2023
Az Őrá való emlékezés egész életet megváltoztató hatalma
2023. június


Az Őrá való emlékezés egész életet megváltoztató hatalma. A Fiatalság Erősségéért, 2023. jún.

Jöjj, kövess engem!

Máté 26:26–29; Márk 14:22–25

Az Őrá való emlékezés egész életet megváltoztató hatalma

Az úrvacsora és a Szentlélek által emlékezünk Jézus Krisztusra, és lelünk erőre, békességre és örömre.

Kép
David A. Bednar

Amikor Jézus Krisztus egybegyűjtötte az apostolait Jeruzsálem egyik házának a felső szobájában a pészah – egyúttal a halandóságban velük elköltött utolsó vacsorája – alkalmából, tudta, hogy „eljött az ő órája” (János 13:1). Hamarosan felajánlja majd végtelen és örökkévaló engesztelő áldozatát.

Az apostolok együtt jártak és beszélgettek Jézussal. Hallották a tanításait és látták a csodáit. Most pedig el kell majd mennie? Hogyan boldogulnak majd Nélküle?

Kép
Jézus Krisztus az utolsó vacsorán

The Last Supper [Az utolsó vacsora]. Készítette: Simon Dewey

Jézus elmondta nekik, miként emlékezhetnek Őrá, amikor már nem lesz velük. Bevezette az úrvacsorát, és megígérte, hogy elküldi a Szentlelket.

Az Úr utolsó napi tanítványaiként azt a parancsolatot kaptuk, hogy mindig emlékezzünk Őrá. Miközben elmondom, hogyan segít nekünk az úrvacsora és a Szentlélek Jézus Krisztusra emlékezni és követni Őt, arra kérlek, gondold át, miként tudnál jobban emlékezni Őrá, és követni Őt mindennap.

Kép
úrvacsora

Az úrvacsora áldásai

Az utolsó vacsora során Jézus megáldotta a kenyeret, és adott belőle az apostolainak, mondván: „Vegyétek, egyétek; ez az én testem.” Majd „vevén a poharat és hálákat adván, adá azoknak, ezt mondván: Igyatok ebből mindnyájan; Mert ez az én vérem, …mely sokakért kiontatik” (Máté 26:26–28).

Azt mondta: „ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” (Lukács 22:19).

Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza tagjaiként azt a parancsolatot kaptuk, hogy minden egyes héten vegyünk az úrvacsorából (lásd Tan és szövetségek 59:9, 12). Ez a szent papsági szertartás egy ismétlődő felhívás arra, hogy tartsunk őszinte bűnbánatot, újuljunk meg lelkileg, és emlékezzünk Jézus Krisztusra.

A kenyér evése és a víz ivása önmagában nem bocsátja meg a bűnöket. Amikor azonban imádságosan és őszintén felkészülünk, és érdemesen veszünk részt a szertartásban, akkor megvizsgáljuk a tetteinket és a szívünk vágyait, továbbá befogadjuk az Úr bűnbánatra szólító felhívását (lásd Mózes 6:57). Amikor azt az áldozatot ajánlunk fel, amelyet Ő elvár – mégpedig megtört szívet és töredelmes lelket (lásd 3 Nefi 9:20) –, akkor azt az ígéretet kapjuk, hogy az Ő Lelke mindig velünk lehet. A Szentlélek állandó társunkként nyújtott megszentelő hatalma révén pedig mindig megtarthatjuk bűneink bocsánatát (lásd Moróni 6:4).

Russell M. Nelson elnök az alábbiakat mondta, miután egy vezetőségi gyűlés alatt úrvacsorát vett: „Amikor az úrvacsorából vettem, szövetséget kötöttem, hogy hajlandó leszek magamra venni Jézus Krisztus nevét, és hogy hajlandó vagyok engedelmeskedni az Ő parancsolatainak. Gyakran hallom azt a kifejezést, hogy azért veszünk az úrvacsorából, hogy megújítsuk a kereszteléskor kötött szövetségeinket. Bár ez igaz, mégis jóval többről van szó. Új szövetséget kötöttem. Ti is új szövetséget kötöttetek. […] Nos, ezért cserébe [az Úr] kijelenti, hogy az Ő Lelke mindig velünk lesz. Micsoda áldás ez!”1

Az úrvacsora alatt emlékezünk Jézus Krisztusra, valamint arra, hogy Ő értünk „áldozta életét”2. Ha alaposan felkészülünk az úrvacsorára, és komolyan veszünk belőle, az lelki megújulást, mennyei hatalmat, valamint az Úr megígért áldásait eredményezi.

Hívd meg a Szentlelket!

Jézus azt ígérte az apostolainak, hogy az Atya elküldi nekik a Vigasztalót, vagyis a Szentlelket, hogy megáldja őket, miután Ő elment (lásd János 14:26).

A Szentlélek szerepe az, hogy vezessen (lásd János 16:13), irányítson (lásd 2 Nefi 32:5), vigasztaljon (lásd János 14:26), védelmezzen (lásd Móziás 2:36) és megszenteljen minket (lásd 3 Nefi 27:20). Csak akkor tud velünk és rajtunk keresztül munkálkodni, ha őszintén vágyunk az Ő állandó társaságára, illetve megfelelő módon felkészülünk és meghívjuk Őt az életünkbe.

A Szentlelket úgy tudod meghívni, hogy tanulmányozol, elmélkedsz és lakmározol Krisztus szavain a szentírásokból (lásd 2 Nefi 31:20). Folyamatosan imádkozz! Hithűen cselekedj a késztetéseid szerint! Törekedj erényes gondolatokra, tettekre és nyelvezetre! Hódolj otthon, a templomban és az egyházban!

Amikor beépíted ezeket az igazlelkű cselekedeteket az életedbe, az Úr ígérete az, hogy Lelke mindig veled lehet (lásd Tan és szövetségek 20:77).

Kép
angyal jelenik meg Almának és Móziás fiainak

Alma Arise [Alma, kelj fel!]. Készítette: Walter Rane

Hatalmas változás

Amikor az Úr egy angyala megjelent az ifjabb Almának, és bűnbánatra szólította őt, Alma a földre rogyott, és napokig nem tudott megszólalni vagy megmozdulni.

Ezen idő alatt bűnei emlékei gyötörték, de aztán eszébe jutott, hogy atyja prófétált „egy Jézus Krisztusnak, Isten Fiának az eljövetelét illetően, hogy engesztelést hozzon a világ bűneiért”. Aztán ezt jegyezte fel: „amint elmém elkapta ezt a gondolatot, így kiáltottam fel a szívemben: Ó, Jézus, Isten Fia, irgalmazz nekem… És most, íme, amikor erre gondoltam, már nem voltam képes visszaemlékezni a fájdalmaimra” (Alma 36:17–19).

Nem az angyal megjelenése változtatta meg Almát. A Jézus Krisztusra és az Ő engesztelő áldozatára való emlékezés indította őt arra, hogy bűnbánatot tartson, megbocsátásért és irgalomért imádkozzon, rendkívüli örömöt érezzen, és elkötelezett tanítvány váljon belőle.

Amikor emlékezel Jézus Krisztusra, és buzgón keresed és követed Őt, akkor Ő sokkal többé válik a szentírásbeli történetek központi szereplőjénél. Isteni volta, valamint élő valósága hatással lesz a mindennapi döntéseidre, megáld téged, és élettel tölt meg, hogy hasonlóbbá válj Őhozzá. Ez az erőteljes változás akkor kezdődik, amikor emlékezel Jézus Krisztusra.

Reményeim számodra

Bizonyságomat teszem arról, hogy az Úr Jézus Krisztus meg fog áldani téged, ha emlékezel Őrá, magadra veszed az Ő nevét, és betartod a parancsolatait (lásd Tan és szövetségek 20:77, 79). Ő ezt mondta: „És ha mindig emlékeztek rám, akkor Lelkem veletek lesz” (3 Nefi 18:7).

Remélem, hogy amikor legközelebb veszel a kenyérből és a vízből az úrvacsora alatt, azt fogod mondani a szívedben: „Soha nem fogok megfeledkezni Őróla vagy az értem hozott áldozatáról. Szeretni és követni fogom Őt.” Azért imádkozom, hogy egész életedben kitarts ezen elhatározásod mellett.

Haladj előre azzal az erővel, békességgel és örömmel, amely abból fakad, hogy mindig emlékezel Jézus Krisztusra, és követed Őt.

Nyomtatás