A szentség ékessége
Mennyei Atyánk mindent megadott nekünk, ami csak kell, hogy szentté válhassunk, ahogyan Ő is szent.
Miközben a mai gyűlésre készültem, szívem mindazon hithű nőtestvérek felé fordult, akikkel a világ számos pontján találkoztam. Dávid király e hálaadó zsoltára jellemzi őket számomra a legékesszólóbban: „Adjatok az Úr nevének dicsőséget, hozzatok ajándékot, és jőjjetek eleibe, imádjátok az Urat a szentség ékességében.”
Látom a szentség ékességét a nőtestvérekben, akiknek a szíve csupa jóra összpontosul, és akik szeretnének hasonlóbbá válni a Szabadítóhoz. Teljes lelküket, szívüket, elméjüket és erejüket az Úrnak ajánlják azzal, ahogy nap mint nap élnek. A szentség abban a törekvésben és küzdelemben rejlik, hogy betartsuk a parancsolatokat és tiszteletben tartsuk az Istennel kötött szövetségeket. A szentség abból áll, hogy olyan döntéseket hozunk, amelyek lehetővé teszik, hogy a Szentlélek a vezetőnk maradjon. A szentség azt jelenti, hogy félreállítjuk a természetes embert, és az Úr Krisztus engesztelése által szentté válunk. „[Életünk] minden pillanatának szentségesnek kell lenni az Úr előtt”.
A Menny Istene ezt parancsolta Izráel gyermekeinek: „Mert én, az Úr, vagyok a ti Istenetek; szenteljétek meg azért magatokat, és szentek legyetek, mert én szent vagyok, és meg ne tisztátalanítsátok magatokat”.
D. Todd Christofferson elder ezt tanította: „Mennyei Atyánk sokat vár el tőlünk. […] Szeretne szentté tenni bennünket, hogy celesztiális dicsőségünk legyen, és az Ő jelenlétében élhessünk (lásd T&Sz 88:22 és Mózes 6:57).” A Lectures on Faith [Előadások a hitről] kifejti: „Egyetlen lény sem élvezheti a dicsőségét anélkül, hogy birtokában ne lenne tökéletességeinek és szentségének.” Mennyei Atyánk ismer bennünket. Szeret minket, és mindent megadott nekünk, ami csak kell, hogy szentté válhassunk, ahogyan Ő is szent.
Mennyei Atyánk leányai vagyunk, és mindannyian részesei vagyunk a szentség isteni örökségének. Mennyei Atyánk kijelentette: „Íme, én Isten vagyok; Szentség Embere az én nevem”. A halandóság előtti világban szerettük Atyánkat és hódoltunk Neki. Olyanok szerettünk volna lenni, mint Ő. Tökéletes atyai szeretetétől vezérelve Szeretett Fiát, Jézus Krisztust adta, hogy Szabadítónk és Megváltónk legyen. Ő a Szentség Emberének Fia. Szent az Ő neve, Izráel Szentje Ő.
A szentség iránti reményünk Krisztusban, az Ő irgalmában és kegyelmében összpontosul. A Jézus Krisztusba és az Ő engesztelésébe vetett hittel tisztává és szeplőtelenné válhatunk, ha megtartóztatjuk magunkat az istentelenségtől és őszinte bűnbánatot tartunk. Víz által megkeresztelkedünk a bűnök bocsánatára. Lelkünk megszentelődik, amikor nyitott szívvel befogadjuk a Szentlelket. Hetente részesülünk az úrvacsora szertartásában. Az igazlelkűségre való őszinte vággyal kísért bűnbánat lelkületében szövetségben fogadjuk, hogy készek vagyunk Krisztus nevét magunkra venni, Őrá emlékezni, és parancsolatait betartani, hogy Lelke mindig velünk lehessen. Idővel, amint folyamatosan törekszünk eggyé válni az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel, részesei leszünk az Ő isteni természetüknek.
A szentség a szövetségeink betartását jelenti
Tudjuk, hogy számtalan próbatétel, kísértés és megpróbáltatás adódik, amelyek elvonhatnak minket mindattól, ami erényes és dicséretre méltó Isten előtt. Ám nőtestvérek, halandó tapasztalataink lehetőséget kínálnak nekünk arra, hogy a szentséget válasszuk. Leggyakrabban a szövetségeink betartása érdekében hozott áldozatok lesznek azok, amik megszentelnek és szentté tesznek bennünket.
Láttam a szentség megnyilvánulását egy 13 éves ghánai lány, Evangeline arcán. Szövetségei betartásának egyik módja az, hogy felmagasztalja a Méhkas osztályban betöltött elnöki elhívását. Szerényen mesélt arról, hogy ellátogat kevésbé tevékeny fiatal nő barátai otthonába, hogy megkérje a szüleiket, hogy engedjék el őket az egyházba. A szülők azt mondják, azért nehéz ez, mert vasárnap a gyerekeknek házimunkát kell végezniük. Így aztán Evangeline elmegy hozzájuk és besegít a teendőkben, aminek köszönhetően a barátait sokszor elengedik az egyházba.
Ha betartjuk a hozzájuk tartozó szövetségeket, akkor a szent papsági szertartások megváltoztatnak, megszentelnek és felkészítenek minket, hogy az Úr színe elé léphessünk. Így hát viseljük egymás terheit; megerősítjük egymást. Megtartjuk bűneink bocsánatát, amikor lelki és fizikai enyhülést nyújtunk a szegényeknek, az éhezőknek, a mezíteleneknek és a betegeknek. Szeplőtelenül tartjuk magunkat a világtól, amikor megtartjuk a sabbatot, és az Úr szent napján érdemesen részesülünk az úrvacsorából.
Megáldjuk a családunkat, és szent hellyé tesszük az otthonunkat. Megzabolázzuk a szenvedélyeinket, hogy tiszta és maradandó szeretet tölthessen el bennünket. Kedvességgel és könyörülettel nyújtjuk ki kezünket mások felé, és Isten tanúiként állunk. Sioni nép leszünk, akik egyek szívükben és egyek elméjükben; tiszta nép, akik egységben és igazlelkűségben élnek együtt. „Mert Sionnak gyarapodnia kell szépségben és szentségben”.
Nőtestvérek, gyertek a templomba! Ha szent nép akarunk lenni, amely felkészül a Szabadító fogadására az eljövetelekor, fel kell emelkednünk és magunkra kell öltenünk gyönyörű ruháinkat. Erővel és tisztelettel felruházva elvetjük a világ útjait és betartjuk a szövetségeinket, hogy „tisztasággal, igen, méghozzá az igazlelkűség köntösével” lehessünk felöltöztetve.
A szentség azt jelenti, hogy vezetőnkül fogadjuk a Szentlelket
A szentség a Lélek ajándéka. Azzal fogadjuk be ezt az ajándékot, hogy olyan dolgok megtételét választjuk, amelyek fokozzák életünkben a Szentlélek megszentelő hatalmát.
Amikor Márta az otthonába fogadta Jézus Krisztust, hatalmas vágyat érzett arra, hogy képessége legjavát nyújtva szolgálja az Urat. Testvére, Mária, azt választotta, hogy „Jézus lábainál leülvén” hallgatja a tanítását. Amikor Márta túl soknak érezte, hogy egyedül szolgál fel, így panaszkodott: „Uram, nincs-é arra gondod, hogy az én testvérem magamra hagyott engem, hogy szolgáljak?”
Szeretem az elképzelhető leggyengédebb feddés e szavait. Tökéletes szeretettel és végtelen könyörülettel a Szabadító így intette őt:
„Mártha, Mártha, szorgalmas vagy és sokra igyekezel:
De egy a szükséges dolog: és Mária a jobb részt választotta, mely el nem vétetik ő tőle.”
Nőtestvérek, ha szeretnénk szentek lenni, meg kell tanulnunk odaülni Izráel Szentjének lába elé, és időt szentelni a szentségre. Félretesszük-e a telefont, a teendők soha véget nem érő listáját és a világ gondjait? Az ima, a tanulmányozás és Isten szavának megfogadása meghívja lelkünkbe az Ő tisztító és gyógyító szeretetét. Fordítsunk hát időt a szentségre, hogy eltelhessünk az Ő szentséges és megszentelő Lelkével. Amikor a Szentlélek vezet minket, felkészültek leszünk a Szabadító fogadására a szentség ékességében.
A szentség azt jelenti, hogy Jézus Krisztus engesztelése által szentté válunk
Benjámin király sugalmazott szavai szerint azok válnak szentté Jézus Krisztus engesztelése által, akik engedékenyek, szelídek, alázatosak, türelmesek és telve vannak szeretettel, csakúgy, mint a Szabadító. Azt jövendölte, hogy Jézus Krisztus, „a Mindenható Úr, aki uralkodik, aki létezett és létezik minden örökkévalóságtól minden örökkévalóságig, hatalommal lejön a mennyből az emberek gyermekei közé, és agyagból formált hajlékban lakik”. Eljött, hogy megáldja a betegeket, a bénákat, a süketeket és a vakokat, és hogy feltámassza a holtakat. Mégis „többet [szenvedett], mint amit ember el tud szenvedni, hacsak meg nem hal”. És bár Ő az egyedüli, aki által szabadítás adatik, kigúnyolták, megkorbácsolták és keresztre feszítették. Isten Fia azonban feltámadt a sírból, hogy mi mind legyőzhessük a halált. Ő az, aki kiáll majd, hogy igazlelkűen megítélje a világot. Ő az, aki mindannyiunkat meg fog váltani. Ő Izráel Szentje. Jézus Krisztus a szentség ékessége.
Amikor Benjámin király népe meghallotta szavait, a földre rogytak, oly mély volt alázatuk és az Istenünk kegyelme és dicsősége iránti tiszteletük. Ráébredtek testi mivoltukra. Mi vajon látjuk-e, milyen teljességgel függünk Urunk, Krisztus kegyelmétől és irgalmától? Felismerjük-e, hogy minden jó ajándék, legyen bár fizikai vagy lelki, Krisztus révén adatik meg nekünk? Emlékezetben tartjuk-e, hogy az Atya örökkévaló terve szerint egyedül Szent Fiában és Szent Fia által adatik nekünk békesség ebben az életben és dicsőségek az örökkévalóságban?
Csatlakozzunk Benjámin király népéhez, akik „mint egyetlen hang kiáltották, mondván: Ó, légy irgalommal, és élj Krisztus engesztelő vérével, hogy bocsánatot nyerhessünk a bűneinkre, és szívünk megtisztulhasson; mert hiszünk Jézus Krisztusban, Isten Fiában, aki a mennyet és a földet, és minden dolgot teremtett”.
Bizonyságot teszek arról, hogy amint Izráel Szentjéhez jövünk, ránk száll majd a Lelke, hogy öröm tölthessen el minket, valamint elnyerhessük bűneink bocsánatát és lelkiismeretünk békéjét.
Mennyei Atyánk mindannyiunknak megadta a szentté válás képességét. Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt azért, hogy betartsuk a szövetségeinket és vezetőnkül fogadjuk a Szentlelket. Jézus Krisztusba vetett hittel az Ő engesztelése által szentekké válunk, hogy halhatatlanságot és örök életet nyerjünk, és megadjuk Istennek a nevét megillető dicsőséget. Életünk legyen mindig szent felajánlás, hogy a szentség ékességében állhassunk az Úr előtt. Jézus Krisztus szent nevében, ámen.