„Mindenekfelett”
Az Egyházi Oktatási Szervezet képzési közvetítése • 2019. június 12. • Az egyházi irodaépület földszinti előadóterme
Először is szeretnék köszönetet mondani mindannyiótoknak, különösen az arra irányuló erőfeszítéseitekért, hogy az evangéliumi tanulmányozásotok és tanításotok középpontjaként a Szabadítóra összpontosítsatok. Az órákat figyelemmel kísérve láttam, amint a tanulóitokkal együtt beazonosítjátok az Ő elnevezéseit és szerepköreit, tanulmányozzátok a jellemvonásait és tulajdonságait, valamint tanultok az Ő tökéletes példájából.1 Éreztem Mennyei Atya háláját azért, hogy bizonyságot tesztek az Ő Szeretett Fiáról. Clark elder arra vonatkozó tanácsát követve, miszerint segítsetek a tanulóitoknak megtudni, hogyan ismerjék meg Őt és tanuljanak Tőle,2 a Szentlélek erősebb jelenlétét észleltem a tanításotokban és a felkéréseitekben. Ahogy azt nemrég egy oktató mondta nekem: „Visszahozta az örömöt az osztályterembe az, hogy Jézust állítom a tanításom középpontjába.” Arra buzdítalak benneteket, hogy továbbra is törekedjetek az arra vonatkozó sugalmazásra, hogy mi módon tehetnétek ezt meg a leghatékonyabban minden egyes nap.
Ma azt a felhívást szeretném intézni hozzátok, hogy építsetek azon erőfeszítéseitekre, hogy segítetek a tanulóitoknak meglátni a Szabadítót, nem csupán a szentírások tanulmányozása során, hanem tibennetek is, miközben igyekeztek az Ő példáját és az Ő szeretetét mutatni feléjük. Talán emlékeztek erre a gondolatra Boyd K. Packer elnöktől, melynek következtetései egyszerre felkavaróak és döbbenetesek:
„Azok a jellemvonások, amelyeket különleges kiváltságomban állt megfigyelni az évek során bennetek, fivéreim és nőtestvéreim, nem többek és nem kevesebbek, mint a Tanítómester belőletek sugárzó képmása. Úgy hiszem, hogy amilyen mértékben megfeleltek az előttetek álló kihívásnak és feladatnak, olyan mértékben vésődik az ábrázatotokra Krisztus képmása. Tulajdonképpen az adott osztályteremben, az adott időre, az adott kifejezésben és az adott sugalmazással eggyé lesztek Ővele.”3
Úgy tűnik, hogy a Szabadító összes jellemvonása közül az Ő tökéletes szeretete motiválja az összes többit, és képezi azok alapját – az Ő szeretete a Mennyei Atyja és mindannyiunk iránt.
Pál apostol azt írta: „És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, …szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok.”4 Lehetséges, hogy ifjúsági és felsőfokú hitoktatókhoz szólva Pál azt mondta volna: „És ha karizmatikus vagyok is, és a tanítás, a tanulás és a pedagógia alapjait ismerem is, és ha valóban nagyszerű szemléltető leckéim vannak is, szeretet pedig nincsen énbennem, semmi vagyok.” Kérlek, ezt a kijelentést ne kifogásként használjátok arra, hogy miért ne igyekezzetek igazán gyakorlott oktatóvá válni. Ne feledjük azonban, hogy miközben megértésért, tudásért, sőt, hitért imádkozunk, ha nem egészítjük ki szeretettel, avagy jószívűséggel, akkor olyanná leszünk „mint a zengő ércz vagy pengő czimbalom”5.
„A szeretet hosszútűrő, kegyes”
Pál apostol azt írta, hogy „a szeretet hosszútűrő, kegyes”6.
A Szabadító kegyességének, avagy kedvességének egyik példáját a Lukács 19 jegyzi fel. Zákeus, egy vámszedő, meggazdagodott abból, hogy a rómaiaknak dolgozott, a zsidók viszont gyűlölték őt, mert úgy érezték, hogy a vámszedésével elárulja őket. Zákeus egy nap látni szerette volna Jézust, azonban apró termete, valamint amiatt, hogy a tömeg nem volt hajlandó segíteni neki, és nem tudott átvergődni rajtuk, ezt nem tudta megtenni. Zákeus ezért előreszaladt Jézus útvonalán, és felmászott egy eperfüge fára, hogy elhaladtában lássa Őt.
A szentírások szerint „mikor arra a helyre jutott, feltekintvén Jézus, látá őt, és monda néki: Zákeus, hamar szállj alá; mert ma nékem a te házadnál kell maradnom.
És sietve leszálla, és örömmel fogadá őt.”7
El tudjátok képzelni, mit jelenthetett Zákeusnak az, hogy észrevették, és mit vont maga után a Szabadító felkérése olyan valaki számára, aki már teljesen megszokta a kirekesztettséget? Ez az apró, kedves cselekedet bizonyára mindent megváltoztatott.
A tanulóinknak szükségük van a mi hosszútűrésünkre és kedvességünkre. Lehetséges, hogy a helytelen viselkedés, az óra megzavarása és a rossz hozzáállás megnehezíti a tanítást. Azonban arra buzdítalak benneteket, hogy az ilyen pillanatokban tekintsetek túl a viselkedésen, és lássátok meg az egyént. Kérlek titeket, álljatok meg elegendő időre ahhoz, hogy feltehessétek a kérdést: „Vajon még mi okozhatja ezt a viselkedést vagy hozzáállást?”
Jeffrey R. Holland elder ezt tanította: „Ha ezek a gyermekek nem fogékonyak, akkor lehet, hogy most még nem tudjátok tanítani őket, de szerethetitek őket. És ha ma szeretitek, akkor holnap talán már tanítani is tudjátok őket.
[…] Ez egyáltalán nem rajtuk múlik. Szerethetjük őket az elejétől a végéig, és csodák fognak történni.”8
De miként tehettek így, különösen akkor, ha némelyiküket nehezebbnek tűnik szeretni? Holland elder ebben is segítséget nyújtott nekünk, amikor azt mondta: „Kezdhetitek azzal, hogy szeretitek Istent. Aztán megkérhetitek Őt, hogy segítsen nektek bevonni az Őiránta érzett szeretetetekbe azokat, akiknek szükségük van a szeretetetekre.”9 Imádkozhattok „szívetek minden erejével az Atyához, hogy eltöltsön benneteket ez a szeretet”.10 Imádkozhattok azért, hogy úgy láthassátok őket, ahogyan Ő látja. Meghallgathatjátok és megpróbálhatjátok megérteni őket. Ezen kívül, ahogy azt Henry B. Eyring elnök mondta: „Szolgáljátok őket! Keressetek olyan apróságokat, amelyeket megtehettek értük. Fizessétek meg a szolgálat árát, és Isten meg fogja becsülni azt. Ezt az ígéretet teszem nektek. Ne aggódjatok amiatt, ha a tanulóitok időnként nem szeretetre méltók. Csak tegyetek értük valamit, és mindjárt szeretetre méltóbbnak fognak tűnni a számotokra. Istentől érkező ajándék lesz ez.”11
Köszönetet mondok mindannyiótoknak, akik eljártok a tanulóitok zenei előadásaira vagy sporteseményeire, illetve egyéb csendes módokat találtok a szolgálatukra. Még ha nem is látnak titeket, akkor is érezni fogják, hogy fokozottan szeretitek őket, mert az Úr a szolgálatotok miatt meg fog áldani titeket jószívűséggel.12
A Szabadító kedvességének egy másik példáját a Márk 5. fejezete jegyzi fel.
Gondoljatok bele egy pillanatra, hogy mit tett Jézus a vérfolyásos asszonyért. Jóval többet tett annál, mint hogy fizikailag meggyógyította őt. A nőt bizonyára teljesen kimerítette a fájdalom, a társadalmi elutasítottság és a pénzügyi nehézségek. Így hát amikor Jézus érzékelte, hogy erő árad ki belőle, „körülnéze, hogy lássa azt, a ki ezt cselekedte”13. A fizikai gyógyulás már megtörtént. Jézus úton volt, hogy egy másik sürgető szükségletről gondoskodjon, mégis megállt. Elismerte a nő hitét, és gyengéden a „leányom” megnevezéssel illette őt.14 A Szabadító őt látta, nem pedig a betegségét. Egy olyan személyt látott, akinek arra volt szüksége, hogy szeressék és felemeljék, nem pedig egy megoldandó problémát vagy egy elvégezendő feladatot.15
Legyen szó akár elvégzendő feladatról, akár előkészítendő vagy tanítandó leckéről, vagy valamilyen fegyelmezési problémáról, mindegyik lehetőséget ad az emberek felemelésére.
És azt remélem, hogy a szeretetünk kiterjed majd azokra is, akik jelenleg nincsenek beiratkozva vagy nem járnak. Zákeushoz és ehhez az asszonyhoz hasonlóan még sokan várakoznak a tömegek mögött. Kövessétek tehát a Szabadító példáját és menjetek és keressétek meg őket.16 Legyetek imádságos lelkűek és tanácskozzatok egymással, miközben sugalmazásra törekedtek arra vonatkozóan, hogy mi módon segíthetnétek még több fiatalnak megismerni a Szabadítót és az Ő tanításait. A beiratkozásra és az elvégzésre irányuló erőfeszítéseknek mindig is előtérben kell állniuk és szenvedélyes hajtóerőként szolgálniuk a Mennyei Atyánk még több gyermekének megáldását célzó munkánkban.
„Mindenekfelett palástként öltsétek magatokra a jószívűség kötelékét”
Az Úr azt mondta Joseph Smith prófétának: „mindenekfelett palástként öltsétek magatokra a jószívűség kötelékét, amely a tökéletesség és a békesség köteléke.”17 Milyen lehet felölteni a jószívűség kötelékét?
A János 8-ban olvasunk egy nőről, akit a farizeusok a templomhoz vittek és Jézus elé állítottak. Így szóltak a Szabadítóhoz:
„Mester, ez az asszony tetten kapatott, mint házasságtörő.
A törvényben pedig megparancsolta nékünk Mózes, hogy az ilyenek köveztessenek meg: te azért mit mondasz?”
Jézus lehajolva írt a földre, mintha nem hallaná őket. Amikor folytatták a kérdezősködést, felegyenesedve azt mondta nekik: „A ki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ.” Aztán újra lehajolt és írt a földre.
Amikor a farizeusokat vádolni kezdte a saját lelkiismeretük, egyesével elmentek. Amikor Jézus és az asszony egyedül maradtak, Ő gyengéden megkérdezte: „Asszony, hol vannak azok a te vádlóid? Senki sem kárhoztatott-é téged?
Az pedig monda: Senki, Uram! Jézus pedig monda néki: Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél!”18
Ezt az esetet átgondolva vegyetek fontolóra három tanulságot, melyet sok más mellett a Szabadító tökéletes példájából levonhatunk.
Először is, Jézus Krisztus engesztelése lehetővé teszi számunkra azt, hogy tanuljunk a hibáinkból, és a bűnbánat miatt azok ne kárhoztassanak minket. Az osztályainkban vannak tanulók, akik hibákat követtek el. Amint könyörületesen tanítunk Mennyei Atyánk hajlandóságáról a megbocsátásra és a bűnbánat öröméről,19 segítünk a tanulóknak (és a gyermekeinknek) hinni abban, hogy a Szabadító engesztelése vonatkozik rájuk – mert ez így is van.
Egyébként pedig ez a tanács ugyanúgy vonatkozik mindannyiunkra. Nekünk is szükségünk van a Szabadító engesztelésére, hogy segítsen megbocsátást nyernünk és meggyógyulnunk. Ekkor, amint személyesen is megtapasztaljuk a bűnbánat örömét, arra tudjuk ösztönözni a tanulóinkat, hogy forduljanak a Szabadítóhoz, mert ez a felhívás a saját megváltozott szívünkből ered majd.
Másodszor, a szeretet hatalmas motivációt jelent arra, hogy azt akarjuk tenni, ami helyes. Dale G. Renlund elder ezt mondta: „Bizonyos, hogy a Szabadító nem volt elnéző a paráznasággal szemben. Azonban az asszonyt sem ítélte el. Arra buzdította, hogy hozza rendbe az életét. Az Ő együttérzése és irgalma változásra sarkallta az asszonyt. A Biblia Joseph Smith fordítása tanúskodik az ebből fakadó tanítványságáról: »És az asszony attól az órától fogva dicsőítette Istent, és hitt az ő nevében« [John 8:11, footnote c].”20
Tanítókként vagy szülőkként kísértést érezhetünk arra, hogy visszatartsuk a szeretet szükséges kifejeződéseit azon aggodalmunk miatt, hogy esetleg a bűn felmentéseként vagy a helytelen viselkedés jóváhagyásaként értelmezik ezeket. A tanulóink és a gyermekeink rendszerint már tudják, mit gondolunk az Úrról és az Ő parancsolatairól. Amire viszont gyakran szükségük van, az a meggyőződés arról, hogy szeretik és értékelik őket. Azt reméljük, hogy Őróla és az Ő evangéliumáról tanulva minden tanulónk érezni fogja a Szabadító jószívűségének kötelékéből eredő szeretet és remény áldását, melyet ez a nő is érzett.
Harmadszor, a Szabadító szereti az Atya tanát, de soha nem használta azt bunkósbotként. A farizeusok jól ismerték Mózes törvényét, és hivatkoztak is rá, idézve a törvényt és annak következményeit is. Azonban Ő, aki a törvényt adta, akinek az volt a küldetése, hogy bekösse „a megtört szívűeket” és szabadulást hirdessen „a foglyoknak”21, inkább úgy döntött, hogy irgalmasságot tanúsít. Megvédte az asszonyt a farizeusok vádló kezeitől és szívétől, miközben lehetőséget adott nekik a szükséges önvizsgálatra és annak felismerésére, hogy nekik is változniuk kell.
Időnként vannak olyan tanulóink és oktatóink, akik oly módon használják a tant, ami a vádaskodás és a kárhoztatás lelkületét hívja meg. A biztatás és az építés helyett ez a megközelítésmód lealacsonyít, és akár pusztító is lehet. Azzal követjük a Mester példáját, ha oly módon tanítunk, ami örömöt hoz és meggyógyítja a megtört szívűeket.
A bűnön kívül sok más körülmény eredményezhet még megtört szívet. Sok tanuló olyan nehéz, sőt, megrázó helyzetből jön, amely kételyt ébreszt bennük azt illetően, hogy vajon szeretik és értékelik-e őket. Némelyek kihívásokkal, szorongással vagy tökéletességkényszerrel küszködve remény helyett kárhoztatást hallanak. Mások nemkívánatosnak érzik magukat, mert a nemi identitáshoz fűződő kísértésekkel vagy kihívásokkal néznek szembe, és szinte csapdába esve amiatt aggódnak, hogy nincs helyük vagy jövőjük Jézus Krisztus visszaállított egyházában.
Oktatókként meg kell próbálnunk megérteni, vajon a tanulóink hogyan élik meg ezeket. Hadd osszak meg veletek egy példát az egyik korábbi tanulónk szemszögéből, aki a következőképpen magyarázta az ifjúsági hitoktatásban szerzett tapasztalatait: „A parancsolat az, hogy szeresd felebarátodat, de mintha az emberek ezt úgy gondolnák, hogy szeresd felebarátodat, kivéve, ha homoszexuális. Az átfogó üzenet az, hogy ez a lehető legrosszabb dolog, ami felveti bennem a kérdést, hogy miként lehetne önbecsülésem és hogyan szerethet engem Mennyei Atyám.”
Mindegy, milyen személyes kihívásokkal szembesülnek a tanulók, a megértésükhöz nekünk meg kell hallgatnunk őket, őszinte együttérzést és szeretetet mutatva. Olyan légkörű osztálytermeket kell kialakítanunk, ahol szívesen tesznek fel kérdéseket, és tisztelettel, valamint megfontoltan vitatjuk meg a témákat. Egyértelműen kell tanítanunk az igazságot, és minden tanulónak segítenünk kell felismerni az örökkévaló személyazonosságát szerető mennyei szülők gyermekeként.22 És segítenünk kell nekik tudni, hogy nincsenek egyedül. Ha több szeretetet és megértést mutatunk feléjük, az meghívja a Szentlelket, fokozza a tanulást és meggyógyítja a megtört szíveket.23
Dallin H. Oaks elder ezt tanította: „Kötelességünk viselni egymás terheit, »hogy azok könnyűek lehessenek« [Móziás 18:8]. Bár az Úr tanán nem változtathatunk, szeretnénk, ha mind az egyháztagjaink, mind pedig az eljárásrendjeink tapintatosak lennének azokkal szemben, akik a halandóság kihívásaival küszködnek.” Azt is hozzátette, hogy „az egyháztagjaink arra irányuló erőfeszítései pedig, hogy megértőbbek, könyörületesebbek és szeretőbbek legyenek, növelhetik a …tiszteletet és megértést [és] csökkent[hetik] a napjainkban oly elterjedt gyűlöletet és viszálykodást. […] Mi kifejezetten erre vágyunk, és ennek elérésében igyekszünk segíteni az egyháztagjainkat és másokat is.”24
Elengedhetetlen, hogy minden egyes oktató értse a tant, tudja, mit mondanak jelenleg az Úr prófétái ezekről a témákról, és hogy miként reagáljon segítőkész és könyörületes módokon.25 Nagyon elkötelezettek vagyunk amellett, hogy fejlődjünk ezeken a területeken, és további képzést és forrásanyagokat fogunk biztosítani, hogy segítsünk nektek.
Ha vannak olyan pillanatok, amikor olyasmit mondtok ti vagy a tanulóitok, ami a nemkívánatosság érzetét kelti valakiben, akkor imádkozni fogtok erőért és azért, hogy tudhassátok, miként segíthetnétek visszahúzni a vádló ujjakat? Segítsetek a tanulóitoknak észben tartani, hogy mindannyian folyamatosan fejlődünk és szükségünk van a Szabadító irgalmára. Lucifert ismerték úgy, mint a vádoló, aki vádolt minket „éjjel és nappal a mi Istenünk előtt”.26 Ehhez képest az Úr karja, keze és szeretete még mindig ki van nyújtva felénk.
Az isteni szeretet egy másik jellemzője az, hogy Mennyei Atyánk szeretné, ha olyanná válnánk, mint Ő, és elnyernénk mindazon áldásokat, amelyeket előkészített a gyermekeinek.
Mennyei Atyánk sokat vár el tőlünk.
D. Todd Christofferson elder azt mondta: „Mennyei Atyánk sokat vár el tőlünk.”27 Nem mond le rólunk. Elnéző, amikor botladozunk, reménykedik, amikor jobbá válunk, és türelmesen kitart, miközben fejlődünk. A tanulóit szerető oktatónak is magasak az elvárásai, és jobban törődik az örökkévaló fejlődésükkel, mint azzal, ahogyan az aznapi óra ment, vagy hogy mennyire kedvelik őt a tanulók.
Jézus mélységesen törődött a követői fejlődésével.
Például Jézus meglátta Péterben azt, amit ő nem látott meg magában. Megkérte Pétert, hogy cselekedjen hittel, és amikor Péter elbizonytalanodott, a Szabadító felemelte őt, mindig arra összpontosítva, hogy Péter végül kivé válik majd.
A magas elvárások arra ösztönzik majd a tanulókat, hogy cselekedjenek hittel, ami lehetővé teszi számukra az Úr megígért áldásainak megtapasztalását. Neil L. Andersen elder azt tanította, hogy amikor szeretet nélkül vezetünk és tanítunk, valamint alacsony elvárásokat támasztunk, akkor azzal lázadásra ösztönzünk. A szeretet nélküli magas elvárások kihágásokat eredményeznek. A bőséges szeretet alacsony elvárásokkal párosulva a testvériség érzését kelti, azonban csekély fejlődést idéz elő. A bőséges szeretet magas elvárásokkal ötvözve viszont csodákat hoz létre.28 Ilyen a Szabadító szeretete, és ilyen szeretetnek kell lennie bennünk, ha meg akarjuk változtatni a tanulóink életét.
Ha megkérdezem az ifjúsági és a felsőfokú hitoktatásra járó tanulóktól, hogy mi módon áldotta meg őket az oktatójuk szeretete, akkor a válaszok gyorsan érkeznek és hálával teliek. Felsorolok néhány példát a közelmúltból.
Az egyik fiatal nő azt mondta: „Imádok bemenni az ifjúsági hitoktatásra és látni, amint az oktatóm jókedvű és mosolyog. Nem is tudom, hogyan öntsem szavakba, mennyire sokat tett értem a szeretete. Nemrég megdicsért valamiért, és ezzel olyan boldoggá tett, hogy az épületből kifelé jövet alig tudtam visszatartani a könnyeimet. Ez az egyszerű dicséret nagyon sokat jelentett nekem. Mindennap izgatottan várom az ifjúsági hitoktatást. Ez a napom fénypontja. Az oktatóm irántam érzett szeretete megtanított engem mindenki mást Isten fiaként vagy leányaként szeretni.”
Egy másik válasz nagyjából így hangzott: „A mai óránk nagyon megváltoztatott engem. Összeszedtem a bátorságomat, hogy feltegyek egy bonyolult kérdést, és az oktatóm valóban odafigyelt és megpróbálta megérteni a megközelítésmódomat. Aztán időt szakított a kérdésem átbeszélésére. Amit mondott, azzal tényleg felnyitotta a szememet néhány olyan dologra, amelyeket azelőtt nem vettem figyelembe.”
Végül pedig egy fiatal férfi ezt írta: „Rossz hozzáállással kezdtem ezt a félévet. Nem törődtem sem az evangéliummal, sem magammal, és egyáltalán nem voltam boldog. Megmondtam a szüleimnek, hogy abba akarom hagyni az ifjúsági hitoktatást. Aztán elmentem az órára. És az oktatóm tudta, hogy hívnak, bár még soha nem jártam ott. Az óra lelkisége az egész napom hangulatát megalapozta, és kicsit jobb lett az élet. Változtattam a szokásaimon, elkezdtem gyakrabban járni az egyházi gyűlésekre, olvasni a szentírásokat, és elkezdtem gondolkodni is. Az irántunk és az evangélium iránti szeretete, valamint Krisztus világossága miatt, melyet megláttam benne, törekedni kezdtem erre a világosságra és szeretetre. Elvégzem az ifjúsági hitoktatást, missziót fogok szolgálni, és egy napon a templomban kötök majd házasságot, mert az oktatóm meghívta a Lelket, és mindennap úgy tanított, hogy Ő volt a társa.”
Zárásként szeretném kifejezni megbecsülésemet az Úr iránt és irántatok. Hálás vagyok az Úr mindent felölelő és közvetlen szeretetéért. Hálás vagyok a türelméért, miközben igyekszem megtanulni azokat a dolgokat, amelyekről ma beszéltünk. Az Ő szeretete és könyörületessége miatt jobb akarok lenni. Továbbá szeretném, ha tudnátok, mennyire szeretünk benneteket. Elismerjük fáradhatatlan szolgálatotokat azok irányában, akiket tanítotok és segítetek. Tudjuk, mennyit imádkoztok értük, és mennyire fáj nektek, amikor küszködnek, és mennyire örültök, amikor sikerrel járnak. Tudjuk, hogy a saját terheiteket is viselitek, és mindennap az Úrra támaszkodtok az Ő erejéért saját magatok és a családotok számára. Reméljük, tudjátok, hogy imádkozunk értetek és szeretünk benneteket.
Segítsetek minden egyes tanulónak megismerni és szeretni a Szabadítót azáltal, hogy segítetek nekik meglátni Őt a szentírások tanulmányozása során és bennetek is. Azért imádkozom, hogy egyszerűen legyünk kedvesek, lássunk problémák helyett egyéneket, és nyújtsuk ki a kezünket, hogy Mennyei Atya még több gyermekét megáldjuk, hogy visszahúzzuk a vádló ujjakat, és segítsünk mindenkinek érezni, hogy van helye és jövője az Úr egyházában; hogy buzdítsuk a tanulóinkat a Szabadító tanításainak követésére Jézus Krisztus tanítványaiként egész életükben, ragaszkodva a szövetség ösvényéhez, hogy Mennyei Atyánk minden nekik szánt áldását elnyerhessék. Segítsünk nekik érezni Mennyei Atyánk és az Ő Fia, Jézus Krisztus szeretetét, valamint támaszkodni arra. És soha ne feledjétek, hogy „az ábrázatotokra [vésődhet] Krisztus képmása. Tulajdonképpen az adott osztályteremben, az adott időre, az adott kifejezésben és az adott sugalmazással eggyé lesztek Ővele.”29
Jézus Krisztus nevében, ámen.
© Intellectual Reserve, Inc., 2019. All rights reserved. 5/19-es változat. Az „Above All Things” fordítása. Hungarian. PD60009021 135