Gyomok és csúnya szavak
„Miért nem teszünk egy családi ígéretet?” – kérdezte Anyu.
„Beszélhetünk?” – kérdezte Janó Anyutól. Leült a fűre, a virágágyás mellé, ahol Anyu éppen gyomlált.
„Hát persze! Mi történt?” – kérdezte Anyu. Levette a koszos kerti kesztyűjét.
„Ma az iskolában néhány gyerek egy olyan szót mondogatott, amit nem ismertem. Nevettek, amikor kimondták – mondta Janó. – azt hiszem, egy csúnya szó volt.”
„Mit éreztél, amikor meghallottad azt a szót?” – kérdezte Anyu.
„Nem volt jó érzésem tőle.”
Janó elsuttogta a szót Anyunak. Anyu pedig elmondta neki, hogy mit jelent. Janónak igaza volt. Nem volt valami szép.
„De miért csúnya ez a szó?” – kérdezte.
„Azért, mert goromba és nem tisztelettudó. Amikor ilyen szavakat használunk, az megnehezíti a Szentléleknek, hogy velünk legyen. A Szentlélek tudatta veled, hogy csúnya. Ezért nem érezted magad jól belül.”
Janó elhúzta a száját. „De úgy tűnt, hogy a többi gyerek jól érzi magát. Miért csak én éreztem kényelmetlenül magam?”
„Honnan tudod, hogy a többi gyerek nem így érzett?” – kérdezte Anyu.
„Mert mindannyian nevettek és mosolyogtak, amikor valaki kimondta a szót.” Janó úgy érezte, összezavarodott.
„Néha az emberek nevetnek vagy mosolyognak, amikor kényelmetlenül érzik magukat – mondta Anyu. – Néha pedig, amikor sokat hallják vagy mondogatják a csúnya szavakat, az egy idő után már nem is zavarja őket. De ettől még mindig nem helyes használni ezeket a szavakat. Olyasmi ez, mint ezek a gyomok. Kihúzgálom őket, hogy tisztán tartsam a kertet, és hogy a jó növények növekedni tudjanak.”
„Örülök, hogy nem mondtam ki ezt a szót” – mondta Janó.
„Annak én is – válaszolta Anyu. – Büszke vagyok rád. És van egy ötletem. Miért nem teszünk egy családi ígéretet?”
„Milyet?” – kérdezte Janó.
„Ígérjük meg, hogy jó szavakat fogunk használni, nem pedig csúnyákat. Ez lehet a családi egyezségünk.”
Janónak tetszett az ötlet. Anyuval kezet ráztak. Janó jól érezte magát az Anyuval tett ígéretük miatt.
„Na és most mi lenne, ha megígérnéd, hogy segítesz befejezni a gyomlálást? – kérdezte Anyu. – Akkor megígérem, hogy utána elviszlek a parkba.”
Janó vigyorgott és a kezébe vett egy ásót. „Benne vagyok!”
Miközben segített Anyunak, Janó sokkal jobban érezte magát. Tudta, hogy az az ígéret, hogy nem használnak csúnya szavakat, jó döntés a családjuk számára.
Illusztrálta: Dan Widdowson