A Szentlélek és a kinyilatkoztatás

Írta: Jay E. Jensen elder

a Hetvenek Elnökségének tagja

A Szentlélek az Istenség harmadik tagja, és az Atyával és a Fiúval együtt minden dolgot tud.

Fiatal elderként már közel egy éve misszióban voltam, amikor a szentírásokban és az utolsó napi apostolok szavaiban a kinyilatkoztatásról és a Szentlélekről olvasva megdöbbentő felfedezést tettem: az Atyáról és a Fiúról nincs saját konkrét bizonyságom. Úgy mentem misszió-ba, hogy a csodálatos szüleimtől kölcsönvett világosságból éltem. Mivel soha nem kételkedtem a szavaikban, egészen addig eszembe sem jutott, hogy saját lelki tanúbizonyságot szerezzek. 1962-ben a texasi San Antonióban voltam, mikor egy februári estén rádöbbentem, hogy magamtól is tudnom kell. Kis lakásunkban kerestem egy olyan helyet, ahol nyugodtan imádkozhatok hangosan is. Így könyörögtem: „Mennyei Atyám, ott vagy? Tudnom kell!”

Valamivel később, azon az estén életemben először magam is biztosan tudtam, hogy Isten és Jézus valóságosak. Nem hallottam hallható hangot és nem láttam mennyei lényt. Ugyanolyan módon tudtam meg, ahogyan ti is megtudhatjátok – „a Szentlélek kimondhatatlan ajándéka által” (T&Sz 121:26), a kinyilatkoztatás lelke által (lásd T&Sz 8:1-3),), amely békét szól az elmének (lásd T&Sz 6:23) és bizonyosságot ad a szívnek (lásd Alma 58:11).

Ez az élmény segített megtapasztalnom Alma tanácsának eredményét, vagyis hogy felébredjek, és felserkentsem a képességeimet, olyannyira, hogy kísérletet tegyek az Ő szavaival (lásd Alma 32:27). Az Úr szavai, vagyis a magok fává növekedtek, a bizonyság hatalmas fáivá. A folyamat azóta is tart, az igével tett kísérletek további bizonyságfákat eredményeznek, amelyeket mostanra valóságos erdővé növelt a Szentlélek általi kinyilatkoztatás.

A Szentlélek egy áhított ajándék

Amikor a Szabadító ellátogatott az amerikai kontinensre, elhívott tizenkét tanítványt. E tanítványoknak és a népnek átadott egyik üzenete a Szentlélekről szólt. Miután tanította őket, a Szabadító megígérte, hogy másnap visszatér, majd pedig eltávozott. Az emberek egész éjjel azon voltak, hogy mindenkit összegyűjtsenek, akit csak tudnak, hogy minél többen hallhassák Őt.

A tanítványok 12 csoportra osztották a népet, hogy megtanítsák nekik azt, amit a Szabadítótól tanultak. Tanításaik között legfőbb helyen a Szentlélek fontossága állt (lásd 3 Nefi 11–18). Aztán az emberek letérdeltek és imádkoztak. Az volt a szívük vágya, hogy megkapják a Szentlelket (lásd 3 Nefi 19:8–9).

A Szabadító megjelent nekik, és megerősítette a Szentlélek fontosságát, amikor így imádkozott az Atyához:

„Atyám, köszönöm neked, hogy megadtad a Szentlelket ezeknek, akiket kiválasztottam…

Atyám, imádkozom tehozzád, hogy mindazoknak add meg a Szentlelket, akik hinni fognak az ő szavaikban” (3 Nefi 19:20–21).

A Mormon könyvében leírt ezen esemény alapján jobban értem, miért mondta azt Wilford Woodruff elnök, hogy „a Szentlélek ajándéka a legnagyszerűbb ajándék, amit ember kaphat. […]

Nem korlátozódik a férfiakra, sem az apostolokra vagy a prófétákra – megadatik minden hithű férfinak és nőnek, valamint minden egyes gyermeknek, aki elég idős Krisztus evangéliumának befogadásához” (Az egyház elnökeinek tanításai: Wilford Woodruff (2004). 49).

A kinyilatkoztatás válaszokat ad szükség idején

A Szentlélek az Istenség harmadik tagja, és az Atyával és a Fiúval együtt minden dolgot tud (lásd T&Sz 35:19; 42:17). Sok fontos szerepköre közül a legfőbb az, hogy tanít és tanúbizonyságot tesz az Atyáról és a Fiúról (lásd 3 Nefi 28:11). Ezenkívül feladatai közé tartozik minden dolog igazságának kinyilatkoztatása (Moróni 10:5), és hogy a jó megtételére vezessen (T&Sz 11:12).

A jóra való vezetésre Thomas S. Monson elnök kiváló példa előttünk. Követi a Szabadító példáját, aki „széjjeljárt jót tévén” (Csel. 10:38). Tanítja annak fontosságát, hogy ne hagyjuk figyelmen kívül a Szentlélektől érkező lelki késztetést, mely arra ösztönöz, hogy látogassunk, szolgáljunk és mentsünk meg valakit.

Időnként azonban nincs egy Monson elnökhöz hasonló kedves barát, nincs házitanító, nincs törődő nőtestvér, és senki nincs ott, hogy szolgáljon bennünket a szükség idején. Ezekben a helyzetekben én a Vigasztalótól kaptam megnyugvást és útmutatást, mert ez is hozzátartozik a Szentlélek szerepköréhez (lásd T&Sz 36:2).

Unokánk, Quinton, számos születési rendellenességgel született. Három hét híján egy évig élt, és eközben sokszor volt kórházban. Jensen nőtestvérrel akkoriban Argentínában laktunk. Igazán szerettünk volna a gyermekeinkkel lenni, hogy vigasztaljuk egymást. Az unokánkról volt szó, akit szerettünk, és a közelében akartunk lenni. Csak imádkozni tudtunk érte, de azt buzgón tettük!

Jensen nőtestvérrel épp a missziót látogattuk végig, amikor hírt kaptunk Quinton haláláról. Az egyik gyülekezeti ház folyosóján állva megöleltük és vigasztaltuk egymást. Tanúbizonyságot teszek nektek arról, hogy bizonyosságot kaptunk a Szentlélektől, olyan békességet, amely minden értelmet meghalad, és máig tart (lásd Filippibeliek 4:7). A Szentlélek kimondhatatlan ajándékának fiunk, menyünk és gyermekeik életében is tanúi voltunk, akik a mai napig oly nagy hittel, békével és vigasszal a szívükben szólnak erről az időszakról.

Kinyilatkoztatás és a Mormon könyve

A kinyilatkoztatás ugyanezen ajándéka hatással volt a Mormon könyvéről való bizonyságomra. Újra és újra elolvastam, tanulmányoztam, kutattam, és lakmároztam a szavain. A Szentlélek pedig kinyilatkoztatta nekem igaz voltát és isteni eredetét.

Gordon B. Hinckley elnök az egyház négy legfőbb szegletköve egyikének nevezte a Mormon könyvét. A másik három Joseph Smith első látomása, a papság visszaállítása, és persze a bizonyságunk Jézus Krisztusról, aki a fő szegletkő (lásd Efézusbeliek 2:19–21). „Ez az Istentől kapott négy nagyszerű ajándék – mondta – olyan rendíthetetlen szegletkövek, melyek horgonyt vetnek Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházának, valamint tagjai egyéni bizonyságának és meggyőződésének” (“Four Cornerstones of Faith,” Liahona, Feb. 2004, 7).

Ez az Istentől kapott négy ajándék horgonyozza le az én hitemet és bizonyságomat is, és mindegyiket a Szentlélektől nyert kinyilatkoztatás erősítette meg. Néhány percig azonban elidőznék e négy szegletkő közül kettőn: az első látomáson és a Mormon könyvén. Figyelemre méltó, hogy mindkettő olyan családi körből indul, ahol a gyermekek jó szülőktől születtek és jó tanítást kaptak (lásd 1 Nefi 1:1). Lehi és Joseph Smith életének eseményei könnyen párhuzamba állíthatók (lásd 1 Nefi 1 és Joseph Smith története 1):

• Mindkettőjüknek konkrétan szüksége volt valamire. Lehi a családjával együtt meg akart menekülni Jeruzsálem közelgő pusztulásától, Joseph Smith pedig tudni akarta, melyik egyház igaz.

• Mindketten imádkoztak.

• Mindketten látomásban látták az Atyát és a Fiút.

• Mindketten kaptak egy könyvet.

• Mindketten prédikáltak.

• Mindketten kinyilatkoztatást kaptak a Szentlélektől látomások és álmok által.

• Végül pedig gonosz emberek fenyegették őket. Lehi és családja megmenekült, és túlélte a pusztítást. Joseph vértanúhalált halt.

Csoda-e, hogy a misszionáriusok arra kérik az igazság őszinte keresőit, hogy az 1 Nefinél kezdjék el a Mormon könyve tanulmányozását? Ezt a könyvet átitatja az Úr Lelke. Első fejezetei nyilvánvaló üzenetet hordoznak arról, hogy a kinyilatkoztatás és a Szentlélek nemcsak prófétáknak, hanem apáknak, anyáknak és gyermekeknek is megadatik.

A kinyilatkoztatásról és a Szentlélekről szóló üzenet folyamatosan felfedezhető az egész Mormon könyvében. Ezeket az igazságokat így foglalta össze Joseph Smith próféta: „Vegyétek el a Mormon könyvét és a kinyilatkoztatásokat, és hol van a vallásunk? Nincs semmilyen vallásunk” (Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph Smith [2007]. 203.).

Utolsó napi szentekként kinyilatkoztatás által kapjuk meg a Mormon könyvéről való bizonyságunkat, és ez biztosít minket arról, hogy ez a vallás és annak tanai igazak (lásd a Mormon könyve bevezetőjét).

A Lélek dolgai szentek, és nehéz beszélni róluk. Ammonhoz hasonlóan azt mondjuk: „Íme, azt mondom nektek, hogy a legkisebb részét sem tudom elmondani annak, amit érzek” (Alma 26:16).

Mindazonáltal tanúbizonyságot teszek arról, hogy a Szentlélek valóságos, és hogy Ő a tanúságtevő, a kinyilatkoztató, a vigasztaló, a mi vezetőnk és mennyei tanítónk.

Alázatosan tanúbizonyságot teszek arról, hogy ez az igaz és élő egyház, és ez a vallás az említett négy szegletkövön nyugszik. Bizonyságot teszek arról, hogy Krisztus valóban a fő szegletkő (lásd Efézusbeliek 2:19–21). Thomas S. Monson elnök az Úr prófétája, és a mögöttem ülő 15 férfi próféta, látnok, apostol és kinyilatkoztató. Rendelkeznek a szent papsággal és a királyság kulcsaival. Szeretem, tisztelem és támogatom őket. Jézus Krisztus nevében, ámen.