Beszélgessünk!
„Tisztelni fogom szüleimet, és megteszem a rám eső részt a család erősítésében” (Evangéliumi normáim)
„Jól van, mindenki jöjjön ide! Eljött a beszélgetés ideje” – kiáltotta Anyu.
Csenge egész nap csak erre várt. Csenge, a két fivére, Beni és Dani, minden este összegyűltek Anyuval és Apuval a nappaliban, hogy megbeszéljék, mi történik velük mostanában.
Apu megígérte, hogy ma este segít Csengének gyakorolni a reggeli bejelentések szövegét. A reggeli bejelentések felolvasása különleges kiváltságnak számított a kislány iskolájában. Csenge holnap lejátszhat egy rövid részletet a kedvenc dalából az iskolai hangosbemondón keresztül, és a mikrofonba beszélve bejelentheti az aznapi tevékenységeket, illetve a menzai menüt.
Csenge izgatottan szaladt be a nappaliba, hogy elgyakorolják a szöveget.
„Itt jön a híres bemondónk! – mondta Apu, miközben Csenge felugrott mellé a kanapéra. – Milyen érzéseid vannak a holnappal kapcsolatban?”
„Nagyon várom, de egy kicsit ideges vagyok. Félek, hogy elrontok valamit, és az egész iskola hallani fogja” – felelte Csenge.
„Ezért fogunk ma gyakorolni – mondta Apu. – Olvasd fel a szöveget, én pedig meghallgatom, és segítek, hogy hol tudnál javítani rajta.”
„Köszi, Apu!” – válaszolta Csenge.
Csenge és Apu olyan sokszor nézték át a szöveget, hogy a kislány már nem is számolta. Ezután Csenge felállt, és felolvasta azt még egy utolsó alkalommal a családjának. Anyu és Apu lelkendeztek. Beni pacsit adott neki, Dani pedig mosolyogva tapsolt.
Csenge boldogan és magabiztosan feküdt le este.
Másnap minden simán ment. Bár ideges volt, Csenge mosolygott, amikor meghallotta kedvenc dalát az iskola hangosbemondójában. Örült, hogy gyakorolta a szöveget Apuval, mert így lassan, érthetően és hiba nélkül tudta felolvasni azt.
„Nagyszerű voltál!” – mondta Elvira néni, az igazgatóhelyettes.
Iskola után, miközben Csenge a buszmegállóban állt, egy idősebb fiú odafordult hozzá, és megkérdezte: „Te vagy az a lány, aki felolvasta a mai bejelentéseket?”
Csenge mosolyogva válaszolt: „Igen.”
„Miért azt a dalt választottad? – kérdezte a fiú. – Nagyon bugyuta dal. Teljesen tönkretetted vele a reggeli bejelentéseket.” Ezután mondott rá valami csúnyát, és kinevették a barátaival.
Csenge egyedül ült a busz elejében. Nagyon rosszul érezte magát.
Amikor Csenge hazaért, Anyu és Dani éppen játszottak.
„Anyu, tudom, hogy ez még nincs itt a beszélgetés ideje, de beszélhetnénk most is egy picit?” – kérdezte Csenge.
„Hát persze, Csenge – felelte Anyu. – Mi történt? Rosszul sikerült a reggeli bejelentés?”
„Nem – válaszolta Csenge. – Minden tökéletes volt. Legalábbis úgy éreztem, amíg az egyik fiú azt nem mondta, hogy bugyuta dalt választottam. És mondott rám valami nagyon csúnyát is.”
Anyu megpaskolta a padlót maga mellett, Csenge pedig odasétált és leült mellé. Anyu jó erősen átölelte. Csenge és Anyu átbeszéltek mindent, ami aznap történt, többek között Elvira néni dicséretét is.
„Sajnálom, hogy az a fiú és a barátai gorombák voltak veled – mondta Anyu. – De úgy látszik, másoknak, akiket tisztelsz, mint például Elvira néni, nagyon tetszett, ahogy felolvastad a bejelentéseket. Apu és én nagyon büszkék vagyunk rád. Keményen dolgoztál, és ezért meg is kaptad a jutalmadat!”
Csenge újra megölelte Anyát. „Köszönöm, Anyu – mondta Csenge. – Sokkal jobban érzem magam.” Csenge örült, hogy bármikor időt lehet szánni egy jó beszélgetésre.
Illusztrációk: Jared Beckstrand