Világos és értékes igazságok

Áldottak vagyunk, amiért rendelkezünk az utolsó napi szentírásokkal és a Bibliával, melyek Jézus Krisztusról tanítanak bennünket és tanúskodnak Őróla. Az alábbiakban 25 igazság található a Szabadítóról, hozzátartozó szentírásokkal és utolsó napi próféták tanításaival. (Ez a táblázat nem egy teljes körű lista e témák tanításairól. A témákkal kapcsolatos további információkért lásd „Az élő Krisztus: Az apostolok bizonysága”, ennek a számnak a 42. oldalán.)

Tan	A Bibliából	Az utolsó napi szentírásokból és prófétáktól
1 Az Atya, a Fiú és a Szentlélek három különálló és különböző személy.	„Mert hárman vannak, a kik bizonyságot tesznek a mennyben, az Atya, az Íge és a Szent Lélek: és ez a három egy” (1 János 5:7; lásd még Máté 3:16–17; Cselekedetek 7:55).	„Mindig is úgy nyilatkoztam, hogy Isten külön személy, Jézus Krisztus az Atyától különálló és különböző személy, és hogy a Szentlélek külön személy és ő egy Lélek: és ők hárman, három különálló személyt és három Istent alkotnak” (Joseph Smith, Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph Smith [2007], 43–44).
2 Az Atyának és a Fiúnak húsból és csontból való teste van; a Szentlélek lélekszemély.	„Tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, a mint látjátok, hogy nékem van” (Lukács 24:39; lásd még 1 Mózes 5:1; János 14:9; Filippibeliek 3:21).	„Az Atyának húsból és csontból való teste van, tapintható, akár az emberé; a Fiúnak is; a Szentléleknek azonban nincs húsból és csontból való teste, hanem ő Lélek személy. Ha ez nem így lenne, a Szentlélek nem lakhatna bennünk” (T&Sz 130:22; lásd még 3 Nefi 11:13–15).
3 Az Istenség három tagja tökéletesen egyek céljukat tekintve.	„Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, a kiket nékem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi” (János 17:11).	„Ők különálló lények, szándékukat és erőfeszítésüket illetően azonban egyek. Egyként dolgoznak azon, hogy létrehozzák a szabadulás és a felmagasztosulás nagyszerű, isteni tervét Isten gyermekei számára” (Gordon B. Hinckley, „Ebben a háromban hiszek”, Liahóna, 2006. júl., 8; lásd még 3 Nefi 11:27).
4 Isten műve és dicsősége az, hogy létrehozza az ember halhatatlanságát és örök életét.	„Megjelentetett pedig most a mi Megtartónknak, Jézus Krisztusnak megjelenése által, a ki eltörölte a halált, világosságra hozta pedig az életet és halhatatlanságot az evangyéliom által” (2 Timótheus 1:10; lásd még János 3:16–17; 1 Korinthusbeliek 15:22; Zsidók 9:11–12, 28).	„Mert íme, ez munkám és dicsőségem – hogy véghezvigyem az ember halhatatlanságát és örök életét” (Mózes 1:39; lásd még T&Sz 29:43).
5 Jézus Krisztus kezdetben az Atyával volt és Ő az Elsőszülött.	„Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge. Ez kezdetben az Istennél vala” (János 1:1–2; lásd még Rómabeliek 8:29; Zsidók 1:5–6).	„És most, bizony mondom nektek, kezdetben az Atyával voltam, és én vagyok az Elsőszülött” (T&Sz 93:21; lásd még 3 Nefi 9:15; Mózes 2:26).
6 A halandóság előtti világban Mennyei Atyánk Jézus Krisztust választotta Szabadítónak.	„[Krisztus] eleve el volt ugyan rendelve, a világ megalapítása előtt, megjelent pedig az idők végén ti érettetek” (1 Péter 1:20; lásd még Jelenések 13:8).	„De íme, az én Szeretett Fiam, aki kezdettől fogva Szeretettem és Választottam volt, azt mondta nekem – Atyám, a te akaratod legyen meg, és a dicsőség legyen tiéd mindörökké” (Mózes 4:2; lásd még Ether 3:14).
7 Atyjának irányítása alatt Jézus volt a föld Teremtője.	„Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett” (János 1:3; lásd még Ésaiás 40:28; Kolossébeliek 1:16).	„Íme, én vagyok Jézus Krisztus, Isten Fia. Én teremtettem az egeket és a földet, és minden dolgot, ami azokon van” (3 Nefi 9:15; lásd még Móziás 3:8; Mózes 1:33).
8 Jézus Krisztus az Ószövetség Jehovája.	„Monda nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok” (János 8:58; lásd még 1 Mózes 22:14; 1 Korinthusbeliek 10: 1–4).	„Szívünkben őrizzük az Úr Jézus Krisztus isteni küldetéséről szóló szilárd és rendíthetetlen meggyőződésünket. Ő volt az Ószövetség nagy Jehovája, a Teremtő, aki az Atyja irányítása alatt minden dolgot megalkotott” (Gordon B. Hinckley, „A Season for Gratitude”, Liahona, Dec. 1997, 4; lásd még Ábrahám 2:8).
9 Jézus Krisztus az Atya Egyszülöttje a testben.	„És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal” (János 1:14; lásd még János 3:16).	„Tudom, hogy Jézus Krisztus el fog jönni, igen, a Fiú, az Atyának kegyelemmel, és irgalommal és igazsággal teljes Egyszülött Fia. És íme, ő az, aki eljön, hogy elvegye a világ bűneit, igen minden olyan ember bűnét, aki állhatatosan hisz az ő nevében” (Alma 5:48; lásd még Alma 9:26; T&Sz 93:11).
10 Jézus a tökéletes példakép az emberiség számára.	„Mert példát adtam néktek, hogy a miképen én cselekedtem veletek, ti is akképen cselekedjetek” (János 13:15; lásd még 1 Péter 2:21).	„Létezésünk egyik legfőbb célja, hogy hozzáidomuljunk annak a személynek az istenképéhez és képmásához, aki szégyenfolt nélkül időzött a testben – szeplőtelenül, tisztán és makulátlanul! Krisztus nem csak azért jött, hogy jóvátegye a világ bűneit, de azért is, hogy példát állítson minden ember elé, és megmutassa Isten tökéletességének, Isten törvényének, és az Atya iránti engedelmességnek irányadó mértékét” (Joseph F. Smith, Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph F. Smith [1998], 151; lásd még 2 Nefi 31:16; 3 Nefi 18:16).
11 Az Úr halandó szolgálatának megkezdésekor megalapította az egyházát.	„És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangyélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul: A szentek tökéletesbbítése czéljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére” (Efézusbeliek 4:11–12; lásd még Máté 16:18; Lukács 6:13).	„Hiszünk ugyanabban a szervezetben, ami az Ősi Egyházban is létezett, név szerint: apostolok, próféták, pásztorok, tanítók, evangélisták és így tovább” (Hittételek 1:6; lásd még 3 Nefi 12:1).
12 A Szabadító az életét adta, hogy engesztelést végezzen az egész emberiség bűneiért.	„Ez az én vérem, az új szövetségnek vére, a mely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára” (Máté 26:28; lásd még Ésaiás 53: 5–6; 1 János 2:1–2).	„Mert íme, én, Isten, mindenkiért elszenvedtem ezeket a dolgokat, hogy ha bűnbánatot tartanak, akkor ne szenvedjenek…; Amely szenvedés nyomán, még én, Isten, mindenek közt a legnagyobb is reszkettem a fájdalomtól, és minden pórusból véreztem, és testben és lélekben is szenvedtem – és azt kívántam, hogy ne igyam ki a keserű poharat, és visszarettenjek – Mindazonáltal dicsőség legyen az Atyának; én ittam, és befejeztem előkészületeimet az emberek gyermekeiért” (T&Sz 19:16, 18–19; lásd még 1 Nefi 11:32–33).
13 Egyedül Jézus volt képes megfizetni bűneink büntetését.	„És nincsen senkiben másban idvesség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk” (Cselekedetek 4:12).	„Ő azért volt képes elvégezni a küldetését, mert Ő Isten Fia volt, és rendelkezett Isten hatalmával. […] Egyetlen halandónak sem áll hatalmában vagy képességében megváltani más halandókat elveszett és bukott állapotukból, sem önként feláldozni életét, létrehozva egy egyetemes feltámadást az összes többi halandó számára. Csakis Jézus Krisztus volt képes és hajlandó elvégezni a szeretet eme megváltó cselekedetét” (Ezra Taft Benson, „Jesus Christ – Our Savior and Redeemer”, Tambuli, Dec. 1990, 5; lásd még Alma 34:8–10).
14 Jézus széttépte a halál kötelékeit.	„Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjök lőn azoknak, kik elaludtak” (1 Korinthusbeliek 15:20; lásd még János 14:19; 1 Korinthusbeliek 15:54).	„Most, van egy halál, melyet időleges halálnak hívnak; és Krisztus halála megoldja ennek az időleges halálnak a kötelékeit, így mindenki feltámad ebből az időleges halálból” (Alma 11:42; lásd még Móziás 16:7–8; Alma 22:14).
15 Jézus a világ Szabadítója és Megváltója.	„És mi láttuk, és bizonyságot teszünk, hogy az Atya elküldte a Fiút a világ üdvözítőjéül” (1 János 4:14; lásd még Lukács 2:11).	„És eljön a világba, hogy minden embert megszabadíthasson, ha hallgatnak szavára; mert íme, minden ember fájdalmát elszenvedi, igen, minden test fájdalmát, a férfiakét és a nőkét is, és a gyermekekét” (2 Nefi 9:21; lásd még T&Sz 66:1; Mózes 1:6).
16 Jézus az Újszövetség Messiása.	„Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő (a ki Krisztusnak mondatik); mikor az eljő, megjelent nékünk mindent. Monda néki Jézus: Én vagyok az, a ki veled beszélek” (János 4: 25–26; lásd még Lukács 4: 16–21).	„Igen, méghozzá hatszáz évvel azután, hogy atyám elhagyta Jeruzsálemet, egy prófétát támaszt az Úristen a zsidók között – méghozzá egy Messiást, vagy más szavakkal, a világ egy Szabadítóját” (1 Nefi 10:4; lásd még 2 Nefi 2:26; Mózes 7:53).
17 Az Úr szolgált az Ő „más juhai” között az ősi amerikai kontinensen.	„Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor” (János 10:16).	„És bizony mondom nektek, hogy ti vagytok azok, akikről ezt mondtam: Más juhaim is vannak, amelyek nem ebből a nyájból valók; azokat is elő kell hoznom, és hallani fogják hangomat; és lesz egy nyáj és egy pásztor” (3 Nefi 15:21; lásd még 3 Nefi 19:2–3; 26:13, 15).
18 Jézus Krisztus a Közbenjárónk és Szószólónk az Atyánál.	„Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus” (1 Timótheus 2:5; lásd még 1 János 2:1).	„Emeljétek fel a szíveteket és örüljetek, mert én közöttetek vagyok, és én vagyok a ti szószólótok az Atyánál; és az ő jó akarata az, hogy nektek adja a királyságot” (T&Sz 29:5; lásd még 2 Nefi 2:27–28; T&Sz 45:3–5).
19 Az Úr a világ Világossága és Élete.	„Ismét szóla azért hozzájok Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: a ki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága” (János 8:12; lásd még Zsoltárok 27:1; János 1:9).	„Mert bizony mondom nektek, hogy én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, a világ világossága és élete – világosság, amely fénylik a sötétben, és a sötétség nem fogja fel” (T&Sz 45:7; lásd még Móziás 16:9; T&Sz 12:9).
20 Jézus képes segíteni népének az ő gyengeségeik szerint.	„Mert a mennyiben szenvedett, ő maga is megkísértetvén, segíthet azokon, a kik megkísértetnek” (Zsidók 2:18; lásd még Ésaiás 53:5).	„És magára veszi a halált, hogy megoldhassa a halál kötelékeit, amelyek népét lekötözik; és magára veszi a gyengeségeiket, hogy bensője irgalommal telhessen meg, a test szerint, hogy a test szerint tudhassa, hogyan segítse meg népét a gyengeségeik szerint” (Alma 7:12; lásd még T&Sz 62:1).
21 A Szabadító képes megváltoztatni az emberi természetet.	„Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé újjá lett minden” (2 Korinthusbeliek 5:17; lásd még 1 János 5:4).	„Ne csodálkozz azon, hogy az egész emberiségnek, igen, férfiaknak és nőknek, minden nemzetnek, nemzetségnek, nyelvnek és népnek újjá kell születnie; igen, Istentől kell születnie, megváltozva testi és bukott állapotukból az igazlelkűségnek egy állapotába, megváltatván Isten által, fiaivá és leányaivá lévén; És így új teremtmények lesznek; és ha nem teszik meg ezt, akkor semmiképpen sem örökölhetik Isten királyságát” (Móziás 27:25–26; lásd még Móziás 5: 2, 7; Alma 5:14).
22 Az Úr az utolsó napokban visszaállította az Ő eredeti egyházát.	„És elküldje a Jézus Krisztust, a ki néktek előre hirdettetett. Kit az égnek kell magába fogadnia mind az időkig, míglen újjá teremtetnek mindenek, a mikről szólott az Isten minden ő szent prófétájának szája által eleiről fogva” (Cselekedetek 3:20–21; lásd még Máté 17:11).	„És azoknak is, akiknek e parancsolatok adattak, hatalmuk lehessen ezen egyház alapját lefektetni, és azt a homályból és a sötétségből előhozni, az egyetlen igaz és élő egyházat az egész föld színén, amellyel én, az Úr, nagyon elégedett vagyok” (T&Sz 1:30; lásd még T&Sz 20).
23 Jézus választott prófétái által irányítja az egyházát.	„Fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus” (Efézusbeliek 2:20).	„Az egyház feje az Úr Jézus Krisztus. Ez az Ő egyháza. Azonban a földi feje a mi prófétánk” (Gordon B. Hinckley, „The Church Is on Course”, Ensign, Nov. 1992, 53; lásd még T&Sz 21:1–5).
24 Jézus egy napon visszatér majd a földre.	„Ez a Jézus, a ki felviteték tőletek a mennybe, akképen jő el, a miképen láttátok őt felmenni a mennybe” (Cselekedetek 1:11; lásd még 1 Thessalonikabeliek 4:16; Jelenések 1:7).	„Mert én hatalommal és nagy dicsőséggel ki fogom nyilatkoztatni magam a mennyből, annak minden seregével, és igazlelkűségben lakozok majd az emberekkel a földön ezer évig, és a gonoszok nem állnak meg” (T&Sz 29:11; lásd még T&Sz 34:6; Mózes 7:62–64).
25 Az Úr igazságosan fogja megítélni a világot.	„Rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban” (Cselekedetek 17:31; lásd még Zsoltárok 9:8; Ésaiás 11:3–4).	„Aki bűnbánatot tart és megkeresztelkedik az én nevemben, azt eltölti a Szentlélek; és ha mindvégig kitart, akkor íme, ártatlannak fogom tartani őt Atyám előtt azon a napon, amikor odaállok, hogy megítéljem a világot” (3 Nefi 27:16; lásd még T&Sz 19:1–3).