Keljetek fel és ragyogjatok!
Az egyik legnagyszerűbb módja annak, hogy felkeljünk és ragyogjunk, az, ha magabiztosan engedelmeskedünk Isten parancsolatainak.
Kiváltság számomra, hogy veletek tölthetem ezt az estét. Minden januárban izgatottam várom a Közös tevékenység új mottójának bejelentését. Arra is szakítok néhány pillanatot azonban, hogy megállapítsam, vajon elsajátítottam-e a tavalyi év mottójával kapcsolatos leckéket.
Egy pillanatra ismételjük csak át a legutóbbi mottókat: „Gondolataidat díszítse szüntelenül az erény”1, „Legyetek állhatatosak és rendíthetetlenek, mindig bővelkedvén a jócselekedetekben”2, „Légy példa a hívőknek”3, „Légy bátor és erős”4, valamint a tizenharmadik hittétel: „Hiszünk abban, hogy tisztességesnek, igaznak, erkölcsösnek, jóakaratúnak, erényesnek kell lennünk, és minden emberrel jót kell cselekednünk”5.
Az, hogy egy teljes éven át ezek a szentírások álltak tanulásunk és figyelmünk központjában, lehetővé tette, hogy szívünk, lelkünk és bizonyságunk részévé váljanak. Reméljük, továbbra is követitek útmutatásukat, most, hogy figyelmünket a 2012. évi Közös tevékenység mottójára összpontosítjuk, mely a Tan és a szövetségek könyvében található.
A 115. szakasz fejlécéből kiderül, hogy az időpont 1838, a helyszín pedig a missouribeli Far West volt. Joseph Smith „tudat[ta] Isten annak a helynek, valamint az Úr házának felépítését illető akaratát”. A próféta optimista és bizakodó volt. Az 5. versben – mely egyben az idei év mottója is –, az Úr azt mondja: „Bizony, mindegyikőtöknek mondom: Keljetek fel és ragyogjatok, hogy világosságotok zászló lehessen a nemzetek számára”.
Mire gondoltok a keljetek fel szavak hallatán? Én, személy szerint rátok gondolok – az egyház nemes ifjúságára. Elképzelem, ahogy reggelente felkeltek az ágyatokból, hogy szorgalmasan a kora reggeli ifjúsági hitoktatásra mehessetek. Látom, amint felkeltek a térdetekről, miután befejeztétek a napi imátokat. Elképzelem, amint bátran felkeltek, hogy megosszátok bizonyságotokat és megvédjétek normáitokat. Inspirál az evangélium iránti elkötelezettségetek és jó példátok. Sokan már elfogadtátok a felhívást, hogy keljetek fel és ragyogjatok, fényetek pedig másokat is erre ösztönöz.
Az egyik legnagyszerűbb módja annak, hogy felkeljünk és ragyogjunk, az, ha magabiztosan engedelmeskedünk Isten parancsolatainak. Ezekről a parancsolatokról a szentírásokban, az újkori prófétáktól és A fiatalság erősségéért című füzetből tanulhatunk. Én a sajátomban bekarikáztam a neked és a te szavakat, ahogyan egy nagyra becsült barátomtól tanultam. Ez az egyszerű tett emlékeztet rá, hogy ezek a normák nem csupán általános irányvonalak, hanem kifejezetten nekem szólnak. Remélem, időt szakítotok arra, hogy bekarikázzátok ezeket a saját füzetetekben, melyet elejétől a végéig elolvastok, és érezni fogjátok, amint a Lélek bizonyságot tesz róla, hogy nektek is szólnak.
Vannak köztetek, akik talán kísértést éreznek, hogy figyelmen kívül hagyják vagy elutasítsák A fiatalság erősségéért füzetben található normákat. Ránéznek a füzetre és talán ezt mondják: „Látod, anyu, ez a könyv nem is említi, hogy [és ide helyettesítsétek be az adott ügyet].” Vagy tán csak igazolni próbálják magukat azzal, hogy: „Amit teszek, nem is olyan rossz. Hiszen én nem vagyok olyan rossz, mint [és ide helyettesítsétek be egy barátotok vagy ismerősötök nevét].”
Harold B. Lee elnök azt tanította: „Isten összes parancsolata közül az a legfontosabb, melynek betartása ma a legnagyobb nehézséget okozza nektek!”6 Benjámin király pedig így szólt: „Nem tudom nektek mindazon dolgokat elmondani, mely által bűnt követhettek el; mert különféle utak és módok vannak, méghozzá olyan sok, hogy nem tudom őket megszámolni.”7 Ha küszködtök ezen normák és parancsolatok betartásával, arra buzdítalak benneteket, hogy keressetek támaszt az evangéliumban. Olvassátok a szentírásaitokat! Szakítsatok időt arra, hogy a kérdéseitekre választ találjatok az egyház hivatalos honlapján, az lds.org-on! Beszéljetek a szüleitekkel, az egyházi vezetőitekkel, és mindazokkal, akik fényesen ragyognak, mert az evangélium szerint élnek! Imádkozzatok! Öntsétek ki szíveteket Mennyei Atyátoknak, aki szeret titeket! Használjátok naponta a bűnbánat ajándékát! Szolgáljatok másokat! És ami a legfontosabb, figyeljetek és engedelmeskedjetek a Szentlélek sugalmazásainak!
Thomas S. Monson elnök mindannyiunkat ezekkel a szavakkal buzdított: „Legyetek erősek, fiatal barátaim! […] Tudjátok, mi helyes és mi helytelen, és semmilyen álca – legyen akármilyen vonzó – nem változtathat rajta. […] Ha az úgynevezett barátaitok olyasmire buzdítanak titeket, amiről tudjátok, hogy rossz, ti legyetek azok, akik kiálltok az igazság mellett, még akkor is, ha egyedül teszitek.”8
Mennyei Atyánk nem azt akarja, hogy a világot figyeljük, és kövessük az állandóan változó divathullámait. Azt akarja, hogy Őrá tekintsünk, és az Ő változatlan útmutatását kövessük. Azt szeretné, hogy az evangélium szerint éljünk, és másokat is vezessünk erre az útra azáltal, hogy magasra tesszük a normát.
A szentírások számos nagyszerű példával mutatják be ezt az elvet. Az Ószövetségben, a Bírák könyvében tanulhatunk Sámsonról. Sámson nagyszerű lehetőségekkel született. Édesanyja azt az ígéretet kapta, hogy fia „kezdi majd megszabadítani Izráelt a Filiszteusok kezéből”9. De ahogy Sámson növekedett, egyre inkább a világi csábítások felé kacsingatott, nem pedig Isten felé tekintett. Döntéseit inkább az alapján hozta, hogy számára mi volt „kedves”10, és nem azért, mert helyesek voltak. A szentírások újra és újra a „leérkezett”11 kifejezést használják rá, amikor Sámson útjairól, tetteiről és választásairól írnak. Sámson, ahelyett, hogy a benne rejlő nagyszerű lehetőségeket betöltve felkelt és ragyogott volna, legyőzetett a világ által, elvesztette Istenadta erejét, és tragikus körülmények között korán elhunyt.
A szentírásokban másrészről ott van Dániel példája is. Dániel is nagyszerű lehetőségekkel született. Dániel könyvének 6. fejezetében azt olvashatjuk, hogy „Dániel felülhaladá az igazgatókat és a tiszttartókat, mivelhogy rendkívüli lélek volt benne”12. Amikor világi kihívások érték, nem a világra tekintett le, hanem felkelt, és az égre emelte szemeit. Ahelyett, hogy a király világi rendeletét követte volna, miszerint senki sem imádkozhat 30 napon át, csakis a királyhoz, Dániel „beméne az ő házába; és az ő felső termének ablakai nyitva valának Jeruzsálem felé; és háromszor napjában térdeire esék, könyörge és dícséretet tőn az ő Istene előtt, a miként azelőtt cselekszik vala”13.
Dániel nem félt felkelni és ragyogni Isten parancsolatainak követésében. Bár valóban eltöltött egy kellemetlen éjszakát az oroszlánok vermében, mert kiállt azért, ami helyes, megóvták és megáldották az engedelmességéért. Amikor Dárius király másnap reggel előhozatta Dánielt az oroszlánok verméből, elrendelte, hogy mindenki Dániel Istenét félje, és kövesse Dániel hithű példáját. Dániel valóban megmutatta nekünk, mit jelent zászlónak lenni a nemzetek számára, és soha nem adni lejjebb a normáinkat a világ kísértései ellenére sem.
Áldott vagyok, amiért hozzátok hasonló olyan újkori fiatalok példájáról hallok, akik nem félnek felkelni és ragyogni, és hagyni, hogy fényük zászló lehessen a többi társuk számára. Joanna az egyik volt a csupán három egyháztag közül a középiskolájában, és az egyetlen fiatal nő az egyházközségében. Megfogadta magának és az Úrnak, hogy soha nem beszél csúnyán. Amikor egy iskolai feladathoz párban kellett dolgoznia egy fiatalemberrel, aki nem tett ugyanilyen fogadalmat, akkor sem volt hajlandó lejjebb adni a normáit. Megkérte a fiút, hogy tartsa tiszteletben az értékeit. Idővel sok-sok gyengéd és nem annyira gyengéd emlékeztető után barátja új szokásokat alakított ki, és már szebb nyelvezetet használt. Sokan észrevették a változást, például a fiú édesapja is, aki megköszönte Joannának, hogy jó hatással volt a fiára.14
Nemrég, egy megbízás során, a Fülöp-szigeteken találkoztam Karennel, aki megosztotta egyik élményét, mikor a Babérkoszorú osztály tagjaként idegenforgalmi és vendéglátóipari szakmenedzsernek tanult a főiskolán. Az egyik tanár azt akarta, hogy minden tanuló kóstoljon meg és tanuljon meg elkészíteni számos italt, melyet majd az éttermükben felszolgálnak. Ezek közül néhány alkoholt tartalmazott, Karen pedig tudta, hogy az Úr parancsolata ellen való, hogy megkóstolja ezeket. Számolva a súlyos következményekkel, Karen összeszedte a bátorságát, hogy felkeljen és ragyogjon, és nem fogyasztott ezekből az italokból.
Karen elmesélte a történetet: „A tanárom odalépett hozzám és megkérdezte, miért nem iszom. Ezt mondta: »Karen, hogyan fogja megismerni az ízüket, és hogyan fog átmenni ebből a fontos tantárgyból, ha még csak meg sem kóstolja az italokat?« Elmondtam neki, hogy Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagja vagyok, és egyháztagokként mi nem fogyasztunk káros italokat. És hogy bármit is vár tőlem, még ha ez bukást jelent is a tananyagból, megértem, de a személyes normáimban nem fogok ezért megbukni.”
Teltek a hetek, és többé nem esett szó erről a napról. A félév végére Karen tudta, hogy a végső osztályzata tükrözni fogja azt, hogy visszautasította az italokat. Alig merte megnézni a jegyét, de mikor megtette, látta, hogy az övé lett a legjobb jegy az osztályban.
Ezt mondta: „Ebből az élményből megtanultam, hogy Isten… biztosan megáld bennünket, ha követjük Őt. Azt is tudom, hogy ha elégtelent kaptam volna, nem bántam volna meg, amit tettem. Tudom, hogy az Úr szemében soha nem bukom meg, ha azt választom, amiről tudom, hogy helyes.”15
Drága fiatal nők, mindannyian nagyszerű lehetőségekkel születtetek. Mennyei Atyánk szeretett lányai vagytok. Ő ismer és szeret benneteket. Arra kér titeket, hogy „keljetek fel és ragyogjatok”, és megígéri, hogy ha ezt teszitek, fenntart és megáld benneteket. Imádkozom, hogy meglegyen a bátorságotok elfogadni az Ő hívását, és elnyerjétek az ígéreteit, Jézus Krisztus nevében, ámen.