A Szentlélek ajándéka
Fivéreim és nőtestvéreim, hatalmas áldás, hogy ma este összegyűlhettünk veletek.
Mához három hétre karácsony napja lesz. Aznap reggel sok millió kisgyermeknek túlságosan is korán kipattan a szeme, és érdekes szerepcsere történik: ők rángatják ki a szüleiket az ágyból. Izgalomtól reszketve gyűlnek az ajándékok köré, melyeket már napok óta nézegetnek.
Édesapám szerette a karácsonyt; az ajándékozás nagy örömet jelentett neki, és az édesanyámmal együtt nagyon jók voltak ebben. Tehetségüknek én és a testvéreim – és sokan mások – voltunk haszonélvezői. Legszebb ajándékaik némelyike nem volt kézzel fogható — olyan élmények voltak, melyek a szeretet kötelékét erősítették, és becses emlékekkel ajándékoztak meg. Ezek az emlékek a mai napig örömmel töltenek el.
Talán helyénvaló azt mondani, hogy az ajándékozás központi szerepet játszik a karácsony ünneplésében. Hiszen végső soron Isten Fiának, a Szabadító Jézus Krisztusnak páratlan ajándékát ünnepeljük. Az egymásnak adott ajándékaink nyilván soha nem érnek fel ezzel az ajándékkal, de hiszem, hogy amikor ajándékot adunk és kapunk, az „Isten ajándékai”1felé fordíthatja a szívünket.
Isten Fiának becses ajándéka arra ösztönöz bennünket, hogy találjunk „békességet ebben a világban és örök életet az eljövendő világban”.2 A béke megfoghatatlannak tűnhet egy olyan világban, melyben az ellentétek és a megosztottság egyre erősödnek. De pont ez a béke az, melyet szerető Mennyei Atyánk és az Ő Fia felajánlanak mindannyiunk számára, ha hajlandóak vagyunk befogadni.
Képzeljük el, milyen fura lenne, ha karácsony reggelén körülülnénk a karácsonyfát, megcsodálnánk a gyönyörűen becsomagolt ajándékokat, elbeszélgetnénk arról, mi lehet bennük, aztán folytatnánk a napunkat anélkül, hogy valaha is kibontanánk őket!
Sajnos néha ezt tesszük Isten nekünk szánt ajándékaival. Gondoljuk át a Szabadító e szavait: „Mert mit használ az embernek az, ha reá ruháztatik egy ajándék, és ő nem fogadja el az ajándékot? Íme, nem örvend annak, ami megadatik neki, és annak sem örvend, aki az ajándékot adja.”3
Ma este arra kérem mindannyiunkat, gondoljuk át, hogyan fogadhatjuk el igazán az ajándékokat, melyeket Isten felkínált nekünk. Különösen a Szentlélek határtalan ajándékára kívánok összpontosítani, és közben imádkozom, hogy a Szentlélek segítsen megértenünk eme ajándék jelentőségét és tanítsa meg nekünk, hogyan fogadhatjuk el azt még teljesebben, valamint adjon kegyelmet ahhoz, hogy aszerint tegyünk, amit érzünk.
Miért olyan kívánatos ajándék a Szentlélek?
A Szentlélek az Istenség harmadik tagja. Vigasztal,4 utat mutat,5 tanít,6 megszentel7 és ennélfogva megváltoztatja az emberek szívét.8 Általa nyerhetjük el Isten hatalmát és tulajdonságait az életünkben.
Biztosan emlékeztek néhány ilyen tulajdonságra: „…szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség [és] mértékletesség”.9 Ez számomra jó leírása annak, amire gyakran úgy utalunk, hogy a „karácsony lelkülete”. Ama első karácsony esti nagy öröm hirdetéséről, valamint a békességről és az emberekhez való jóakaratról10 szóló angyali ígéretek részben akkor teljesednek be, mikor befogadjuk a Szentlelket.
Gyakran emlegetjük, hogy igyekezzünk egész évben megtartani a karácsony lelkületét. Természetesen szeretnénk, ha ezek az isteni tulajdonságok valóban örökre uralnák a lelkünket. És a mi tökéletes Atyánk szeretné, ha mi, a gyermekei elnyernénk ezeket az ajándékokat. Ez Jézus Krisztus evangéliumának nagyszerű ígérete: hogy megváltoztatja a szívünket, hogy többé ne legyen „hajlandóságunk arra, hogy gonosz dolgot tegyünk, csak arra, hogy állandóan jót tegyünk”,11 hogy remény és tökéletes szeretet töltsön el bennünket12 A Szentlélek valódi befogadása az, ami kibontja nekünk ezeket a becses ajándékokat.
Lényeges, hogy a Szentlélek ajándékát e szavakkal kínálják fel számunkra: „Fogadd be a Szentlelket!”13 Szeretnék három kulcsot javasolni, melyek segítenek nekünk valóban befogadni ezt a becses ajándékot. Ehhez a Mormon könyve egyik mélyreható mozzanatához fordulok segítségért. A feltámadt Krisztus egy csodákkal teli napot töltött azzal, hogy szolgált a nép között, és megígérte nekik, hogy másnap visszatér. Ennek híre ment, és az emberek várakozással gyűltek össze az ország minden részéből, akik közül sokan egész éjjel fáradoztak, hogy reggel azon a helyen lehessenek, ahol Jézus újra megjelenik.
1. Átfogó lelki vágy
Miközben a Szabadító visszatértét várták, a tanítványok elismételték a sokaságnak mindazt, amit Jézus az előző napon tanított.14 A feljegyzés szerint ezután letérdeltek „és azért imádkoztak, amit a legjobban óhajtottak; és azt óhajtották, hogy adassék meg nekik a Szentlélek”.15 Gondoljuk csak át egy pillanatra, milyen jelentőségteljes is ez: izgatottan vártak a Szabadító ígért visszatérésére, de nem ezért imádkoztak. Miután a tökéletes tanító, majd az Ő választott tanítványai tanították őket, a legjobban a Szentlélek ajándékára vágytak. Ez a heves, átfogó lelki vágy elengedhetetlen kulcs ezen ajándék elnyeréséhez.
Henry B. Eyring elnök azt tanította: „Legtöbbünknek… van elég hitünk ahhoz, hogy időnként vágyjunk a Szentlélekre. Ez a vágy talán gyenge és időszakos, de feléled bennünk, általában akkor, amikor bajban vagyunk. [Ám] ahhoz, hogy az előttünk álló időkben felfelé, biztonságba vezettessünk, állandóvá és intenzívvé kell válnia.”16 Kedves testvéreim, ahhoz, hogy befogadhassuk ezt az ajándékot, teljes szívből vágynunk kell rá.
2. Igazlelkű részvétel a szertartásokban
A Mormon könyvebeli jelenthez visszatérve egy újabb kulcsra bukkanunk. Miután imában fohászkodtak az általuk leginkább vágyott ajándékért, a Szentlélek ajándékáért, a tanítványok bementek a vízbe és megkeresztelkedtek. „És lőn, hogy miután mindannyian megkeresztelkedtek…, leszállt rájuk a Szentlélek, és eltöltötte őket a Szentlélek és a tűz.”17 A keresztelés szertartása fizikai tanúságként szolgál az iránti elköteleződésünkre, hogy emlékezzünk és engedelmeskedjünk; a hajlandóságunkra, hogy magunkra vegyük Krisztus nevét, és azon vágyunkra, hogy befogadjuk a Szentlelket.18
Minden héten lehetőségünk van megújítani ezt a tanúságot azáltal, hogy veszünk az úrvacsorából, „hogy Lelke mindig velü[nk] legyen”.19 A keresztelés és az úrvacsora egymáshoz kapcsolódó szertartásai segítenek elhozni az isteniség hatalmát az életünkbe.20 Bizonyos értelemben az istenivé válás folyamatát és magát a célt is jelképezik. Új teremtménnyé, „az ő fiaivá és leányaivá”21 válni Krisztusban, – ez a vágyott célunk. Ezt a célt hétről hétre érhetjük el, miközben arra törekszünk, hogy emlékezzünk és engedelmeskedjünk. Meghívlak benneteket, hogy minden héten jöjjetek el az Ő úrvacsorájára, hittel az Ő ígéretében, hogy amennyiben betartjuk a szövetségeinket, eltölt bennünket a Lélek fokról fokra, „a tökéletes napig”.22
Idén karácsony napja vasárnapra esik. Mily nagy áldás, hogy Krisztus születését és az Ő tökéletes engesztelését is ünnepelhetjük azon a napon, miközben veszünk az úrvacsorából!
3. A hit gyarapítása
Az utolsó és legfontosabb kulcs, melyet említek, a Jézus Krisztusba vetett hit. Miután a Szentlélek nagy hatalommal megpihent a tanítványokon, Krisztus megjelent és imádkozott, megköszönve Atyjának, hogy megadta nekik ezt a becses ajándékot. Majd e fontos szavakat mondta: „…megadtad nekik a Szentlelket, mert hisznek bennem”.23 Minden jó ajándék forrása a Szabadítóba és az Ő tökéletes engesztelésébe vetett hit.24
A megnövelt hit a Lélek nagyobb áldásait hozza el az életünkbe. Miképp gyarapíthatjuk tehát a Krisztusba vetett hitünket? Lakmározunk a szavain és engedelmeskedünk azoknak. D. Todd Christofferson elder azt tanította: „[M]inden szentírásnak az a célja, hogy betöltse lelkünket az Atyaistenbe és Fiába, Jézus Krisztusba vetett hittel”.25 Ez az igazság sok helyen megtalálható a Mormon könyvében. Benjámin király például megtanította népének azokat a szavakat, melyeket egy angyaltól kapott, melyek segítettek nekik rendkívüli hitet gyakorolni Jézus Krisztusban, és e hitüknek köszönhetően a Lélek hatalmas változást vitt véghez a szívükben.26
Ha arra vágyunk, hogy a Lélek mindennap a társunk legyen, akkor lakmározni fogunk Krisztus szaván, melyet a szentírásokon, az élő prófétákon és a Lélek suttogásain keresztül kapunk, és engedelmeskedünk neki. Ez a világosságra és igazságra való mindennapos törekvés elmélyíti a Krisztusba vetett hitünket, azon vágyunkat, hogy olyanok legyünk mint Ő, valamint arra való képességünket, hogy állandó társunkká fogadjuk az Istenség harmadik tagját.
Kedves fivéreim és nőtestvéreim, Isten szabadon felajánlja nekünk becses ajándékait karácsonykor és az év minden napján. Imádkozom azért, hogy ne hagyjuk őket kibontatlanul, hanem az említett kulcsok elfordításával fogadjuk be őket. Tanúbizonyságot teszek arról, hogy ha így teszünk, akkor lépésről lépésre, fokozatosan eltölt bennünket a szeretet, az öröm, a békesség, a tisztaság és a hatalom. Az „isteni természet részeseivé” leszünk.27 Örülni fogunk az ajándéknak és az ajándékozónak is. És amikor „az Úr eljő”28 újra, felkészültek leszünk, hogy fogadjuk Királyunkat. Jézus Krisztus nevében, ámen.