Amikor eltörik az íj

Írta: David A. Edwards

egyházi folyóiratok

Mit teszel, amikor hátráltató akadályokkal szembesülsz? Nefinek van erre egy válasza.

Mindig történik valami. Ez az élet egyik jól ismert ténye.

Mindennap történnek balesetek, véletlenszerű egybeesések és események – olyan dolgok, amelyek egyszerűen csak megtörténnek. (Lehet, hogy séta közben elrepül melletted egy ritka, egzotikus madár. Menő!)

Néha azonban rossz dolgok is történnek, és az ilyen esetek inkább jelentősnek, semmint véletlenszerűnek érződnek. (Lehet, hogy séta közben az arcodba repül egy ritka, egzotikus madár, és a frászt hozza rád, amitől belepottyansz egy árokba. Egyáltalán nem menő.)

Hogyan reagálsz, amikor rossz dolgok történnek veled?

A kihívást jelentő eseményekre való reagálás egyik nagyszerű példája a Mormon könyve-beli Nefitől származik.

Már eleve nehezen ment minden, amikor is…

Amikor Nefi családja a vadonban élt, nehezen mentek a dolgok, de az Úr segített nekik. Még egy iránytűt is adott nekik (a Liahónát), hogy vezesse őket (lásd 1 Nefi 16:10; lásd még Alma 37:38–46). De még mindig a vadonban voltak, így az életük nem éppen volt egyszerű. Például vadászniuk kellett, hogy élelemhez jussanak.

A vadászat feladata Nefire és a fivéreire hárult. És jól is ment – egy darabig.

Majd egyszer csak… reccs!

Nefi íja eltört. Ez elég nagy ügy volt, mert Nefi íja különleges volt. „Finom acélból készült” (1 Nefi 16:18). A fivérei íjai pedig „elvesztették rugalmasságukat” (1 Nefi 16:21), így a nyilaik bizonyára nem tudtak olyan erővel és olyan messzire repülni. Ennek az lett az eredménye, hogy „nem szerez[tek] táplálékot” (1 Nefi 16:18).

Ha nincs táplálék, az nagyon nem jó. Úgy tűnik, senki sem volt hibás, egyszerűen csak így jött össze. Lehet, hogy voltak magyarázatok (például az utazásuk során fokozódott a hőség és a pára). De a kiváltó októl függetlenül a gond még mindig fennállt: nem volt táplálék.

Duzzogás kontra megoldás

Érthető módon ez az élelemhiány azt jelentette, hogy a család nagy része „sokat szenved[ett]” (1 Nefi 16:19). És többen is panaszkodni kezdtek. Még Nefi édesapja, Lehi is „zúgolódni kezdett az Úr, Istene ellen” (1 Nefi 16:20).

Nefi valószínűleg pont olyan éhes volt, mint mindenki más, viszont ő másképp reagált:

„És lőn, hogy én, Nefi, fából íjat, és egy egyenes vesszőből nyilat készítettem; felfegyvereztem tehát magam íjjal és nyíllal, és parittyával és kövekkel. És azt kérdeztem atyámtól: Merre menjek táplálékot szerezni?” (1 Nefi 16:23).

Nefi a zúgolódás helyett elkezdett kidolgozni egy megoldást. Bár Lehi is panaszkodott, még mindig Nefi édesapja volt és próféta is, így Nefi útmutatást kért tőle.

Amikor a te íjad is eltörik

Az Úr segítségével Nefi mindenki számára tudott ételt szerezni. A törött íjával történt baleset kétségtelenül gondot jelentett. De megtalálta a módját, hogy megoldja azt.

Tehát te mit teszel, amikor eltörik az íjad? Amikor félresikerülnek a tervek? Amikor valami elromlik? Vagy amikor egy világjárvány elhúzódó hatásai megnehezítik az életedet?

Íme öt tanulság, amelyet Nefi törött íjának a történetéből levonhatsz:

Nem várhatod el az Úrtól, hogy egyszerűen csak megoldja helyetted a gondjaidat. Az Úr mannát adott az izráelitáknak a mennyből, amikor élelemre volt szükségük a vadonban. Ezt azonban nem tette meg Lehi családjáért a vadonban, még akkor sem, amikor töröttek vagy használhatatlanok voltak az íjaik. Általában neked kell valamit tenned azért, hogy megoldd a gondjaidat, miközben az Úr útmutatására és segítségére törekszel.
A duzzogás és a panaszkodás nem segítenek. Amint azt Jeffrey R. Holland elder a Tizenkét Apostol Kvórumából mondta: „Próbáljatok meg nem szüntelenül panaszkodni és sóhajtozni! […] Nincs az a balszerencse, amelyen ne rontana, ha panaszkodunk is miatta”¹.
Mindig tehetsz valami hasznosat. A Liahónával ellentétben Nefi új íja nem jelent meg egyik napról a másikra, a semmiből. Így hát Nefi azt tette, amit tudott. Az Úr pedig megáldotta az erőfeszítéseit, és segített neki sikerrel járni. Ne feledd: „az Úr szereti az erőfeszítést”².
A készségeid, a tudásod és a nehéz dolgok megtételére való hajlandóságod segíthetnek megoldani a gondokat. Lehet, hogy nem is volt olyan könnyű íjat készíteni. (Ha így lett volna, akkor talán Lámán és Lemuel is megtette volna.) Ehhez Nefinek alkalmaznia kellett a már meglévő készségeit és tudását – és talán pár új dolgot is meg kellett tanulnia. Eltökéltnek is kellett lennie, hogy végigcsinálja. Nem mindig könnyű megoldani a gondokat, amelyekkel szembenézel. Amint különféle készségekre és tudásra teszel szert, és hajlandóbbá válsz nehéz dolgok megtételére, akkor felkészülsz arra, hogy meg tudd oldani a saját és mások gondjait.
Törekedned kell az Úr segítségére. Korábbi tapasztalatai alapján Nefi tudta, hogy az Úr segíthet a családjának élelmet találni (1 Nefi 16:14–16). Ezért megkérte édesapját, hogy kérjen útmutatást az Úrtól. Törekedned kell az Úr segítségére. Bár nem biztos, hogy Ő minden részletet eléd tár majd, képes vezetni és megáldani téged az erőfeszítéseidben.

Ahogy már említettem: mindig történik valami. A következő ilyen alkalommal emlékezz Nefire és az íjára. Mindig tudsz tenni valamit, és az Úr meg tud téged áldani.