Jóbarát a jóbaráthoz
Ott van Isten?
Egy Richard Romney-val tartott interjú alapján.
Ötéves koromban a családom Tongából Új-Zélandra utazott, hogy egymáshoz pecsételjenek minket a templomban. Először elhajóztunk Tongáról a Fidzsi-szigetekre. A velünk utazó egyháztagok egész úton énekeltek. Vihar tört ki. A hullámok nagyobbak voltak a hajónál, amelyen utaztunk. A vihar felerősödésével egyre hangosabban énekeltünk. Végül elült a vihar.
Amikor biztonságban odaértünk a Fidzsi-szigetekre, busszal kellett kimennünk a repülőtérre. Aztán felszálltunk egy Új-Zélandra tartó gépre.
Miután a gép leszállt Új-Zélandon, egy másik, kétórás buszút várt ránk. Hűvös reggel volt, alacsonyan lévő felhőkkel. A buszon mindenki beszélgetett. Zajos volt! Aztán megpillantottuk a templomot, és hirtelen teljes csend lett a buszon. Mindenki odasietett a busznak arra az oldalára, hogy lássa. Azt hittem, hogy mindjárt felborul a busz!
Apa felemelt a busz ablakához, hogy jól láthassam a templomot. Úgy tűnt, mintha felhőkön lebegne a templom. Mennyei látvány volt.
Bár ez sok évvel ezelőtt történt, még ma is érzem ugyanazt a különleges lelkületet. Tudtuk, hogy Isten házát látjuk. Korábban csak képeken láttuk. El voltunk ámulva. Emlékszem, hogy felmerült bennem: Ott van Isten? Aztán éppen olyan gyorsan eszembe jutott, hogy ez Isten háza. Természetesen ott van! Lehet, hogy nem látjuk Őt a templomban, de tudjuk, hogy érezhetjük ott a Lelkét.
Templomi út
Kövesd az útvesztőt, hogy segíts a családnak eljutni a templomhoz!