Az alapeszme és én

Fiatalok elmondják, hogyan élnek a Fiatal Nők és az ároni papsági kvórum alapeszméinek a szavai szerint

Tanúként állni az osztályban

„Isten tanújaként állok mindig és mindenben és minden helyen.”

Írta: Naomi Kharrl

Az angolórán a tanárunk mindenkinek adott egy cikket, amely bírálta Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházát, és azt mondta, hogy másnap majd megbeszéljük. Miközben olvastam, belül félelem és harag járt át. Aznap este a cikkre reagálva írtam egy meglehetősen rosszindulatú „visszavágó listát”.

Édesanyám végighallgatta indulatos terveimet a beszélgetést illetően. Kissé megdöbbentem, amikor azt mondta: „Imádkoznod kell róla.”

Aznap este segítségért és bocsánatért imádkoztam. Aztán beugrott egy szentírásvers: „…a viszálykodás lelke… nem [Istentől] való, hanem az ördögtől, aki… felserkenti az emberek szívét, hogy haragosan viszálykodjanak egymással” (3 Nefi 11:29).

Másnap reggel békességet éreztem. Tudtam, hogy Mennyei Atya azt szeretné, hogy kedves legyek. De amikor bementem az osztályba, kezdtem izgulni.

Az osztálytársaim a cikk mellett érveltek. Úgy éreztem, fel kellene szólalnom, de aggódtam amiatt, hogy kudarcot vallok vagy tönkreteszem a kapcsolataimat az ismerőseimmel. Aztán eszembe jutott egy idézet, amelyet aznap reggel láttam a közösségi médiában Jeffrey R. Holland eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából: „Védjétek meg hitelveiteket udvariasan és szeretettel, de védjétek meg őket!” (2014. áprilisi általános konferencia [Liahóna, 2014. máj. 9.]).

Így hát jelentkeztem, és elmondtam nekik, hogy Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházának a tagja vagyok, és tisztáztam a cikk azon pontjait, amelyek nem voltak világosak vagy nem voltak igazak. A kezem remegett, de a szavaim nem. Az osztály meredten nézett engem, de tudtam, hogy azt tettem, ami helyes.

Megtanultam, hogy az evangélium együttérző védelmezése áldás, nem pedig teher. Velem volt a Lélek, és eltöltött a Mennyei Atyától érkező szeretet mindent elsöprő érzése. Tudtam, hogy Ő büszke rám, és én is büszke voltam magamra.

A szerző az Amerikai Egyesült Államokban, Arizonában él.