Carole M. Stephens

első tanácsos a Segítőegylet általános elnökségében

Carole Manzel Stephens mindig is tisztelte a szent dolgokat. Ez a tisztelettudás kisleányként ébredt benne, amikor édesanyja megtérését követően egymáshoz pecsételték családját a templomban.

„Nem értettem mindent, ami történik – mondja a Segítőegylet általános elnökségének új első tanácsosa –, de tudtam, hogy különleges. Elég idős voltam hozzá, hogy észben tartsam: a templom szent hely.”

Stephens nőtestvér 1957 márciusában született Carl L. és Forest Manzel kilenc gyermeke közül harmadik legidősebbként, és a Utah állambeli Ogdenben nevelkedett. Jól emlékszik, milyen példát állítottak elé szülei a szolgálat, az áldozathozatal és annak terén, hogy mit jelent a legfontosabb dolgok közé sorolni a családot és az egyházat.

„Az evangélium volt a mindenük, és példájukkal megmutatták nekünk, milyen a krisztusi szolgálat – mondja. – Megtanították nekünk, mit jelent a szolgálat, hogyan lehet igazán szolgálni.”

Miközben a szülők különböző minőségben szolgáltak, a gyermekeiket is bevonták. Ilyen alkalmak során alakítottak ki egymással szoros barátságokat, és ezt férjével, Martin „Marty” Stephens-szel és saját hat gyermekükkel is igyekeznek megtenni.

Martyval akkor találkozott, amikor a Weber Állami Egyetemre járt a utahi Ogdenben, ahol kisgyermekkori pedagógiát tanult. 1976 áprilisában kötöttek házasságot a Utahi Logan templomban. Stehens nőtestvér azt mondja, hogy férjével az évek során összeszokott csapat lettek, és támogatják egymást különböző feladataikban, például elhívásaiban cöveki és egyházközségi Segítőegylet elnökként, tanácsosként és tanárként; egyházközségi Fiatal Nő elnökként; egyházközségi Elemi tanácsadóként, tanárként és Kölyökcserkész vezetőként; ifjúsági hitoktatóként és egyházszolgálati misszionáriusként.

„Sok elfoglaltságunk közepette is örömben és boldogságban van részünk – mondja. – A szolgálatba bevonjuk a gyermekeinket és az unokáinkat is. És miközben együtt szolgálunk, erős családi kapcsolatokra teszünk szert.”