Az igazság visszaállíttatott

Richard J. Maynes elder

a Hetvenek elnökségéből

Egy est Richard J. Maynes elderrel

Világméretű áhítat fiatal felnőtteknek • 2016. május 1. • Salt Lake Tabernákulum

Testvérek, mindig nagy örömmel hallgatom feleségem, Nancy megtérésének történetét, és különösen tetszik benne, hogy Joseph Smith első látomása és a Mormon könyve mily nagy hatással voltak kezdeti bizonyságára és megtérésére. Mindig nagyon hálás voltam azért a misszionáriusi lehetőségért, hogy néhány évvel teljes idejű missziómból való hazatérésem után megismertethettem vele Jézus Krisztus evangéliumát. Ahogy sejthetitek, nagyon örülök annak, ahogy kettőnk dolga ezután alakult. Az egyházunk és a családi élet jelent számunkra mindent.

Őszintén hálás vagyok az Első Elnökségnek, amiért felkértek arra, hogy beszéljek hozzátok ma este. Úgy érzem, fontos tudnotok, hogy az üzenetemre való felkészülés során éreztem a Lélek hatását és késztetését, és remélem, amit ma megosztok, javatokra válik majd lelkileg.

A történelem során számos próféta látta előre és jövendölte meg, hogy Jézus Krisztus evangéliumának teljessége visszaállíttatik ezekben az utolsó napokban. Ezt figyelembe véve Jézus Krisztus evangéliumának visszaállítása nem érheti meglepetésként azokat, akik tanulmányozzák a szentírásokat. Az Ószövetség, az Újszövetség és a Mormon könyve több tucatnyi prófétai kijelentést tartalmaz, melyek egyértelműen az evangélium visszaállítását jövendölik és arra utalnak. Az Ószövetségbéli példák a következő könyvekben találhatóak: Mózes ötödik könyve¹, Ézsaiás², Jeremiás³, Ezékiel⁴, Dániel⁵, Ámós⁶, Malakiás⁷. Az Újszövetség jövendöléseit Máté⁸, Márk⁹, az Apostolok cselekedetei¹⁰, a Rómabeliekhez¹¹, az Efézusbeliekhez¹²és a második Thessalonikabeliekhez¹³ írt levelek és a Jelenések könyve¹⁴ tartalmazza. A Mormon könyvében számos más próféciáról olvashatunk, melyek mind Jézus Krisztus evangéliumának visszaállítására utalnak. A Mormon könyvebeli példák Nefi első¹⁵, Nefi második¹⁶, Jákób¹⁷ és Nefi harmadik¹⁸ könyvében is olvashatóak.

A visszaállításról szóló próféciák közül az egyik kedvencem az Ószövetségben található, Dániel könyvében. Nabukodonozor, Babilónia királya Kr. e. 586 körül ostrom alá vette és meghódította Jeruzsálemet. Júda leigázása után Nabukodonozor király azt az utasítást adta egyik udvarmesterének, hogy gyűjtsön össze néhányat Izrael fiai közül, hogy azok tanácsadókként szolgáljanak palotájában. A király ezen válogatott csoportba olyan ifjakat választatott, akik „minden bölcseségre eszesek, és ismeretekkel bírnak és értenek a tudományokhoz, és a kik alkalmatosak legyenek arra, hogy álljanak a király palotájában”.¹⁹

Ennek a válogatott csoportnak tagjai között volt Dániel, Hananiás, Misáel és Azariás. Talán emlékeztek rá, hogy amíg ezek az ifjak fogságban voltak, a Baltazár, Sidrák, Misák és Abednegó babiloni neveket adták nekik a babiloni kultúrára való intenzív átnevelés részeként.

Nabukodonozor király szakított időt arra, hogy beszélgessen ezzel a négy fiatal júdeaival. A szentírásokból megtudjuk, hogy „minden bölcs és értelmes dologban, a mely felől a király tőlök tudakozódék, tízszerte okosabbaknak találá őket mindazoknál az írástudóknál és varázslóknál, a kik egész országában valának.”²⁰

Egyik éjjel a király álmot látott. Ez az álom felkavarta őt, és tudni akarta annak jelentését. Úgy döntött, egy szokatlan kéréssel teszi próbára tanácsadóit. Összehívta írástudóit, varázslóit, és bűbájosait, és megparancsolta nekik, hogy először mondják el, mit álmodott, és aztán értelmezzék azt. A király nem viccnek szánta a kérést. Nabukodonozor király ezt mondta nekik: „Ha tehát meg nem mondjátok nékem az álmot és annak értelmét, darabokra tépettek”.²¹

Amikor a király bölcsei nem tudták az álmot a király tudomására hozni, és így, nyilvánvalóan, értelmezni sem, haragra gerjedt, és meghagyta, hogy Babilon összes bölcsét öljék meg, beleértve Dánielt és társait is. Dániel azonban elérte, hogy a király meghallgassa őt, és meggyőzte róla, hogy adjon neki némi időt, és ő elmondja neki álmának jelentését.

Dániel hazatért, és megosztotta ezt a hírt társaival. Kérték az Urat, hogy nyilvánítsa ki nekik a király látomását, hogy sem ők, sem a többi babiloni bölcs ne vesszen el. A szentírásokból megismerjük e kérés eredményét: „Akkor Dánielnek megjelenteték az a titok éjjeli látásban. Áldá akkor Dániel az egek Istenét.”²²

Miután Dániel dicsérte az Urat és hálát adott neki, megkereste Ariókot, a királyi testőrség fejét, és ezt mondta neki: „A babiloni bölcseket ne veszíttesd el; vígy engem a király elé és a megfejtést tudtára adom a királynak.”²³

Ariók sietve elvitte Dánielt a király elé, és ezt mondta: „Találtam férfiút Júdának fogoly fiai között, a ki a megfejtést megjelenti a királynak.”²⁴

Amikor Dániel a király elé vitetett, a király a következő kérdést tette fel Dánielnek: „Csakugyan képes vagy megjelenteni nékem az álmot, a melyet láttam, és annak értelmét?”²⁵

Dániel így válaszolt:

„A titkot, a melyről a király tudakozódék, a bölcsek, varázslók, írástudók, jövendőmondók meg nem jelenthetik a királynak;

De van Isten az égben, a ki a titkokat megjelenti; és ő tudtára adta Nabukodonozor királynak: mi lészen az utolsó napokban. A te álmod és a te fejed látása a te ágyadban ez volt.”²⁶

Dániel ezután felfedte Nabukodonozor király előtt álmának jelentését. Ezt mondta:

„Te látád, oh király, és ímé egy nagy kép; ez a kép, mely hatalmas vala és kiváló az ő fényessége, előtted áll vala, és az ábrázata rettenetes volt.

Annak az állóképnek feje tiszta aranyból, melle és karjai ezüstből, hasa és oldalai rézből,

Lábszárai vasból, lábai pedig részint vasból, részint cserépből valának.

Nézed vala, a míg egy kő leszakada kéz érintése nélkül, és letöré azt az állóképet vas- és cseréplábairól, és darabokra zúzá azokat.

Akkor egygyé zúzódék a vas, cserép, réz, ezüst és arany, és lőnek mint a nyári szérűn a polyva, és felkapá azokat a szél, és helyöket sem találák azoknak. Az a kő pedig, a mely leüté az állóképet nagy hegygyé lőn, és betölté az egész földet.”²⁷

Miután Dániel elmondta Nabukodonozor királynak álma tartalmát, az álom értelmezésével folytatta. Dániel ezt mondta:

„Te, oh király! királyok királya, kinek az egek Istene birodalmat, hatalmat, erőt és dicsőséget adott;

És valahol emberek fiai, mezei állatok és égi madarak lakoznak, a te kezedbe adta azokat, és úrrá tett téged mindezeken: Te vagy az arany-fej.”²⁸

Dániel ezután elmagyarázta, hogy Nabukodonozor birodalmát további birodalmak fogják követni, amelyeket az ezüst mell és kar, a rézből készült oldal és has, és a részint vasból, részint cserépből lévő láb jelképez.

Ezután következik az utolsó napokra vonatkozó prófécia Jézus Krisztus evangéliumának visszaállításáról és Isten királyságának megalapításáról. Dániel ezt mondta:

„És azoknak a királyoknak idejében [az utolsó napokra utalva] támaszt az egek Istene birodalmat, mely soha örökké meg nem romol, és ez a birodalom más népre nem száll át hanem szétzúzza és elrontja mindazokat a birodalmakat, maga pedig megáll örökké.

Minthogy láttad, hogy a hegyről kő szakad vala le kéz érintése nélkül, és szétzúzá a vasat, rezet, cserepet, ezüstöt és aranyat: a nagy Isten azt jelentette meg a királynak, a mi majd ezután lészen; és igaz az álom, és bizonyos annak értelme.”²⁹

Testvérek! A visszaállítás, valamint az egyház és Jézus Krisztus evangéliumának ezt követő növekedése ezekben az utolsó napokban az ősi Dániel próféta által megjövendölt részletes prófécia beteljesülésének kezdetét jelzi.

Menjünk előre az időben 2400 évvel Nabukodonozor király uralkodása után, arra az időszakra, amely közvetlenül megelőzte Jézus Krisztus evangéliumának visszaállítását. Hadd osszak meg veletek néhány történelmi összefüggést a Joseph Smith első látomását megelőző időszakból.

A függetlenségi háború idején Joseph Smith nagyapja, Asael Smith belépett az amerikai hadseregbe, és elsőkézből tapasztahatta meg az új ország születését.

Joseph Smith szülei, id. Joseph Smith és Lucy Mack még gyermekek voltak, amikor 1788-ban sor került az Amerikai Egyesült Államok alkotmányának elfogadására, beleértve azt az első, 1791-es alkotmánykiegészítést is, amely kimondta, hogy a kormány nem gyakorolhat irányítást az egyház felett és az egyház sem gyakorolhat irányítást a kormány felett.

Az Egyesült Államokban tehát megszüntették a vallás uralkodó helyzetét, és mivel nem volt állami támogatást élvező vallás, az amerikai férfiak és nők szabadon dönthettek afelől, hogy melyik egyházhoz csatlakozzanak, vagy hogy csatlakozzanak-e egyáltalán valamelyikhez.

Asael Smith örvendezett a szabad vallásgyakorlás lehetőségének az új országban. Ezt állította: „[Isten] végigvezetett bennünket egy dicsőséges forradalmon, és a béke és szabadság megígért földjére hozott bennünket.”³⁰

Az amerikai forradalmat követő időszakban a közlekedésben, a távközlésben és az iparban végbemenő változások elősegítették egy köztársasági kultúra kialakulását az új országban. Bankok alakultak új vállalkozások finanszírozására a szabad, nyitott piacgazdaságban.

Az amerikai társadalomban és kultúrában bekövetkező változások mellett az 1790-es évek végén elkezdődött a több évtizedet felölelő vallási megújulási mozgalmak sorozata is, amelyet a történészek a Második Nagy Ébredés néven tartanak számon. Ezen megújulási mozgalmakat a szabadban tartott vallásos összejövetelek, lelkes és érzelemdús prédikálás, valamint nagy tömegek megtérése jellemezte. A Második Nagy Ébredés gyümölcseit leginkább a baptisták és a metodisták élvezték, akik elutasították az akkoriban népszerű, sok protestáns gyülekezetben tanított református tant, az előre elrendelés kálvini tanát. A reformátusok Istent egy önkényes uralkodóként képzelték el, aki rejtélyes módon előre elrendelt bizonyos férfiakat és nőket a szabadulásra. A reformátusok szerint a férfiak és nők a bukás következtében teljes mértékben menthetetlen bűnösökké váltak, és nem állt hatalmukban a Krisztus általi szabadulást választani.

A Második Nagy Ébredés során azonban a baptisták és a metodisták egy jóindulatúbb Istenről prédikáltak, és a szabadulást mint egyéni választást hirdették. E személyes szabadulásról alkotott nézet nagy mértékben merít az arminiuszi teológiából, vagyis Arminius Jakab, holland teológus tanaiból. Arminius – és később más amerikai vallási vezetők is – úgy hitte, Isten kegyelme felruház minden embert azzal a képességgel, hogy Krisztust válassza, és Ő elég hatalmas ahhoz, hogy mindenkit megszabadítson, aki a szabadulást választja.³¹

A szabadulásról alkotott, egymással versengő nézetek közepette kellett Joseph Smith családjának kialakítani saját vallási meggyőződésüket. Joseph Smith nagyapja és édesapja, Asael és id. Joseph Smith elfogadta a jóindulatú és szerető Istenről szóló arminiuszi nézőpontot. Asael Smith később ezt írta: „Jézus Krisztus ugyanúgy képes megváltani minden lelket, mint csak néhányat”.³² Asael és id. Joseph univerzalistának vallották magukat, és úgy hitték, Isten az egész emberiséget megváltja, kivétel nélkül – lényegében a személyválogatóbb, kálvinista állásponttal teljesen ellentétes nézetet vallottak.

Lucy Mack vallási hátteréről egészen 1802-ig nem áll rendelkezésre feljegyzés, amikor is egy súlyos betegség érte el őt, és megígérte Istennek, hogy ha megkíméli az életét, a tőle telhető legjobb módon fogja Őt szolgálni. Miután felépült betegségéből, Lucy Mack ezt írta: „Bár keveset szóltam a vallás témáját illetően, az elmémben szüntelenül ezzel foglalatoskodtam.”³³ Id. Joseph Smith és Lucy Mack időről időre más városba költöztek, úgy időleges, mint lelki szabadulást keresve.

Ebben a költözésekkel teli nyugtalan időszakban született meg ifj. Joseph Smith a Vermont állambeli Sharonban 1805. december 23-án. Idővel a család New York államban, Palmyrában, majd később a közeli Manchesterben telepedett le. A Smith családot élénk vallási körülmények fogadták új lakóhelyük környékén. A baptisták, a presbiteriánusok és a metodisták is jelentős növekedést tapasztaltak 1816 és 1821 között ezen a területen, ami azt eredményezte, hogy új presbiteriánus gyülekezet jött létre, új metodista gyülekezeti ház épült, és több száz férfi és nő tért meg.

Lucy Mack tett egy próbát a presbiteriánusoknál, de elmondása szerint „mindent átjárt az üresség.” Ezután látogatta a metodisták gyűléseit is, de erről id. Joseph Smith lebeszélte, mivel mind ő, mind apja, Asael kételkedett az őáltaluk tanított tanokban. Noha a Smith család nem volt tagja egy egyháznak sem, még ebben az időszakban is olyan keresztény tantételekre tanították gyermekeiket, mint a bibliaolvasás és a személyes ima.³⁴

Kisgyermekként ifj. Joseph Smith számos vallási megújulási gyűlésen vett részt a családjával. Nagy mértékben befolyásolták őt apja tanításai és a vele folytatott beszélgetések; az apja ugyan keresett, de nem talált a megújulási mozgalom szektái közül olyat, amely Jézus Krisztus és az Ő apostolainak ősi rendjéhez hasonlóan lett volna megszervezve. Joseph a családi bibliatanulmányozások során figyelt és elmélkedett. 12 éves korára kezdték aggasztani bűnei, és foglalkoztatni kezdte halhatatlan lelke jóléte, ami arra sarkallta, hogy maga kutassa a szentírásokat.

Amikor 14 éves volt, a következőket jegyezte fel:

„Egy nap Jakab apostol levelét olvastam, az első fejezet ötödik versét, amely így szól: »Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki.«

Soha egyetlen szentírásrész sem szólt nagyobb erővel az ember szívéhez, mint akkor ez az enyémhez. Úgy tűnt, nagy erővel hatolt szívem minden érzésébe. Újra meg újra átgondoltam, tudva, hogy ha valakinek bölcsességre van szüksége Istentől, hát az én vagyok.”³⁵

Joseph végül úgy döntött, megkérdezi Istent.

Az első látomásáról négy beszámolót írt illetve diktált le. Emellett a kortársai is feljegyezték emlékeiket arról, amit Joseph mesélt el nekik látomásáról. Öt ilyen feljegyzésről tudunk. Nagy áldás, hogy rendelkezünk ezekkel a feljegyzésekkel. Ezek által Joseph első látomása a történelem legjobban dokumentált látomása lett. Buzdítalak benneteket, hogy látogassatok el a history.lds.org honlapra, hogy még többet tudhassatok meg ezekről a feljegyzésekről, és arról, hogy ezek együttese hogyan alkot teljes képet.

Az Evangélumi témák Első látomásról szóló beszámolók című értekezése ezt állítja: „Az első látomásról szóló különböző beszámolók ellentmondásmentes történetet adnak elő, bár természetesen különböznek a hangsúlyok és a részletek. A történészek feltételezik, hogy ha valaki az évek során több alkalommal, különböző hallgatóságnak meséli el újra ugyanazt az élményt, akkor könnyen előfordulhat, hogy mindegyik beszámoló során másra helyezi a hangsúlyt és lesznek benne egyedi részletek. Az első látomásról szóló beszámolókban lévő különbségekhez hasonlóakat fedezhetünk fel a Pál Damaszkuszba vezető útjáról feljegyzett szentírás-beszámolókban is, és az apostolok Színeváltozás hegyén megélt élményei között is. Azonban a különbségek ellenére, az első látomásról szóló beszámolók végig ellentmondásmentesek maradnak. Néhány személy tévesen azzal érvel, hogy a történet elismétlésében fellelhető bármely eltérés azt bizonyítja, hogy az puszta kitaláció. Éppen ellenkezőleg; a történelmi feljegyzések gazdagsága révén többet tudhatunk meg erről a figyelemre méltó eseményről, mint akkor, ha kevesebb feljegyzés állna belőle rendelkezésünkre.”³⁶

Szeretném röviden áttekinteni veletek azt a négy beszámolót, amelyeket Joseph Smith írt illetve mondott tollba.

Az első, 1832-es beszámoló az első látomásról szóló legkorábbi írott beszámoló. Ez része egy hatoldalas életrajznak, mely nagy részét Joseph sajátkezűleg írta. Ez a dokumentum annak megírása óta az egyház tulajdonát képezi. A Nyugat felé tartó vándorlás során sok évig egy ládában pihent, ezután feledésbe merült egészen 1965-ig, amikor egy mester-diplomamunka részeként kiadásra került. Azóta számos alkalommal publikálták, többek között az LDS.org holnapon és a Joseph Smith iratokban is. Ebben a dokumentumban Joseph beszámol az afeletti gyötrődéséről, hogy nem tudta, hol keresse a Szabadító megbocsátását. A következőkről tette tanúságát: „Az Úr megnyitotta előttem a mennyeket, és láttam az Urat.”³⁷ Ezt az állítást néhány ember úgy értelmezte és értelmezi, hogy Joseph csak egyetlen isteni lény megjelenésére utal; ha azonban összevetjük a többi dokumentummal, akkor úgy értelmezhető, hogy az Atyaisten megnyitotta a mennyeket, és felfedte Fiát, Jézus Krisztust Joseph előtt.

Gyönyörű, ahogy ez a beszámoló kihangsúlyozza a Szabadító engesztelő áldozatát és azt a személyes megváltást, amelyet Josephnek kínált. Egyik részében ezt olvashatjuk: „Az Úr megnyitotta előttem a mennyeket, és láttam az Urat, aki így szólt hozzám: »Joseph, fiam, bűneid megbocsáttattak néked. [M]egfeszíttettem a világért, hogy mindazoknak, akik hisznek nevemben, örök életük lehessen.«” Joseph tanúságát tette, hogy örömet és szeretetet tapasztalt, de nem talált senkit, aki hitt volna neki. „Lelkem megtelt szeretettel, és napokig örvendeztem, és az Úr velem volt, de senkit sem találtam, aki elhitte volna, hogy mennyei látomást láttam. Mindazonáltal elgondolkodtam ezekről szívemben.”³⁸

A következő, 1835-ös beszámolóban Joseph egy Kirtlandbe látogató férfinak, Robert Matthewsnak mesélte el látomását. Ezt Joseph írnoka jegyezte le a próféta személyes naplójába. Ez a beszámoló nem került bele Joseph történetének korábbi kiadásaiba, megjelenésére először az 1960-as években került sor a BYU Studies folyóiratban. Ebben a beszámolóban Joseph tanúsítja, hogy Isten jelent meg neki először, majd a Szabadítót is látta: „Buzgó imában az Urat szólítottam. Egy tűzoszlopot láttam pontosan a fejem felett; csakhamar megpihent rajtam, és leírhatatlan örömmel töltött el. Egy személy jelent meg e lángoszlop közepén, mely mindenre kiterjedt, azonban semmit sem emésztett fel. Nemsokára egy másik személy is megjelent, az elsőhöz hasonlatos, és ezt mondta nekem: »Bűneid megbocsáttattak néked«.” Ezen beszámolójában Joseph hozzátette: „Számos angyalt is láttam ezen látomásban.”³⁹

A következő, 1838-as beszámoló a legismertebb, és Joseph Kézirattörténetéből származik. Az első vázlat azután készült, hogy Joseph 1838 elején elhagyta Kirtlandet, a második pedig röviddel Missouriból való elmenekülése után, 1839-ben. Elmondható tehát, hogy nagy viszontagságok idején íródott. Először 1842-ben jelent meg a Times and Seasons, 19. századi utolsó napi szent folyóiratban. 1851-ben szintén megjelent, ezúttal a Nagyértékű gyöngyben, amely eredetileg a brit szentek számára készült könyvecske volt, és csak később, 1880-ban lett része a szentírási kánonnak és vált elérhetővé az összes szent részére.

A Joseph Smith iratokban számos vázlatát adták ki ennek a beszámolónak. Az 1835-ös beszámolóhoz hasonlóan ennek is az volt a központi kérdése, hogy melyik egyház igaz. Ez a beszámoló – nemcsak Joseph, hanem az egyház történeteként – „úgy kezeli a látomást, mint az »egyház felemelkedése és fejlődése« kezdetét”⁴⁰, ezért nem tartalmazza azt a személyes megbocsátásról szóló részt, mely az előző két beszámolóban megtalálható volt.

Végezetül, az 1842-es beszámoló John Wentworthnek, a Chicago Democrat szerkesztőjének kérésére készült. Joseph levelében nemcsak a Hittételekről, hanem az első látomásról is beszámolt neki. Ezt a levelet még abban az évben kiadták a Times and Seasons folyóiratban. Joseph engedélyével 1843-ban is kiadásra került, ezúttal Israel Daniel Rupp történésznek az Egyesült Államokban található keresztény felekezetekről szóló könyvében. Ezt a beszámolót Joseph a mormon hitelveket nem ismerő közönségnek szánta. Egy olyan, nyugalmas időszakban íródott, amely a sok őt ért támadás közepette felüdülés volt a próféta számára.

Más beszámolókhoz hasonlóan Joseph ebben is lejegyezte a zűrzavart, amelyet tapasztalt, valamit azt is, hogy látomásában két személy jelent meg imájára adott válaszként. „Mennyei látomás ölelt körül, és két dicsőséges személyt láttam, akik vonásaikban és hasonlatosságukban megegyeztek. Ragyogó fény vette őket körül, mely felülmúlta a déli nap ragyogását is. Azt mondták, mindegyik vallási felekezet téves tanokat hirdet, és Isten semelyiket sem ismeri el saját egyházaként vagy királyságaként. És határozottan utasítottak, hogy »egyik után se menj[ek]«, ugyanakkor azt a ígéretet kaptam, hogy az evangélium teljessége egy eljövendő időpontban ismertté tétetik számomra.”⁴¹

Áldás számunkra, hogy rendelkezünk ezekkel a beszámolókkal Joseph első látomásáról. Ahogy az egyes újszövetségi evangéliumok együttesen teljes leírást adnak Jézus életéről és szolgálatáról, a Joseph első látomásáról szóló minden egyes beszámoló egyedi részlettel és nézőponttal bővíti az általa megtapasztalt élményt. Ezek a beszámolók együttesen egy ellentmondásmentes, egybehangzó történetet alkotnak. Mindegyik kihangsúlyozza, hogy zűrzavar és viszály jellemezte akkoriban a keresztény egyházakat, hogy Joseph vágyott annak tudására, hogy melyik (ha egyáltalán valamelyik) egyház igaz, hogy kutatta a szentírásokat és imádkozott, hogy fény ereszkedett alá a mennyből, és hogy mennyei lények jelentek meg neki és válaszolták meg imáját.

De pillantsunk most vissza és tekintsük át részletesen Joseph Smith első látomásának 1838-as, kanonizált változatát. Ez a legerőteljesebb tanulási élmény, melyben valaha bárkinek is része lehetett a földön. Ez az élmény megváltoztatta Joseph életét, megváltoztatta az enyémet, és tudom, hogy a tiéteket is megváltoztatta vagy meg fogja változtatni, ha az Úrhoz fordultok, hogy megerősítse ennek igaz voltát.

„Idővel arra a megállapításra jutottam, hogy vagy sötétségben és zavarban kell maradnom, vagy pedig úgy kell tennem, amint Jakab utasít, vagyis Istentől kérni. Végül arra az elhatározásra jutottam, hogy Istentől kérek, gondolván, hogy ha bölcsességet ad azoknak, akik híján vannak annak, és szabadon, szemrehányás nélkül ad, akkor megpróbálhatom.

Ezen elhatározásommal összhangban, hogy Istentől kérjek, félrevonultam az erdőbe, hogy a próbát megtegyem. Egy csodálatos, tiszta nap reggelén volt ez, ezernyolcszázhúsz koratavaszán. Ez volt az első alkalom az életemben, hogy ilyen próbát tettem, mert minden aggodalmam közepette addig még soha nem próbáltam hangosan imádkozni.

Miután félrevonultam arra a helyre, melyre korábban menni szándékoztam, amikor körbenéztem magam körül, és magamat egyedül találtam, letérdeltem, és elkezdtem Isten előtt feltárni szívem vágyait. Alighogy elkezdtem, amikor nyomban megragadott valamilyen hatalom, mely teljesen erőt vett rajtam, és olyan megdöbbentő hatással volt rám, hogy nyelvem megbénította, és nem tudtam beszélni. Sűrű sötétség gyűlt körém, és egy ideig úgy tűnt számomra, mintha azonnali pusztulásra lettem volna ítélve.

Azonban összeszedtem minden erőmet, hogy Istent szólítsam, hogy szabadítson ki engem ennek az ellenségnek a hatalmából, amely engem megragadott. Abban a pillanatban, amikor kész voltam kétségbe esni és átadni magamat a pusztulásnak – nem egy képzeletbeli pusztulásnak, hanem a láthatatlan világból valamely tényleges lény hatalmának, akinek olyan bámulatos hatalma volt, amilyet soha semmilyen lényben addig nem éreztem – a nagy ijedtségnek ebben a pillanatában egy fényoszlopot láttam pontosan a fejem felett, a napnál is ragyogóbbat, mely fokozatosan ereszkedett lefelé, mígnem megpihent rajtam.

Amint megjelent, észrevettem, hogy megszabadultam az ellenségtől, mely fogva tartott. Amikor a fény megpihent rajtam, két Személyt láttam felettem a levegőben állni, akiknek ragyogása és dicsősége leírhatatlan volt. Egyikük hozzám szólt, a nevemen szólítva, és ezt mondta a másikra mutatva: Ez az én Szeretett Fiam. Őt hallgasd!

Azzal, hogy az Úrhoz forduljak a kérésemmel, az volt a célom, hogy megtudjam, az összes szekta közül melyiknek van igaza, hogy tudhassam, melyikhez csatlakozzak. Ezért amint magamhoz tértem, hogy beszélni tudjak, megkérdeztem a felettem a fényben álló Személyeket, hogy az összes szekta közül melyiknek van igaza (mert addig még soha nem jutott eszembe, hogy mindegyik téved) – és melyikhez csatlakozzak.

Azt a választ kaptam, hogy egyikhez sem szabad csatlakoznom, mert mind tévednek.”⁴²

Ahogy az LDS.org-on megtalálható Első látomásról szóló beszámolók nevű dokumentumban is áll, „Joseph újra és újra tanúbizonyságát tette, hogy jelentőségteljes látomásban megjelent neki az Atyaisten és az Ő Fia, Jézus Krisztus. Sem az első látomás igazsága, sem az azzal szemben álló érvek nem igazolhatók puszta történelmi kutatás révén. A Joseph Smith bizonyságának igazságáról való tudás mindenkitől megköveteli, aki az igazságot buzgón keresi, hogy tanulmányozza a feljegyzést, majd gyakoroljon elég hitet Krisztusban ahhoz, hogy őszinte, alázatos imában kérdezze meg Istent e feljegyzés igaz voltáról. Ha a kereső igaz szándékkal kér, készen a Szentlélek által kinyilatkoztatott válasznak megfelelően cselekedni, Joseph Smith látomásának igaz volta elé fog tárulni. Így mindenki meggyőződhet afelől, hogy Joseph Smith az igazat szólta, mikor kijelentette: »Látomást láttam; tudtam ezt, és tudtam, hogy Isten is tudja, és nem tudtam és nem is mertem megtagadni.« (Joseph Smith története 1:25).”⁴³

Joseph F. Smith elnök szerint „a legnagyszerűbb esemény, amely a világon azóta történt, hogy Isten Fia feltámadt a sírból és felemelkedett a magasba az volt, hogy az Atya és a Fiú eljöttek a gyermek Joseph Smithhez.”⁴⁴

Testvérek! Bámulatos, ugyanakkor tanulságos kielemezni, hogy mit tanulhatunk Joseph Smith szent és lenyűgöző élményéből. Szeretnék megosztani veletek néhány igazságot Joseph Smith első látomásából, amelyek révén többet tudtunk meg Mennyei Atyánk örökkévaló természetéről; az Ő Fiáról, Jézus Krisztusról; Sátán valódiságáról; a jó és rossz közötti harcról; és más, a szabadítás nagyszerű tervét érintő kérdésekről.

Megtudtuk, hogy a szentírások igazak, azokat szó szerint vehetjük és alkalmazhatjuk az életünkben.

Megtudtuk, hogy a szentírásokon való elmélkedés által erőt és nagyobb betekintést kaphatunk.

Megtudtuk, hogy a tudás önmagában nem elég: az eredményezi Isten áldásait, ha a tudásunk szerint cselekszünk.

Megtudtuk, hogy Istenbe kell helyeznünk a bizalmunkat, Őhozzá kell fordulnunk válaszokért az élet legfontosabb kérdéseire, és nem az emberekbe kell helyeznünk bizalmunkat.

Megtudtuk, hogy ha kételkedés nélkül, hittel imádkozunk, imáink megválaszoltatnak Mennyei Atyánk akarata szerint.

Megtudtuk, hogy Sátán valóban létezik, és tényleges hatalma által befolyást tud gyakorolni fizikai világunkra, beleértve magunkat is.

Megtudtuk, hogy Sátán csak korlátozott hatalommal bír, és Isten hatalma felülkeredik rajta.

Megtudtuk, hogy Sátán nem riad vissza semmitől, hogy elpusztítsa Isten munkáját, és hogy bizonyára tisztában volt azzal, milyen jelentőséggel bír Joseph Smith a visszaállítás prófétájaként.

Megtudtuk, hogy Isten nevét szólítva, és az Úrba vetett teljes hittel és bizalommal legyőzhetjük Sátánt.

Megtudtuk, hogy ahol fény van, ott a sötétségnek el kell tűnnie.

Megtudtuk, hogy az Atyaisten és az Ő Fia, Jézus Krisztus két különböző és különálló személy, akik vonásaikban és megjelenésükben hasonlatosak egymáshoz.

Megtudtuk, hogy Isten képmására lettünk megalkotva.

Megtudtuk, hogy Krisztus feltámadt.

Megtudtuk, hogy Isten személyesen ismer bennünket, és tisztában van szükségleteinkkel és aggodalmainkkal. Josephet is nevén szólította.

Megtudtuk, milyen az Atyaisten és Fia, az Úr Jézus Krisztus kapcsolata. Jézus különbözik Atyjától, és az Atya az Ő Fián, Jézus Krisztuson keresztül kommunikál a halandókkal itt a földön.

Megtudtuk, hogy az Ő Atyja szereti Jézus Krisztust, mert az Ő Szeretett Fiának szólítja.

Megtudtuk, hogy Jézus Krisztus igaz egyháza, ahogy azt Jézus eredetileg megalapította, nem volt megtalálható a földön Joseph Smith idejében. Ez megerősíti a Pál apostol által megjövendölt nagy hitehagyás valóságát.

Megtudhatjuk, hogy ha eléggé vágyunk Isten iránymutatására az életünkben, Ő meg fogja mutatni nekünk a finomodásunkhoz vezető utat. Joseph idejében az összes felekezet és szekta tévedett.

Megtudtuk, hogy az idők minden egyes adományozási korszakára kiárdanak Isten látomásai, áldásai és dicsőségei.

Betekintést nyertünk abba, hogy Isten miként választja ki prófétáit.

Megtudtuk, hogy Isten választottjai a tiszta szívűek, akik igazlelkűek, és akiket igazlelkű vágy vezérel, hogy az Ő munkáját végezzék. Ez megerősíti a Biblia azon tanítását, hogy Isten azt nézi, ami a szívben van, nem pedig külső megjelenésre vagy a társadalmi helyzetre alapozva választ.

Testvérek! Az első látomás számos, évszázadokig rejtett igazság felfedésének kulcsa. Sose feledjük, s ne vegyük magától értetődőnek azt a sok becses igazságot, melyeket Joseph Smith első látomásából tanultunk.

Az Atyaisten és Fia, Jézus Krisztus megjelenése Joseph Smith előtt az idők teljességének adományozási korszakát vezette be. Meg kell osztanunk ezt a szent eseményt, és mindazt, amit ebből tanultunk szeretteinkkel és mindenkivel, aki számít nekünk.

Íme két kérdés, amelyeket átgondolhattok, megválaszolhattok, és megoszthattok a közösségi oldalakon az #LDSdevo hashtag használatával.

Milyen igazságokat tanultál Joseph Smith első látomásából?
Miként válaszolta meg neked az Úr a kérdéseidet, miközben az igazságot és a válaszokat kutattad?

Izgatottan várom, milyen dolgokat fogtok megosztani ezzel a jelentőségteljes témával és fontos kérdésekkel kapcsolatban.

Hadd zárjam ezt az áhítatot egy másik igazsággal, melyet teljes idejű misszionáriusok tanítása közben tanultam Joseph Smith első látomásának témájára összpontosítva.

Jó néhány évvel ezelőtt abban a kiváltságban volt részem, hogy a Fülöp-szigetek Terület elnökségében szolgálhattam. A területi elnökség tagjai felváltva beszéltek a manilai Misszionáriusképző Központban tartott áhítatokon. Az újonnan elhívott teljes idejű misszionáriusok 14 különböző országból érkeztek Manilába az Ázsiát és a csendes-óceáni térséget felölelő területekről.

Ahogy Fülöp-szigeteki szolgálatunk a végéhez közeledett, lehetőséget kaptunk, hogy még utoljára szólhassunk a misszionáriusokhoz egy MKK-áhítaton. Sosem felejtem el, ahogy az emelvényen ülve elém tárult e csodálatos, teljes idejű misszionáriusok gyülekezetének látványa. Sugalmazásért fohászkodtam, hogy olyasvalamit osszak meg velük, ami által megérthetik, milyen fontos az a munka, amelybe bele készülnek vágni. Ahogy ezen elmélkedtem, szemem megakadt az előadóterem egyik falán lévő festményen. Ez ugyanaz a festmény volt, amelyet ti is valószínűleg láttatok már a gyülekezeti házatokban. A szóban forgó kép Del Parson Joseph Smith első látomása című jól ismert festménye. A 14 éves Joseph Smitht ábrázolja, ahogy a szent ligetben térdelve Mennyei Atyánk és Jézus Krisztus utasításaiban részesül.

Üzenetemet azzal kezdtem, hogy rámutattam Del Parson első látomást ábrázoló festményére, és elmagyaráztam nekik, hogy Joseph Smith abban az adott pillanatban, ahogy a szent ligetben térdelve a saját életére vonatkozó iránymutatásért imádkozik, megtestesít minden egyes múltbéli, jelenlegi és leendő érdeklődőt, aki az igazságot keresi. Hogy miért? Mert ugyanaz volt a kérdése, mint minden őszinte és derék érdeklődőnek. Amikor megkérdezte az Urat, hogy a szekták közül melyiknek van igaza, valójában épp az igazságot kereste. Életének célját kereste. Mennyei Atya nagyszerű szabadítástervét kereste.

Voltak abban az időben felhatalmazással rendelkező misszionáriusok a földön, akik megválaszolhatták volna Joseph szívből jövő imáját? Nem, nem voltak. Ezért, abban a szent pillalantban Mennyei Atya és Szeretett Fia, Jézus Krisztus jelent meg és válaszolt az ifjú Joseph kérdésére, s ezzel kezdetét vette Jézus Krisztus evangéliuma teljességének visszaállítása.

Joseph Smithhez hasonlóan leginkább azok az érdeklődők vállalnak kötelezettségeket, teljesítik azokat és jutnak el végül a keresztelésig, akik szorgosan keresik az igazságot és életük célját itt a földön. Ez nemcsak a teljes idejű misszionáriusok számára hasznos lecke, hanem számunkra is, ahogy megosztjuk az evangéliumot. Azt is fontos megjegyezni, hogy azok közül, akik iránymutatást és az élet célját keresik, sokan abba a korosztályba tartoznak, mint akik most ezen áhítatot hallgatják. Ők a barátaitok és a munkatársaitok. Feleségem, Nancy is azok közé tartozott, akik a ebben az életszakaszban keresték az igazságot és életük célját.

Fiatal barátaim, milyen elképesztő áldás mindannyiunk számára, hogy olyan korban születtünk, amikor Jézus Krisztus evangéliuma a maga teljességében visszaállíttatott a földre! Tanúbizonyságomat teszem, hogy 1820-ban, azon a gyönyörű tavaszi reggelen Joseph Smitht meglátogatta az Atyaisten és az Ő Fia, az Úr Jézus Krisztus. Tanúságomat teszem, hogy azok a szent ismeretek, amelyeket Ők megosztottak, és amelyeket Joseph befogadott, beteljesítették mindazokat a prófétai kijelentéseket, amelyek a föld története során a szent próféták szájából elhangzottak. Arról is tanúságomat teszem, hogy az Amerikai Egyesült Államok létrejöttével és megalapításával elérhetővé vált vallásszabadság segített előkészíteni az utat a visszaállítás számára. Továbbá tanúsítom nektek, hogy igazak Gordon B. Hinckley azon szavai, miszerint „Joseph Smith abban a – néhány vagy sok – percben többet tudott meg Isten természetéről, mint amit az összes hittudós valaha is megtudott.”⁴⁵ Milyen elképesztő lehetőség mindannyiunk számára, hogy megoszthatjuk a Jézus Krisztus evangéliuma teljességének visszaállításról szerzett bizonyságainkat ezekben az utolsó napokban.

Testvérek! Az igazság visszaállíttatott. Jézus Krisztus nevében, ámen.