Lábunknak lámpása

Az ősi izráeliták egyik hétköznapi tárgya megtaníthatja nekünk, hogyan vezet minket az Úr.

Tények

Az ószövetségi időkben az emberek olajlámpásokat vittek magukkal, hogy legyen világosságuk a sötétben. E lámpások többsége alapvetően három részből állt:

1. Egy agyagból készült edényből az olívaolaj tárolására, amely általában elég kicsi volt ahhoz, hogy elférjen az ember tenyerében.
2. Egy lenből készült kanócból, melyet meggyújtottak, miután felszívta az olajat.
3. Egy csőrből, amely a kanócot megtámasztotta.

Az egyszerű, egykanócos olajlámpások csupán néhány méterre tudtak világítani. Ha használat közben járkáltak vele, akkor ezek épp csak annyi fényt vetettek, hogy a hordozójuk egy lépéssel maga elé látott, és így óvatosan közlekedni tudott a sötétben.

Mit tanulhatunk ebből?

Az Úr igéje megvilágíthatja utunkat a világban minket körülvevő sötétségen és zűrzavaron át.

Az Úr arra kért minket, hogy ne rejtsük el a világosságunkat, hanem vigyük magunkkal az evangélium fényét, hogy mások is láthassák (lásd Máté 5:14–16).

Rajtunk áll annak a biztosítása, hogy a lámpásaink mindig fel legyenek töltve olajjal (lásd Máté 25:1–13). Ezt ima, szentírás-tanulmányozás, szolgálat, a próféta követése, valamint a hit és odaadás egyéb cselekedetei által tehetjük meg (lásd Spencer W. Kimball, Faith Precedes the Miracle [1972], 256).

Ha hitet gyakorlunk, akkor az Úr olykor épp annyira világítja meg az utunkat, hogy még egy lépést meg tudjunk tenni (lásd Boyd K. Packer, “The Candle of the Lord,” Ensign, Jan. 1983, 54).