Kedvesség, jószívűség és szeretet
Vizsgáljuk meg életünket, és határozzuk el, hogy követjük a Szabadító példáját azáltal, hogy kedvesek, szeretetteljesek és jószívűek vagyunk.
Kedves fivéreim! Megtisztel az a kiváltság, hogy szólhatok hozzátok, Isten papságának hithű viselőihez, ezen a világméretű összejövetelen. Ma este egy olyan témára hivatkozom, melyről már beszéltem korábban.
Mormon próféta leírta a Szabadító egyik kulcsfontosságú jellemvonását, melyet a tanítványainak is el kell sajátítaniuk. Ezt mondta:
„[É]s ha valaki szelíd és alázatos szívű, és a Szentlélek hatalma által megvallja, hogy Jézus a Krisztus, akkor abban jószívűségnek is kell lenni; mert ha nincs benne jószívűség, akkor semmi ő; tehát kell, hogy legyen benne jószívűség.
És a jószívűség hosszan tűrő, és kedves, és nem irigykedik, és nem fuvalkodik fel, nem keresi a maga hasznát, nem könnyű felbosszantani…
Ezért tehát, szeretett testvéreim, ha nincs bennetek jószívűség, akkor semmik vagytok, mert a jószívűség soha el nem múlik. Ragaszkodjatok tehát a jószívűséghez, ami a legnagyobb mindenek között, mert minden dolognak el kell múlnia –
De a jószívűség Krisztus tiszta szeretete, és örökké tart; és jó sora lesz annak, akiről az utolsó napon úgy találtatik, hogy rendelkezik ezzel.”
Fivéreim, ha nem vagyunk kedvesek másokhoz, nem tiszteljük Isten papságát.
Drága barátom és szolgatársam, Joseph B. Wirthlin elder igazán kedves ember volt. Ezt mondta:
„A kedvesség a celesztiális élet lényege. A krisztusi ember kedvesen bánik másokkal. Kedvességnek kell átitatnia minden szavunkat és cselekedetünket a munkahelyünkön, az iskolában, az egyházban és különösen az otthonunkban.
Jézus, a mi Szabadítónk volt a kedvesség és könyörületesség megtestesítője.”
A szentírások azt tanítják, hogy a papság igazlelkű gyakorlása attól függ, hogy a kedvesség, a jószívűség és a szeretet tantétele szerint élünk-e. A Tan és a szövetségekben ezt olvassuk:
„Semmilyen hatalmat vagy befolyást nem lehet vagy szabad máshogy fenntartani a papság jogán, csakis meggyőzéssel…, gyengédséggel és szelídséggel, és színleletlen szeretettel;
Kedvességgel és színtiszta tudással, amely nagyon gyarapítja a lelket, képmutatás és álnokság nélkül”.
Fivéreim, vizsgáljuk meg életünket, és határozzuk el, hogy követjük a Szabadító példáját azáltal, hogy kedvesek, szeretetteljesek és jószívűek vagyunk. És amikor így teszünk, sokkal jobb helyzetben leszünk ahhoz, hogy lehívjuk a mennyek erejét önmagunk, a családunk és a velünk utazók számára ezen a néha nehéz utazáson, mely visszavezet minket mennyei otthonunkba. Ezért imádkozom az Úr Jézus Krisztus nevében, ámen.