk, hogy a haszid zsidó nők parókát és hosszú ruhát viselnek.
Csak elképzelni tudtam, milyen meleg és kényelmetlen lehet mindez, különösen a párás New York-i nyár közepén. Mégis ez volt az életük – minden egyes nap. A vallásuk részeként így öltözködtek, hogy kimutassák Isten iránti odaadásukat.
Bizonyos értelemben meg tudtam érteni az elkötelezettségüket. Voltak közöttünk olyanok, akik a templomban részesültek a felruházásban, és templomi alsóruhát viseltek a ruházatuk alatt. Mindannyian szövetségeket kötöttünk Istennel a keresztelkedés által, és rendszeresen tettünk olyan dolgokat, amelyek az Isten és a hitelveink iránti odaadásunkat mutatták. Érdekes volt azonban látni az odaadás általam megszokottól eltérő módját.
Ez alaposan elgondolkodtatott azon, hogy mennyit tanulhatnék mások vallásos szokásaiból – és ez hogyan segíthet tudatosabbnak lennem abban, ahogyan én magam Istennek hódolok és kimutatom Neki az odaadásomat.
Sugalmazást meríteni a felkészülésből
Beléptünk az idegenvezetőnk otthonába, és láttuk a családja kóser konyháját, amely két sütőből, két tűzhelyből és két mosogatóból állt. Ennek az volt a célja, hogy a hús és a tejtermékek elkülönüljenek a főzés során, mivel ez a két ételcsoport nem érintkezhet.
Egyik péntek este egy zsidó családnál voltunk sabbati vacsorán, melyet szombati sabbatjuk kezdete jeléül tartottak. Figyeltem, amint hagyományos zsidó imákat mondanak, majd részt vettünk egy többfogásos étkezésen, beleértve a bort is, amelyet visszautasítottunk. A jelenlévők közül néhányan lenyűgözőnek találták, hogy egyháztagokként nekünk is megvannak a saját egészségügyi előírásaink, melyeket követnünk kell, és nem iszunk alkoholt, kávét vagy teát.
A sabbati vacsora során átélt élményünk után visszagondoltam néhány más dologra is, amelyek zsidó barátaink vallásuk iránti elkötelezettségét és odaadását mutatták. Arra gondoltam, milyen áldozat lenne feladnom a péntek estéimet. Másrészről azonban ösztönzött is a sabbatra való felkészülésük. Mi lenne, ha több időt töltenék szombatonként a sabbatra való felkészüléssel? Hogyan fordíthatnék nagyobb figyelmet és erőfeszítést a sabbatnap megtartására?
Az odaadás és az elkötelezettség példái
Sok más élményben is részem volt a New York-i látogatásom során, amikor más vallású emberek odaadása és elkötelezettsége ösztönzően hatott rám. A példájuk arra késztetett, hogy elgondolkodjak a saját vallásom iránti elkötelezettségemen.
Beszéltem egy szikh férfival, aki annak ellenére, hogy a 2001. szeptember 11-én történtek hatására a megjelenése miatt gyűlölet-bűncselekmények áldozata volt, hű maradt a hitelveihez. Ellátogattam egy mecsetbe, és tanúja voltam annak, hogy számos muszlim hívő szakít időt a nap közepén arra, hogy részt vegyen az imákon. Besétáltam egy lenyűgöző székesegyházba, és jobban megértettem, hogyan képes mindenki – az építőket és az építészeket is beleértve – Istennek szentelni az idejét és a tehetségeit.
Kérdéseket kezdtem feltenni magamnak: Én vajon mennyire védelmezném buzgón a saját hitemet? Milyen gyakran szakítottam időt a napomból arra, hogy hódoljak és köszönetet mondjak Mennyei Atyának? Milyen tehetségeket szentelhetnék mások megáldásának?
Gyakran visszagondoltam arra a New Yorkban eltöltött forró, párás napra. Nagyon ösztönzően hatott rám a zsidó idegenvezetőnk azon elkötelezettsége, hogy a vallása szerint éljen nemcsak a sabbat napján, hanem minden egyes nap. Ez és további élmények is lehetővé tették számomra, hogy átgondoljam, miként tudnám jobban megmutatni Istennek az Ő és az evangéliuma iránti odaadásomat a mindennapi cselekedeteimen keresztül.
Más vallású embereket megfigyelve megtanultam, hogyan legyek imádságosabb, hogyan tiszteljem jobban az Istennel kötött szövetségeimet, hogyan védjem meg hősiesebben a hitemet, és hogyan tiszteljem azokat, akik másban hisznek, mint én. Több közös van bennünk, mint gondolnánk.