A barátomnak kérdései voltak az evangéliummal kapcsolatban. Mi lett volna, ha nem tudom a válaszokat?
Nem tudtam, hogy a válaszaim segítenek-e a szobatársamnak, de nekem segített a Lélek megtalálnom a válaszokat, melyekre szükségem volt.
„Egyszerűen csak nem hiszem, hogy valaha is éreztem volna a Lelket vagy Isten irántam való szeretetét.”
A szobatársam e szavai összetörtek. Mélyen benne voltunk egy evangéliumi beszélgetésben, mely során úgy tűnt, több kérdése van, mint amennyit meg tudtam válaszolni.
Hogyan tudnám elmagyarázni, miképpen éreztem Isten szeretetét, olyasvalakinek, aki úgy gondolja, ő sosem érezte még? Hogyan segíthetnék neki válaszokat találni evangéliumi kérdésekre, amikor én magam sem rendelkezem minden válasszal? Mi van, ha olyasmit osztok meg, ami félreérthető?
Mindenképpen segíteni szerettem volna neki, ezért elmondtam magamban egy segélykérő imát. A beszélgetésünk előrehaladtával számos szentírás özönlött az elmémbe az adott témával kapcsolatban (abban a pillanatban rendkívül hálás voltam a szentírás-tanulmányozásomért és a felsőfokú hitoktatásért). A szívem és az elmém olyan sok igazsággal volt tele, hogy legszívesebben az összeset megosztottam volna vele, mert nagyon szerettem volna bizonyítékot mutatni neki, és meggyőzni őt az evangélium igazságáról. Azonban éreztem, amint a Lélek arra késztet, hogy csupán néhányat válasszak ki, amelyek a leginkább vonatkoznak a kérdéseire.
A válaszaimmal összefüggésben meséltem neki néhány személyes élményemről, és bizonyos értelemben a bizonyságomat is meg tudtam vele osztani. Voltak olyan kérdései, amelyek megválaszolására nem éreztem magam alkalmasnak, és bevallottam neki, hogy nem tudok mindent, de van hitem.
Az alkalmatlanság érzése
Sikeres beszélgetésnek tűnt, de az este hátralévő részében kétségeim voltak az erőfeszítéseimet illetően. Alkalmatlannak éreztem magam. Nem tudtam mindenre válaszolni, és úgy éreztem, nem tettem eleget ahhoz, hogy segítsek neki.
Lefekvés előtt azonban elolvastam a Tan és szövetségek 100. szakaszát. A 6. és 7. versre felfigyeltem. Ez állt bennük:
„Mert az adott órában, igen, az adott pillanatban megadatik nektek, hogy mit mondjatok.
[A]mit az én nevemben hirdettek, azt minden dologban komoly szívvel, a szelídség lelkével hirdessétek.”
Felidéztem a beszélgetésünket, és tulajdonképpen elámultam azon, milyen gyorsan jutottak az eszembe a szentírások és az idézetek. A Lélek a szívemhez szólt, és tisztában voltam vele, hogy Ő vezetett és adta tudtomra, mit mondjak. Biztos voltam benne, hogy „komoly szívvel, a szelídség lelkével” válaszoltam. Tudtam, hogy jól tettem, hogy nem próbáltam tényekkel és bizonyítékokkal meggyőzni őt, és csak azokat az igazságokat osztottam meg vele, amelyekről akkor úgy gondoltam, hogy hallania kell.
Ez az élmény segített felismernem, mennyire törődik Isten a szobatársammal és mindannyiunkkal.
Támaszkodhatunk a Lélekre az igazság megosztásakor
Lehet, hogy ez a beszélgetés nem hozott gyökeres változást az életébe, de az enyémbe igen. Nem vártam el, hogy a szavaimtól azonnali, megingathatatlan bizonyságot szerezzen a szobatársam. És nem is lett így. Azt azonban tudom, hogy most már jobban megérti az evangélium bizonyos részeit, és jobban megbékélt.
Tudtam, hogy a válaszaim nem tökéletesek. Ám azt is tudtam, hogy Mennyei Atya minden egyes gyermekét ismeri és szereti, és rávezetett, hogy elmondjam, mi az, ami a leginkább segít a barátomnak. Henry B. Eyring elnök, második tanácsos az Első Elnökségben, ezt mondta: „A tan szavainak már az egyszerű meghallása is elültetheti a hit magját a szívben.”1
Így hát bár a szobatársamnak még mindig vannak kérdései, a vele megosztott igazságok segíthetnek jobban növekedni és megerősíteni a bizonyságát, mint azt valaha is tudhatom. Ezen igazságok megosztása pedig megszilárdította a bizonyságomat arról, hogy Isten mennyire szereti a gyermekeit. Tudom, hogy ha van bátorságunk megosztani, ami a szívünkben van, és a Lélekre támaszkodunk, akkor Ő vezetni fog minket, hogy megtudjuk, mit mondjunk, hogy mindenkivel megosszuk Jézus Krisztus szeretetét és világosságát, különösen azokkal, akik az igazságot keresik.