A sabbat nap

Chad H. Webb

Az Ifjúsági és Felsőfokú Hitoktatás igazgatója

Ifjúsági és felsőfokú hitoktatási műholdas közvetítés•2015. aug.4.

Csodálatos, hogy ma veletek lehetünk és hogy oly nagyszerű tanításokban részesültünk. Valóban öröm itt lenni. Remélem, mindannyian tudjátok, mennyire szeretlek, méltányollak és tisztellek benneteket, és hálás vagyok mindenért, amit tesztek. Különösen nagy öröm számomra, hogy feleségem, Kristi is elkísért. Ma van a 25. házassági évfordulónk, ezért úgy gondoltuk, hogy mókás lenne a 98 000 legközelebbi barátunkkal megünnepelni azt. Valóban figyelemre méltó, amit ti és a házastársaitok tesztek ebben a szervezetben. Ezúton köszönök nektek minden hozzájárulást, és hogy itt vagytok ma velünk. Csodálatos dolog ennek a munkának veletek együtt részesének lenni.

Az egyház legutóbbi általános konferenciájával egy időben került megtartásra az általános felhatalmazottak egyik képzése is, melynek témája a sabbat megtartása és örömtelivé tétele volt. Az egyház elnöklő kvórumai jelentős, világméretű erőfeszítésben egyesülnek annak tanításában, hogy mennyire fontos a sabbat napjának megtartása az egyházban és az otthonainkban is. Területi-, koordináló- és cövektanácsokban is tanítanak erről. A cövekelnökök a püspököket képzik, s mindannyian tanítják a cövek és az egyházközségek tagjait.

Egyházi vezetőknek nyújtott képzés

Erről az általános felhatalmazottaknak tartott képzésről számos rövidfilm a mi honlapunkra is felkerült.¹ Remélem, hogy figyelmesen megtekintitek, átismétlitek és használjátok is majd ezeket a fontos forrásanyagokat. Ma e képzésből két előadás részleteit is szeretnénk megmutatni nektek. Először Russell M. Nelson elnököt hallhatjátok majd. Őt pedig M. Russell Ballard elder követi.

Russell M. Nelson elnök: Kedves fivéreim és nőtestvéreim! Szeretném kifejezni az irántatok érzett mély szeretetemet és csodálatomat, Az Első Elnökség ma délelőtt az azok iránti aggodalmát hangsúlyozta, akik eltévelyedtek, akiket nem ismerünk vagy akik kevésbé tevékenyek. Miközben erre a témakörre koncentrálunk, szeretnénk ezeknek a problémáknak a megelőzését középpontba helyezni, ezért a mai és a holnapi ülések folyamán nagy hangsúlyt kap az, hogy hogyan növeljük az Istenbe, az Úr Jézus Krisztusba és az Ő engesztelésébe vetett hitet. […] […] Egyik elrendelt apostolaként igazán hálás vagyok a megbízatásért, hogy erről a témáról beszélhetek. Az Úr parancsolata, hogy szenteljük meg és tartsuk szentnek a sabbatot egy olyan felhívás, melyet nagyon komolyan veszünk és szó szerint értelmezünk. Ha ezt valóban meg tudjuk tenni, ha erre valóban képesek vagyunk, az segíteni fogja az egyháztagjainkat, hogy növeljék az Úrba vetett hitüket, valamint elmélyítsék a Hozzá és az Ő egyházához való megtérésüket. […] Amint mi megtanuljuk, hogyan szentelhetjük meg jobban a sabbat napját, a hit világszerte növekedni fog.”

M. Russell Ballard elder: „Nos, fivérek és nőtestvérek, sok szeretettel köszöntünk benneteket ezen a fontos általános konferenciai képzésen. „Az elmúlt hónapok során az Első Elnökség és a Tizenkettek Kvóruma számos órát töltött azzal, hogy átnézze a rendelkezésre álló kutatásokat az egyház tana és tantételei kapcsán, melyek növelik a Mennyei Atyánkba, valamint az Úr Jézus Krisztusba és az Ő engesztelésébe vetett hitet. Mint tudjátok, továbbra is arra törekszünk, hogy a megtérések tartósak, az egyház tagjai lelkileg megerősödöttek, a családok pedig többgenerációs, szövetségeiket megtartó családok legyenek. Mindazon szervezeti vagy eljárásbeli változtatás, illetve tanbéli képzés közül, mely felgyorsíthatná napjainkban a szabadítás munkáját, úgy határoztunk, hogy a sabbat nap lelkületének és erejének fokozása lenne a leghatékonyabb módja annak, hogy az egyháztagokat és a családokat közelebb hozzuk az Úr Jézus Krisztushoz.”

Nelson elnök kifejezte a tevékenység hiánya miatti aggodalmát, és hangot adott annak, hogy mekkora szükség is van a Jézus Krisztusba és az Ő engesztelésébe vetett hit megerősítésére. Megígérte, hogy „amint mi megtanuljuk, hogyan szentelhetjük meg jobban a sabbat napját, a hit világszerte növekedni fog”.

Biztosan ti is észrevettétek, mikor Ballard elder azt mondta: „Mindazon szervezeti vagy eljárásbeli változtatás, illetve tanbéli képzés közül, mely felgyorsíthatná napjainkban a szabadítás munkáját, úgy határoztunk, hogy a sabbat nap lelkületének és erejének fokozása lenne a leghatékonyabb módja annak, hogy az egyháztagokat és a családokat közelebb hozzuk az Úr Jézus Krisztushoz.”²

Az Ifjúsági és Felsőfokú Hitoktatás szerepe

E világméretű erőfeszítés közepette az Ifjúsági és Felsőfokú Hitoktatás szervezetét az Egyházi Oktatási Testület kifejezetten kérte, hogy nyújtson segítséget a sabbat nap megtartásának tantételére és az úrvacsorával kapcsolatos tanra való összpontosítás megújításában, valamint hogy bátorítsuk az egyház fiataljait és fiatal felnőttjeit, hogy igyekezzenek jobban megérteni és alkalmazni ezeket a tantételeket. Ezt úgy tudjuk megtenni, hogy a szentírások sorrend szerinti tanítása és az óravázlataink során kiemelt hangsúlyt fektetünk ezekre a tantételekre, amint azok természetes módon felbukkannak. Mily csodálatos lehetőség ez arra, hogy a vezetésünkkel megbízott prófétákkal, látnokokkal és kinyilatkoztatókkal egyesítsük erőfeszítéseinket! Ezáltal pedig képesek leszünk még jobban betölteni azon feladatunkat, hogy segítsünk a fiataljainknak és fiatal felnőttjeinknek megérteni Jézus Krisztus tanításait és engesztelését, és hogy miként támaszkodjanak azokra.

Annak szemléltetésére, hogy miként tudnánk oly módon tanítani a sabbatra és az úrvacsorára vonatkozó tantételekről, hogy az növelje a Jézus Krisztusba vetett hitet, kiválasztottam néhány példát – főként az Ószövetségből, mivel a következő hónapokban sokan az Ószövetséget fogjátok tanítani.

A sabbat nap

1. A sabbat egy jel, melyet az Úr adott nekünk

A sabbat nappal kapcsolatos egyik igen fontos tantétel a 2 Mózes 31-ben található:

„Az én szombatimat bizony megtartsátok; mert jel az én közöttem és ti köztetek nemzetségről nemzetségre, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ki titeket megszentellek. […]

Megtartsák azért az Izráel fiai a szombatot… örök szövetségül.”³

Az az elgondolás, hogy a sabbat az Istennel kötött szövetség egyik jele azért jelentős, mivel mindannyian szembe nézünk a dilemmával, miszerint „semmi tisztátalan dolog nem lakhat Istennel”⁴, ugyanakkor pedig tudjuk, hogy „mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül”⁵. A megoldás, ahogyan az a Tan és a szövetségek 60:7-ben is áll, a következő: „[É]n szentté tudlak tenni benneteket”. Ez pedig természetesen Jézus Krisztus által lehetséges, aki az Atya megváltás tervének központi alakja. Vagy, ahogyan Pál apostol is tanította: „áron vétett[ünk] meg”⁶.

Ez az ár pedig Isten tökéletes Fiának élete, szenvedése és halála volt. De mi erre a bizonyíték? Milyen nyugta igazolja e tranzakciót? A sabbat állandó jele annak, hogy Isten eleget tesz az Ő gyermekeivel kötött szövetségének; annak jele, hogy Ő képes megszentelni bennünket.

2. A sabbat egy jel, melyet mi adunk az Úrnak

Azon túl, hogy a sabbat nyugtázza a fizetett árat és jelként szolgál arra, hogy az Úr meg fog szentelni bennünket, egy jelzés tőlünk Neki arról is, hogy milyen érzéseink vannak azzal kapcsolatban, amit Ő értünk tett – azaz milyen érzéseink vannak az Ő áldozatával, valamint a mi szövetségeinkkel kapcsolatban.

Nelson elnök a legutóbbi általános konferencián a következőt tanította: „Amikor még sokkal fiatalabb voltam, azt tanulmányoztam, mit soroltak fel mások, mit tegyünk és mit ne tegyünk a sabbaton. Később azonban a szentírásokból megtanultam, hogy a sabbat napját illető viselkedésem és hozzáállásom egy jel köztem és Mennyei Atyám között. Ezt megértve már nem volt szükségem engedélyezett és tiltott tevékenységek listájára. Amikor el kellett döntenem, vajon egy tevékenység megfelel-e a sabbat napjának, egyszerűen csak feltettem magamnak a kérdést: »Milyen jelet küldök ezzel Istennek?« Ez a kérdés kristálytisztává tette a sabbat napjával kapcsolatos választási lehetőségeimet.”⁷

A sabbattal kapcsolatos minden döntés személyes jellegű. Ez egy személyes felajánlás, az az iránti hálánk kifejezése, hogy Ő hajlandó bennünket megszentelni. Ahelyett, hogy egy listát akarnék adni a helyes és helytelen tevékenységekről, szeretném elmondani, hogy világszerte láttok olyan fiatalokat és fiatal felnőtteket, akik úgy döntöttek, hogy megszentelik a sabbat napját. Sokan elhatározták, hogy nem dolgoznak vasárnap, mások pedig úgy döntöttek, hogy nem tanulnak vasárnap. Egy thaiföldi fiatal nő a barátai elvesztését kockáztatta azzal, hogy úgy döntött, vasárnap nem vesz részt közösségi tevékenységeken, (mely elgondolásról a barátai azelőtt még nem hallottak). Hallottam egy ígéretes kaliforniai futballtehetségről, akire hatalmas nyomás nehezedik a sporttársai és edzői irányából, és aki értékes ösztöndíjak lehetőségét kockáztatja, de eldöntötte, hogy a sabbat napján nem vesz részt szervezett sporteseményeken.

Biztos vagyok abban, hogy az Úr megbecsüli majd ezeket a csodálatos fiatalokat azért, mert az Ő napjának megszentelése által ők is tisztelettel viseltetnek iránta. A tanulóinknak megtaníthatjuk, hogy a sabbat napi cselekedeteink és hozzáállásunk azt jelzik az Úrnak, hogy milyen érzéseink vannak a szövetségeinkkel kapcsolatban, és hogy „a sabbat napjának valódi megtartása az egész szövetség megtartásának jelképe.”⁸

3. A sabbat gyönyörűség

Egy másik példa az Ószövetségből:

„Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának, és megszenteled azt, dolgaidat nem tevén, foglalkozást sem találván, hamis beszédet sem szólván:

Akkor gyönyörűséged lesz az Úrban.”⁹

A 2 Mózes 16. fejezete csodálatosan szemlélteti ez a tantételt. Amikor Izráel gyermekei zúgolódtak az éhezés miatt, és vissza akartak térni az egyiptomi „húsos fazekakhoz”, az Úr ezt mondta nekik:

„Ímé én esőképen bocsátok néktek kenyeret az égből; menjen ki azért a nép és szedjen naponként arra a napra valót, hogymegkísértsem: akar-é az én törvényem szerint járni, vagy nem?

A hatodik napon pedig úgy lesz, hogy mikor elkészítik a mit bevisznek, az kétannyi lesz, mint a mennyit naponként szedegettek.”¹⁰

Ezekben a versekben még legalább két további tantétel is rejlik. Az egyik az, hogy a sabbat napján az Úr próbára teszi az engedelmességünket. A másik pedig az, hogy az Úr biztosítja és fenn is tartja annak módját számunkra, hogy képesek legyünk betartani az Ő parancsolatait. Gondoljatok csak arra, hogy ez miként tölti be azt az ígéretet, hogy a sabbat gyönyörűség. Ha mindennap dolgoztál, gyűjtögetted a mannát, hogy életben maradj, majd egy nap az Úr azt mondja: „Ma nem kell dolgoznod, de mégis úgy etetlek, mintha dolgoztál volna” – hát nem lenne ez örömteli?

Egy Afrikában szolgált misszionárius házaspártól, Beecher eldertől és feleségétől egyszer hallottam a modern változatát is ennek a történetnek. Ezt írták:

„Uganda határán élünk, Kenya egyik nagyon szegény részén. Az egyik gyülekezeti elnökünk …gazdálkodó, aki osztott családi birtokon él. Ő maga még fiatalember, és kicsi a családja…

A gyülekezetében vannak egyháztagok, akik azt mondják neki, …hogy azért nem tudnak istentiszteletre jönni, mert… félnek otthagyni az otthonukat, nehogy a szomszédok ellopják a terményeiket. […] [Ez] egy igen VALÓS aggodalom. Sőt,… az emberek… nem vetnek előbb a szomszédjaiknál, így csökkentve az esélyt arra, hogy a korán betakarított terményeiket elvegyék tőlük…”

[Azt is mondják, hogy] azért nem tudnak vasárnap jönni… mert dolgozniuk kell…, mert olyan szegények.”

[A gyülekezeti elnök] így folytatta: »Azt szoktam mondani nekik, hogy ‘minden vasárnap elhagyom a házamat, és nap közben sokáig maradok az egyházban. Nem dolgozok vasárnap. Miután hazamegyek, gyakran látom, hogy a szomszédjaim ellopták [a kukoricámat], a csirkéimet, a tojásaikat és a gyümölcseimet, mert éhesek és nincs élelmük. Mégis úgy találom, hogy mikor jön az aratás, meg vagyok áldva, mert a földem többet termel, mint az övék – hiába dolgoznak minden vasárnap. Az én földem többet terem, és áldott vagyok, mert én megszentelem a sabbat napját.’«

[Egy másik gyülekezeti elnök ennek a gyülekezetni elnöknek] a szavait hallva ezt mondta: »Ezt én is alá tudom támasztani. Egy hektárnyi [kukoricám] van. A szomszédom öt hektárnyit vet be. Ő minden vasárnap dolgozik. Én nem teszem. Mikor jön a betakarítás, én bővelkedem. A szomszédom hozzám jön élelemért, mert neki nincsen elég. Én is áldott vagyok, amiért a sabbat nap törvénye szerint élek.«”¹¹

Az Úr útjai mindig magasabb rendűek a miénknél, ahogyan a számtana is. Más, mint a miénk. Ez a tizedre is igaz, ugye? A tized esetében a tízből egy nem egyenlő kilenccel. Az Úr megáld bennünket mindazzal, amire szükségünk van, sőt még többel is. Ugyan ez igaz a sabbatra is. Hét nap van egy hétben, hat napi munka azonban mégsem ad kevesebbet, sőt inkább többet ad annál, mint amire valóban szükségünk van. Szinte hallhatjuk, ahogy az Úr ezt mondja: „[P]róbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen.”¹²

A sabbat nem csupán egy nap arra, hogy megpihenjünk a fizikai munkáink után, hanem egy nap a lelki felfrissülésre is, amikor a világ gondjaitól is egy napra megpihenhetünk.

Joseph F. Smith elnök azt tanította, hogy a megpihenés alatt az Úr azt érti, hogy „belépünk Isten tudásába és szeretetébe, az ő tervébe vetett… hittel…, és nem zavar meg bennünket mindenféle tanok szele, vagy azon hazug emberek ravaszsága és alattomossága, akik csak arra várnak, hogy megtévesszenek.”¹³ (Gondoljátok csak végig micsoda erő rejlik ebben az ígéretben azon elsődleges feladatunk kapcsán is, hogy segítsünk a tanulóinknak az igazság keresésében, és hogy képesek legyenek megkülönböztetni az igazságot a hamisságtól.)

E szentírásbeli részekből meg kell említenem továbbá egy másik kiemelten jelentős áldást is. 2 Mózes 31. fejezetében a „nemzetségről nemzetségre”¹⁴ kifejezés szerepel, az Ésaiás 58-ban pedig azt az ígéretet kapjuk, hogy az Úr Jákóbnak örökségével táplál majd bennünket.¹⁵ Miközben ezeket a verseket, valamint az egyházi vezetőink által nyújtott képzéseket tanulmányozzátok, fel fogjátok ismerni, hogy a sabbat napjának megszenteléséből adódó egyik legnagyszerűbb áldásban a gyermekeitek és unokáitok fognak részesülni. Minden egyes vasárnap egy lehetőség arra, hogy megtanítsátok gyermekeiteknek azt, hogy ti mit tesztek első helyre az életetekben, és hogy hajlandóak vagytok személyes törekvéseket is feláldozni azért, hogy betartsátok az Úr parancsolatait.

Micsoda áldás lesz ez számukra! Segíteni fog olyan többgenerációs családok megteremtésében, melyeket Jézus Krisztus hithű tanítványai alkotják. A sabbathoz köthető ezen és más áldások tudatában, hogyan is ne lehetne az gyönyörűség számunkra?

4. A sabbat segít szeplőtlennek maradni a világtól

Egy, a sabbattal kapcsolatos másik tantétel a Tan és a szövetségek 59. szakaszában található: „És hogy még teljesebb mértékben megtarthasd magad szeplőtlennek a világtól, menj el az imádság házába, és ajánld fel szentségeidet az én szent napomon.”¹⁶

Az Ószövetségben számos lehetőség adódik e tantétel tanítására. Például, amikor az ábrahámi szövetséget tanítjátok, lehetőségetek lesz a fiataloknak arról is tanítani, hogy a világban éljenek, de ne legyenek e világból valók. Egy másik lehetőség az 1 Sámuel 8 tanításakor adódik majd.

Spencer W. Kimball elnök ezt a fejezetet használva egy igen mélyenszántó leckét tanított. Ezt mondta:

„Az Úr és az Ő prófétája, Sámuel is eléggé csalódott volt és bánkódott… A nép azonban királyt követelt, hogy »mi is úgy legyünk, mint a többi népek«. […]

Mi sem különbözünk ma ettől olyan nagyon. A világ csillogását és könnyelműségét akarjuk, és nem mindig ismerjük fel …ostobaságunk büntetését. A nem egyháztagok [szórakozásra vágynak a sabbat napján; szórakozni akarunk], még akkor is, ha számos alkalommal ez azt jelenti, hogy felhagyunk a sabbat napi tevékenységekkel, és megszegjük az Úr szent napját. Kortársainknak pogány esküvőjük van – nekünk pedig minden stílusukat és szokásukat át kell vennünk, még akkor is ha azzal a világot helyezzük dicsfénybe, és szem elől tévesztjük az igaz házasság ünnepélyes mivoltát. […]

[A] divatot a közönséges és pénzsóvár emberek alkotják, és egyik végletből a másikba esnek, csak hogy divatjamúlttá tegyék viseletünket. [M]i meg inkább meghalunk, mintsem feladjuk modernségünket! [N]ekünk is király kell, mint ahogy a többi népeknek is van királyuk!

Az Úr azt mondja, hogy neki választott népe lesz, de mi nem akarunk választottak lenni. […]

[M]ikor, ó, mikor fognak utolsó napi szentjeink biztosan állni lábukon, mikor fogják megalapítani saját normáikat, mikor fogják követni a megfelelő szokásokat, és mikor fogják saját, dicső életüket élni az evangélium mintájára?”¹⁷

Miközben a fiataljaink a világi filozófiákkal, hagyományokkal, normákkal és divatokkal küszködnek, segítsetek nekik meglátni, hogy nekünk különleges, választott népnek kell lennünk, olyanoknak, akikre a világ nem gyakorol befolyást!¹⁸ Segítsetek nekik meglátni, hogy a sabbat megszentelése az egyik módja ennek, hogy szeplőtlenül tartsuk magunkat a világtól!

Az úrvacsora

Az úrvacsora céljai

Most pedig térjünk át egy másik témára, és beszéljünk néhány perc erejéig az úrvacsora céljairól.

A Fiú testének és vérének emlékezetére veszünk az úrvacsorából. Ez az az ok, amit maga az Úr adott az úrvacsorával kapcsolatban, amikor személyesen bevezette azt a Szentföldön és az amerikai földrészen is.¹⁹ Ez a heti úrvacsoravételünk jelentős részét kell, hogy képezze. Az úrvacsora lehetőséget biztosít számunkra, hogy emlékezzünk Őrá, valamint mindarra, amit az Ő teste és vére jelképez a szó szerinti feltámadás, a bűneinktől való megváltás, valamint azon kegyelem kapcsán, mely az élet kihívásaival történő szembenézéshez elegendő.

Tanúsítjuk Istennek, az Örökkévaló Atyának, hogy készek vagyunk magunkra venni Fia nevét, és betartani az Ő parancsolatait, ezáltal pedig megújítani az összes szövetségünket. El tudjátok képzelni milyen lenne, ha ezt mindannyian minden egyes héten őszintén megtennénk? Az úrvacsorai gyűlés egy valóságos lelki lakoma lenne, melyet az Úr azon ígéretet tetőz be, hogy az Ő lelke mindig velünk lesz, mely reményt, gyógyulást, erőt, vigaszt és megbocsátást hoz.²⁰

Mindannyiunknak szüksége van megbocsátásra és gyógyulásra, néhányunknak pedig arra, hogy megbocsásson, és megszabaduljon a hosszú ideje tartogatott keserű érzésektől. Az engesztelés és az úrvacsora lehetőséget biztosít arra, hogy ezt most meg tudjuk tenni.

A szentírásokban és minden tanfolyamunk anyagában számtalan lehetőség adódik arra, hogy az úrvacsora céljáról tanítsunk. Javaslom, hogy ennek megtételére legalább két konkrét módot is keressünk. Elsőként, bármely alkalommal, amikor a Szabadítót megtestesítő valamely jelképről tanítunk, lehetőségünk van tanítani az úrvacsora céljairól is. Másodszor pedig, bármikor, amikor a szövetségekkel kapcsolatos tantételekről tanítunk, lehetőségünk adódik, hogy ezeket a tantételeket az úrvacsorára is vonatkoztassuk.

Hadd osszak meg veletek egy példát e két lehetőség mindegyikére – újfent az Ószövetségből.

1. A jelképek Jézus Krisztusra mutatnak

Az első példa, mely a Jézus Krisztusra utaló jelképeket szemlélteti, 3 Mózes első fejezetében található. Az Úr arról tanít Izráel gyermekeinek, hogy önként ajánljanak fel áldozatot az Úrnak. Az áldozat egy állat volt, mégpedig egy hibátlan hím, melyet engesztelésként fogadtak el attól a személytől, aki hódolni érkezett. Az illető ezután megölte az állatot, a papok pedig vérrel körbelocsolták az oltárt.²¹

Ebben könnyű meglátni a jelképrendszert, valamint annak az úrvacsorához való kapcsolódását, továbbá felismerni azt, hogy míg az ember megszenteltetett, az Úr maga hordozta az illető gyengeségeit, fájdalmait és bűneit. Úgy vélem, meglepő ellentétet hordoz az, hogy az igazlelkűek azok, „akiknek ruhája fehér a Bárány vére által”²², „…az Úr öltözete [azonban] vörös lesz.” Mert, ahogy Ő is mondta, „vérük ráfreccsent ruháimra, és az egész ruházatomat bemocskolta”²³.

Micsoda kép tárul elénk, amint az Urat vörösben látjuk, miközben fehérbe öltözött angyalok veszik körül! Jézus Krisztus szenvedése miatt „ha bűneitek skárlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú”²⁴.

Ezt követően az áldozati állatot feldarabolták – külön került a fej, a belsőségek, a lábak és a háj.²⁵ A fej jelképezte a gondolatainkat; a belsőségek a szívünket és érzéseinket; a lábak pedig a cselekedeteinket. Ez a jelképrendszer az úrvacsorára emlékeztet bennünket, amikor elkötelezzük magunkat, hogy Istent teljes szívünkkel, lelkünkkel, elménkkel és erőnkkel szeretni fogjuk.²⁶

Más szavakkal, ahogy Neal A. Maxwell elder is tanította: „Az igazi, személyes áldozat soha nem tett állatot az oltárra. Inkább abból áll, hogy hajlandóak vagyunk az oltárra tenni a bennünk lévő állatot, és hagyni, hogy elégjen.”²⁷

Amikor a fiatal férfiaknak az úrvacsorakor végzett szerepük jelentőségéről tanítunk, használhatjuk Áron fiainak példáját²⁸ is. Tanítsuk meg a papjainknak, hogy ők Áron fiai, hogy el kell választaniuk magukat a világtól, és hogy a Szabadítót képviselik. Tanítsuk meg az ároni papságban lévő tanítóknak, hogy Krisztus testét előkészítvén az arimathiai József helyében állnak. (Néhányatoknak már volt része abban a szent élményben, hogy egy holttestet készítettetek elő a temetésre. El tudjátok képzelni, milyen szent élményben volt része az arimathiai Józsefnek?²⁹) Segítsünk a fiatal férfiaknak megérteni, hogy az úrvacsorai gyűlés egy, a Szabadító emlékére tartott emlékszertartás!

Egy cövekelnök is tanított erről egy tanítói kvórumnak. Mára a kvórum 15 éves elnöke elérte, hogy a kvórumban lévő összes papságviselő minden vasárnap fél órával az úrvacsorai gyűlés előtt ott van, hogy együtt tudjanak olvasni a szentírásokból és együtt imádkozhassanak, majd pedig kvórumként együtt készíthessék elő az úrvacsorát.

A diakónusainknak szintén taníthatunk az általuk végzett szerepről. El tudjátok képzelni, hogy milyen lehetett koporsóvivőnek lenni a Szabadító gyászszertartásán?

Segítsetek mindannyiuknak tudni azt, hogy papságukat oly módokon magasztalják fel, melyek által segítenek nekünk kapcsolatba kerülni az Úr Gecsemánéban ontott vérével, hogy általa gyógyulást és megbocsátást nyerjünk.

2. A szövetségekről való tanítás lehetőséget ad, hogy az úrvacsoráról tanítsunk

Egy másik lehetőség az úrvacsoráról való tanításra az, amikor a szövetségekkel kapcsolatos tantételekről tanítunk.

Erre találhatunk példát Hóseás könyvében is, mely egy férj, a menyasszonya, a menyasszony árulása és a házassági szövetségek próbatételének jelképeit használja arra, hogy a Mennyei Atyánkkal való szövetséges kapcsolatunkról tanítson. Az Úr ezt mondta Hóseásnak: „Menj, végy magadnak parázna feleséget és parázna gyermekeket”³⁰, így hát Hóseás elvette feleségül Gómert. Miután azonban elvette őt, gondoskodott róla és kifejezte a szeretetét is iránta, Gómer visszatért a régi életstílusához és elárulta Hóseást.

Ti hogy éreznétek magatokat Hóseás helyében? Figyeljétek meg azonban, hogy erre az árulásra Hóseás miként válaszolt:

„Azért ímé csalogatom őt, és elviszem őt a pusztába, és szívére beszélek.

És onnan adom meg néki az ő szőlőjét.”³¹

A szentírásbeli feljegyzésben ekkor egy váltás történik: Hóseás és Gómer helyett itt már az Úrról és a szövetséges Izráelről esik szó, mikor az Úr ezt mondja nekünk: „[Én] eljegyezlek tégedmagamnak örökre, és pedig igazsággal és ítélettel, kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el.”³²

Hatalmas mértékben megáldott az, amikor megláttam, hogy Hóseás miként érzett a szövetségeivel kapcsolatban, és amikor felismertem, hogy az Úr is így érez az Ő velünk kötött szövetségei kapcsán.

Ezt a történetet először akkor szerettem meg, amikor Henry B. Eyring elnök egyik beszédében hallottam. Néhányan közületek talán ott voltak, amikor a következőket mondta azon élményével kapcsolatban, amikor az ifjúsági hitoktatáson az Ószövetséget tanította: „Nagyon sok minden közrejátszott akkoriban abban, hogy amikor Hóseást tanítottam, valami újat és sokkal erőteljesebbet éreztem. Ez a történet nem a házastársak közötti üzleti egyezségekről szólt. […] Ez egy szerelmi történet volt. Ez egy, a házassági szövetségről szóló történet volt, melyet a szeretet, az állhatatos szeretet pecsételt meg. Amit akkoriban éreztem, és ami azóta is csak növekszik bennem, az volt, hogy az Úr – akivel áldásos módon szövetségeket köthettem – oly állhatatosan szeret engem, titeket és azokat is, akiket tanítunk, hogy folyamatosan csak ámulok rajta, és ezt a szeretetet teljes szívemből próbálom én is lemásolni.”³³

A történetben még rengeteg tanulság van, de inkább meghagyom nektek, hogy felfedezzétek Eyring elnök elképesztő beszédét, melyet egy EOSZ szimpóziumon mondott el még 1995-ben. A lényeg, hogy lehetőségünk van arra, hogy a szövetségekről tanítsunk. Amikor pedig így teszünk, segítsünk a tanulóinknak érezni azt, amit Eyring elnök is érzett – hogy Isten szeret bennünket, és hogy a szövetségeink által örömére válik megáldani bennünket! Amikor megértjük, hogy a szertartások és a szövetségek Isten szeretetét és azon vágyát jelképezik, hogy felmagasztaljon bennünket, akkor az úrvacsora örökre megváltoztat minket.

Befejezés

El tudjátok képzelni mi történne, ha az egyház fiataljai és fiatal felnőttjei úgy vennének részt minden héten az úrvacsorai gyűlésen, hogy valóban megemlékeznek a Szabadítóról, hálát éreznek az Ő engeszteléséért, tanúsítva az Atyának azt, hogy a Szabadító nevét minden egyes nap magukra veszik, továbbá igyekeznek betartani az Ő parancsolatait, és érdemesen élni arra, hogy élvezhessék a Szentlélek ajándékát? Azután pedig a hét során részt vennének a hitoktatási órákon, melyek a Szabadító a mi szerető Mennyei Atyánk számunkra adott tervében betöltött központi szerepére összpontosítanak, és ahol emlékeztetnék őket azon elkötelezettségükre, hogy Jézus Krisztus tanítványai legyenek? És ha otthon a szüleikkel is beszélnének ezekről a dolgokról, majd pedig együttesen elterveznék, hogy miként teszik a sabbatot a hetük központi napjává?³⁴ Talán el sem tudjuk képzelni, hogy az Úr milyen áldásokat tartogat számunkra!

Zárásként hadd osszam meg bizonyságomat arról, hogy ha ezt a tant hatalommal szeretnénk tanítani, akkor először aszerint is kell élnünk. Ha minden vasárnap megszenteljük a sabbatot, a saját szövetségeink megújításakor pedig megemlékezünk a Szabadítóról, akkor a sabbat gyönyörűséggé válik számunkra, bennünket és családunkat pedig nemzedékekre meg fog áldani. Jelentősen meg fogja növelni azon képességünket, hogy ösztönözni tudjuk szeretett tanulóinkat arra, hogy felismerjék, a sabbat megszentelése miként fog nekik segíteni abban, hogy megértsék Jézus Krisztus tanításait és engesztelését, és arra támaszkodjanak. A világ Szabadítójának tanítványaiként pedig mindez el fogja mélyíteni a szövetségeik iránti hálájukat és elkötelezettségüket.

Mindig emlékezzünk Őrá! Jézus Krisztus nevében, ámen.