A sabbat gyönyörűség
Russell M. Nelson elder
a Tizenkét Apostol Kvórumából
Hogyan győződhetünk meg arról, hogy viselkedésünk a sabbaton örömhöz és örvendezéshez vezet majd?
Kedves testvérek, a konferencia e két napja dicsőséges volt. Inspiráló zene és ékesszóló imák emeltek fel minket. Világosságot és igazságot tartalmazó üzenetek gyarapították a lelkünket. Ezen a húsvéti vasárnapon megint együtt és szívből köszönjük Istennek a prófétát.
Az előttünk álló kérdés csak az, hogy vajon miben fogunk megváltozni annak eredményeként, amit ezen a konferencián hallottunk és éreztünk. Bármi legyen is a válaszotok, hadd kérjelek meg benneteket arra is, hogy vizsgáljátok meg a sabbat napjával kapcsolatos érzéseiteket és viselkedéseteket.
Nagyon tetszenek nekem Ésaiás szavai, aki „gyönyörűségnek”1 nevezte a sabbatot, azonban felmerül bennem a kérdés, hogy nektek és nekem tényleg gyönyörűség-e a sabbat.
Először sok évvel ezelőtt éreztem gyönyörűségesnek a sabbatot, amikor elfoglalt sebészként tudtam, hogy a sabbat a személyes gyógyulás napjává vált. A hét végére ugyanis a sok szappanos kézmosástól és körömkeféléstől már alig éreztem a kezem. Szükségem volt a fellélegzésre is, mert nagy terhekkel járt a foglalkozásom. A vasárnap ezt a várva várt megkönnyebbülést hozta el.
Vajon mit értett a Szabadító az alatt, hogy „a [sabbat] lőn az emberért, nem az ember a [sabbatért]”?2 Véleményem szerint azt akarta megértetni velünk, hogy a sabbat az Ő ajándéka nekünk, ezzel biztosít számunkra valódi enyhülést a mindennapi élet fáradalmaitól, és ad lehetőséget a testi-lelki megújulásra. Isten nem szórakozásra vagy mindennapos munkára adta nekünk ezt a különleges napot, hanem a kötelességeinktől való megpihenésre, a testi-lelki megkönnyebbülésre.
Héberül a sabbat szó pihenést jelent. A sabbat napjának célja egészen a világ teremtéséhez vezet vissza, amikor hat nap munka után az Úr megpihent a teremtés munkájától.3 Amikor később Mózesnek kinyilatkoztatta a tízparancsolatot, Isten azt parancsolta: „Megemlékezzél a [sabbat] napról, hogy megszenteljed azt.”4 Később a sabbatot Izráel egyiptomi rabságból való kiszabadulásának emlékezetére tartották.5 A legfontosabb talán az, hogy a sabbat állandó szövetségként adatott, állandó emlékeztetőként arra, hogy az Úr megszentelheti a népét.6
Mindezek mellett a sabbat napján Jézus Krisztus engesztelésének emlékezetére veszünk az úrvacsorából.7 Ismételten szövetséget kötünk arra, hogy készek vagyunk magunkra venni az Ő szent nevét.8
A Szabadító azt mondta magáról, hogy Ő a szombatnak, vagyis a sabbatnak az Ura.9 Ez az Ő napja! Ismételten arra kér minket, hogy tartsuk,10 vagyis szenteljük meg a sabbat napját.11 Erre szövetség kötelez minket.
Vajon hogyan szenteljük meg a sabbat napját? Amikor még sokkal fiatalabb voltam, azt tanulmányoztam, mit soroltak fel mások, mit tegyünk és mit ne tegyünk a sabbaton. Később azonban a szentírásokból megtanultam, hogy a sabbat napját illető viselkedésem és hozzáállásom egy jel köztem és Mennyei Atyám között.12 Ezt megértve már nem volt szükségem engedélyezett és tiltott tevékenységek listájára. Amikor el kellett döntenem, vajon egy tevékenység megfelel-e a sabbat napjának, egyszerűen csak feltettem magamnak a kérdést: „Milyen jelet küldök ezzel Istennek?” Ez a kérdés kristálytisztává tette a sabbat napjával kapcsolatos választási lehetőségeimet.
Bár a sabbat napjával kapcsolatos tan az ősi időkre nyúlik vissza, ezekben az utolsó napokban egy ígérettel járó új szövetség részeként is meg lett újítva. Figyeljétek meg, milyen hatalom rejlik ebben az isteni rendelésben:
„[H]ogy még teljesebb mértékben megtarthasd magad szeplőtlennek a világtól, menj el az imádság házába, és ajánld fel szentségeidet az én szent napomon;
Mert bizony, ez a nap jelöltetett ki számodra, hogy megpihenj munkáidtól, és odaadásodat leródd a Magasságosnak; […]
És ezen a napon… ételed készüljön el, egyvalamire tekintő szívvel, hogy böjtöd tökéletes lehessen,… hogy örömöd teljes lehessen.
És amennyiben hálaadással, vidám szívvel és arccal teszed ezeket a dolgokat, …tiéd a föld teljessége”.13
Képzeljétek el, mi mindent foglal magában ez a kijelentés! A föld teljessége ígértetik azoknak, akik megszentelik a sabbat napját.14 Nem csoda, hogy Ésaiás gyönyörűségnek nevezte a sabbatot.
Hogyan győződhetünk meg arról, hogy viselkedésünk a sabbaton örömhöz és örvendezéshez vezet majd? Azon kívül, hogy elmentek az egyházi gyűlésekre, vesztek az úrvacsorából, és szorgalmasan szolgáltok az elhívásotokban, még milyen tevékenységek segíthetnek abban, hogy a sabbat gyönyörűség legyen számotokra? Milyen jelet fogtok küldeni az Úrnak, mely kifejezésre juttatja, hogy szeretitek?
A sabbat csodálatos lehetőséget ad a családi kötelékek megerősítésére. Végső soron Isten azt szánja nekünk, gyermekeinek, hogy felruházott szentekként, a templomban családunkhoz, az őseinkhez és a leszármazottainkhoz pecsételve térjünk vissza Őhozzá.15
Gyönyörűséggé tesszük a sabbatot, amikor az evangéliumot tanítjuk a gyermekeinknek. Nagyon is nyilvánvaló ez a szülői felelősségünk. Az Úr azt mondta, hogy „amennyiben [a] Sionban… lévő szülőknek gyermekei vannak, és nem tanítják meg nekik a bűnbánat, és a Krisztusba, az élő Isten Fiába vetett hit, valamint a keresztelkedés és a Szentlélek kézrátétel általi ajándékának tanát nyolc éves korukban, a bűn szálljon a szülők fejére”.16
Évekkel ezelőtt az Első Elnökség kihangsúlyozta, milyen fontos a minőségi családi időtöltés. Azt írták:
„Felszólítjuk a szülőket, hogy erőfeszítéseik legjavát szenteljék gyermekeik tanításának és evangéliumi tanokban való felnevelésének, mert ez közel fogja tartani őket az egyházhoz. Az otthon az igazlelkű élet alapja, és semmi más nem helyettesítheti szerepét vagy töltheti be alapvető feladatát ezen Istentől kapott felelősség megvalósításában.
Azt tanácsoljuk a szülőknek és a gyermekeknek, hogy helyezzék életükben a legelső helyre a családi imát, a családi esteket, az evangélium tanulmányozását és tanítását, valamint a tartalmas családi tevékenységeket. Legyenek bármily méltóak és helyénvalóak az egyéb kötelezettségek vagy tevékenységek, nem engedhető meg, hogy elmozdítsák a helyükről azokat az Isten által kijelölt kötelességeket, amelyeket csak a szülők és a családok végezhetnek el megfelelően.”17
Ezt a tanácsot átgondolva szinte azt kívánom, bárcsak megint fiatal apa lehetnék. Most a szülőknek oly sok csodálatos forrásanyag áll rendelkezésére, amellyel jelentőségteljesebbé tehetik a családi időtöltést, akár a sabbat napján, akár más napokon. Ott van az LDS.org, a Mormon.org, a bibliai videók, a Mormon Channel, a Media Library, a Friend, a New Era, az Ensign, a Liahóna, és még sorolhatnám. Ezek a forrásanyagok nagy segítséget nyújtanak a szülőknek, amikor gyermekeik tanításának szent kötelességét végzik. Semmilyen más munka nem múlja felül az igazlelkű, tudatos szülői nevelést.
Az evangéliumot tanítva ti is tanulni fogtok. Ily módon segít nektek az Úr megérteni az evangéliumát. Azt mondta:
„[P]arancsolatot adok nektek, hogy tanítsátok egymásnak a királyság tanát.
Tanítsatok szorgalmasan…, hogy tökéletesebb oktatásban részesülhessetek… tan, az evangélium törvénye, minden olyan dolog terén, amely Isten királyságához tartozik.”18
Az evangélium ilyesfajta tanulmányozása gyönyörűséggé teszi a sabbatot. Ez az ígéret nem függ attól, hogy mekkora a család, kikből áll vagy hol van.
A családdal töltött időn kívül a családtörténeti munkában is igazi gyönyörűségre lelhettek a sabbat napján. A földön előttetek élt családtagok felkutatása és megtalálása – akiknek itt nem volt lehetőségük az evangélium elfogadására – mérhetetlen örömmel járhat.
Ezt saját magam is megtapasztaltam. Sok évvel ezelőtt kedves feleségem, Wendy, elhatározta, hogy megtanulja, hogyan kell családtörténeti kutatást végezni. Először lassan haladt vele, de apránként megtanulta, milyen könnyű is végezni ezt a szent munkát. Én pedig soha nem láttam őt boldogabbnak. Nektek sem kell elutaznotok más országokba, sőt még családtörténeti központba sem. Számítógép vagy mobileszköz segítségével otthon is meg tudjátok találni azokat a lelkeket, akik szertartásokra áhítoznak. Tegyétek gyönyörűséggé a sabbatot őseitek megtalálása és a lélekbörtönből való kiszabadítása által!19
Tegyétek gyönyörűséggé a sabbatot másoknak, különösen azok szolgálata által, akik nem érzik jól magukat, akik magányosak, vagy akiknek szükségük van valamire.20 Őket felvidítva ti is fel fogtok vidulni.
Amikor Ésaiás gyönyörűségnek nevezte a sabbatot, azt is megtanította nekünk, hogyan tegyük azt gyönyörűségessé. Azt mondta:
„Ha… nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, és a [sabbatot] gyönyörűségnek hívod… és megszenteled azt, dolgaidat nem tevén, foglalkozást sem találván, hamis beszédet sem szólván:
Akkor gyönyörűséged lesz az Úrban.”21
Önfegyelmet kíván az, hogy a sabbaton ne űzzük kedvtelésünket. Esetleg meg kell fosztani magunkat valamitől, amit kedvelünk. Ha gyönyörködni szeretnétek az Úrban, akkor nem engeditek meg magatoknak, hogy úgy kezeljétek, mint bármely más napot. Rutinszerű és kikapcsolódási tevékenységekre máskor is sort lehet keríteni.
Gondoljatok bele: a tizedfizetéssel jövedelmünk egytizedét visszaadjuk az Úrnak. A sabbat megszentelésével a hét nap egyikét az Ő napjaként tartjuk számon. Ezáltal pénzünket és időnket is fel tudjuk ajánlani Neki, aki napról-napra leheletet kölcsönöz nekünk.22
Az Istenbe vetett hit megszeretteti velünk a sabbatot, a sabbatba vetett hit megszeretteti velünk Istent. A szent sabbat valóban gyönyörűség.
Most, hogy ez a konferencia a végéhez ér, tudjuk, hogy bárhol éljünk is, a hívők példáinak kell lennünk a családtagjaink, a szomszédaink és a barátaink között.23 Az igaz hívők megszentelik a sabbat napját.
Moróni kérésével zárom beszédemet, mely búcsúzóul áll tőle a Mormon könyve végén. Azt írta: „[J]öjjetek Krisztushoz, és legyetek benne tökéletessé, és tartóztassátok meg magatokat minden istentelenségtől, és ha minden istentelenségtől megtartóztatjátok magatokat, és teljes lelketekkel, elmétekkel és erőtökkel szeretitek Istent, akkor… szenteltettek meg Krisztusban”.24
Szerető szívvel mondom ezt nektek imaként, bizonyságként és áldásként, Jézus Krisztus szent nevében, ámen.