Először törekedj szavam elnyerésére!

R. Kelly Haws

Az Ifjúsági és Felsőfokú Hitoktatás igazgatóhelyettese

Ifjúsági és felsőfokú hitoktatási műholdas közvetítés•2015. augusztus4.

Bevezetés

Hálás vagyok, hogy most itt lehetek, és örömmel veszek részt veletek együtt ebben a munkában.

A mai napra készülve elmondtam a beszédemet a családomnak, és visszajelzést kértem… Ezek közül majdnem mindegyik hasznos volt. Amelyikről kissé vonakodok beszámolni, azt a visszajelzést ti bizonyára még sosem kaptátok az óráitokon: a 12 éves Annie lányunk nagyjából a felénél elaludt. Most tehát mindketten azt reméljük, hogy ez a változat egy kicsit jobb lesz.

Chad Webb testvér tavaly és tavalyelőtt is arra kért minket, hogy segítsünk a tanulóinknak megtapasztalni, milyen a Szabadítóba vetett hitet elmélyítő módon tanulmányozni a szentírásokat.¹ Az elmúlt évben minden eddiginél több tanuló olvasta a szentírásokat. 9 milliót meghaladó órát² töltöttek személyes szentírás-tanulmányozással. Szívből köszönjük az erőfeszítéseiteket!

Ma szeretnénk ismételten erre kérni benneteket. Segítsetek minden egyes ifjúsági és felsőfokú hitoktatásra járó tanulónak abban, hogy mindennap jelentőségteljes élmény legyen számára a szentírások tanulmányozása! És bár minden bizonnyal lesznek olyan részei az Ószövetségnek, melyek elolvasása és megértése kihívást jelent majd a tanulóinknak, én őszintén hiszem, hogy nem kell a hátuk mögé lopózva suttogni fülükbe az Ószövetséget.³

Webb testvér arra is megkért minket, hogy beszéljük meg, „miként összpontosíthatnánk jobban az éppen tanított szentírásokra”.⁴ Feltett egy egész sor arra vonatkozó kérdést, hogy milyen szerepet játszanak a szentírások a mi tanításunkban. Sokan közületek alaposan átgondolták ezeket a kérdéseket. Köszönjük! Ma arról szeretnék beszélni, hogy milyen szerepet játszanak a szentírások a tanításra való felkészülésünkben.

1829 májusában Joseph és Emma Smith a Pennsylvania állambeli Harmony-ban laktak. Hyrum Smith meglátogatta őket, és remélte, hogy többet megtudhat a kibontakozó visszaállításban játszott szerepéről. A Próféta megkérdezte az Urat, aki arra emlékeztette őt, hogy az ige „élő és ható, élesebb a kétélű kardnál”.⁵ A Szabadító ezután egy olyan tantételt és fontossági sorrendet tanított Hyrumnak és nekünk, melyet az oktatóknak is meg kell szívlelniük: „Ne szavam hirdetésére törekedj, hanem először törekedj szavam elnyerésére, és akkor majd megoldódik a nyelved; akkor, ha azt kívánod, rendelkezni fogsz Lelkemmel és szavammal, igen, Isten hatalmával az emberek meggyőzésére.”⁶

Az ige elnyerése: először bennünk kell lángra kapnia

A tanítási erőfeszítéseink nem a lecke előkészítésével, a tanítás módjának átgondolásával, de még csak nem is a tananyag áttekintésével kezdődnek. A tanítási erőfeszítéseink bizony már ad fontes, vagyis a forrásoknál elkezdődnek.⁷ Nincs jobb tanítási felkészülés annál, ha Marion G. Romney elnök szavaival élve mélyen belekortyolunk a forrásba már ott, ahol a felszínre tör.⁸ Ha hatalommal akarjuk tanítani a szentírásokat, ha azt akarjuk, hogy a tanulóink érezzék egy bizonyos rész igaz és fontos voltát, akkor ennek bizony a saját magunkban lévő friss, személyes lelkesedésből kell erednie.⁹

Romney elnök a következő tanácsot adta: „Úgy válhatunk hatékony evangéliumi oktatókká, …ha addig dolgozunk és tanulunk, mígnem [az Úr] tanításai a mi tanításainkká válnak. Ekkor állunk majd készen arra, hogy hatalommal és meggyőződéssel szóljunk. Ha a felkészülés valamely más útjának követését választjuk, …akkor saját elképzeléseinket vagy más emberek elképzeléseit fogjuk közvetíteni [és nincs biztosítékunk a sikerre].”¹⁰

Az ige elnyerése: mire figyeljünk a tanulmányozásunk során

Ha oly módon szeretnénk elnyerni az igét, hogy a szentírások lángra kapjanak bennünk, akkor hadd említsek két egyszerű dolgot, melyek segíthetnek a törekvéseinkben:

Először is, az igazságok rangsorolva vannak, és ha megtanuljuk felismerni ezt a rangsorolást, akkor az minket és a tanulóinkat is meg fogja áldani.

Másodszor, a szentírásokban összefüggések, mintázatok és alapeszmék rejlenek,¹¹ például minták és árnyékképek, melyek közül a legfontosabbak a Szabadítóra mutatnak.

Igazság-rangsor

Neal A. Maxwell elder megfogalmazása szerint „az igazságok között [is] van egyfajta arisztokrácia” – némelyek a többieknél is jobban megérdemlik a lojalitásunkat, vagyis a hűségünket és az engedelmességünket.

„Előfordulhat, hogy valami igaz, de mégsem fontos. […] Nem csupán a tények és a kitalációk között kell különbséget tennünk, hanem azt is tudnunk kell, hogy mely tények érdemlik meg a lojalitásunkat.

[…] Jézus evangéliuma annak valóságára hívja fel a figyelmünket, hogy az igazságok között van egyfajta arisztokrácia; vannak olyan igazságok, melyek egyszerűen és mindörökre változatlanul jelentőségteljesebbek másoknál!”¹²

A legtöbb szentírásrész tartalmaz valamiféle részletezést, és e sugalmazott részletek rávilágítanak azokra a tantételekre¹³, amelyek elmagyarázása végett ott vannak.¹⁴

Legyünk kiváló ismerői a szentírásokban mindkettőnek: a részleteknek és a tannak is. Fontos felismernünk, hogy a tantól elkülönülő, önmagukban álló szentírásbeli részletek csupán tájékoztató jellegűek. Ezek tanítása „nem fog ártani nekünk, ha ott van a Lélek, de nem is fog használni, ha nincs”¹⁵. Másrészről pedig az a tanítás, melyben csak személyes történetek, személyes meglátások, beszélgetésekből eredő érzések vannak, de nincs meg benne az igazság tanításához és a lelkesítéshez szükséges szentírásbeli veleje, az sem üti meg a mércét. A tanulóinkat azok az oktatók szolgálják legjobban, akik maguk is kiváló ismerői a szentírásoknak és akik értik a Szentlélek létfontosságú szerepét.¹⁶

Hallottam, amint egyesek tudományosságot nélkülöző „lelkesítő” tanításról beszélnek, mások pedig a megtérés lelkületét nélkülöző tudományos tanításról. Önmagában véve sem a lelkesítő tanítás, sem a tudományos tanítás nem tesz eleget a vallási oktatás követelményeinek. Robert J. Matthews testvér egyszer azt mondta: „A »vallás« szó igazából »visszakötést« jelent. Az izmot a csonthoz kötő ínszalag, a ligamentum szóból származik. A vallásnak vissza kellene kötnie a vele rendelkező embert Istenhez és a szent dolgokhoz.”¹⁷ És ezt kellene tennie a vallási oktatásnak a tanulóinkkal is.

A szentírások részletei gyakran értékes igazságokra mutatnak rá. Ha az igazságot bizonysággal tanítjuk, akkor az meghívja a kinyilatkoztatást, és a Szentlélek alkalmazza életünkben az engesztelést,¹⁸ növeli a Szabadítóhoz való megtérésünket¹⁹ és a Mennyei Atyánk tervének követése melletti elkötelezettségünket.

Az Ószövetségben vannak „drámai történetek, figyelemre méltó szokások és csodaszép költői megfogalmazások”²⁰. Fontos szem előtt tartanunk, és ezt a tanításunknak is tükröznie kell, hogy nem ezek a részletek adják a szentírás lényegét. Mint tudjuk, „a szentírások azért írattak, hogy megőrizzék javunkra a tantételeket”²¹. Ezek az evangéliumi tantételek „képezik a kinyilatkoztatások alkotórészeit és célját.”²²

Végső soron még a tantételek között is van egy bizonyos sorrend, hiszen „vallásunk alapvető tantételei az apostolok és a próféták bizonysága Jézus Krisztusról”²³.

Egész életünkre elegendő feladatot ad az, hogy elválasszuk a részleteket a tantételektől, és felismerjük a tantételek közötti rangsort. Ha az Ószövetségből a történelem és a törvények minden részletét, ha Izráel vándorlásának minden mozzanatát megtanítjuk, viszont kihagyjuk Mennyei Atyánk tervének és a Szabadító engesztelésének üzenetét²⁴, akkor azzal nem fogjuk megtanítani, hogy mit üzen az Ószövetség.²⁵

Pál bizonyára rólam és a tanulóink némelyikéről beszélt, amikor azt mondta, hogy „a lepel mind e mai napig ott van az ó szövetség olvasásánál felfedetlenül”. Azt is megmondta, hogy mi a megoldás: ez a lepel „Krisztusban tűnik el”; „mikor [a szívünk] megtér az Úrhoz, lehull a lepel”²⁶.

Ha a tanításunk a Szabadítóra összpontosít,²⁷ és ha elő tudjuk segíteni a tanulóink elméjének és szívének Őhozzá fordulását, akkor az Ószövetség olvasásakor le fog számukra hullni a lepel. És ami talán még ennél is fontosabb: ha a tanulóink megtanulják a szentírások tanulmányozása közben észrevenni a Szabadítót, akkor ezzel párhuzamosan a saját életükben is megtanulják mind Őt, mind Mennyei Atyánk kezét észrevenni.

Példa erre a rangsorra

Hadd javasoljak valamit, ami segíteni fog nekünk a szentírásokban rejlő igazság felismerésében: Válasszatok ki egy részt, olvassátok el, és kérdezzétek meg magatoktól: „Melyek ebben a versben a részletek?” Húzzátok alá az embereket, a helyszíneket, az időpont megnevezését és a történet menetét. Nézzétek meg az adott rész szövegkörnyezetét, és húzzátok alá az abban található részleteket. A kézikönyv javaslatának megfelelően vegyétek észre a „természetes töréspontokat”²⁸, ahol váltás van a hanghordozásban vagy a tartalomban.

Most nézzétek meg újra az adott részt, és tegyétek fel magatoknak ezt a kérdést: „Milyen alkalmazásra váró tantételek vagy igazságok rejlenek ebben,²⁹ és ezek közül melyek megértése vezet »engedelmességre«³⁰?” Tanulmányozzátok a tágabb tanbéli szövegkörnyezetet. Jelöljetek meg minden egyes tantételt, eltérően attól, ahogyan a részleteket jelöltétek. Sugallt tantételek³¹ esetében szakítsatok időt ezek leírására.

Először nehéz lesz tudatosan megtenni ezt az erőfeszítést. Összpontosítást és időt igényel majd. Az ebben a módszerben rejlő egyik áldás az, hogy folyamatosan a következő kérdés feltevésére késztet bennünket: „Milyen részletek találhatók ebben a részben, és milyen tantételeket szándékoznak tanítani?”

Mint már említettük, vannak olyan tantételek, melyek egyszerűen fontosabbak a többinél: több sugalmazást, életet és szabadítást eredményeznek, mert a Szabadítóra mutatnak. Nézzétek meg tehát most egy másik lencsén át az adott részt, és tegyétek fel ezt a kérdést: „Mivel szándékozik³² ez a rész a Szabadítóra irányítani a figyelmemet? Mi rejlik benne, ami által jobban megértem Őt és Mennyei Atyánk tervét, hálásabb leszek ezekért, és jobban támaszkodok majd rájuk?”

Végül pedig gondoljátok át alaposan, hogy mit mondtak a mai próféták, ami további meglátásokat, megértést és sugalmazást nyújtana ehhez a részhez.

Ha ily módon tanulmányozunk, akkor a tananyagot fellapozva az ott található további tudás, javaslatok és útmutatás hozzákapcsolódik majd a szentírásokból és a próféták szavaiból nyert meglátásokhoz, sugalmazáshoz és élményekhez. A tananyag ily módon megerősíti, finomítja és gazdagítja a hatalommal való igehirdetésre történő felkészülésünket.

Amikor például idén Ruth könyvét tanulmányozzuk, talán a veszteségek és a hűség gyengéd története bontakozik ki előttünk. Vagy az igazságok e rangsorát átgondolva észrevesszük, hogy Ruth férje elvesztése után Betlehembe ment,³³ és ott találkozott Boázzal. Azt is észrevehetjük, hogy Boáz gondoskodott Ruth szükségleteiről, kenyeret és ecetes lét adott neki,³⁴ közbenjárt érte a város kapujánál,³⁵ majd pedig rokona lévén, mely szó szerinti fordításban „megváltót” jelent ³⁶ megvette őt,³⁷ feleségül vette,³⁸ és addig nem nyugodott, amíg véghez nem vitte ezt, vagyis nem mondhatta azt, hogy „elvégeztetett”³⁹. Ezen keresztül elkezdhetjük megérezni a szeretet és a megváltás bizonyságának szándékát, valamint az annak felismeréséből eredő felemelő érzést és sugalmazást, hogy Nagyszerű Rokonunk⁴⁰ ugyanezt teszi értünk.

Ez csupán egy példája a szentírások kutatásának. A figyelmes oktató ezt követően minden egyes tanulót hozzásegít ahhoz, hogy ugyanilyen tanulási élményben legyen része, midőn lelkileg önellátóvá válik.⁴¹

Testvéreim, minden egyes szentírásrésznél meghozunk egy döntést, amely hatással van tanításunk és tanulásunk erejére az osztályban. A döntés a következő: Mely igazságokra fogjuk ráirányítani a tanulóink elméjét, szívét és hitét? Ez a döntés nagy hatással van arra, hogy az ige mely részét fogadják majd be a gondolkodásukba és az életükbe.⁴² Ha e tekintetben nem vagyunk szorgalmasak, ha úgy döntök, hogy az igazságnak csak a kisebb része uralja majd a tanításomat, akkor Henry B. Eyring elnök szavaival élve „már ki is szálltam [abból] a versenyből, hogy segítsek egy tanulónak megállni a szenny áradatával szemben”⁴³.

Összefüggések, alapeszmék és minták

Az igazságok e rangsorának felismerése mellett a szentírások elnyerését elősegítő második egyszerű elgondolás az, hogy a szentírások tele vannak összefüggésekkel, alapeszmékkel és mintákkal. Hoznék erre egy rövid példát az Ószövetségből.

Összefüggések

David A. Bednar elder magyarázata szerint „az összefüggés kapcsolatot vagy összeköttetést jelent fogalmak, emberek, tárgyak vagy események között”⁴⁴.

Az Ószövetségben fellelhető egyik összefüggés az, hogy tele van sikerek és kudarcok egymás mellett felvázolt, összehasonlítható történeteivel: Káin és Ábel, József és testvérei, Jákób és Ézsaú, Abigail és Nábál, és még sorolhatnánk.

Eyring elnök azt mondta erről a jelenségről: „A kudarcok leírásában ott rejlik a sikerhez vezető út árnyékképe; …a lelki hanyatlás és felemelkedés körforgása… reménnyel és tanulsággal szolgálhat a tanulóitok számára.”⁴⁵

Alapeszmék

Bednar elder azt is elmagyarázta, hogy „az alapeszmék átfogó, visszatérő és egységesítő tulajdonságok vagy fogalmak, egy szövegen végigfutó fő szálakhoz hasonlóan.”⁴⁶ Idén észrevehetjük például a következő félmondatban rejlő alapeszmét: „…és megtudjátok, hogy én vagyok a ti Uratok Istenetek”⁴⁷.

A kiszabadulásukat megelőző csapások és az azt követő csodák idején Izráel gyermekeinek ismételten megmondatott, hogy ezen dolgok által megtudják, „hogy én vagyok az Úr”⁴⁸.

Góliát megölése,⁴⁹ Naámán gyógyulása,⁵⁰ Illés és Baál papjainak vetélkedése,⁵¹ valamint Dániel szent és ünnepélyes élményei Nabukodonozor királlyal⁵² egytől egyig annak kimondott szándékával lettek lejegyezve, „hogy tudja meg az egész föld, hogy van Izráelnek Istene”⁵³.

Jehova a Zsoltárok⁵⁴, Ésaiás⁵⁵ és Ezékiel⁵⁶ könyvében véges-végig, az Ószövetség 17 könyvében 80-nál is több különböző alkalommal elismétli, kihangsúlyozza és leszögezi azt, hogy Izráel és mi meglátjuk Őt és az Ő kezét az Ószövetség eseményeiben és tanításaiban, hogy a gyermekeinkkel együtt megtudhassuk „napkelettől és napnyugattól fogva, hogy …én vagyok az Úr és több nincsen”⁵⁷.

Az új szegletkő felsőfokú hitoktatási órák⁵⁸ által kiemelt szentírásbeli alapeszmék tanulmányozása által a szentírások oly módon szövődnek majd egymásba, hogy az egyik feletti elmélkedés elvezet a másikhoz⁵⁹. Ha ezeken az órákon a tanulmányozás a szentírásokra összpontosít, akkor a szentírások eggyé nőnek és a tanulókat elvezetik a szövetségeik ismeretéhez.⁶⁰ Bednar elder szavai szerint „a szentírásbeli alapeszmék keresésének és felismerésének folyamata elvezet bennünket… azon örökkévaló igazságokhoz, melyek meghívják a Szentlélek megerősítő tanúságtételét. […] Az élő víz szentírásokból történő kinyerésének ez a legtöbb erőfeszítést követelő és legnehezebb módja; de ez által épülünk leginkább”⁶¹. Ez oktatókként többet, nem kevesebbet igényel tőlünk.⁶²

Minták és Krisztus árnyékképei

Az Ószövetségben található számos minta⁶³ közül az egyik különösen felhívja magára a figyelmünket és megkívánja erőfeszítéseinket. Természetesen a Mennyei Atyánkról és a Szabadítóról tett bizonyságok keresésére gondolok. Bruce R. McConkie elder azt mondta, hogy „helyénvaló mindenhol hasonlatokat keresni Krisztusra, majd pedig ismételten felhasználni ezeket arra, hogy az elménkben mindig legelöl tartsuk őt és az ő törvényeit”⁶⁴.

Ha elkezdenénk felsorolni a Szabadító mintáit és árnyékképeit, az majdnem olyan, mintha vízcseppeket számlálnánk egy folyóban, avagy a fény részecskéit a napsugárban. Végül is „minden dolog, melyet Isten a világ kezdete óta adott az embernek, őt jelképezi”⁶⁵.

A teremtés⁶⁶, a rézkígyó⁶⁷, a manna⁶⁸, Izráel kiszabadítása az egyiptomi fogságból úgy, hogy bárányvért hintettek az ajtófélre⁶⁹, valamint Mózes törvénye annak teljes egészében, az áldozatokkal és a visszaemlékezésekkel együtt, tudatosan és nyilvánvalóan arra szolgál, hogy „Krisztusra vezérlő mesterünk”⁷⁰ legyen.

Ábrahám⁷¹ hajlandósága Izsák feláldozására⁷²; Melkisédek⁷³ megnevezései, köztük azzal, hogy ő „a békesség hercege”⁷⁴; az, hogy József megmentette az őt eladó testvéreit⁷⁵; és az, hogy Mózes kiszabadította Izráel gyermekeit⁷⁶, „ama következendőnek”⁷⁷ ábrázolásai voltak.

Ádám bűntelen ember volt,⁷⁸ aki a kertben önként úgy döntött,⁷⁹ hogy a mi életünkért lemond a sajátjáról⁸⁰.

A király Dánielt „szándékozék tenni az egész birodalom fölé”, „mivelhogy rendkívüli lélek volt benne”⁸¹. Az „igazgatók és tiszttartók”⁸², a felhatalmazással járó tisztségekben lévő emberek, akik gyűlölték, „igyekvének okot találni Dániel ellen…, de semmi[t]… nem találhatának”⁸³. Ekkor ezek a gonosz férfiak összegyűltek és „tanácsot tartottak”⁸⁴, közben pedig Dániel „az ő szokása szerint”⁸⁵ visszavonult és imádkozott⁸⁶. Ezt megtudva a király „szíve szerint azon volt, hogy Dánielt megszabadítsa”⁸⁷. Miután Dánielt a biztos halálba küldték, „hozának egy követ, és oda tevék a verem szájára”⁸⁸. „Hajnalban a király azonnal felkele még szürkületkor, és sietve az oroszlánok verméhez méne”⁸⁹, ahol megtudta, hogy ott volt egy angyal⁹⁰, majd pedig „kivevék Dánielt a veremből, és semmi sérelem nem találtaték ő rajta”⁹¹.

Alfred Edersheim szerint az egész Ószövetség Krisztusra szándékozik irányítani a figyelmünket: „Nem csupán a törvény, mely az Ő vezérlő mestere, …nem csupán a minták, melyek [az Ő] árnyékképei, és nem is csak a próféciák, melyek megjövendölik [Őt], hanem az egész Ószövetség története tele van Krisztussal. […] Ebből egy dolog következik: …kizárólag a szentírások oly módon való tanulmányozása lehet elégséges és válhat javunkra, amely által megismerjük a Szabadítót.”⁹²

Kérlek, szakítsatok az óráitokon, de még otthon és a családotokban is időt a tanulók és a gyermekek megkérdezésére, hogy mit tanultak éppen, és ez hogyan segít nekik megérteni Mennyei Atyánkat és a Szabadítót, valamint támaszkodni rájuk. Arra is megkérlek benneteket, hogy az első órától kezdve tanítsátok meg a tanulóitoknak, hogy tudatosan keressék a sugalmazott szerzők által szándékosan odahelyezett pazar tanúbizonyságokat.

Befejezés

Testvéreim, a szentírások pótolhatatlan szerepet játszanak a tanításunkban és a tanításra való felkészülésünkben is! Ne feledjétek Romney elnök alábbi figyelmeztetését:

„…azzal lettünk megbízva, hogy az Úrtól kapottakat (a szentírásokat) adjuk át azoknak, akiket tanítunk. Időnként [talán] még azt megelőzően megpróbálkozunk az átadással, hogy először megkaptuk volna,

…[és talán] …még azelőtt elindulnánk prédikálni, hogy az Úrnak lehetőséget [adnánk] a felkészítés[ünkre].”⁹³

Ennek lelkületében kiegészíteném pár kérdéssel azokat, amelyeket Webb testvér tett fel nekünk tavaly, és arra kérlek benneteket, hogy fontoljátok meg ezeket, amikor felkészültök a tanításra:

A szentírások tanulmányozásával kezdem az órára való készülést?
Gyönyörködöm⁹⁴ az aznap tanított szentírásokban, és ezek „égő tűz… az én csontjaimba rekesztetve”?⁹⁵
Értem a részleteket és a tant is, melyről a sugalmazott szerző azt akarta, hogy lássam és értsem?
Kutattam a próféták szavait, hogy tudjam, ők mit hangsúlyoznak, milyen meglátásaik és bizonyságuk van az adott vonatkozásában?
Minden esetben kerestem és meg is találtam, hogy mi módon tesz bizonyságot az adott rész a Szabadítóról és az Ő engeszteléséről?⁹⁶

Legyen az ige élesebb a kétélű kardnál⁹⁷ az osztálytermünkben azért, mert bennünk égnek a szentírások! Határozzuk el, hogy megkülönböztetjük a részleteket és a lojalitásunkat megérdemlő tant! És segítsünk a tanulóinknak, hogy megtanulják felfedezni Mennyei Atyánk tervének és az Ő leginkább Szeretett Fiának lelki tanúbizonyságait!⁹⁸

Saját tanúbizonyságommal egészítem ki a tiéteket, különösen Mennyei Atyánknak⁹⁹ az Ő Fia csodálatos engesztelésén keresztül megnyilvánuló és rendelkezésre álló szeretetéről. Hálámat fejezem ki azért a figyelemre méltó kiváltságért, hogy része lehetek a bámulatos visszaállításnak, mely az egész földdel örökre megismerteti az Ő nevét¹⁰⁰. Jézus Krisztus nevében, ámen.