Akcióban az egyházközségi tanácsok
Az utolsó napi szentek az egyházközségi és gyülekezeti tanácsokat használva megáldják a szükségben lévők életét.
Egy masszív tornádó 2011. május 22. éjjelén a szirénák harsogása közepette lecsapott az Egyesült Államok Missouri államában található Joplin városának szívébe. A katasztrófa lakóházakat pusztított el és emberéleteket követelt. A Joplin 1. Egyházközségben nagy károkat okozott a forgószél, de Chris Hoffman püspök és az egyházközségi tanács elkezdte számba venni az egyházközség tagjait.
„Már volt egy kész tervünk a vészhelyzetre, mert az egyházközségi tanácson már beszéltünk az előkészületekről, még mielőtt bekövetkezett volna – magyarázta. – A Lélekre is támaszkodtunk, hogy tudjuk, mint kell tennünk. Nem volt áram. Nem működtek a mobiltelefonok. Imádkoztunk és figyeltünk, hogy választ kapjunk – és mindig meg is kaptuk. Püspökként nagy örömet okozott, mikor hallottam, hogy egyháztagok azt mondják, »ezt és ezt tettem«, nem pedig azt, hogy »mit szeretnél, mit tegyek?«.
Az, ahogyan Joplinban reagáltak a történtekre, jól mutatja az egységes egyházközségi tanácsban rejlő erőt. „Az egyházközségi tanács gyűlései a legfontosabb gyűlések az egyházban – írta M. Russell Ballard elder a Tizenkét Apostol Kvórumából –, mert a papsági kvórum- és a segédszervezeti vezetők megbeszélhetik a dolgokat és együtt tervezhetnek a püspökséggel. […] Az egyház összes tanácsa és bizottsága közül, hiszem, hogy az egyházközségi tanács tud a leghatékonyabban segíteni Atyánk gyermekein.”1
A szeretet és hit egységében
Ecuador dzsungelei közt, egy elszigetelt faluban, Puerto Francisco de Orellanában, az egyháztagokat a szeretet és hit erős köteléke fűzi össze. A havonta tartott gyülekezeti tanács jól tükrözi a törődésüket. Elsősorban az egyénekre és családokra koncentrálnak, majd arra, hogyan tudnak nekik segíteni a programok. Mindezt sugalmazás követi.
Sok egyháztagnak van szüksége arra, hogy munkát találjon. A gyülekezeti tanács úgy találja, hogy az egyháztagok kihívásai gyakran helyi szinten megoldhatók. Például, mikor a tanács egy egyedülálló édesanya és betegeskedő kislánya szükségleteiről tanácskozott, a Segítőegylet elnöke tudott egy állásról, ahol az édesanya a munkaideje alatt is a kislánya közelében lehet.
A gyülekezeti tanács az olyan egyházi forrásokat is felhasználja, mint például az UNSZ Munkaügyi Szolgálatok pályafutási tanfolyamának anyagai.2 Elindítottak egy tanfolyamot, ahol a gyülekezet egyik tagja tanított, és amely segített egy másik egyháztagnak jobb állást találni.
Ramiro Reyes, a gyülekezeti elnökség első tanácsosa így nyilatkozott a gyülekezeti tanácsról: „Eszközök vagyunk az Úr kezében. A mi tetteink által éri el a célját.”
Út a templomhoz
New York állam Liverpool városában Melissa Fisk, aki az Elemi elnökeként vett részt az egyházközségi tanácsgyűlésen, bepillantást nyert annak erejébe. Amikor benyúlt a táskájába, hogy elővegye jegyzetfüzetét, a kezébe akadt egy kép 28 elemis gyermekről, akik a New York-i Palmyra templom lépcsőjén álltak. Mindannyian tele voltak darázscsípésekkel. A fénykép egy pillanatra elvonta figyelmét a gyűlésről. Visszaemlékezett a napra, amikor az egyházközségi Elemi osztály elment Palmyrába, hogy élvezzék azokat a szent érzéseket, mely körüllengi a templomot és annak kertjét. Sajnos, amikor a gyermekek leterítették a plédjüket, véletlenül felborítottak egy darázsfészket.
Miután mindenkit elláttak, a vezetők odahívták a gyermekeket a templomhoz, hogy érintsék meg a falát. A gyerekek nem voltak hajlandóak erre, mert féltek, hogy ott még több darázs lesz. Így hát a szülők és a vezetők sorfalat álltak, ezzel egy ösvényt képeztek a templomig. Ez bátorságot adott a gyermekeknek, hogy elinduljanak.
Mikor Melissa figyelme visszaterelődött az egyházközségi tanácsgyűlésre, azt gondolta: „Bárcsak mindenkit körülvennének ilyen szerető barátok és vezetők, miközben felkészülnek a templomra.”
Gondolatait a Segítőegylet elnökének hozzászólása szakította félbe. Épp egy rászoruló nőtestvérről volt szó: „Vasárnap nem volt istentiszteleten. Gondoskodom róla, hogy a látogatótanítói értesítsék őt a közelgő templomi útról.”
„Elég sok nehézségük van mostanában – tette hozzá az elderek kvóruma elnöke. – Megbeszélem a házitanítóikkal, hogy tudnak-e bármiről, amit tehetünk értük.”
„A fiatal nők segíthetnének vigyázni a gyermekükre” – mondta a Fiatal Nők elnöke.
Ahogy Melissa végignézett az egyházközségi tanács tagjainak arcán, valódi szeretetet és törődést látott rajtuk. Szája mosolyra húzódott. „Az Úr igenis biztosított egy utat az Ő gyermekei számára, hogy védelemben és szeretetben részesüljenek – gondolta –, ez pedig nem más, mint az egyházközségi tanács!”
Csakúgy, mint Joplinban, Puerto Francisco de Orellanában és Liverpoolban, az egyházi vezetők világszerte felfedezik az egyházközségi és gyülekezeti tanácsokból fakadó áldásokat. Mindeközben kiaknázhatják ezen tanácsok rendkívüli erejét annak érdekében, hogy segítsenek az Úrnak megáldani az Ő gyermekeit és elvégezni munkáját.
Bal oldali fényképes illusztráció: Craig Dimond
Bal oldali fényképes illusztráció: Joshua J. Perkey