A csillogó nyaklánc. Jóbarát, 2023. augusztus, 42–43.
A csillogó nyaklánc
Karolina egy kicsit még meg akarta tartani a nyakláncot.
Az eredeti történet Argentínában játszódott.
Karolina az udvaron szökdécselt. A barátja, Izabella is kint volt.
Izabella odaintegetett neki. „Gyere át játszani!”
Karolina átment az udvaron Izabelláék házához.
Izabella benyúlt a zsebébe. „Mutatni akarok valamit!” – mondta. Aztán elővette a legszebb nyakláncot, amelyet Karolina valaha látott. A kis ékkövek csak úgy csillogtak-villogtak!
„Az anyukámé – mondta Izabella. – Azt mondta, hogy ma játszhatok vele. Nézd, hogy csillog a napon!”
Izabella feltartotta a nyakláncot a fény felé. Szivárványok százai verődtek vissza az ékkövekről. Annyira gyönyörű volt!
„Akarsz bújócskázni?” – kérdezte Izabella.
„Persze – mondta Karolina. – Addig is segítek vigyázni a nyakláncra.”
„Köszönöm!” Izabella odaadta Karolinának a nyakláncot, Karolina pedig elrakta a zsebébe.
Hamarosan itt volt az ideje, hogy Karolina hazamenjen. Amikor elbúcsúzott, Izabella nem kérdezte a nyakláncról. Bizonyára megfeledkezett róla. Karolina pedig nem emlékeztette.
Karolina egy kicsit rosszul érezte magát, amiért hazahozta a nyakláncot. De egy kicsit még magánál akarta tartani. Figyelmen kívül hagyta a rossz érzést, és a párnája alá tette a nyakláncot.
Másnap szombat volt. Karolina végzett a teendőivel, és kiment játszani. El is feledkezett a nyakláncról.
„Karolina! – szólt neki Apa – Ide tudnál jönni egy kicsit?”
Karolina beszaladt a házba. „Igen?”
Apa a kezében tartotta a nyakláncot. „Anya ezt találta a párnád alatt. Honnan van?”
„Izabelláé.” Karolina szemébe könnyek gyűltek. „Tegnap eltettem a zsebembe, hogy vigyázzak rá, amíg játszunk. De aztán úgy döntöttem, hogy hazahozom.”
Anya leült Karolinával a kanapéra. „Köszönöm, hogy elmondtad az igazat. Szerinted most mit kéne csinálnod?”
Karolina nem szólt semmit. Jézusra gondolt. Ő azt szeretné, ha becsületes lenne és visszaadná a nyakláncot.
„Vissza kell adnom Izabellának a nyakláncot, és bocsánatot kell kérnem tőle” – mondta Karolina. Amint ezt kimondta, eltűnt a rossz érzés. Melegséget érzett belül.
Karolina átment Izabelláékhoz.
„Szia! – mondta, aztán odaadta Izabellának a nyakláncot. – Sajnálom, hogy nem adtam vissza tegnap. Megbocsátasz?”
„Hát persze! – felelte Izabella. – Köszönöm, hogy visszahoztad.” Aztán elmosolyodott. „Szeretnél ma is bújócskázni?”
„Igen! Te leszel a hunyó, én meg elbújok!”
Aznap este Karolina mondott egy imát. „Drága Mennyei Atyám! Kérlek, bocsásd meg nekem, hogy megtartottam a nyakláncot. És köszönöm, hogy segítettél nekem helyrehozni a hibámat.”
Karolina újra érezte a melegséget. Örült, hogy megtette, amit Jézus szeretett volna, hogy tegyen.
Illusztrálta: Sue Teodoro