Keresd az Urat!
José A. Teixeira elder
a Hetvenektől
Miközben elmélyítjük a Szabadítóról való tudásunkat, sokkal jobban fogunk vágyni az örömteli életre, és megerősödik az a meggyőződésünk, hogy ez az öröm elérhető.
Kedves testvérek! Nagy örömmel állok most itt előttetek, miközben mindannyian részt veszünk ezen az általános konferencián. Felbecsülhetetlen áldást jelent Teixera nőtestvér, a családunk és jómagam számára az, hogy hosszú évek óta hallhatunk bölcsességeket, tanácsokat, vigaszt és figyelmeztetést nyújtó szavakat az általános konferenciákon.
Az év eme különleges időszakában, különösképpen pedig húsvét vasárnap, muszáj említést tennem a Szabadító tanításairól, valamint az életemben betöltött kedves és szeretetteljes példájáról.
A Jézus Krisztusról való mélyebb tudás nagyobb reményt is biztosít a jövőnkkel kapcsolatban, és tökéletlenségeink ellenére nagyobb önbizalmat is ad igazlelkű céljaink eléréséhez. Ez pedig nagyobb vágyat ébreszt bennünk embertársaink szolgálatára is.
Az Úr ezt mondta: „Minden gondolatban [engem keressetek]; ne kételkedjetek, ne féljetek!”1 Az Úr keresése és az Ő jelenlétének érzése egy mindennapos, minden fáradságot megérő feladat.
Testvérek! Ma minden eddiginél nagyobb mértékben állnak rendelkezésünkre azok a kiváló lehetőségek és források, melyek segítségével elmélyíthetjük tudásunkat Jézus Krisztus tanításairól és engeszteléséről. E források megfelelő használata segíteni fog nekünk abban, hogy örömteli és gyümölcsöző életet élhessünk.
A szőlőtőről való példázatában a Szabadító ezt mondta: „Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképen ti sem, hanemha én bennem maradtok.”2
Minél inkább megértjük, hogy Krisztus milyen kivételes szerepet tölt be az életünkben, annál tudatosabbá válunk földi célunkat illetően, vagyis, hogy örömünk legyen. Ez az öröm azonban nem zárja ki azt, hogy nehézségeket és próbatételeket kelljen átélnünk, melyek közül néhány olyan hatalmas és összetett, hogy már-már arra gondolhatunk, hogy ilyen körülmények között lehetetlen boldogságra lelni.
Személyes tapasztalatból tudom, hogy az igazlelkű életből és az abból fakadó öröm, hogy megmaradunk Krisztusban, a halandóságra jellemző megpróbáltatások ellenére is töretlenül folytatódhat. E próbatételek gyakran gazdagítanak és csiszolnak, valamint mélyebb megértéshez vezetnek bennünket a halandóságban való létezésünk céljával és Jézus Krisztus engesztelésével kapcsolatban. Az öröm teljességét igazán csakis Jézus Krisztus által tapasztalhatjuk meg.3
Ezt mondta: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: A ki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.”4
Hiszem, hogy miközben elmélyítjük a Szabadítóról való tudásunkat, sokkal jobban fogunk vágyni az örömteli életre, és megerősödik az a meggyőződésünk, hogy ez az öröm elérhető. Következésképpen nagyobb lendülettel és lelkesebben tudjuk elkezdeni a mindennapjainkat és élni az életünket, valamint betartani Isten parancsolatait még nehéz körülmények között is.
Amit ma megtehetünk, ne halasszuk holnapra! Most van itt az ideje annak, hogy Krisztushoz jöjjünk, mert ha hiszünk Benne, akkor addig dolgozunk, amíg mának neveztetik a nap.5
Mindennap meg kell fontolnunk, hogy gyakorta elővesszük Krisztus tanításait. A naponta végzett apró gesztusok és cselekedetek révén:
-
Mélyebben fogjuk érteni azt, hogy az Úr milyen jelentős szerepet játszik az életünkben. Továbbá:
-
Segítséget kapunk ahhoz, hogy megosszuk ezt a tudást a felnövekvő nemzedékekkel, akik bizonyos, hogy érezni fogják Mennyei Atyánk és Fia, Jézus Krisztus szeretetét, amikor látják példánkat, hogy őszintén az evangélium szerint élünk.
Mik tehát azok az egyszerű viselkedési formák a napjainkban, melyek lelkünkre adott gyógyírként erősítik meg a Krisztusról és az Ő küldetéséről való bizonyságunkat?
2014-ben a National Geographic Fotópályázatára több mint 150 országból 9200 pályamű érkezett profi fotósoktól és lelkes amatőröktől. A nyertes fénykép egy nőt ábrázol egy zsúfolt vasúti kocsi közepén. A mobiltelefonja fénye megvilágítja az arcát. Ez a nő egy teljesen egyértelmű üzenetet sugall a többi utas felé: annak ellenére, hogy fizikailag jelen van, igazából máshol jár.6
A mobilnet, az okostelefonok és a közösségi hálózatok hatalmas változást hoztak abban, ahogyan a világban jelen vagyunk, és ahogyan másokkal kommunikálunk.
Ebben a digitális korban olyan gyorsan át tudjuk helyezni magunkat egy másik helyre vagy tevékenységbe, hogy egyúttal ugyanezzel a sebességgel ki is vonjuk magunkat mindabból, ami a tartós, örömmel teli élethez létfontosságú lenne.
Amennyiben irányítás nélkül marad, ez a behálózott élet olyan emberekkel való kapcsolatokhoz vezet, akiket nem ismerünk, vagy akikkel soha nem is találkoztunk, ahelyett, hogy azokkal lennénk, akikkel együtt élünk, vagyis a saját családunkkal.
Másrészről mindannyian tudjuk, hogy kiváló online forrásokkal is megáldattunk, beleértve ebbe az egyház által kifejlesztett olyan tartalmakat is, mint például a szentírások hangoskönyv változata, az általános konferenciai anyagok, a Jézus Krisztus életéről és tanításairól szóló filmek, a családtörténeti munkát segítő alkalmazások vagy a felemelő zene hallgatásának lehetősége.
Az online töltött időnkkel kapcsolatos választásaink és fontossági sorrendünk döntő jelentőségűek. Meghatározhatják az evangéliumban való lelki fejlődésünket és érettségünket, valamint azon vágyunkat, hogy jobb világot hozzunk létre, és hasznosabb életet éljünk.
Ezen okok miatt ma szeretnék három egyszerű szokást megemlíteni, melyek hozzájárulnak az egészséges online tevékenység kialakításához. E szokások olyan napi önvizsgálatokat fognak eredményezni, melyek szükségesek ahhoz, hogy közelebb kerüljünk Mennyei Atyánk és a Fia, Jézus Krisztus tanításaihoz.
1. szokás: Látogassatok el az egyház hivatalos forrásait tartalmazó honlapokra!
Ha a hét során gyakran felkeressük ezeket a forrásanyagokat, az segíteni fog nekünk, hogy fogékonyabbak legyünk az evangélium tanításaira, a családtagjainkat és barátainkat pedig arra fogja buzdítani, hogy arra gondoljanak és azon elmélkedjenek, ami igazán számít.
2. szokás: Csatlakozzatok az egyház hivatalos közösségi hálózataihoz!
E döntésetek hatására olyan tartalmak fognak megjelenni a képernyőtökön, melyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy komolyabban kutassátok és keressétek az Urat és az Ő tanításait, és megerősítik azon vágyatokat, hogy megértsétek az evangéliumot. De ami még ennél is fontosabb, mindez segíteni fog nektek emlékezni arra, hogy Krisztus mit vár el mindannyiunktól.
Ahogyan a „jó termőföld is hasztalan a jó gazda nélkül”7, hasonlóképpen az online aratásunk is szegényes lesz, ha már az elején nem állítjuk fel a megfelelő fontossági sorrendet mindarra vonatkozóan, ami ujjaink és elménk számára elérhető.
3. szokás: Időről időre tegyétek le a mobileszközeiteket!
Igazán felfrissítő, amikor egy időre félretesszük az elektronikus berendezéseinket, és inkább a szentírásokat nyitjuk ki, vagy időt szánunk arra, hogy a családtagjainkkal és barátainkkal beszélgessünk. Főleg az Úr napján tegyünk így, és tapasztaljuk meg az úrvacsorai gyűlésen való részvétellel járó békességet anélkül, hogy állandóan késztetést éreznénk arra, hogy megnézzük, érkezett-e újabb üzenet vagy bejegyzés.
Ha egy időre leteszed a mobileszközeidet, tágabb és gazdagabb rálátást nyersz az életre, mert az élet nem korlátozódik egy 10 cm átmérőjű képernyőre.
Az Úr Jézus Krisztus ezt mondta: „A miképen az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket: maradjatok meg ebben az én szeretetemben.”8 Isten azt akarja, hogy örömünk legyen, és érezzük az Ő szeretetét. Ezt az örömöt Krisztus mindannyiunk számára lehetővé teszi. Minden eszközünk megvan ahhoz, hogy jobban megismerjük Őt, és az evangéliuma szerint éljünk.
Bizonyságomat teszem arról az örömről, melyre a parancsolatok betartásakor teszünk szert, valamint arról a békességről és biztonságról, melyet akkor érezhetünk, amikor megmaradunk Mennyei Atyánk és az Ő Fia, a mi Szabadítónk, Jézus Krisztus szeretetében. Jézus Krisztus nevében, ámen.