Első elnökségi üzenet
„Feltámadott!”
Egy próféta bizonysága
„Akereszténység hívó szava”, jelentette ki Thomas S. Monson elnök, hogy a Názáreti Jézus feltámadt a halálból. „A feltámadás valósága olyan békességet nyújt kivétel nélkül mindenkinek, amely minden értelmet meghalad” (lásd Filippibeliek 4:7).1
A következő szemelvényekben Monson elnök megosztja bizonyságát és kifejezi háláját a Szabadító feltámadásáért, továbbá kijelenti, hogy mivel a Fiú legyőzte a halált, az Atya minden gyermeke, aki a földre jön, újra élni fog.
Élet a halandóság után
„Hiszem, hogy egyikünk sem képes tökéletesen felfogni annak a jelentőségét, amit Krisztus értünk tett a Gecsemánéban, mindazonáltal életem minden napján hálás leszek az értünk hozott engesztelő áldozatáért.
Az utolsó pillanatban is visszafordulhatott volna. De nem tette. Mindenek alá ereszkedett, hogy mindenkit megmentsen. Ezáltal olyan életet adott nekünk, mely túllép e halandó léten. Visszakövetelt bennünket Ádám bukásából.
Szívem mélyéből hálás vagyok Neki. Megtanította nekünk, hogyan éljünk. Megtanította nekünk, hogyan haljunk meg. Biztosította a szabadulásunkat.”2
Elűzte a halál sötétségét
„Bizonyos helyzetekben, például nagy szenvedések és betegség idején, a halál a kegyelem angyalaként érkezik. Legtöbbször azonban úgy gondolunk a halálra, mint az emberi boldogság ellenségére.
A halál sötétségét mindig elűzhetjük a kinyilatkoztatott igazság fényével. »Én vagyok a feltámadás és az élet – mondta a Mester –: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él; És a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal.«
A sír utáni élet e biztosítéka – úgy is mondhatnánk szent megerősítése – tényleg megadhatja azt az ígért békességet, melyet a Szabadító akkor adott a tanítványainak, amikor a következő szavakkal nyugtatta meg őket: »Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, a mint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen.«”3
Nincsen itt
„Szabadítónk újra élt! Az emberiség történelmének legdicsőbb, legvigasztalóbb és legbiztatóbb eseménye volt ez: győzelem a halál felett! A Gecsemáné és Kálvária fájdalmai és kínjai megszűntek. Biztosítva lett az emberiség szabadulása, s Ádám bukása helyre lett hozva.
Az üres sír azon az első húsvét reggelen megválaszolta Jób kérdését: »Ha meghal az ember, vajjon feltámad-é?« Mindazoknak, akik hallják hangomat, kijelentem: ha meghal is az ember, újra élni fog. Tudjuk, mert rendelkezünk a kinyilatkoztatott igazság világosságával. […]
Drága fivéreim és nőtestvéreim, legmélyebb fájdalmunk óráján mélységes békét meríthetünk az angyal szavaiból, aki azon az első húsvét reggelén azt hirdette: »Nincsen itt, mert feltámadott«”4.
Mindenki újra élni fog
„Nevetünk, sírunk, dolgozunk, játszunk, szeretünk, élünk. És azután meghalunk. […]
És halottak is maradnánk, ha nem lett volna egy Ember, vagyis a Názáreti Jézus, aki teljesítette küldetését. […]
Különleges tanúként teljes szívemből és lelkemből bizonyságot teszek és kijelentem, hogy Isten valóban él. Jézus pedig az Atya Egyszülött Fia a test szerint. Ő a Szabadítónk; Ő a Közbenjárónk az Atyánál. Ő volt az, aki meghalt a kereszten, hogy engesztelést hozzon a bűneinkért. Ő lett a feltámadás zsengéje. Mivel Ő meghalt, mi mindannyian újra élni fogunk.”5
Személyes tanúbizonyság
„Személyes tanúbizonyságomat teszem, hogy a halál és a sír legyőzetett. Ismerje meg mindenki azokat a szavakat, melyeket az tett szentté, aki betöltötte őket! Emlékezzetek rájuk! Tartsátok becsben s tiszteljétek őket! Ő feltámadott!”6