Nyomtatásban nem jelenik meg
Három tantétel az egység építéséhez az egyházközségedben vagy gyülekezetedben
A Szabadító megparancsolta, hogy legyünk egyek – de hogyan néz ki ez a gyakorlatban?
Előfordult-e már, hogy az egyházközségedben vagy gyülekezetedben körülnézve eszedbe jutott, mennyi különböző tehetséggel, háttérrel és érdeklődési körrel rendelkező ember alkotja azt? D. Todd Christofferson elder a Tizenkét Apostol Kvórumából kifejtette, hogy Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza egyházközösségei azért is különlegesek, mert földrajzi elhelyezkedésen alapulnak. Ezt mondta: „Nem az alapján választunk egyházközösséget, hogy kit kedvelünk vagy kivel szeretnénk együtt lenni. Az egyházközséget nekünk választják…, mi pedig megtanulunk olyan emberekkel élni és szolgálni, akik más háttérrel, érdeklődéssel és véleménnyel rendelkeznek, mint mi, és megtanuljuk szeretni őket.” Ezek a különbségek gyakran erősebbé tesznek minket.
A Szabadító azt parancsolta nekünk, hogy legyünk egyek (lásd Tan és szövetségek 38:27), minden különbségünk ellenére is. Hogyan néz ki tehát az, amikor „egyek” vagyunk az egyházközségeinkben és a gyülekezeteinkben? Íme három tantétel, amelyek segítenek nekünk a nagyobb egység elérésén munkálkodni.
Legyünk egyek Krisztussal szövetségek által
Miután a feltámadt Szabadító megjelent a nefitáknak, 200 éven át békében és összhangban éltek. Nem volt bűn, az emberek csodákat műveltek, és „nem lehetett volna náluk boldogabb nép” (4 Nefi 1:16). Hogyan jöhet létre bárhol is egy efféle összhangban élő társadalom? A szentírások azt írják, hogy „nem volt viszálykodás az országban, Isten szeretete miatt, mely az emberek szívében lakozott” (4 Nefi 1:15).
Ha nagyobb egységre törekszel a körülötted lévőkkel, nagyszerű kezdés lehet az, ha kiértékeled az Istennel fenntartott kapcsolatodat. Quentin L. Cook elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt mondta: „Egyesít bennünket a Jézus Krisztus iránti szeretetünk és az Őbelé vetett hitünk, és az, hogy egy szerető Mennyei Atya gyermekei vagyunk. A valódi egybetartozás lényege az, hogy egyek legyünk Krisztussal.”
Hogyan érjük el az egységet Istennel? David A. Bednar elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt mondta: „Biztonságosan a Szabadítóhoz kapcsol minket az, ha arra érdemesen szertartásokban részesülünk és szövetségekre lépünk, hűségesen észben tartjuk és tiszteljük ezeket a szent kötelezettségeket, és minden tőlünk telhetőt megtéve a magunkra vett kötelezettségek szerint élünk.” A szövetségek megkötése és megtartása az egyik első lépés ahhoz, hogy eggyé váljunk Istennel és a felebarátainkkal.
Helyezzük a középpontba az örökkévaló kilétünket
A Mormon könyvében az emberek különböző csoportjait különböző neveken nevezték: nefiták, lámániták, zorámiták, ismáeliták, ammoniták és mások. Azonban a feltámadt Szabadítónak a nép között végzett szolgálatát követően nem voltak „bármilyen -iták, hanem egyek voltak, Krisztus gyermekei” (4 Nefi 1:17).
Ügyeljünk arra, hogy ne aggasunk egymásra címkéket és ne okozzunk megosztottságot. Russell M. Nelson elnök azt tanácsolta nekünk, hogy ne feledkezzünk meg a legfontosabb meghatározásainkról: „Nem azt mondom, hogy más meghatározások és ismertetőjegyek nem fontosak. Egyszerűen csak azt mondom, hogy egyetlen ismertetőjegynek sem szabad háttérbe szorítania, felváltania vagy elsőbbséget élveznie e három időtálló meghatározással szemben: Isten gyermeke, a szövetség gyermeke és Jézus Krisztus tanítványa.”
Amikor Jézus a szamaritánus asszonyt tanította a kútnál, példát mutatott arra, hogyan tekintsünk túl a világi címkéken és megosztottságon. Bizonyságot tett neki az Ő isteni mivoltáról, az asszony pedig másokat is tanított Róla (lásd János 4:9–29). Amikor igyekszünk Isten gyermekeiként, egy nagy család tagjaiként tekinteni önmagunkra és a felebarátainkra, a nézeteltérések helyét átveheti a szeretet és az egység.
Fogadd el az egyedi szerepedet
Ha másokhoz hasonlítjuk magunkat, az megakadályozhat minket abban, hogy eggyé váljunk. A jó hír mindannyiunk számára az, hogy Isten mindenféle tehetséget és személyiséget felhasznál a királysága építésére.
Amikor Pál a korinthoszi szenteknek írt, egy testhez hasonlította Krisztus egyházát (lásd 1 Korinthusbeliek 12:12–17). Elmondta nekik, hogy egyediségük ellenére minden egyes testrész létfontosságú szerepet játszik abban, hogy a test megfelelően működjön. Azt kérdezte: „Ha az egész test szem, hol a hallás?” (1 Korinthusbeliek 12:17).
Hasonlóképpen mindegyikünknek fontos szerepe van – olyan, amely valószínűleg különbözik majd a társainkétól. Dieter F. Uchtdorf elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt mondta: „Lehet, hogy úgy érzitek, vannak nálatok képzettebb vagy tapasztaltabb emberek, akik jobban el tudnák végezni az elhívásotokat vagy a feladatotokat, mint ti. Az Úrnak azonban megvan az oka arra, hogy azt a feladatot rátok bízta. Vannak talán olyan emberek, akiknek szívét csak ti tudjátok majd megérinteni.” Amikor mindegyikünk elfogadja és betölti egyedi szerepét, az egyházközségünk, a gyülekezetünk és a családunk egységessé válhat és egészséges testként működhet.
Egy sioni közösség
Gerrit W. Gong elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt tanította: „Az Úr visszaállított egyháza olyan hely tud lenni, ahol kifejlődhet egy sioni közösség. Amint együtt hódolunk, szolgálunk, valamint élvezzük és megismerjük az Ő szeretetét, az Ő evangéliumához horgonyozzuk egymást.” Az Úr meg fog áldani téged, amikor arra törekszel, hogy betartsd a parancsolatait és eggyé válj másokkal Őbenne – és talán rá fogsz jönni, hogy több közös van benned és az egyházközséged vagy gyülekezeteid tagjaiban, mint gondolnád!