Ugyanahhoz a csapathoz csatlakozni. A Fiatalság Erősségéért, 2023. júl.
Ugyanahhoz a csapathoz csatlakozni
A két iskolai vetélytársból életre szóló barát lett.
Fényképezte: Jeffery Barker Edwards
Dil nővérnek már csak hat hete volt hátra az missziójából Ausztráliában, amikor megtudta, hogy az utolsó pár hetében Tuala nővérrel fog szolgálni.
„Ez volt az utolsó dolog, amit kívántam volna magamnak” – mondja Dil nővér.
Dil nővér és Tuala nővér kezdőjátékosok voltak a középiskolájuk kosárlabda-versenycsapatában Új-Zélandon, Aucklandben. Ellenfelek voltak. Gyakran játszottak egymás ellen bajnoki döntőkön, és az nem volt túl szép.
„Fogalmazhatunk úgy is, hogy karmolásokkal és lila foltokkal hagytuk el a pályát” – meséli Tuala nővér.
Dil nővér és Tuala nővér sok időt töltött edzéssel és kosarazással. „A kosárlabda volt az életünk” – magyarázza Dil nővér.
Az érettségi után mindketten úgy érezték, hogy missziót kell szolgálniuk – habár korábban egyikük sem érzett vágyat a missziós szolgálatra.
A szolgálat mellett dönteni
Tuala nővér számára időbe telt, hogy az akaratát összhangba hozza az Úr akaratával. „21 éves voltam, amikor úgy döntöttem, hogy a késztetés szerint fogok cselekedni – meséli. – Nagyjából addig harcoltam ellene, amíg fel nem ültem a repülőre.”
Tuala nővér a Covid19-világjárvány idején érkezett meg a missziójába Ausztráliába, s bár ez nehéz volt, nagyon hálás, amiért úgy döntött, hogy szolgálni fog.
„El sem tudom képzelni, hogy ugyanaz a Tuala nővér legyek, mint 21 éves koromban voltam. Tényleg úgy érzem, hogy sokat fejlődtem.”
Dil nővér „világos és egyenes” késztetést érzett arra, hogy missziót szolgáljon, amikor megkapta a pátriárkai áldását. Egy idő után úgy döntött, hogy követi a szolgálatra való késztetést, mert „az Úr akarata mindig a helyes út és a legjobb választás”. Megkapta az elhívását, és becsomagolta a bőröndjeit, hogy Ausztráliában szolgáljon.
Ugyanahhoz a csapathoz csatlakozni… messziről
Csak mert Dil nővér és Tuala nővér ugyanabban a misszióban szolgáltak, az még nem jelentette azt, hogy azonnal barátok lettek. Mivel oly sokáig voltak ellenfelek, Dil nővérnek és Tuala nővérnek továbbra is nehezére esett másként tekinteni egymásra.
Sőt, amikor Tuala nővér először meglátta Dil nővért, az egyik első gondolata ennyi volt: Muszáj kedvelnem őt?
Az ellentétek feloldása
Amikor Tuala nővér és Dil nővér azt a megbízást kapták, hogy együtt szolgáljanak, az határozottan fura volt.
Mindkettejüknek voltak elképzelései a másikról, amelyet arra alapoztak, hogy a másik miként játszott a kosárpályán. Mindkettejük agresszívnek, versengőnek és gonosznak tartotta a másikat.
De ez elkezdett megváltozni, ahogy megismerték egymást. Dil nővér felismerte, hogy Tuala nővér „teljesen az ellentéte” annak, amilyennek mindig is látta őt. „Ő valójában egy nagyon szeretetteljes ember – az egyik legszeretetteljesebb társ, akivel együtt szolgáltam” – mondja Dil nővér.
Tuala nővérnek is hasonló élményben volt része. Korábban nem is tűnt fel neki, hogy a Dil nővér irányában érzett vetélykedése egy „nem tudatos ellentét” forrása volt az életében.
Az ellentét és ítélkezés e mostoha érzéseit a szeretet és a megértés váltotta fel, amikor elkezdte felismerni, milyen is Dil nővér valójában. S bár Tuala nővér mindig azt gondolta, hogy Dil nővér elég csendes, rá kellett jönnie, hogy „tud ám beszélni!”
Újdonsült barátságukban Dil nővér és Tuala nővér felismerték, hogy talán soha nem is voltak igazán ellenségek.
„A kosárlabdában arra építesz fejben, hogy győznünk kell, és az összes többi csapat az ellenség – mondja Dil nővér. – Aztán véget ér a mérkőzés, és rájössz, hogy »Ó, már nem is az ellenségeim. Valószínűleg soha nem is voltak azok.«”
Dil nővér és Tuala nővér most már látják, hogy ugyanabban a „csapatban” – Isten csapatában – vannak.
Christ in the Midst [Közöttük volt Krisztus]. Készítette: Judith Mehr
Jézus Krisztus áldozata mindenkinek szól.
Mindkét nővér érezte Isten kezét a társakként kapott megbízásukban, és tudják, hogy Jézus Krisztus engesztelésének a hatalma lehetővé tette számukra, hogy gyógyulást és változást tapasztaljanak meg.
„Jézus Krisztus azért hozta meg ezt az áldozatot, hogy mindazokat a dolgokat, amik a múltban elromlottak, meg lehessen gyógyítani, helyre lehessen hozni, és jobbá lehessen tenni – mondja Dil nővér. – Meg tudunk bocsátani, el tudunk felejteni dolgokat, tovább tudunk lépni, és a dolgok megváltoznak.”
Tuala nővér és Dil nővér nemcsak begyógyították a kettejük között lévő ellentétet, hanem azt is megtanulták, hogy miként lássanak másokat úgy, ahogyan Isten látja őket.
„Amikor idejöttem, és képes lettem más megvilágításban látni a társamat és másokat, rájöttem, hogy minden ember története számít – fejti ki Tuala nővér. – És mindenkinek szüksége van Jézus Krisztus engesztelésére.”
Megtanulták, hogy bár nem mindig könnyű, de két olyan embert is összefonhat a szeretet, akik egykor ellenségként tekintettek egymásra.
„Nem számít a korod vagy a származásod – magyarázza Tuala nővér –, és az sem hogy ateista vagy vallásos vagy.
Ha én képes vagyok együtt dolgozni valakivel, akivel azelőtt soha nem volt igazán jó kapcsolatom, és mi ketten egy főbb cél érdekében összefogunk, akkor erre mások is képesek.”