Sabbatnapi győzelem. A Fiatalság Erősségéért, 2024. febr.
Sabbatnapi győzelem
Az oregoni Parker J. egy ideje már nem érezte magát közel Istenhez. Azonban a döntése, mely szerint megszenteli a sabbat napját, segített neki újra kapcsolódni Istenhez.
Fényképezte: Christina Smith
Amikor a 17 éves Parker J. a végzős éve birkózóbajnokságára készült, minden olyan fogásra felkészült edzés közben, amellyel csak az ellenfelei meglephetik őt. Azonban annak ellenére, hogy már évek óta építi az erejét birkózással, focival, súlylökéssel, sőt, még tangóharmonikázással is, Parker legfontosabb felkészülésének semmi köze a fizikai izmokhoz. Lelki erő kellett ahhoz, hogy Isten szemében megnyerje ezt a versenyt.
Megbirkózni egy döntéssel
„Mindig lendületet ad, amikor érzem Isten szeretetét” – mondja Parker. Valamilyen oknál fogva azonban a bajnokság előtti hetekben nem érezte magát túl közel Istenhez. „Régebben – meséli – az Isten iránti hála sokat segített a bizonyságom megerősítésében, így nem tudtam, hogy én lettem-e kevésbé hálás, vagy Isten tartotta-e kissé vissza a kezét.”
A tervük a verseny hetére egyszerű volt: Parker csapata csütörtökön buszra száll, hogy pénteken és szombaton részt vegyenek a versenyen. Sajnos egy ronda hóvihar megbonyolította a dolgokat. A bajnokságot eltolták egy nappal, vagyis a szombati mérkőzéseiket megnyerő birkózóknak vasárnap kellene majd versenyezniük. Parkernek pedig a tehetsége és ereje alapján nagy esélye volt eljutni odáig.
A buszon ülve a csapattársaival Parker tudta, hogy döntenie kell: birkózzon a vasárnapi döntőben vagy megszentelje a sabbatot. S mivel az idei év után már érettségizik, ez volt az utolsó lehetősége, hogy birkózzon a csapatával.
„A döntés meghozatala nagyon nehéz pillanat volt számomra. Már hetekkel a bajnokság előtt nem éreztem Isten kezét az életemben” – emlékszik vissza.
Azonban amikor visszaidézte, milyen élményei voltak Istennel, az erőt adott Parkernek a döntés meghozatalához. „Bár akkoriban nem éreztem az Ő kezét az életemben, tudtam, hogy korábban viszont igenis éreztem. Az úrvacsoravétel során minden héten megígérem, hogy mindig emlékezni fogok Őrá, nemcsak akkor, amikor kedvem támad hozzá. Így aztán úgy döntöttem, hogy vasárnap nem fogok birkózni.”
Az igazi diadal
Parker úgy jelent meg szombat reggel, hogy tudta, nem fog birkózni a vasárnapi döntőben, még akkor sem, ha minden szombati mérkőzését megnyeri. Meglepetésére azonban már nem érezte magát csalódottnak. „Békét éreztem a döntésem kapcsán – magyarázza. – Érdekes volt, mert az egész idény alatt olyan iszonyatos nyomást éreztem, hogy győznöm kell. Ezen a meccsen azonban csak élveztem, hogy ott lehetek azokkal az emberekkel, akiket szeretek. Csak a legjobb formámat akartam hozni.”
És így is tett. Parker edzései kifizetődtek, és azon a szombaton minden mérkőzést megnyert. Viszont amikor visszalépett a vasárnapi meccstől, úgy érezte, valami sokkal értékesebbet nyert. „Az aranyérem csak ott porosodott volna a polcomon – mondja. – Az a világosság és békesség azonban, amelyet azért kaptam, mert Istent választottam, valamint hogy felismerhettem az Ő kezét, teljesen megérte.”
Parker igazi győzelme nem érmekben vagy kupákban mérhető, hanem abban, hogy Istent választotta és képes volt felismerni az Ő kezét
Parker így vélekedik erről: „Ez az élmény ráébresztett arra, hogy mire vagyok képes. Sok fiatal nem hisz abban, hogy képes nehéz döntéseket meghozni. Már én is éreztem így. De mindig megvan a választásod, hogy helyesen cselekedj, még akkor is, ha a múltban elrontottad. Isten ismer téged és hisz benned. Tudja, hogy képes vagy rá.”
Az áldozathozatal áldásai
Parker a lelki győzelme után nem sokkal missziós elhívást kapott Romániába. Tudja, hogy ha Isten parancsolatainak a betartása mellett dönt, annak jó hatása lesz majd a missziójára és az egész hátralévő életére is. „Most már tudom – mondja –, hogy ha a hét egyik napját elkülönítjük Isten számára, az háromszorosan, sőt négyszeresen is megáld majd minket. Itt nem arról van szó, hogy rögtön a mennybe megyek, mert visszaléptem a döntőben való versenyzéstől. Inkább arról van szó, hogy jobban képes vagyok szolgálni, áldozatokat hozni és közelebb lenni Istenhez.”
Parker izgatottan várja, hogy teljes idejű misszionáriusként szolgálhassa az Urat Romániában
Legközelebb, amikor fontos döntéssel kell megbirkóznia, felkészültebb lesz rá, mint valaha. „Nem sok embernek lesz lehetősége visszalépnie egy állami birkózóbajnokság döntőjéből – vallja be Parker. – A tanulság viszont az áldozathozatal. Az, hogy egyszerűen el tudtam engedni valamit Istenért, amit Neki szentelhettem, olyan erőt adott nekem, amilyenben azelőtt még sosem volt részem. Isten jobban ismer téged, mint te magadat. Isten megengedi, hogy olyan élethelyzeteket tapasztalj meg – ígéri Parker –, amelyeket nehéz lesz átélni, viszont soha nem lehetetlen legyőzni az Ő segítségével.”