Nyomtatásban nem jelenik meg: Fiatal felnőtteknek

Túlbonyolítottam volna az evangéliumot?

Írta: Ana Beatriz S. Pinto

Nem értettem, miért érzem magam annyira kimerültnek.

Egész életemben törekedtem azzá válni, akiről úgy gondoltam, hogy Mennyei Atya elvárja tőlem, hogy legyek. Volt azonban egy gond: soha nem tudtam, hogy elég jó vagyok-e.

Rá voltam kattanva a tökéletlenségeimre, különösen olyankor, miután tanulmányoztam a szentírásokat vagy hallgattam az általános konferenciai beszédeket. Amikor ezeket a – szándékuk szerint bátorító – dolgokat olvastam, csakis arra tudtam összpontosítani, hogy mit teszek helytelenül.

Hosszú ideig így éltem – nyomorultnak és kimerültnek éreztem magam a tanítványságomban.

Amit viszont nem vettem észre, hogy valójában pont azt mulasztom el, hogy igazán higgyek a Szabadítóban és az Ő evangéliuma tiszta, egyszerű igazságaiban.

Miért is élek az evangélium szerint?

Akkor változott meg a szemléletmódom, amikor nemrégiben egy áhítatot hallgattam, amelyen beszélt Patricia T. Holland nővér is. Ezt mondta: „Fiatalkoromból azt bánom a legjobban, hogy nem láttam meg az evangélium egyszerű szépségét – még az evangéliumot is túlbonyolítottam.”¹

Az üzenete betalált.

Rájöttem, hogy gyakran én magam bonyolítom túl az evangéliumot! Sokan vagyunk így ezzel. Elvárjuk magunktól, hogy tökéletesek legyünk, mert úgy hisszük, hogy nincs helye a hibáknak és a fejlődésnek. Ha pedig a dolgok nem a várakozásaink szerint alakulnak, akkor szorongani kezdünk a jövőt illetően, másokhoz hasonlítgatjuk magunkat, elveszítjük a kapcsolatot Mennyei Atyával, és még az is megfordul a fejünkben, hogy megéri-e az evangélium szerint élni.

Rájöttem, hogy a szorongásomat nem az evangélium szerinti élet okozta. Azért voltam feszült, mert egy ideje már nem az evangélium szerinti életvitelem okára – Jézus Krisztusra – összpontosítottam.

Elfelejtettem, hogy Ő és Mennyei Atya tökéletes szeretettel szeretnek engem (lásd János 15:9; 2 Nefi 1:15).

Elfelejtettem, hogy az utazásnak örömöt kellene szereznie számomra (lásd 2 Nefi 2:25).

Elfelejtettem, hogy a halandóságnak része a tökéletlenségek megléte, ahogyan az is, hogy a Szabadítóra támaszkodva lehet felülkerekedni rajtuk (lásd Ether 12:27).

Elfelejtettem, miszerint a Szabadító azért van itt, hogy segítsen nekem tanulni, növekedni és fejlődni, valamint hogy Ő megszenteli az erőfeszítéseimet útközben (lásd 2 Nefi 2:1–2; 32:9).

Egyszerűsítés

Gondjaink támadnak, amikor az evangéliumot szabályok kipipálandó listájává tesszük, és elfelejtjük Jézus Krisztus tiszta igazságait. Amikor azzal a szándékkal igyekszünk megtartani a szövetségeinket és betartani a parancsolatokat, hogy hasonlóbbá váljunk Őhozzá, akkor élünk ténylegesen az evangélium szerint.

Amint azt Russell M. Nelson elnök tanította, Jézus Krisztus evangéliuma ekkor változtatja meg „mindazok életét, akik megértik, és igyekeznek foganatosítani azt az életükben. Krisztus tana segít nekünk rátalálni a szövetség ösvényére, és megmaradni azon.”²

Mennyei Atya azt szeretné, ha mindig emlékeznénk arra, hogy a Szabadító segíteni tud nekünk elérni isteni lehetőségeinket. Ám mit tehetünk azért, hogy ne feledkezzünk meg erről a fontos igazságról?

Íme néhány szokás, amely segített nekem:

Azért szoktam imádkozni Mennyei Atyához, hogy segítsen éreznem, hogy Ő szeret engem és elfogadja a legjobb erőfeszítéseimet.
Jézus Krisztus engesztelésére összpontosítva szoktam venni az úrvacsorából. Emlékeztetem magamat arra, hogy az Ő kegyelme a jövőben is segíthet nekem és már most is munkálkodik az életemben, miközben igyekszem Őt követni.
A szentírásokhoz szoktam fordulni vigaszért. Olyan emberekről olvasok bennük, akik szintén alkalmatlannak érezték magukat, és akiket megerősített az Úr.
Gyakran megyek a templomba. Az Úr házában minden az Ő irgalmára és arra emlékeztet engem, hogy képes vagyok fejlődni. Ott békességet érzek az oly sok szorongás közepette is.

Ezek a szokások vezettek engem oda, hogy méltányoljam azt, ami a leginkább számít az evangéliumban. Arra emlékeztetnek, hogy ne bonyolítsam túl az egyszerűségét.

Az evangélium működik

Ha a tökéletességkényszer vagy az elégtelenség érzésével küszködsz, vagy úgy érzed, hogy az evangélium egyre inkább teherré válik, emlékezz Dieter F. Uchtdorf elder szavaira a Tizenkét Apostol Kvórumából:

„[Az evangélium] gyönyörűen egyszerű, és remekül működik.

[Ha] valaha is felmerül bennetek, hogy az evangélium nem működik olyan jól számotokra, akkor arra kérlek, lépjetek hátra, vizsgáljátok meg az életeteket magasabb nézőpontból, és egyszerűsítsetek a tanítványsággal kapcsolatos megközelítéseteken! Összpontosítsatok az evangélium alapvető tanaira, tantételeire és alkalmazásaira! Megígérem nektek, hogy Isten irányítani fog majd benneteket, és megáld majd titeket a megelégedést nyújtó élet felé vezető utatokon, az evangélium pedig egyértelműen jobban működik majd számotokra.”³

Azáltal, hogy Jézus Krisztus evangéliumának a tiszta igazságaira összpontosítottam, tanúja voltam annak, ahogy az életem és a hitem csodálatos módon leegyszerűsödik. Tudom, hogy a tiéddel is így lesz.