Balhé a parkban. Jóbarát, 2023. augusztus, 40–41.
Balhé a parkban
Hunor mély lélegzetet vett. „Én nem mondok ki ilyen szavakat.”
Az eredeti történet az Amerikai Egyesült Államokban játszódott.
Hunor átszaladt a parkon a barátaival. Elvigyorodott, ahogy érezte a süvítő levegőt maga körül. Olyan gyorsnak és könnyűnek érezte magát!
Kristóf volt az első, aki megérintette a kerítést. „Én nyertem!” – kiáltotta.
Hunor egy pillanattal később ért oda a kerítéshez. „Nem igazság! Előbb indultál.”
„Igen! – mondta Mirkó – Verseny a fáig!”
Hunor újra futni kezdett. Most ő érintette meg először a fát. De Mirkó is ott volt a nyomában.
„Én nyertem!” – mondta Mirkó.
„Nem, Hunor nyert” – mondta Piri.
„Igen” – helyeselt Kristóf.
Mirkó keresztbe tette a karját. Aztán mondott egy csúnya szót.
A többi gyerek nevetett. Mirkó ismét kimondta a szót, és ők még inkább nevettek.
Hunor elszomorodott magában. Tudta, hogy ezt a szót nem szép mondani. De nem akarta, hogy kicikizzék. Nem szólt semmit.
Piri is mondott egy csúnya szót. Aztán Kristóf egy másikat.
„Most te jössz, Hunor!” – mondta Kristóf.
„Igen, halljuk! – erősködött Mirkó is. – Te is mondj valamilyen káromkodást.”
Hunor mély lélegzetet vett. „Én nem mondok ki ilyen szavakat.”
„Egy szó még nem a világ vége” – győzködte Kristóf.
„De én nem akarok” – válaszolt Hunor.
„Mi van, beijedtél?” – nevetett Mirkó.
Hunor elvörösödött. „Inkább máshol játszok.”
A többiek tovább nevetgéltek és csúnya szavakat mondogattak. Hunor el akart menni onnan. A parkban már nem érezte jól magát. „Később találkozunk” – mondta halkan.
Hunor zsebre tett kézzel lassan elsétált a többiek mellett. Már nem érezte magát sem gyorsnak, sem könnyűnek. Inkább letörtnek.
Anyát és Apát egy padon üldögélve találta. Apa letette a könyvét. „Jól vagy?”
Hunor megrántotta a vállát. „Elkezdtek csúnya szavakat mondani. Én nem akartam, ezért inkább eljöttem.”
Anya mosolygott. „Bátor voltál.”
„Büszkék vagyunk rád – mondta Apa. – Nehéz jó döntéseket hozni, amikor a körülöttünk lévő emberek nem úgy tesznek.”
Hunor felsóhajtott. Örült, hogy helyesen döntött, de még mindig nem érezte jól magát.
„Szeretnél hazamenni?” – kérdezte Anya.
Hunor elgondolkodott. „Még nem – válaszolta. Ránézett egy másik csoport gyerekre, akik a kötélpályánál játszottak. – Átmegyek oda.”
Amikor Hunor közelebb ért, az egyik fiú integetett neki. „Szia! Dávid vagyok.”
„Én Hunor vagyok. Én is csúszhatok egyet?”
„Naná!”
Hunor is ment egy kört a kötélpályán, és érezte, ahogy süvít körülötte a levegő. Miközben Dáviddal és a többiekkel játszott, újra gyorsnak és könnyűnek érezte magát. Azt tette, ami helyes, annak ellenére, hogy nehéz volt. Örült, hogy jó döntést hozott.
Illusztrálta: Shawna J. C. Tenney