A lélek hő vágya
A becses ima minden perce szent idő lehet, melyet Atyánkkal töltünk, a Fiú nevében, és a Szentlélek hatalma által.
A halandóság küzdelmeiben soha nem hagyatunk magunkra munkánk elvégzésében, csatáink megvívásában és abban, hogy szembenézzünk az ellenséggel és a megválaszolatlan kérdésekkel. Jézus Krisztus egy példázattal arra tanított, „hogy mindig imádkozni kell, és meg nem restülni”. Mesélt egy bíróról, aki nem félte Istent és egyáltalán nem becsülte az embereket. Napról napra elébe járult egy özvegyasszony, és arra kérte, hogy álljon érte bosszút az ellenségén. A bíró egy ideig nem volt hajlandó a segítségére sietni, azonban hű és kitartó könyörgése eredményeként végül azt gondolta: „mivelhogy nékem terhemre van ez az özvegyasszony, megszabadítom őt, hogy szüntelen reám járván, ne gyötörjön engem”.
Aztán Jézus ezt a magyarázatot adta:
„Az Isten nem áll-é bosszút az ő választottaiért, kik ő hozzá kiáltanak éjjel és nappal…?
Mondom néktek, hogy bosszút áll értök hamar.”
Majd pedig ezt kérdezi az Úr: „Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, …talál-é hitet e földön?”
Az ima elengedhetetlen a hit kifejlesztéséhez. Amikor újra eljön az Úr, vajon talál-e majd egy olyan népet, mely tudja, hogyan imádkozzon hittel, és készen áll a szabadítás elnyerésére? „Mert minden, a ki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik.” Szerető Mennyei Atya gyermekei vagyunk, és személyes kapcsolatot élvezhetünk Ővele, amikor „őszinte szívvel, igaz szándékkal, Krisztusba vetett hittel” imádkozunk, majd a Szentlélek késztetései által érkezett válaszok szerint cselekszünk. Hittel imádkozunk, figyelünk és engedelmeskedünk, hogy megtanulhassunk eggyé válni az Atyával és a Fiúval.
A hit imája dicsőséges, mennyből érkező áldások elnyerése előtt nyitja meg az utat. A Szabadító ezt tanította:
„Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.
Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik.”
Ha azt várjuk, hogy kapjunk valamit, akkor kérnünk, keresnünk és zörgetnünk kell. Az igazságot keresve Joseph Smith azt olvasta a szentírásokban: „Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki”. Hívő imájára válaszként megnyíltak a mennyek. Az Atyaisten és Fia, Jézus Krisztus, dicsőségben alászálltak, és szóltak Joseph Smithhez, bevezetve ezzel az idők teljességének adományozási korszakát. Amikor hittel kifejezésre juttatjuk lelkünk hő vágyát, az érkező válaszok közé tartozik a csodálatos gyógyulás, a hathatós védelem, az isteni tudás, a szabaddá tévő megbocsátás, és az oly becses béke.
Jézus Krisztus nevében, és a Szentlélek hatalma által imádkozunk Atyánkhoz, tehát az Istenség mindhárom tagját bevonjuk az általunk elmondottakba.
Mennyei Atyánkhoz imádkozunk, és csakis Őhozzá, mert Ő az „Isten a mennyben, aki végtelen és örökkévaló, öröktől örökké…, az ég és a föld és minden azokban lévő dolog megformázója”. Teremtőként parancsolatokat adott nekünk, hogy szeressük és szolgáljuk Őt, „az egyetlen élő és igaz Istent, és hogy ő legyen az egyetlen olyan lény, akinek [hódolunk]”.
Ha hittel Mennyei Atyátokhoz imádkoztok, akkor „ő meg fog vigasztalni a megpróbáltatásaitokban, és… [lakmározhattok] a szeretetén”. Henry B. Eyring elnök elmesélte, hogy édesapja imái, midőn vesztésre állt a rákkal vívott csatában, megtanították neki, milyen mély személyes kapcsolat van Isten és az Ő gyermekei között:
„Amikor erős fájdalmai voltak, reggel az ágya mellett térdelve találtuk. Túl gyenge volt, hogy visszafeküdjön az ágyba. Elmondta nekünk, hogy Mennyei Atyjához imádkozott, hogy megkérdezze, miért kell ennyit szenvednie, amikor mindig igyekezett jó lenni. Azt mondta, hogy kedves választ kapott: »Istennek bátor fiakra van szüksége.«
Így bátran küzdött tovább, bízva abban, hogy Isten szereti, meghallgatja, és fel fogja emelni. Áldott volt, hogy már korán tudta és soha nem felejtette el, hogy egy szerető Isten mindig csak egy imányi távolságra van.”
Jézus Krisztus nevében imádkozunk, mert Krisztusban van a mi szabadításunk, és „nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk”. Jézus Krisztus szent nevében jövünk az Atyához, mert Ő a mi Szószólónk az Atyánál, aki szót emel az ügyünkben. Azért szenvedett, vérzett és halt meg, hogy dicsőítse Atyját, és érettünk elhangzó irgalmas könyörgése mindannyiunk előtt megnyitja az utat, hogy békességet nyerhessünk ebben az életben, és örök életet az eljövendő világban. Nem akarja, hogy hosszabban szenvedjünk vagy több csapást kelljen átvészelnünk, mint szükséges. Ő azt akarja, hogy Őhozzá forduljunk, és megengedjük Neki, hogy tisztító hatalma által könnyítsen a terheinken, meggyógyítsa a szívünket és tisztává tegye a lelkünket. Soha nem akarjuk bemagolt, ismétlődő szavakkal hiába szánkra venni az Ő nevét. A Jézus Krisztus szent nevében elmondott őszinte imák odaadó szeretetünket, örök hálánkat, és arra irányuló rendíthetetlen vágyunkat fejezik ki, hogy úgy imádkozzunk, ahogy Ő imádkozott, úgy cselekedjünk, ahogy Ő cselekedett, és olyanokká váljunk, amilyen Ő.
A Szentlélek hatalma által imádkozunk, mert aki „a Lélek által kér, Isten akarata szerint kér”. Amikor hittel imádkozunk, a Szentlélek irányítani tudja a gondolatainkat, hogy szavaink összhangban legyenek Isten akaratával. „[N]e azt kérjétek, amit vágyaitok nyelnének el, inkább azt kérjétek rendíthetetlen szilárdsággal, hogy semmilyen kísértésnek ne engedjetek, hanem az igaz és élő Istent szolgáljátok.”
„Nem csupán az a fontos, hogy tudjuk, hogyan imádkozzunk, hanem az is ugyanolyan fontos, hogy tudjuk, hogyan kapjunk választ az imánkra, hogy tisztán lássunk, éberek legyünk, észrevegyük és jól megértsük Isten akaratát, valamint ránk vonatkozó szándékát.”
Eyring elnök azt mondta: „Voltak már megválaszolt imáim. Ezek a válaszok akkor voltak a legnyilvánvalóbbak, amikor saját akaratomat lecsendesítette annak hatalmas szükségérzete, hogy tudjam, mit akar Isten. Ekkor mondhatja el az elmének a szerető Mennyei Atya válaszát a halk, szelíd hang, hogy az bevésődjön a szívbe.”
A Szabadító felettébb, halálosan szomorú lélekkel lépett a Gecsemáné kertjébe. Gyötrődésében csakis saját Atyjához fordulhatott. Így fohászkodott: „ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár”. De hozzátette: „mindazáltal ne úgy legyen a mint én akarom, hanem a mint te”. Bár a Szabadító bűntelen volt, elhívásának megfelelően „mindenféle fájdalmat és megpróbáltatást és kísértést” szenvedett el, ideértve népének betegségeit és gyengeségeit is. „Isten Fia szenved a test szerint, hogy magára vehesse népe bűneit, hogy szabadításának hatalma szerint eltörölhesse a vétkeiket”. Három alkalommal imádkozott így: „Atyám! …legyen meg a te akaratod.” A pohár nem vétetett el. Alázatos, hithű imában megerősödött, hogy továbblépve beteljesítse isteni küldetését, és felkészüljön a szabadításunkra, hogy bűnbánatot tarthassunk, hihessünk, engedelmeskedhessünk, és elnyerhessük az örökkévalóság áldásait.
Az imában kapott válaszok nem mindig egyeznek meg azzal, amire vágyunk. Azonban gondok idején az imáink a szeretet és a gyengéd irgalom köldökzsinórjává válhatnak. Könyörgésünkben megerősödhetünk, hogy továbblépjünk és betöltsük mindazt, amire elrendeltettünk. Az Úr azt mondja a vészterhes időkben élő szentjeinek: „Vigasztalódjon tehát a szívetek…, mert minden test az én kezemben van; legyetek nyugodtak és tudjátok, hogy én Isten vagyok.”
Imádkozzunk bár magunkban, a családunkban, az egyházban vagy a templomban, és legyünk bárhol; imádkozzunk bár megtört szívvel és töredelmes lélekkel megbocsátásért, mennyei bölcsességért vagy egyszerűen csak a kitartáshoz szükséges erőért, mindig teljes szívünkből imádkozunk, Istenhez forduló szívvel, folyamatosan saját magunk és a körülöttünk lévők jólétéért. A bőséges áldásokért és az élet tanulságaiért érzett hála lelkületében elmondott őszinte fohászok rendíthetetlen Krisztusba vetett hitet, ragyogó reménységet, Isten és minden ember szeretetét ültetik el a szívünkben.
Az ima Istentől kapott ajándék. Soha nem kell elveszve vagy egyedül éreznünk magunkat. Bizonyságot teszek arról, hogy a becses ima minden perce szent idő lehet, melyet Atyánkkal töltünk, a Fiú nevében, és a Szentlélek hatalma által. Jézus Krisztus szent nevében, ámen.