Ti írtátok
A kis dolgok sokat számítanak!
Jed L., 9 éves, Fülöp-szigetek, Ilocos Norte
Én vagyok a legalacsonyabb az osztályomban. Néha azt kívánom, bárcsak olyan magas lehetnék, mint az osztálytársaim. Az anyukám viszont azt mondja, hogy az értékeim fontosabbak a magasságomnál, és sok mindent meg tudok tenni annak ellenére, hogy kisebb vagyok az osztálytársaimnál.
Amikor elveszítek valamit, vagy amikor félek, abbahagyom, amit éppen csinálok, és imádkozom. Mennyei Atya megválaszolja az imáimat.
Segítek az unokatestvéreimnek és más gyerekeknek matekozni, angolozni és írni tanulni. Segítek a házimunkában. Gondját viselem a háziállataimnak. Rajzolok, és leveleket írok a misszionáriusoknak. Amikor veszek vagy kapok valami újat, megosztom másokkal. Amikor rászoruló embereket látok az utcán, adok nekik, amit tudok, és naponta imádkozom értük.
Kisebb koromban anyukám olvasni kezdett nekem. Történeteket olvastunk a Mormon könyvéből és a Bibliából, meg a Jóbarát folyóiratot. Most, bár már kilenc éves vagyok, még mindig szokott nekem olvasni. Nem tudok elaludni, amíg anyukám nem olvasott velem. Néha most már én olvasok Anyunak, amíg el nem alszik.
Habár kicsi vagyok, megteszem ezeket az egyszerű dolgokat. Tudom, hogy Mennyei Atya és Jézus szeretik a kisgyermekeket. Tudom, hogy szeretnek engem. Én is szeretem őket. Az az álmom, hogy misszionárius legyek, hogy még több olyan kis dolgot tehessek, amelyek sokat számítanak majd.
Illusztrálta: Adam Koford