Állj ki az igazságért!

Világméretű áhítat fiatal felnőtteknek

Dallin H. Oaks elnök és Kristen M. Oaks nővér

az Első Elnökségből

2023. május 21., vasárnap

Dallin H. Oaks elnök: Köszönjük a gyönyörű zenét. És köszönjük Gilbert oktatási biztosnak ezt a kedves bevezetőt.

Drága fiatal felnőttek, köztetek azokkal, akik hamarosan befejezik a középiskolát! Oaks nővér és jómagam nagy örömmel fejezzük ki irántatok a szeretetünket és szólunk hozzátok ezen a fontos áhítaton. Feszültséggel terhes időket élünk mindannyian, azonban Jézus Krisztus evangéliuma bőven ad nekünk okot a bizakodásra. Isten a prófétája által azt a kihívást intézte hozzánk, hogy tartsunk ki a viszontagságokban, és akkor Jézus Krisztus tanításai kijelölik számunkra az isteni rendeltetésünkhöz, az örök élethez vezető győzedelmes utat.

I.

Hozzátok hasonló hallgatósághoz szólva Russell M. Nelson elnök felírt egy fontos receptet: „Miközben a világ egyre világiasabb lesz és kevésbé lelki, nektek egyre inkább lelkileg kell fejlődnötök, nem annyira világilag. Népszerűség helyett az elvek melletti kiállásra törekedjetek.”

Aztán ezt a kihívást adta, és innen ered az áhítatunk címe: „Ismerjétek az igazságot és álljatok ki érte, akkor is, ha az igazság politikailag nem népszerű!”¹

Halandó életünk célját és a győzelemhez vezető ösvényt kijelöli a szabadítás terve, valamint napjainkban A család: Kiáltvány a világhoz. Vegyétek fontolóra Nelson elnök eme értékes összefoglalásának a nézőpontját:

„Az élet nem egyfelvonásos színdarab. Valóban létezik halandóság előtti időszak. És valóban van élet a halál után. A halandóság előtti és a halandó részek csupán előzményei a halandóság utáni életünknek. A dicsőség három fokozatának az ismerete, amint az a prófétáinknak ki lett nyilatkoztatva, bepillantást ad nekünk a halandóság utáni lehetőségeinkbe. Az örök élet dicsőséges, és nagyon is megéri ezt a célt követnünk.”²

Utolsó napi szentekként megáldattunk újkori kinyilatkoztatással, amely lehetővé teszi, hogy jobban megértsük e halandó élet célját. Nelson elnök szavaival élve: nem egyfelvonásos színdarabként tekintünk a halandó életre. Számunkra az örökkévaló utunknak legalább három felvonása van. Az első felvonás a halandóság előtti létezésünk. Ezt követi a jelenlegi halandó létünk, mintegy második felvonásként. A halál utáni életünk pedig a harmadik felvonás. Ebben az utolsó felvonásban kerül sor mindazok szó szerinti feltámadására, akik valaha is éltek, valamint a végső ítéletre, amely kijelöl minket egy olyan dicsőség királyságára, amelyre a tetteink, a döntéseink és a vágyaink alkalmassá tettek.

Jézus Krisztus visszaállított evangéliuma egyedi hozzáférést biztosít ahhoz az igazsághoz, amely szerető Mennyei Atyánknak a gyermekeire vonatkozó szabadítástervével kapcsolatos.

A földi életünk – a második felvonás – célja az, hogy haladjunk a rendeltetésünk, az örök élet felé. Ezt annak a legyőzésével tesszük meg, amit a Mormon könyve minden dologban jelen lévő ellentétnek nevez, köztük sok kísértéssel, hogy megszegjük Isten parancsolatait. Amikor szembenézünk a kísértéssel és legyőzzük azt, amikor a helyes döntések, valamint a helytelen döntések megbánása által közelebb kerülünk Istenhez, az segít nekünk abban az örök fejlődésben, amely Isten gyermekeiként a halandó élet célja.

Mi, akik rendelkezünk a Szentlélek ajándékával, valamint az újkori kinyilatkoztatás fényével, sok meglátással áldattunk meg. A Mormon könyve például megígéri, hogy akik szorgalmasan keresnek, azok találnak, és „a Szentlélek hatalma által Isten rejtelmei feltárulnak neki[k]”³. Azért imádkozom, hogy mindazok, akiket szeretek – és idetartozik Isten minden olyan gyermeke, akikhez elér a hangom –, tettekre váltsák az igazság megtalálására és megismerésére vonatkozó e felhívást.

II.

Az első igazság a házasságra vonatkozik. A házasság központi helyen áll, ami a halandó és az azt követő élet célját illeti. Szerető Mennyei Atya gyermekei vagyunk, aki annak a képességével teremtett meg minket, hogy követni tudjuk a sokasodásra és a föld betöltésére vonatkozó parancsolatát. Ez a teremtőerő a halandó életben kapott egyik legbecsesebb ajándékunk. Azonban ezen ajándék lényegi eleme a nemi erkölcsösség törvénye, a parancsolat, hogy a nemzőerőt csak férfi és nő közötti házasságon belül juttassuk kifejezésre. Ez a parancsolat központi helyen áll Jézus Krisztus evangéliumában. Ez a valóság nyilvánvalóvá teszi, miért vannak más értékeink és tartózkodunk olyan viselkedésektől, amelyek mindennaposnak tűnnek sokak számára körülöttünk.

Példa erre a házasság meghatározásához és magához a házassághoz való hozzáállásunk. Jézus Krisztus egyházának a vezetőit nagyon is aggasztják a házasság természetében és hatályában beállt közelmúltbeli változások az Amerikai Egyesült Államokban. Idetartozik az, hogy az USA polgárai, köztük néhány érdemes fiatal utolsó napi szent férfi és nő, egyre inkább hajlamosak halogatni a házasságot. Ezen irány szemléltetéseként nézzünk meg két ábrát a házasságkötésekkel kapcsolatban. Bár a számok az Amerikai Egyesült Államokra vonatkoznak, világméretű gondot jeleznek.

Az első ábra azt mutatja, milyen jelentősen csökkent az Amerikai Egyesült Államok azon polgárainak az aránya, akik valaha is házasságot kötöttek. Az elmúlt 30 évben ez az arány mind a férfiak, mind a nők vonatkozásában 8-9 százalékponttal csökkent. Az Amerikai Egyesült Államokban egyértelműen csökkenőben van a házasságkötések száma.

A második ábra egy ezzel összefüggő emelkedést mutat a fiatal utolsó napi szentek házasságkötési életkorában. Bemutatja, hogy átlagosan hány évesek voltak az utolsó napi szent férfiak és nők az első házasságkötésükkor. A férfiaknál és a nőknél is mintegy öt évnyi növekedést mutat.⁴

Gondoljatok bele, mi mindenről maradnak le a fiatal utolsó napi szentek, amikor jelentősen késleltetik a házasságkötésüket: lehetőségeket veszítenek és áldásokat halasztanak el. Ez késedelmet jelent a férj és a feleség közötti kapcsolatban bekövetkező fontos személyes fejlődés terén, ami például az áldozathozatal és az alázatosság tulajdonságát illeti. Azt jelenti, hogy kevesebb lehetőségük van együtt munkálkodni Isten királyságának a felépítésén. És ami még fontosabb: kevesebb olyan gyermek megszületését jelenti, aki az evangélium áldásaival nő fel. Mindezeknek tudatában vagytok, és azt is tudnotok kell, hogy a vezetőitek tisztában vannak vele: az egyedülállóink közül sokan rajtuk kívül álló okok miatt nem kötnek hamarabb házasságot. Erről később még ejtek néhány szót.

Kristen, kérlek, fűzd hozzá a gondolataidat.

Kristen M. Oaks nővér: Rendben. A házasság igazából ajándék. Nemcsak gyermekvállalásra ad nekünk lehetőséget, hanem arra is lehetőséget ad és arra is ösztönöz, hogy rálépjünk a közös fejlődés útjára. Kevés más útja van annak, hogy megtanuljunk áldozatot hozni és szolgálni.

Egyedülállóként mindig kerestem a lehetőségeket a szolgálatra. Ma már a vacsoraasztalnál minden este ott ül velem szemben a „szolgálati projektem”. Megtanulom, hogyan szeressem és segítsem még jobban a férjemet; van egy barátom, akivel nevethetek és sírhatok. Van egy szószólóm, tanítóm és szurkolóm, aki viszonzásul segít nekem. A házasságban szervesen benne rejlik a lehetőség a kommunikáció és a különböző szemléletmódok elsajátítására. Szeretném, ha tudnátok, hogy jobb lesz az élet, amikor a házasság olyan valamihez kapcsolódik, ami nagyobb nálunk, és amikor közelebb kerülünk a Szabadítóhoz. És mi ezt szeretnénk mindannyiótok számára.

A nyomorultak című színdarab egyik sora szerint a másikat szeretni olyan, mint Isten arcát látni.⁵ Ez sehol nincs inkább így, mint a házasságban.

Oaks elnök: Világi szempontból jól megmutatkozik a gyermekvállalás halogatása – sőt, jelentős leértékelődése – abban a friss országos közvélemény-kutatásban, amely szerint az elmúlt 25 évben 66%-ról 33%-ra csökkent azon felnőttek száma, akik szerint fontos, hogy legyen gyermekük.⁶

Kristennel belegondoltunk, milyen jelentőségteljes a visszaállított egyház a gyermekek fontosságának ezen országos leértékelődése közepette, amikor Kristen nővére elmesélte, mit mondott neki az unokája. Miközben együtt olvasták a Jóbarátot, eltöprengve nézett egy képet Jézusról, amelyen a Szabadító int a gyermekeknek, hogy jöjjenek Őhozzá. A négyéves Anders ezzel a sugalmazott magyarázattal reagált: „Nem érted? Jézus szereti a kisgyerekeket.”

Ne feledjétek: szerető Mennyei Atyánknak terve van a fiatal felnőttei számára, és ennek a tervnek része a házasságkötés és a gyermekek.

Most csak a móka kedvéért meg szeretnénk osztani azt, amit egyszer a randizásról és az együtt lógásról tanítottunk. Itt egy videó arról, amit 2005-ben mondtam, amikor a velünk lévő fiatal felnőttek közül a legidősebbek csupán 12 évesek lehettek, a többiek pedig gyermekek vagy még meg sem születtek.

Az egyház sok éven át azt tanácsolta a fiataljainknak, hogy 16 éves kor előtt ne randevúzzanak. Lehet, hogy a fiatal felnőttek némelyike, különösen a férfiak, a végletekig vitték ezt a bölcs tanácsot, és úgy döntöttek, hogy 26, vagy akár 36 éves korukig nem fognak randevúzni. Most arra kérlek benneteket, hogy gyertek vissza velem és nézzétek meg ezt a videót 2005-ből.

Oaks elnök [videó]: „Férfiak, ha már visszatértetek a missziótokból, és még mindig azokat a fiú-lány mintákat követitek, amelyek követését akkor tanácsolták nektek, amikor 15 évesek voltatok, akkor ideje, hogy felnőjetek. Szedjétek össze a bátorságotokat, és keressetek valakit, akivel párban lehettek. Kezdjétek sokféle randevúval sokféle fiatal nővel, aztán amikor ez a szakasz ígéretesnek mutatkozik, lépjetek tovább az udvarlásra. Itt az ideje megházasodni. Ezt szánja az Úr a fiatal felnőtt fiainak és leányainak. A kezdeményezés alapvetően a férfiak dolga, úgyhogy gyerünk, lássatok hozzá! Ha nem tudjátok, mi az a randevúzás, talán segít ez a meghatározás. A 18 éves lányunokámtól hallottam. A randevú az, amit: (1) előre megterveznek, (2) fizetik a költségeit, és (3) ahol párban vannak.

Egyedülálló fiatal barátaim! Azt tanácsoljuk nektek, hogy az ellenkező nemhez fűződő kapcsolataitokból alakítsatok ki olyan randevúzási mintákat, amelyek házassághoz vezethetnek, nem pedig olyan együtt lógásos mintákat, amelyekből aztán legfeljebb valamilyen csapatjáték alakulhat ki. A házasság nem csoportos tevékenység – legalábbis amíg szép számmal nem érkeznek a gyermekek.”⁷

[end video]

Nővérek! Úgy látom, jót derültetek az egyedülálló férfiaknak szóló utasításokon. Most Kristennek van pár szava az egyedülálló nőkhöz.

Oaks nővér: Oaks elnök, ez a videó a randizásról meglehetősen elavult, de az alapelv ugyanaz: a randevúzás még mindig megelőzi a házasságot.

Mivel 53 évesen mentem férjhez, tudom, milyen érzés várni egy méltó társra, és ismerem az ehhez gyakran társuló vágyódást, szívfájdalmat és könnyeket a párnámon. Mégis tanúsíthatom az Úr szeretetét a hősiesen várakozni kénytelen nővérek iránt, mert éreztem azt. A hithű fivérekért is sajog a szívem, akik szintén házasságra vágynak. A küzdelem valóságos. A randevúzás megterhelő tud lenni, de még a nem randevúzás is.

Amikor úgy tűnt, hogy a hitem próbára van téve – amikor azon gondolkodtam, miért olyan nehéz az élet, pedig minden tőlem telhetőt megteszek, hogy az evangélium szerint éljek –, olykor úgy éreztem, hogy valamit biztosan helytelenül csinálok. De nem csináltam semmit helytelenül.

Amint azt Michelle D. Craig nővér megfogalmazta: „A megpróbáltatások nem azt jelentik, hogy a terv kudarcot vallott”. A tervhez hozzátartozik a fejlődés, és arra szolgál, hogy segítsen nekünk Isten keresésében. Craig nővér hozzátette: Mennyei Atyát jobban érdekli a fejlődése[tek] Jézus Krisztus tanítványaként, mint a kényelme[tek]”⁸.

Ha azon kapjátok magatokat, hogy házassági lehetőségre várva az idő múlását figyelitek, akkor hagyjátok abba a várakozást és kezdjétek el a felkészülést. Készüljetek fel az életre – tanulás, tapasztalatok és tervezés által. Ne várjátok, hogy rátok törjön a boldogság! Keressétek a szolgálat és a tanulás lehetőségeit. És ami a legfontosabb, bízzatok az Úrban, „naponta szólítván az Úr nevét, és állhatatosan állván meg az eljövendőkbe vetett hitben”⁹. És megígérem nektek, ha így tesztek, beköszönt hozzátok a boldogság.

Oaks elnök: Kristen értékes tanácsokat adott nektek, nővérek. Az ő tanácsai nem elavultak. Valójában az egyedülálló férfiaknak szóló saját tanácsaim sem avultak el. Jézus Krisztus egyháza vezetői számára ma éppen annyira fontos a házasságkötés, mint 20 évvel ezelőtt. Foglalkoztatnak az okok is, mint például a fiatal házasok számára megfizethető otthonok csekély száma, valamint az egyre nagyobb diákhitelek.

Amint azt ti, fiatal felnőttek, nagyon is jól tudjátok, ezeknek a körülményeknek nem az okozói, hanem az elszenvedői vagytok. Mi a teendő? Hittel haladjatok előre, és tegyetek meg minden tőletek telhetőt a jelenlegi lakáspiaci körülmények között, amelyek kevésbé kedvezőek, mint azok, amelyekkel jómagam vagy a nagyszüleitek fiatalon szembesültek. És különösen dolgozzatok azon, hogy a lehető legkisebbre csökkentsétek a diákhiteletek összegét.

Isten tervében mindenünk meglehet, de nem abban a sorrendben, ahogy a világ azt megszabni látszik. Segíteni szeretnénk nektek azzal, hogy emlékeztetünk benneteket Isten tervére, valamint elődeink méltó példájára. Korai pionírjaink elhagyták otthonaikat és javaikat, hogy a családjukat a nyugati hegyek lelki biztonságába hozzák. Ma arra buzdítunk benneteket, hogy ne hagyjátok el a lelki biztonságot és a családot anyagi javak szerzése végett.

III.

Most rátérek néhány olyan kérdésre, amely a hallgatóságban jelen lévő, oly nagyon szeretett középiskolásokat is foglalkoztatja.

A kortársaitokra országszerte jellemző a szorongás, a kábítószerekkel való érintkezés, a közösségi médiától való függés, valamint az, hogy rengetegen igényelnek tanácsadást. Rátok is kihatnak ezek, azonban számotokra a jó hírek ellensúlyozzák mindezt.

Tudjátok, hogy Isten gyermekei vagytok, ami páratlan mennyei örökség. Isten szeret benneteket. Hatalmas mentorként megígérte, hogy segít nektek, amennyiben oly módon keresitek Őt, ahogy azt tanította. Véssétek az elmétekbe és a fontossági sorrendetekbe azt az erőteljes igazságot, miszerint Isten szeretett gyermekei vagytok. Szeretete megadja nektek az önbecsülést, erőt és ösztönzést, hogy szembeszálljatok bármilyen gonddal az életetek során. Azt se felejtsétek el soha, hogy az Ő szolgái szeretnek titeket! Mi szeretünk benneteket!

Nemrég egy értékes levelet kaptam egy 16 éves lánytól, aki olyan államban él, ahol kevés az egyháztag. Amynek fogom nevezni őt. Azért fontos a levele, mert olyan érzéseket fogalmaz meg, amelyek egyházszerte általánosak a fiatalok körében. A következő részleteket Amy hosszú leveléből vettem. Megkértem egyik társatokat a szavai felolvasásra.

Amy: „Úgy érzem, időnként következetlen, zavaros üzeneteket kapok az egyház felől. A mindennapi életemben látom, amint Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza tagjai úgy viselkednek a közösségi médiában, mintha semmi közük nem lenne ehhez az evangéliumhoz. […] Mintha én lennék az egyetlen fiatal nő az egyházközségemben, aki észreveszi azokat a dolgokat, amelyeket én rossznak látok a világban. […] Igazán nem értem, a fiataljaink közül oly sokan miért nem látnak semmi kivetnivalót abban, hogy egyesek másnaponta váltogatják a nemüket, azonos nemű emberrel randevúznak vagy semmilyen neműnek nem tartják magukat. […]

Az egyházközségi és cöveki ifjúsági tevékenységeken megkérdezik, milyen névmásokkal szólítsanak meg, az iskolában pedig megkérnek, hogy táncoljak egy lánnyal, aki fiúnak gondolja magát. Tudom, hogy mindenkit szeretnünk kell, és tiszteletet kell tanúsítanunk irántuk, amit én mindig meg is teszek. Azonban úgy érzem, átlépünk egy határt. […] Bárcsak több beszédet hallanánk az egyházi vezetőktől erről a gondról!”¹⁰

Oaks elnök: Kétségbeesett levél ez egy olyan fiatal nőtől, aki nagyjából egykorú a hallgatóság soraiban lévő végzős középiskolásokkal. Miért érint ilyen mélyen a levele? Szeretné azt tenni, ami helyes, azonban úgy érzi, olyan értékek és viselkedésmódok veszik körül, amelyek helytelennek tűnnek, és egyszerűen nem tudja, mihez kezdjen velük. Szeretne kiállni az igazságért, de nem tudja, hogyan tegye ezt szeretettel. Az Ensign Főiskolára járó fiatal felnőtteknek szóló egyik áhítaton Clark G. Gilbert elder és jómagam úgy jellemeztük ezt a kihívást, hogy szeretettel, szilárdan kell állnunk, miközben az igazságot hirdetjük. Szerethetjük a másikat és találhatunk közös nevezőt anélkül, hogy megalkudnánk az általunk tudott igazságok terén.¹¹

Amy a levelében olyan egyházi ismerőseiről ír, akik nincsenek tisztában a nemükkel – ezt az állapotot nevezzük nemi diszfóriának. Ez a zavarodottság más-más alakot ölthet az ember életének különböző szakaszaiban. Ennélfogva az érintett személyek és a családtagjaik jól teszik, ha hosszú távon gondolkodnak és örökkévaló tantételekre támaszkodva cselekednek. Jómagam már egy bizonyos ideje elmélkedem ezen a témán. Azok iránt érzett szeretettel tehát, akiket aggasztanak az ilyen témák, a Lélek késztetését követve fel kell használnom ezt a lehetőséget olyan becses igazságok kihangsúlyozására, amelyeket azért nyilatkoztat ki Jézus Krisztus evangéliuma, hogy segítsen az efféle zűrzavarban.

Fiatal férfiak és fiatal nők! Az egyházi és a hitoktatási vezetőitek, a tanítóitok és a szüleitek felelősek azért, hogy Jézus Krisztus visszaállított evangéliumának az igazságait tanítsák nektek, és ők is kapnak sugalmazást erre. Nálatok van A fiatalság erősségéért értékes füzete, amely Mennyei Atyánk szabadítástervének a tantételeire, Jézus Krisztus engesztelésére, valamint a keresztelkedésünkkor kötött és a sabbatnapokon az úrvacsoravétel által megújított szövetségeinkre épít. Első oldalain ez az ígéret áll: „Ha ezek az igazságok kalauzolnak téged, akkor sugalmazott döntéseket hozhatsz, amelyek megáldanak az örökkévalóságon át.”¹²

Amikor Jézust megkérdezték, melyik a nagy parancsolat, kettőt is mondott. Az első az volt, hogy szeressük Istent, amit a parancsolatai betartásával mutatunk ki. A második az volt, hogy szeressük a felebarátunkat.¹³ Mindkettőt meg kell tennünk, és ez nem könnyű. Sokan hajlamosak vagyunk kevesebb figyelmet fordítani a felebarátunk szeretetére, és túlságosan kihangsúlyozni a törvény (a parancsolatok) betartását. Jogi képzettségemből adódóan én határozottan hajlamos vagyok erre. Elvégre az Isten iránti szeretetünk – és ennek a kimutatása a parancsolatai betartása által – képezi az első nagy parancsolatot. És persze könnyebb megítélni magunkat és másokat az alapján, hogy betartjuk-e a törvényt. Azonban az is létfontosságú mindegyikünk számára, hogy betartsuk a második parancsolatot, amely „hasonlatos ehhez”¹⁴: úgy szeressük a felebarátainkat, ahogyan Jézus szeretett minket.¹⁵

A kedvencem e két nagy parancsolat összekapcsolására és betartására az az isteni példa, ahogyan a Szabadító reagált, amikor szembesült ezzel a kérdéssel. János evangéliumának a nyolcadik fejezete beszámol arról, ahogyan írástudók és farizeusok egy csoportja Jézus elé hozott egy asszonyt, hogy megítélje. A Szabadítót szerették volna csapdába ejteni azzal, hogy választania kelljen: Mózes törvényét tagadja meg, avagy Róma törvényét, amely nem engedte meg a Mózes törvénye által ilyen esetekre előírt halálbüntetést. Jézus példája ma azért értékes számunkra, mert a csapdát elkerülve hathatósan megtanította, hogyan alkalmazzuk mindkét nagy parancsolatot.

A Szabadító először is lényegében lefegyverezte azokat, akik a törvény azonnali alkalmazását szerették volna. Ezt azzal tette, hogy önvizsgálatra késztette őket. „A ki közületek nem bűnös – mondta –, az vesse rá először a követ.”¹⁶ Aztán, amikor a megszégyenült tömeg szétoszlott, a Szabadító a szeretet hatalmát alkalmazta. Irgalmasan visszautasította, hogy elítélje az asszonyt, akit ez a szeretetteljes cselekedet új életetre emelt fel. A törvény alkalmazására majd később fog sor kerülni, amikor az egész élete alapján, beleértve a bűnbánatot is, megítéltetik. Most azonban a Szabadító szeretetet és irgalmat kínált neki azzal, hogy tartózkodott az elítélésétől, majd e szavakkal erősítette meg a törvényt: „eredj el és többé ne vétkezzél!”¹⁷

Mindig szükség van a törvény és a szeretet együttes alkalmazására, arra, hogy ez sugalmazott egyensúllyal és időzítéssel történjen. Christofferson elder emlékeztetett minket arra, hogy „az első parancsolat első helyre állítása nem csökkenti vagy korlátozza a második parancsolat betartására irányuló képességünket. Éppen ellenkezőleg: felnagyítja és megerősíti. […] Az Isten iránti szeretetünk magasabb szintre emeli azon képességünket, hogy még teljesebb mértékben és tökéletesebben tudjunk szeretni másokat, mert lényegében Isten társaivá válunk az Ő gyermekeivel való törődésben.”¹⁸

Gondolkodjatok el a következő két idézeten. Egyiket a BYU-n mondta nemrég valaki, a másik egy általános felhatalmazott korábbi beszédéből van.

„Az Úr Jézus Krisztus nagy engesztelő áldozatában kicsúcsosodó szabadításterv munkájának az egésze abban áll, hogy képessé tegyen minket olyan szeretetteljes lényekké válni, akik mélyen tudnak kötődni másokhoz. […]

Ez megtanítja nekünk, miszerint a parancsolatok és a prófétai iránymutatás – köztük a családról szóló kiáltvány becses igazságaival – azért vannak, hogy utat mutassanak nekünk Isten dolgaiban, hogy ezáltal szeretetteljes lényekké válhassunk.¹⁹

Most pedig a másik beszéd:

„Mások kedvét keresni, mielőtt Isten kedvében járnánk, nem más, mint az első és a második nagy parancsolat felcserélése. Annak elfelejtése, hogy melyik irányba nézünk. Mégis mindannyian elkövettük már ezt a hibát az emberektől való félelmünk miatt. […]

A Szabadító, a mi nagy Példaképünk, mindig Atyja felé tekintett. Szerette és szolgálta embertársait, de ezt mondta: »Dicsőséget emberektől nem nyerek« (János 5:41). Azt akarta, hogy kövessék Őt azok, akiket tanított, de nem kereste a kegyeiket.”²⁰

A szeretet és a törvény e megjelenítései valóban utat mutatnak nekünk abban, amit Isten megparancsolt nekünk. Korábban már említettem, hogy „folyamatosan [igyekszünk] egyensúlyba hozni a szeretet és a törvény kettős parancsolatát”²¹, azonban mostanra e cél jobb kifejezésének gondolom azt, ha megpróbálunk még teljesebben e két parancsolat szerint élni. Aki nem bánik szeretettel és méltósággal azokkal az emberekkel, akik a nemi önazonossághoz kapcsolódó kihívásokkal néznek szembe, az nincs összhangban az első és második nagy parancsolat tanításaival. Ami Isten törvényét illeti, szem előtt kell tartanunk, amit Isten újra és újra kinyilatkoztatott: Ő férfit és nőt teremtett.²² A felebarátunk szeretetére irányuló kötelességünk vonatkozásában pedig azt kell szem előtt tartanunk, hogy Isten megparancsolta nekünk, szeressük még azokat is, akik nem tartják be az összes parancsolatot.

Arra buzdítalak benneteket, hogy ha ti vagy valamelyik családtagotok vagy ismerősötök ilyen önazonossági zavarral küzd, alkalmazzátok az evangélium törvényét, valamint Szabadítónk és Megváltónk szeretetét és irgalmát, aki segíteni fog nektek és utat mutat, amennyiben türelmesen az Ő ösvényein jártok. Jézus Krisztus, aki kijelentette, hogy Ő „a világ világossága”²³, megtanítja nekünk, melyik ösvényt kell követnünk Mennyei Atyánk legkiválóbb áldásainak az elnyeréséhez. A szentírásokon, a prófétáin és személyes kinyilatkoztatáson keresztül tanít minket. Szeret bennünket, és utat fog mutatni nekünk, ha igyekszünk követni Őt oda, ahová vezet.

IV.

Másik hasonló, egyúttal ismerősebb témakör az azonos nemű emberek iránti vonzalom érzése. Természetesen, ha nem követik tettek, az ilyen vonzalom nem bűn. Ám hogyan kezeljük a bennünk vagy másokban rejlő ilyen érzéseket?

Az első tanácsom annak a szem előtt tartása, hogy legyünk bármilyenek Mennyei Atyánk sokszínű teremtményei között, Ő mindannyiunkat szeret, és az Ő tökéletes boldogságtervében mindenkinek van hely. Az Őiránta való szeretetünket a parancsolatai betartásával mutatjuk ki, amihez hozzá tartozik a gyermekei iránti szeretet.

Amikor az egyének és a családtagok ilyen érzéseket tapasztalnak meg, bánjanak óvatosan a címkézéssel. Russell M. Nelson elnök tavaly beszélt erről egy világméretű áhítaton. Azt tanította, hogy a címkézés egyetemesen korlátozó, mert elválasztja és leszűkíti azt, ahogyan az emberek magukra és egymásra gondolnak. Ennek okán azt tanította, hogy „egyetlen ismertetőjegynek sem szabad háttérbe szorítania, felváltania vagy elsőbbséget élveznie e három időtálló meghatározással szemben: Isten gyermeke, a szövetség gyermeke és Jézus Krisztus tanítványa.” Majd erre figyelmeztetett:

„Minden olyan ismertetőjegy, amely nem összeegyeztethető e három alapvető meghatározással, végül cserben fog hagyni benneteket. Más címkék idővel csalódást okoznak majd nektek, mert nincs hatalmuk arra, hogy az örök élet felé vezessenek benneteket Isten celesztiális királyságában.”²⁴

Az általunk kötött szövetségeknek van hatalmuk arra, hogy az örök élethez és a celesztiális királyságba vezessenek bennünket. Megint csak Nelson elnök tanította nekünk tavaly a következőt:

„Miután ti és én szövetséget kötöttünk Istennel, az Ővele való kapcsolatunk sokkal szorosabb lesz, mint a szövetségkötésünk előtt. Attól fogva össze vagyunk kötve. Az Istennel kötött szövetségünk miatt Ő soha nem fárad bele abba, hogy segítsen nekünk, mi pedig soha sem merítjük ki az Ő irgalmas türelmét irántunk. Mindegyikünknek különleges helye van Isten szívében.”²⁵

Aztán csupán pár hónapja Nelson elnök ismét emlékeztetett minket arra, hogy „a szövetségek megkötése és megtartása valójában megkönnyíti az életet. Mindenki, aki szövetséget köt…, fokozott mértékben hozzáfér Jézus Krisztus hatalmához.”²⁶

A szövetségek megtartásával járó személyes erő mellett ott a Szabadítónk csodálatos tanítása, miszerint a halandó élet kihívásai közepette „bízzatok”²⁷.

Néhány hónapja egy világméretű közvetítésen Jeffrey R. Holland elder arra emlékeztetett minket, hogy Jézus ezt a keresztre feszítése előestéjén tanította. Vajon mindazon gyötrelmek közepette, amelyekkel szembenézett, hogyan beszélhetett erről? Holland elder így fogalmazott:

„Krisztus még az utolsó vacsorát minden bizonnyal átható megrendítő légkörben is a »bízzatok« [János 16:33] okára és kötelességére emlékeztette a tanítványait. […]

Az Ő hitének, reménységének és jószívűségének e megnyilvánulása minden bizonnyal abból ered, hogy ismeri a történet végét. Tudja, hogy a végső elszámoláskor az igazlelkűség győzedelmeskedik. Tudja, hogy a világosság mindig felülkerekedik a sötétségen, örökkön-örökkön örökké.”²⁸

Kristen, szeretnél néhány zárszót mondani ennek a szeretett csoportnak?

Oaks nővér: Mindaz, amit itt elmondtunk, áldásokat képes hozni az életünkbe. Mindannyian ismerjük a történetet, amikor Izráel gyermekeire mérges kígyók támadtak a vadonban. Ma este azonban ez a ti történetetek is. Isten parancsának engedelmeskedve Mózes póznát készített, amely a Szabadítónkat, Jézus Krisztust jelképezte. Aztán Mózes mindenkit felszólított, hogy nézzenek fel, és meggyógyulnak a sebeikből.

Ma este, mivel az izráelitákhoz hasonlóan mi is támadás alatt vagyunk különböző hitelvek miatt, amelyeket szentnek tartunk, arra kérlek benneteket is, hogy tekintsetek Istenre és éljetek. Tekintsetek a ma este elhangzott szavakra, a prófétánk, a szentírások, a szabadítás terve, valamint a pátriárkai áldásotok szavaira. Imádkozzatok, és veletek lesz az Úr. Ez nem jelenti azt, hogy bármelyikünk is sértetlenül megússza, de azt igen, hogy nem leszünk egyedül, és útmutatást kapva, valamint a körülöttünk lévő gonosztól védve megyünk majd előre. Azt jelenti, hogy tudni fogjuk az igazat és élvezni fogjuk a Lelket. Azt a felhívást intézem hozzátok, hogy tekintsetek Istenre és éljetek.

V.

Oaks elnök: Szót ejtettünk a szabadítás tervéről – mindhárom kinyilatkoztatott felvonásról, különös tekintettel e halandó élet céljára.

Szót ejtettünk a házasság és a gyermekvállalás szerepéről és idejéről.

Azt tanítottuk, hogy szorgalmasan igyekezzünk megismerni Jézus Krisztust, érezni az Ő szeretetét, hinni Őbenne és az Ő szerető iránymutatásában a szövetség örök célunkhoz vezető ösvényén.

Szót ejtettünk a két nagy parancsolatról – szeressük Istent és szeressük a felebarátainkat –, és azt tanítottuk, hogy tartsuk be mindkettőt.

Arra biztatunk benneteket és magunkat, hogy minden aggodalmunk és kihívásunk közepette is bízzunk, mert Ő legyőzte a világot. Mi is képesek vagyunk rá. Ne feledjük, hogy Mennyei Atyánk terve a boldogság terve.

Tanúsítom, hogy a Szabadító Jézus Krisztus az út, az igazság és az élet. Az Ő szent nevében, Jézus Krisztus nevében, ámen.