7 tizenéves, aki megváltoztatja a világot. A Fiatalság Erősségéért, 2023. dec.
7 tizenéves, aki megváltoztatja a világot
Mire késztetnek ezek a fiatalok téged?
Lucy B.
14 éves, USA, Tennessee. Szereti a zenés színházat és a focizást.
Nyolcéves koromban megkértem anyukámat, hogy tanítson meg takarót varrni. Elkezdtem takarókat készíteni ajándékba az összes barátomnak.
Aztán anyukámmal úgy döntöttünk, hogy az Instagramon keresztül elajándékozunk egy takarót valakinek. Végül 16 jelöltünk lett. Nem tudtam csak egyet kiválasztani közülük, így mindegyiknek küldtünk egy takarót. Aztán egyre több jelöltünk lett, így még több takarót varrtunk. Az elmúlt öt évben 1121 takarót készítettünk, és 29 országba küldtük szét őket.
A legtöbb takaró beteg gyerekekhez kerül. Számomra az a legnehezebb, amikor egy gyermek meghal, mielőtt a takaró eljutna hozzá. Néha magamat hibáztatom, bűntudat gyötör és szomorkodom. De amikor így érzek, imádkozom, és békességet érzek.
Láttam pár olyan gyermeket, akik nagyon nehéz dolgokon mennek keresztül. Megismertem egy fiatal nőt, akinek nem sokkal előtte volt agyműtétje, mégis mindennek ellenére olyan boldog lelkiség áradt belőle. Ez arra ösztönöz, hogy hálás legyek mindenért, amim van.
Néha az emberek megkérdezik, hogy miért csinálom. Szerintem, ha Jézus Krisztus itt lenne, akkor másokat szolgálna. Gondoskodna róla, hogy mindenki úgy érezze, szeretik. Így hát az Ő keze lehetek. Segíthetek végezni az Ő munkáját.
Nate W.
14 éves, USA, Hawaii. Szeret kosarazni és focizni, olvasni és a tengerparton lógni a barátaival.
Néhány évvel ezelőtt rendkívül esős volt az idő a környékünkön, és a városunk egy részét elöntötte a víz. Voltak, akik csak úszva tudták elhagyni a házukat és elérni az autójukat.
Az egyházközségünk szervezett egy szolgálati projektet, hogy megpróbáljon segíteni nekik, de azon a reggelen az járt a fejemben, hogy vajon nekem miért is kell segítenem. Szerettem volna a parkban játszani, ahol a többiek úszódeszkákkal csúszkáltak le egy nedves, csúszós dombról.
Az egyházközséggel tartottam, összetakarítottuk a szemetet, majd meggyőződtünk arról, hogy mindenki jól van-e. Segítettem szétválogatni az emberek holmijait, hogy tudjuk, melyik tárgy kihez tartozik.
Volt egy anyuka, akinek elöntötte a házát a víz. A teraszon állt a gyerekeivel, és figyelte, ahogy mindenki dolgozik. Olyan hálás volt, hogy sírni kezdett. Nagyon boldog volt, amiért az emberek segítettek neki.
Úgy éreztem, hogy a segítségnyújtás által azt teszem, ami helyes. Melegséget és boldogságot éreztem a szívemben. Határozottan megérte.
Grant E.
17 éves, USA, Texas. Szeret teniszezni, kosarazni, atlétikázni és zenét hallgatni.
Nemrégiben ruhagyűjtést szerveztem pár fiatallal a cövekemből és a középiskolámból. Több doboznyi alig használt ruhadarabot gyűjtöttünk össze, és szétküldtük őket közösségi ruhaelosztókba a környéken, hogy segítsük vele a rászoruló családokat, valamint a különleges szükségletekkel, illetve fogyatékossággal élő gyerekeket. Az öcsém is egy autoimmun betegségben szenved, ezért különleges helyet foglalnak el a szívemben azok a gyerekek, akik hasonló kihívásokon mennek keresztül.
Bár fontos volt számomra a szolgálati projektünk eredményessége, ez azért arról is szólt, hogy összehozza az embereket, valamint közösséget építsen és célt adjon. Az együtt elvégzett munka révén új barátságok és kapcsolatok szövődhettek. Sikerélményt nyújtott, hogy valami jót tettem másokért.
Ez az élmény arra emlékeztetett, milyen fontos mások szolgálata által szeretni Istent. Könnyű belefeledkezni a saját életünkbe és gondjainkba, de amikor a többieket tesszük az első helyre, és követjük a Lélek szolgálatra hívó késztetéseit, akkor örömet és szeretetet hozhatunk a világba.
Milagros H.
16 éves, Argentína, Santa Ana. Szeret olvasni, zenét hallgatni és verset írni.
Nemrégiben elkezdtem a helyi könyvtárba járni, és feltűnt, hogy nincs valami jó állapotban. A könyvtáros egy idősebb hölgy, és az emberek nem mindig viselik megfelelő gondját az általuk kivett könyveknek.
Fiatal Nők osztályelnök vagyok a gyülekezetemben, és néhány fiatal nővel szombaton elmentünk a könyvtárba, hogy átrendezzük az egyik könyvespolcot. Egy dobozba tettük azokat a könyveket, amelyeket már régóta nem vett ki senki, hogy eladományozzuk őket. Aztán a többi könyvet betűrendbe rendeztük.
A könyvtáros nagyon hálás volt a segítségünkért. Még finom pogácsafélét is hozott nekünk, aminek itt criollitos a neve. Szerintem a szolgálatunk segített javítani azon, hogy milyennek látja az egyházat.
Még sok rendezésre váró polc áll a könyvtárban, ezért úgy döntöttem, hogy a projektet felteszem a JustServe listájára. A városomban lakó emberek most már megtalálják a projektet a JustServe oldalán, és segíthetnek önkéntesként.
A szentírások azt tanítják, hogy Jézus Krisztus „széjjeljárt jót tévén” (Apostolok cselekedetei 10:38). Lehet, hogy a projektem nem volt nagy hatással a világra, de a könyvtárosnak és a könyvtárba járó embereknek sokat jelentett.
Telia L.
17 éves, Kanada, Saskatchewan. Szeret énekelni, taekwondózni, bokszolni, valamint ukulelézni, gitározni és zongorázni.
Hatéves korom óta járunk anyukámmal és a testvéreimmel idősek otthonába énekelni és táncolni. Mi így osztjuk meg az evangéliumot. Nemrég a Hadd legyek, Istenem, közel Hozzád című dalt énekeltük, és egy hölgy a terem végében sírni kezdett. Nagyon szeretem ezt a dalt énekelni.
Egy másik alkalommal támadt egy olyan érzésem, hogy a You Are My Sunshine [Te vagy a napsugaram] című dalt kellene énekelnünk. Elénekeltük, és az összes résztvevő becsatlakozott. Néhányan sírtak is. Ez az élmény, úgymond, megváltoztatta az életemet. Nagyon örültem, hogy hallgattam a késztetésre, miszerint ezt a dalt énekeljük.
Az idősek otthonában való éneklésen kívül a városomban is részt veszek szolgálati projektekben, például ételt hordok a hajléktalanoknak. Ezenkívül két olyan szervezetnél is önkénteskedem mentorként, ahol a gyerekek saját szolgálati projekteket szeretnének összerakni.
Szerintem összességében rájöttem, hogy sokan vannak a világon, akik küszködnek. Ezt nem mindig vesszük észre, de a szolgálat egyszerű cselekedetei, mint például pár ének vagy tánc előadása, mosolyt csalhatnak az emberek arcára.
Szerintem mindannyiunknak részt kellene vennie szolgálatban – a közösségünkben vagy akár a saját családunkban is. A szolgálat boldogságot hoz azoknak, akiknek segítesz, és neked is. Amikor másokat szolgálsz, Istent szolgálod, és segítesz a gyermekeinek, akiket Ő nagyon szeret. (Lásd Móziás 2:17.)
Luca M.
16 éves, Kanada, Alberta. Szeret nevetni, tanulni és tökéletes hamburgert sütni.
Amikor kicsi voltam, a szüleim nagyon tevékenyek voltak az egyházban. Gyakran éreztem úgy, hogy a beleszólásom nélkül magukkal rángatnak a szolgálati projektekre. Ahogy nőttem, és további szolgálatokban vettem részt, rájöttem, hogy ezek a projektek jobb emberré tesznek engem. Amikor kevesebbet foglalkozom magammal, boldogabb vagyok.
Egyszer lehetőségem volt néhány másik fiatallal együtt beutazni a belvárosba és hajléktalanoknak segíteni. Egy salvadori férfi elmesélte, hogy az erőszak miatt kellett elhagynia a hazáját, és a kanadai utcákra került. Egy másik férfival is megismerkedtem, aki arra emlékeztetett, hogy végezzem el az iskolát, és becsüljem meg a lehetőségeimet.
Mély benyomást tettek rám az általuk elmesélt történetek, valamint hogy láttam a kitartásukat és az alázatosságukat. Könnyű nem tudomást venni a hajléktalanokról, és azt feltételezni, hogy saját maguk miatt kerültek ebbe a helyzetbe. Ésaiás azonban arról beszél, hogy Jézus Krisztus viselte a fájdalmainkat, és az emberek elutasítóan bántak Ővele (lásd Ésaiás 53:3). Hiszem, hogy Jézus Krisztus tanítványaiként nem szabad figyelmen kívül hagynunk azokat, akiket Őhozzá hasonlóan elutasítanak.
Bár lehet, hogy nem tudom megoldani az összes gondjukat, tudom, hogy még a szolgálat legapróbb cselekedetei is nagy hatással lehetnek egy másik ember életére.
Limna C.
16 éves, Mexikó, Mexikóváros Szeret gitározni, énekelni, olvasni, biciklizni, és imádja a kutyáját, Lokit.
A világjárvány idején láttam a Fiatal Nők Általános Elnökségének a felhívását, miszerint osszuk meg az evangéliumot szolgálaton keresztül. Elgondoltam, hogyan áldozzák fel az idejüket az orvosok és az egészségügyi dolgozók, és kockáztatják az életüket, hogy segítsenek nekünk. Eszembe jutott, hogy talán én is áldozhatnék egy kis időt és pénzt a megsegítésükre.
Olyan munkahelyem volt, ahol süteményeket és desszerteket készítettem és adtam el. Úgy döntöttem, hogy a megtakarításaim egy részéből élelmiszert vásárolok, hogy uzsonnás csomagokat készítsek az egészségügyi dolgozóknak. A szüleim és a nagyszüleim segítettek elkészíteni a csomagokat, melyekbe szendvics, alma, müzliszelet és egy palack víz került. Aztán mindegyik csomagra ráírtam, hogy gracias (köszönöm). 150 csomagot raktunk össze, szóval nagyon elfáradt a kezem az írásban!
A cövekelnököm segített engedélyt szereznem arra, hogy az uzsonnákat eljuttassam a kórházba. Az ételt nem vihettem be az épületbe, de ő mutatott nekem képeket azokról, akik megkapták a csomagokat. Nagyon boldog voltam, amikor láttam a mosolyt az arcukon.
Néha elkeserítenek az emberek, és elfelejtek úgy bánni velük, ahogyan az Úr tenné. A Szabadító mindenkihez kedves volt, még akkor is, ha haragudtak rá vagy barátságtalanok voltak Vele. Ha megpróbálunk a Szabadító szeretetével látni másokat, akkor jobbá tehetjük az életüket. Világosság lehetünk egy kétségekkel teli világban. Lehet, hogy néha úgy érezzük, az erőfeszítéseinknek semmi látszata, de már az is elég, ha próbálkozunk.