A Szabadító módján tanítani

Gondolkodj el egy pillanatra azon, hogy mit tudsz a Szabadítóról. Látod-e Őt magad előtt – tanítványaival körülvéve? Látod-e magad előtt, amint a tömegeket tanítja a Galileai-tenger partján, vagy amint négyszemközt beszélget az asszonnyal a kútnál? Mit veszel észre tanítási és vezetési módszerei kapcsán? Miként segített másoknak tanulni, lelkileg növekedni, illetve megtérni evangéliumához?

Szerette őket, imádkozott értük, és állandóan szolgálta őket. Lehetőségeket talált arra, hogy együtt legyen velük, és kifejezésre juttassa szeretetét. Ismerte érdeklődési körüket, reményeiket és vágyaikat, és tudta, mi történik velük az életükben.

Tudta, kik ők, és kikké válhatnak. Egyedülálló módokat talált arra, hogy segítsen nekik tanulni és növekedni – olyan módokat, melyek kifejezetten rájuk voltak szabva. Amikor küszködtek, nem mondott le róluk, hanem továbbra is szerette és szolgálta őket.

Azzal készült a tanításra, hogy időt fordított a magányos imádkozásra és böjtölésre. A mindennapos egyedül töltött pillanatok során Mennyei Atyja útmutatását kereste.

Használta a szentírásokat, hogy küldetéséről tanítson és bizonyságot tegyen. Arra tanította az embereket, hogy maguk is gondolkodjanak el a szentírásokon, és forduljanak hozzájuk, amikor választ keresnek saját kérdéseikre. Szívük lángra gyúlt bensőjükben, amikor Jézus hatalommal és felhatalmazással tanította Isten igéjét, és saját maguk tudták, hogy a szentírások igazak.

Megosztott egyszerű történeteket, példázatokat és a valós életből vett példákat, melyek jelentőséggel bírtak számukra. Segített nekik felfedezni evangéliumi tanulságokat saját tapasztalataikban és az őket körülvevő világban. Beszélt halászatról, gyermekek születéséről, a mezőn való munkálkodásról. Hogy az egymás iránti gondoskodásról tanítson, elveszett bárányok megmentéséről mesélt. Hogy megtanítsa tanítványait megbízni a Mennyei Atya gyengéd gondoskodásában, arra biztatta őket, hogy tekintsenek a mező liliomaira.

Olyan kérdéseket tett fel, melyek gondolkodásra késztették és mély érzésekre ébresztették őket. Őszinte érdeklődést tanúsított válaszaik iránt, és örvendezett, amikor kifejezésre juttatták hitüket. Lehetőségeket adott nekik saját kérdéseik feltevésére és meglátásaik megosztására, Ő pedig megválaszolta kérdéseiket és meghallgatta élményeiket. Szeretetéből adódóan biztonságban érezték magukat, amikor megosztották gondolataikat és személyes érzéseiket.

Megkérte őket, hogy tegyék bizonyságukat, és amikor így tettek, a Lélek megérintette szívüket. „Ti… kinek mondotok engem?” – kérdezte. Amikor Péter felelt, megerősödött a bizonysága: „Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.”

Jézus megbízott bennük, felkészítette őket, és fontos megbízatásokat adott nekik mások tanítására, megáldására és szolgálatára. „Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangyéliomot minden teremtésnek” – hangzott fel számukra adott parancsolata. Az volt a célja, hogy segítsen megtérniük a másoknak nyújtott szolgálatuk által.

Megkérte őket, hogy hittel cselekedjenek, és éljenek az Általa tanított igazságok szerint. Minden tanításában arra összpontosított, hogy segítsen követőinek teljes szívükkel az evangélium szerint élni. Ennek eléréséhez lehetőségeket talált arra, hogy erőteljes tapasztalatok által tanuljanak. Amikor megjelent a nefitáknak, arra kérte őket, hogy egyesével jöjjenek Hozzá, hogy személyesen láthassák, érezhessék és megismerhessék Őt. Amikor azt érezte, hogy nem értik teljes mértékben az üzenetét, arra kérte őket, hogy térjenek haza és készüljenek fel, hogy visszajöjjenek és további ismeretekre tegyenek szert.

Minden körülmények közepette Ő volt a példaképük és az útmutatójuk. Megtanította őket imádkozni azáltal, hogy velük együtt imádkozott. Megtanította őket szeretni és szolgálni azzal, ahogyan Ő szerette és szolgálta őket. Megtanította őket arra, hogyan tanítsák evangéliumát, azáltal, ahogyan Ő tanított.

Jól látható, hogy a Szabadító tanítási módszere különbözik a világ módszerétől.

Ez tehát a te szent elhívásod – hogy úgy taníts, ahogyan a Szabadító tanított. Ha így teszel, a fiatalok helyet adnak szívükben az evangélium magjának, hogy el lehessen ültetni, és az megduzzadjon és növekedjen. Ez vezet majd a megtéréshez – tanításod végső céljához. Miközben segítesz a fiataloknak megtérni, segítesz felkészülniük arra, hogy egész életük során a Szabadítót kövessék – hogy missziót szolgáljanak, elnyerjék a templomi szertartásokat, igazlelkű családot neveljenek, és építsék Isten királyságát szerte az egész világon. Mily nagy lesz az örömöd!