Azzá válni, akinek születtetek
Egy est Russell M. Nelson elnökkel
Világméretű áhítat fiatal felnőtteknek • 2016. január 10. • Brigham Young Egyetem – Hawaii
Kedves testvéreim! Nagyon örülünk, hogy veletek lehetünk ezen a sabbat napon. Szeretünk titeket, és hiszünk bennetek. Felvetek pár ötletet, és imádkozom, hogy az önrendelkezésetek által hívjátok a Szentlelket, hogy tanítson titeket.1
Először is, boldog új évet! Ez egy teljesen új esztendő. Tettetek újévi fogadalmakat? És a felét már meg is szegtétek? Szeretnétek, ha ez lenne életetek legeslegjobb éve? Annak éve, amikor minden korábbinál jobban betartjátok azokat a fogadalmakat, amelyek a legtöbbet jelentik számotokra? Beszélnék veletek valamiről, ami szerintem segíthet. Lássuk, hogy kitaláljátok-e, miről van szó.
Gondoljatok arra az asszonyra, aki 12 évig gyógyíthatatlan betegségben szenvedett, majd kinyújtotta a kezét, hogy megérintse a Szabadító köntösét. Ez volt az egyetlen esélye a gyógyulásra.2
Gondoljatok arra a férfira Bethesda tavánál, aki már 38 éve beteg volt, és soha nem tudott elsőként odaérni a gyógyító vízhez.3
Gondoljatok a Szabadító tanítványaira, akiknek kis halászhajójára életveszélyes hullámok zúdultak, és azt kérdezték Tőle: „Mester, nem törődöl vele, hogy elveszünk?”4
Mi a közös bennük?
Mindenre el voltak szánva. Elszántan várták, hogy a Szabadító meggyógyítsa, megsegítse, megtisztítsa, terelgesse, védje és megmentse őket. Elszántan várták, hogy Jézus Krisztus segítsen nekik megtenni azt, amire ők maguk soha nem lettek volna képesek. Elszántan vágytak a Szabadító erejére és hatalmára az életükben. Ismeritek ezt az érzést? Higgyétek el: én igen.
Talán igyekeztetek már mindenre elszántan befejezni egy beadandót, melynek gyorsan közeledett, vagy már el is múlt a határideje. Talán vágytatok már kétségbeesetten arra, hogy valaki igazán megértsen, igazán szeressen benneteket. Talán most is kétségbeesetten várjátok, hogy felvegyenek egy egyetemre, megkapjatok egy állást, vagy legyen hol laknotok, hogy új barátaitok legyenek és megtaláljátok az örökkévaló társatokat.
Nos, jó hírem van: A kétségbeesés tulajdonképpen nagyon jó motiváló erő.
Joseph Smith próféta nyilvánvalóan megtapasztalta a kétségbeesést a Liberty börtönben. Így fohászkodott az Úrhoz: „Ó Isten, hol vagy?”5 E fokozott lelki elszántság eredményeképp a próféta megkapta az adományozási korszakunk egyik legmagasztosabb kinyilatkoztatását.
Ha kétségbeesetten várjuk a mennyből érkező útmutatást, akkor minden addiginál jobban azon vagyunk, hogy ráhangolódjunk a mennyekre. Ha mindenre elszántan vágyunk az egészségre, akkor ennek megfelelően táplálkozunk és mozgunk. Ilyenkor nincs kifogás. Ha elszántan szeretnénk, hogy több pénzünk legyen, akkor buzgón követjük az Úr pénzügyekre vonatkozó törvényét, mely természetesen a tized.
Gondoljatok bele, hogyan állt hozzá George Q. Cannon elnök a tizedfizetéshez még szegény fiatal férfiként. Amikor a püspöke megemlítette, milyen nagy összegű tizedet fizet a szegény ifjú, George valami ilyesmit válaszolt: „Ó, püspök, én nem abból fizetek tizedet, amennyit keresek, hanem abból, amennyit keresni szeretnék!” És a rákövetkező évben George pontosan annyi pénzt keresett, amennyiből az előző évben tizedet fizetett.6
Ha mindenre elszántan azzá szeretnénk válni, akinek születtünk, akkor megváltozik a látásmódunk. Feleszmélünk a gonosz által oly ravaszul ránk bocsátott lelki emlékezetkiesésből, és hirtelen olyan dolgokat veszünk észre magunkról, másokról és az életünkről, melyeket azelőtt soha nem láttunk. A világ által kínált „móka” és „szórakozás” elkezd szinte nevetségesnek tűnni, és talán még lelkileg veszélyesnek is. Elkezdjük a maguk valóságában látni a gonosz trükkjeit és csapdáit – kísértések ezek, melyek elfeledtetik velünk az igaz valónkat és a rendeltetésünket.
Elkezdjük mással tölteni az időnket. A Facebookon töltött idő már fele annyira sem vonzó, mint a templomban töltött idő. Megtapasztaljuk annak mélyenszántó igazságát, amit egy bölcs templomelnök tanított: „A templomba lépve magunk mögött hagyjuk a színlelés és látszatok világát.”7 Sokkal jobban érdekelnek majd bennünket az Úr által az Ő szent házában tanított örökkévaló igazságok, mint a közösségi média legfrissebb fergeteges kommentjei, melyek időnként rendkívül sekélyesek és agyzsibbasztók.
Nemrég egy éles elméjű BYU-s diáklány elmondta nekem, hogy fordított arányosságot fedezett fel aközött, hogy mennyire magabiztos és boldog, és mennyi időt tölt a közösségi médián. Visszavett a Facebookon töltött időből, és azt mondta: „Úgy érzem, most jobb képzelőerővel és tisztább elmével tudok átgondolni témákat, és mélyebb beszélgetéseket tudok folytatni másokkal. Erősebben érzem életemben a Lélek jelenlétét, és ennél jobbat nem is kérhetnék.”
Ha mindenre elszántan szeretnénk azok lenni, akik igazán vagyunk, akkor igazlelkűen használjuk a technikát. Ha nem tudjátok, hogyan tegyétek, akkor javaslom, hogy menjetek rá az LDS.org-ra és nézzétek meg.
Ha mindenre elszántan szeretnénk azok lenni, akiknek születtünk – Jézus Krisztus igaz tanítványai –, akkor hirtelen bátorságra és eltökéltségre lelünk minden olyan dolog eltávolításához az életünkből, mely szentségtelen és tisztátalan. Megváltozik a vezetőink tanácsai iránti hajlandóságunk. Keressük a tanácsaikat és buzgón igyekszünk pontosan követni azokat. Az alázatosság félreállítja a kevélységet és az önteltséget. A szentírásokhoz fordulunk válaszokért, és azért a vigaszért is, melyről belátjuk, hogy addig gyakran online kerestük.
Hajlandóak vagytok 30 napig kísérletet tenni ezzel?
Térdeljetek le minden nap, és köszönjétek meg Mennyei Atyátoknak a szentírásokat. Mondjátok el neki, aznap milyen kérdésre kell leginkább választ kapnotok. Könyörögjetek, hogy olvasás közben veletek legyen a Szentlélek. Azután nyissátok ki valahol szentírásotokat, és olvassatok, míg rá nem találtok a válaszra.8 Próbáljátok ki ezt 30 napon keresztül, és nézzétek meg, mi történik.
Ha elszántan olyan emberré szeretnénk válni, amilyenre Istennek szüksége van, akkor talán rájövünk, hogy visszatart minket egy szükségtelen teher. Ez a teher lehet a rossz döntésekkel és a meg nem bánt bűnnel mindig együtt járó lelki fájdalom. Valójában a meg nem bánt bűnök mágnesként vonzanak további bűnöket. Úgyhogy ha bűnbánatot kell tartanotok, tegyétek azt meg most. Amikor Lamóni király atyjához hasonlóan minden bűnünkkel fel akarunk hagyni9 (még a kedvenc bűneinkkel is), akkor elmarad a halogatás, elszökik a szégyenkezés, és készen állunk rá, sőt, alig várjuk – szinte szaladnánk –, hogy odamenjünk a püspökünkhöz a valódi bűnbánathoz szükséges segítségért.
Nos, az életben nagyon kevés dologra van garancia, de erre igen: ha valóban bűnbánatot tartunk, akkor a Szabadító megtisztít és meggyógyít minket, méghozzá alaposan, teljesen és maradéktalanul.
D. Todd Christofferson elder ezt tanította: „[A Szabadító engesztelésének] ereje eltörölheti a bűn hatásait. Amikor bűnbánatot tartunk, engesztelő kegyelme felment és megtisztít minket (lásd 3 Nefi 27:16–20). Olyan, mintha nem is [adtuk volna meg magunkat], mintha nem is engedtünk volna a kísértésnek.”10
Kedves testvéreim, én megígérem nektek, hogy ez igaz. És legyen szó akár lényegi, meg nem bánt bűnről, akár minket állandóan hátráltató, kellemetlen gyengeségekről, mindannyiunknak szükségünk van a Szabadító segítségére, hogy olyan emberekké válhassunk, akiknek születtünk. Az Ő ereje és hatalma által ez egyszerűen lehetetlen.
Milyen jó, hogy a Szabadító a Lélek minden olyan ajándékának megfizette az árát, amelyre csak szükségünk lehet.11 Rajtunk áll, hogy imádságos lélekkel felfedezzük, mely ajándékokra van szükségünk. Előfordulhat, hogy az önuralom vagy a vidámság ajándékára. Esetleg a türelem ajándékára, a gyógyulás ajándékára vagy a megbocsátás ajándékára. Talán annak ajándékára van szükségünk, hogy saját nemi vágyaink összhangban legyenek az örök törvényekkel. Talán felismerjük, hogy egy percig sem élhetünk tovább az Úr Jézus Krisztusba vetett rendíthetetlen hit ajándéka nélkül. Ha kétségbeesetten szükségünk van a Lélek valamely ajándékára, akkor végre szívünk minden erejével imádkozunk majd azért az ajándékért.12 És a jó hír az, hogy minden lelki ajándék, melyben részesülünk, egy lépéssel közelebb visz minket a valódi énünkhöz.
Kedves szeretett testvéreim, a valóság az, hogy egy napon mindannyian szemtől szemben beszélgetünk majd magával a Szabadítóval. Amikor ez számunkra is valóssá válik, akkor mindent meg akarunk majd tenni azért, hogy felkészüljünk erre.
Végül pedig feltennék egy kérdést: Mi lenne, ha megtudnátok, hogy a Szabadító már vissza is tért erre a földre; hogy az Ő második eljövetelének részeként már több csodás, nagy gyűlésen találkozott hű követői egy részével13, olyan gyűléseken, melyekről a világ – a CNN-t és a blogok világát is beleértve ebbe – semmit nem tudott? Ha megtudnátok, hogy a Szabadító már itt van a földön, akkor mit akarnátok kétségbeesve már ma megtenni, és minek a megtételére lennétek hajlandóak, állnátok készen holnap?
Azért imádkozom, hogy ebben az évben legyenek gyötrően kétségbeesett pillanataitok, amelyek továbblendítenek benneteket az ahhoz vezető úton, hogy azzá a férfivá vagy nővé váljatok, akinek születtetek. Az igaz énetek bámulatos! Soha ne elégedjetek meg kevesebbel. Jézus Krisztus nevében, ámen.
© Intellectual Reserve, Inc., 2015. Minden jog fenntartva. Az angol eredeti jóváhagyva: 11/15. A fordítás jóváhagyva: 11/15. A “Becoming the Person You Were Born to Be” fordítása. Hungarian. PD60000934 135