Jöjjetek Krisztushoz!
A „jöjjetek Krisztushoz” szavak meghívást jelentenek. Ez az egyik legfontosabb meghívás, amit valaha is adhatsz egy másik ember számára. Ez a legfontosabb meghívás, amit valaki kaphat. Ebben az adományozási korszakban az evangélium visszaállításának kezdete óta Jézus Krisztus ezzel bízta meg az Ő képviselőit. Az volt a megbízatásuk, hogy „figyelmeztessenek, fejtsenek ki, buzdítsanak és tanítsanak és hívjanak mindenkit, hogy jöjjön Krisztushoz”1.
Az egyháznak minden tagja tanítvánnyá válik, amikor elfogadja a keresztelési szövetséget, és megígéri, hogy Isten tanújaként fog állni mindig, mindenben és minden helyen.2 Tanúbizonyságunk célja, hogy meghívjuk az embereket, hogy jöjjenek Őhozzá.
Mindegyikünket erősen kellene, hogy foglalkoztasson annak megtanulása, hogy miképpen adhatjuk át hatékonyan ezt a meghívást. Tapasztalatból tudom, hogy néhányan nem fognak rá reagálni. Csupán néhányan reagáltak arra is, amikor halandó szolgálata során maga a Szabadító adta át ezt a meghívást. De nagy öröme volt azokban, akik felismerték az Ő hangját. És nagy a mi örömünk is, amikor azok, akiket meghívunk, Hozzá jönnek.
Felismerni, hogy Ő az út
Érdemes elgondolkodni a saját életünkben azokon az alkalmakon, amikor valakire hatással volt a meghívásunk. Én magam láttam a törvényszerűséget abban, amikor valaki elfogadta azt. A Szentlélek minden esetben legalább három igazságot nyilatkoztatott ki a számukra. Az élmények nem mindig abban a sorrendben jöttek, amelyben felsorolom őket, de mindegyik eljön mindazok szívébe, akik valóban Krisztushoz jönnek.
Először is elkezdik érezni, hogy az egyetlen módja annak, hogy megszerezzék azt a boldogságot, amire a legjobban vágynak ebben és az eljövendő életben, csak Jézus Krisztus által lehetséges. Hisznek a Mormon könyve e szavaiban: „Íme azt mondom nektek, hogy ahogy ezek a dolgok igazak, és ahogy él az Úristen, nem adatott más név az ég alatt, csak ez a Jézus Krisztus, melyről beszéltem, amely által meg lehet szabadítani az embert.”3
Ezt a bizonyosságot nem könnyű érezni egy olyan világban, ahol sokféle hang azt hirdeti, hogy nincsen Isten, nincsen bűn, és hogy a boldogság az érzéki gyönyörben található. Hangunk azonban még erőteljesebb lehet, ha megkapjuk annak ajándékát, hogy teljes bizonyossággal tanúsítani tudjuk, hogy Jézus a Krisztus és a világ Szabadítója. Ez a bizonyság leginkább a saját életedben munkálkodó, Jézus Krisztus engesztelésével kapcsolatos élményeidből fakadnak majd. Ha gyakran visszagondolsz arra, hogy engesztelése miképpen változtatott meg, és ha gyakran köszönetet mondasz ezért, akkor észre fogod venni, hogy a Róla való bizonyságodnak meg lesz az ereje ahhoz, hogy megérintse mások szívét. Amikor azok, akiket a saját bizonyságod segítségével hívsz meg, érzik ezt a bizonyságot, akkor elfogadják Őt Urukként és Szabadítójukként. És amikor megtörténik ez az elfogadás, az melegséggel önti el a szívüket és a tiédet is.
Szövetségkötés és engedelmesség
Másodszor, azok, akikről tudom, hogy valóban Hozzá jöttek, szövetségeket kötnek arra vonatkozóan, hogy engedelmeskednek Neki és követik Őt. Ez kezdődhet olyan egyszerű kötelezettségek betartásával, mint a Mormon könyve olvasása, vagy eljárás az úrvacsoragyűlésre. Azon hitükből kell, hogy fakadjon, hogy Jézus a Krisztus és a Szabadító. Amikor e hitből fakadóan tartják be a kötelezettségüket, akkor éreznek valamit. Szavakkal talán nem tudják leírni ezt az érzést, de jobban érzik magukat tőle. Az engedelmesség, még ha kis dolgokról van is szó, elhozza Isten ezen áldását. Idővel pedig érezni kezdik a bűnbánó szívet, és ezzel együtt vágyat is éreznek arra, hogy megkössék a keresztelési szövetséget, hogy magukra vegyék a Szabadító nevét, és megtisztuljanak a bűntől.
Az embereknek sokféle okuk lehet arra, hogy meghozzák ezt a fontos döntést. Tanítottunk egy férfit, aki először nem értette, miért van szükség arra, hogy megkeresztelkedjen. Elvégre egész életében próbált jó lenni. Semmilyen komoly vétket nem követett el. Gyermekként megkeresztelték egy másik egyházban. Ám ezután két dolog jutott az eszébe. Az egyik az volt, hogy a Szabadító engedelmességből keresztelkedett meg, pedig soha nem vétkezett. A másik az, hogy a valódi papsági hatalom szerint szerette volna elkötelezni magát a Szabadító iránt úgy, ahogyan a Szabadító is Jánoshoz ment, hogy megkeresztelkedhessen.
Egy másik fiatal férfi, akit tanítottunk, a bűnei felett érzett bánattól megtört szíve miatt döntött úgy, hogy megkeresztelkedik. Amikor kilépett a keresztelővízből, átölelt, és arcán patakzó könnyekkel a fülembe súgta: – Tiszta vagyok! Tiszta vagyok!
Közös hitből fakadóan döntöttek úgy, hogy megkötik a keresztelkedés szövetségét. Tudták, hogy ha betartják azon szövetségüket, hogy engedelmeskednek a Szabadító parancsolatainak, akkor Ő is betartja a velük kötött szövetségét, hogy az örök élet felé vezeti őket. Készek voltak Hozzá jönni, hogy Ő megváltoztassa és vezesse őket, és idővel olyanná váljanak, mint Ő.
Arra törekedni, hogy olyanná váljunk, mint Ő
Ez elvezet a harmadik dologhoz, amit azok életében láttam, akik valóban Hozzá jöttek. Ők arra törekszenek, hogy olyanná váljanak, mint Ő. Elkezdenek úgy viselkedni másokkal, ahogyan Ő tenné. Ti is és én is láttuk ezt olyan hithű emberek életében, akik nemrég keresztelkedtek meg és nyerték el a Szentlelket. Egyszer a misszionáriustársammal elmentünk meglátogatni egy családot, akiket csupán néhány héttel az előtt tanítottunk és kereszteltünk meg. A szülők levittek bennünket az alagsorba, hogy megmutassák az egyik szobájukat. Azelőtt az egyik lányuk hálószobája volt. De most átköltözött a húgához. Az egykori hálószoba tele volt pakolva olyasmivel, amire a családnak vészhelyzetben szüksége lehet.
Egyáltalán nem tanítottunk nekik semmit a vészhelyzetekre való felkészülésről. Amikor megkérdeztük, hogy miért tettek meg ilyen bonyolult dolgot ilyen sietősen, azt felelték, hogy egy egyházi folyóiratban olvastak arról, hogy az Úr szeretné, ha a családok felkészülnének, hogy gondoskodni tudjanak magukról és másokról. – Hát nem ezt teszik az utolsó napi szentek? – kérdezték.
Ezt az egyszerű hitet mindarra kiterjesztették, amiről úgy érezték, a Szabadító elvárja tőlük. Az a vágyuk pedig, hogy kövessék Őt, maradandó volt. Megváltoztatta őket. Mindig is kedvesek és segítőkészek voltak. De növekedett azon képességük, hogy jószívűséget tanúsítsanak mások iránt. És ez törvényszerű volt mindazoknál, akikről tudtam, hogy továbbra is egész életükön át folyamatosan Hozzá jönnek.
Néha úgy beszélünk az egyháztagok megtartásáról, mintha ott tartanánk őket. A barátaik lehetünk, és a barátaivá kell, hogy váljunk azoknak, akik úgy döntöttek, hogy Hozzá jönnek. Elcsüggedhetnek, amikor megpróbáltatások érik őket, ahogyan az mindig lenni szokott. Arra azonban emlékeznünk kell, hogy a legjobb és legbiztosabb barátjuk a Szabadító és az Ő Atyja, aki az ő Atyjuk is. Mennyei Atyánk és a Szabadító el fogja küldeni hozzájuk a Szentlelket, hogy megvigasztalja őket, és megerősítse a hitüket, ha alázattal engedelmeskednek. Így például, amikor egy új egyháztaggal mész látogató- vagy házitanítani, ha lehetőséget adsz neki arra, hogy ő mondja az imát, ő tanítson vagy ő egyeztessen időpontot, akkor több erőt adsz neki, mintha csak kifejeznéd iránta a szeretetedet. Az le fogja vonni a menny erejét. Ez pedig segít nekik fennmaradni, amikor megpróbáltatásban lesz részük, és megvédi őket a kevélységtől, amikor kezdenek áldásokat kapni, mert kapni fognak.
Szívbéli változás
Egy másik csodálatos dolog is történik majd. Amikor teljes szívedből meghívod az embereket, hogy jöjjenek Krisztushoz, megváltozik a szíved. Az Ő munkáját fogod végezni, Őérte. Rá fogsz jönni, hogy Ő betartja azon ígéretét, hogy a szolgálatodban eggyé válik veled. Meg fogod ismerni Őt. Idővel pedig olyanná válsz, mint Ő, és „tökéletessé leszel benne”4. Azáltal, hogy segítesz másoknak Őhozzá jönni, rájössz majd, hogy te magad is Hozzá jöttél. Ha az Ő közelében szeretnél lenni, és érezni szeretnéd a békéjét, azt a legjobban úgy érheted el, ha az Ő szolgálatában állsz.
Ő mondta ezt:
„Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.
Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.
Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.”5
Bizonyságomat teszem arról, hogy Ő betartja ígéretét azoknak, akiket meghívunk Őhozzá. És Ő betartja azt az ígéretet azok számára is, akik azáltal szolgálják Őt, hogy a meghívást adják.