A hit tornya. Jóbarát, 2023. júl. 10–11.
A hit tornya
Daniela azt akarta, hogy a Krisztusba vetett hite nagy és erős legyen.
A történet Jamaicán játszódott.
Daniela segített a bátyjának kivenni a diós süteményt a sütőből. Finom illata volt!
Aztán meghallotta, hogy kopogtatnak az ajtón. „A misszionáriusok vannak itt!” – kiáltotta a nővére.
Daniela odaszaladt az ajtóhoz. Nagyon szerette, amikor eljöttek a misszionáriusok. Mindig jó érzések töltötték el, amikor meglátogatták őket. Néha játékokat hoztak neki és a testvéreinek, amiket játszhattak.
„Tom megint diós sütit csinált!” – mondta Daniela. A bátyja imádott sütni-főzni a misszionáriusoknak.
„Alig várom, hogy megkóstoljam” – mondta Colas elder. Ő és Tanaka elder bejöttek, és leültek a földre. Daniela, a bátyja, a nővére és Anya leültek velük szemben.
„Miről fog szólni a mai lecke?” – kérdezte Daniela.
Tanaka elder előhúzott egy csomó papírpoharat. „Felépítjük a hit tornyát. Mindegyik pohár olyan valamit jelképez, amit a Jézus Krisztusba vetett hitünk építéséért tehetünk.”
Tanaka elder elkezdte feltornyozni a poharakat. Daniela látta, hogy a poharakra olyan szavakat írtak, mint az ima, szentírás-tanulmányozás és istentisztelet.
„Ezek mind olyan dolgok, amelyekre megkértetek minket, hogy tegyük meg családként” – mondta a kislány.
„Úgy van – helyeselt Colas elder. – Amikor megteszitek ezeket a dolgokat, a Jézus Krisztusba vetett hiteteket építitek.”
Daniela és testvérei felváltva építettek saját tornyokat a poharakból, miközben a leckét hallgatták.
Miután a misszionáriusok elmentek, Daniela elgondolkodott azon, amit tanítottak. Azt akarta, hogy a Krisztusba vetett hite nagy és erős legyen, éppen úgy, mint a torony, amelyet épített.
Ahogy teltek a hónapok, Daniela egyre többet és többet tanult az evangéliumról a misszionáriusoktól. Elkezdett istentiszteletre járni a családjával. Elképzelte, hogy a hite tornya egyre magasabbra és magasabbra nő.
Egy napon, miután elmentek a misszionáriusok, Daniela beszélt Anyával. „Megkeresztelkedhetek?” – kérdezte.
„Biztos vagy benne, hogy készen állsz rá?” – kérdezett vissza Anya.
„Igen – felelte Daniela. – Jézust szeretném követni.”
„Rendben – egyezett bele Anya. – Ha szeretnél, megkeresztelkedhetsz.”
Daniela bátyja és nővére is úgy döntött, hogy megkeresztelkedik. Anya azt mondta, hogy még nem érzi késznek magát a keresztelkedésre.
A keresztelőjük napján Daniela és testvérei fehér ruhába öltöztek. Mindegyikük türelmesen várta, hogy megkereszteljék.
Amikor Daniela került sorra, Tanaka elder besegítette őt a vízbe, majd a keresztelési ima elmondása után alámerítette. Amikor Daniela kiemelkedett a vízből, nem tudta abbahagyni a mosolygást! Boldognak és tisztának érezte magát. Soha nem akarta elfelejteni ezt az érzést.
Daniela továbbra is olyan dolgokat tett, amivel építeni tudta a Jézus Krisztusba vetett hitét. A családjával együtt olvasta a szentírásokat. Imádkozott Mennyei Atyához. Kedves dolgokat tett másokért. És emlékezett rá, hogy mit érzett, amikor megkeresztelkedett. Azt szerette volna, ha Anya is érzi ugyanazt.
„Anya, miért nem keresztelkedsz meg?” – kérdezte Daniela egy nap.
Anya egy percig hallgatott. „Jó példa vagy nekem. Most nekem is példát kell mutatnom neked – mondta. – Én is meg szeretnék keresztelkedni.”
Anya keresztelőjének a napján Daniela nagyon boldog volt. Amikor Anya kijött a vízből, mindenki mosolygott. Így már Daniela egész családja együtt építhette a hit tornyait.
Illusztrálta: Alyssa Tallent