Megsebezve

Neil L. Andersen elder

a Tizenkét Apostol Kvórumából

A földi megpróbáltatások tűzpróbája során türelemmel haladjatok előre, és a Szabadító gyógyító hatalma világosságot, megértést, békességet és reményt fog hozni nektek.

2016március 22-én, valamivel reggel 8 óra előtt két, terroristák által elhelyezett bomba robbant fel a brüsszeli reptéren. Richard Norby elder, Mason Wells elder és Joseph Empey elder kivitték Fanny Clain nővért a reptérre, aki aznap repült a clevelandi Ohióba, hogy megkezdje misszióját. 32 ember vesztette életét, és a misszionáriusok mindegyike megsérült.

Legsúlyosabban a 66 éves Richard Norby elder sérült meg, aki feleségével, Pam Norby nővérrel szolgált missziót.

Norby elder így emlékszik vissza:

„Rögtön tudtam, hogy mi történt.

Igyekeztem biztonságba rohanni, de azonnal elestem… Láttam, hogy a bal lábam súlyosan megsérült. [Észrevettem], hogy fekete, pókhálószerű korom lóg mindkét kezemről. Óvatosan megpróbáltam lehúzni, amikor rájöttem, hogy valójában nem korom, hanem a saját megégett bőröm. A fehér ingem egyre inkább vörössé vált a hátamon lévő seb miatt.

Ahogy a felismerés érzése eltöltötte az elmémet, [támadt] egy nagyon erőteljes gondolatom…, hogy a Szabadító tudja, hol vagyok, tudja, mi történt, és azt is, hogy [min] megyek keresztül abban a pillanatban.”¹

Nehéz napok vártak Richard Norbyra és a feleségére, Pamre. Mesterséges kómába helyezték, amelyet műtétek, fertőzések és a bizonytalanság időszaka követett.

Richard Norby túlélte, de az élete már soha nem lesz olyan, mint korábban. Két és fél évvel az eset után a sebei még mindig gyógyulófélben vannak; a lába hiányzó részét egy protézis helyettesíti, minden egyes lépés, melyet tesz, más, mint a brüsszeli reptéren történtek előttiek.

Miért történhetett meg mindez Richard és Pam Norbyval?² Hűek voltak a szövetségeikhez, korábban szolgáltak már egy missziót Elefántcsontparton, és felneveltek egy csodálatos családot. Bárki teljességgel érthető módon azt mondhatná: „Ez igazságtalanság! Egyszerűen nem helyes! Az életüket adták Jézus Krisztus evangéliumáért; hogyan történhetett meg mindez?”

Ez a halandóság

Habár részleteikben egyediek lesznek, ám a tragédiák, a váratlan próbák és megpróbáltatások – legyenek azok lelkiek vagy fizikaiak – mindannyiunk életében eljönnek.

Ahogy ma reggel a konferenciának csupán ezen az ülésén felszólaló beszélőkre gondoltam, rájöttem, hogy kettejük gyermekeket, hármójuk pedig unokákat veszített el, akik váratlanul tértek vissza mennyei otthonukba. Egyiküket sem kerülte el a betegség és a bánat. Az elmúlt hét folyamán pedig, ahogy hallhattuk is, egy földi angyal, a mindannyiunk által szeretett Barbara Ballard nővér gyengéden átlépett a fátyolon. Ballard elnök, soha nem felejtjük el a ma délelőtt tett bizonyságodat.

A boldogságot keressük. Békére vágyunk. Szeretetet remélünk. Az Úr mennyei áldások csodálatos bőségének záporát zúdítja ránk. De egy biztos: a boldogság és öröm közé vegyülve lesznek pillanatok, órák, napok, néha akár évek is, amikor lelketeket sebek érik majd.

A szentírások azt tanítják, hogy megízleljük majd a keserűt és az édeset egyaránt³, és hogy „minden dologban ellentétnek kell lennie”⁴. Jézus ezt mondta: „[Atyátok] felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak.”⁵

A lélek sebei nem egy adott pénzügyi helyzet, egy adott kultúra, egy adott nemzet vagy egy adott generáció sajátosságai. Mindannyian szerzünk ilyen sebeket, hiszen részét képezik annak a tanulási folyamatnak, amelyben e halandóság során részesülünk.

Az igazlelkűek sem védettek

A mai üzenetem különösen azokhoz szól, akik betartják Isten parancsolatait, betartják az Istennek tett ígéreteiket, és akiknek – a Norby házaspárhoz és e világméretű hallgatóság soraiban ülő sok más férfihoz, nőhöz és gyermekhez hasonlóan – váratlan és fájdalmas kihívásokkal és megpróbáltatásokkal kell szembenézniük.

A sebeink származhatnak egy természeti katasztrófa átéléséből vagy egy szerencsétlen balesetből. Származhatnak abból, hogy egy hűtlen férj vagy feleség teljesen felforgatja hithű házastársa és a gyermekeik életét. A sebek származhatnak a depresszió során megélt sötétségből és reménytelenségből; egy váratlan betegségből vagy egy szerettünk túl korán való elvesztéséből; származhatnak abból a szomorúságból, amelyet akkor érzünk, amikor egy családtagunk elhagyja a hitét; a magányból, amikor úgy hozza az élet, hogy nincs örökkévaló társunk; vagy több száz más szívszorító és fájdalmas, számunkra láthatatlan szenvedés⁶ bármelyikéből.

Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy a nehézségek az élet részét képezik, de amikor személyesen éljük meg őket, letaglózva érezhetjük magunkat. Nem szabad megrémülnünk, ám felkészültnek kell lennünk. Péter apostol ezt mondta: „Szeretteim, ne rémüljetek meg attól a tűztől, a mely próbáltatás végett támadt köztetek, mintha valami rémületes dolog történnék veletek”⁷. A boldogság és az öröm szikrázó színű fonalai mellett a megpróbáltatás és a tragédia sötétebb szálai is bele vannak szőve az Atya tervének kelméjébe. Ezen küszködések, habár megpróbálnak minket, gyakorta a legnagyobb tanítóinkká is válnak egyben.⁸

Amikor elmeséljük Hélamán 2060 ifjú harcosának csodálatos történetét, szeretjük ezt a szentírást idézni: „[M]indazonáltal, Isten jósága szerint, és a mi nagy csodálkozásunkra, valamint egész seregünk örömére egyetlen lélek sem volt közöttük, aki elpusztult volna…”.

Ám a mondatnak van folytatása is: „…igen, és egyetlen lélek sem volt közöttük, aki ne kapott volna sok sebet.”⁹ A 2060 mindegyike sok sebet kapott, és hozzájuk hasonlóan az életünk csatája során mi is mindnyájan meg fogunk sérülni, fizikailag, lelkileg vagy akár mindkét módon.

Jézus Krisztis a mi irgalmas szamaritánusunk

Soha ne adjátok fel! Bármilyen mélyek is legyenek lelketek sebei, bárhol, bármikor vagy bármilyen módon is szerzitek őket, akármilyen hosszú vagy rövid ideig tart is, amíg elmúlnak, nem vagytok arra ítélve, hogy elvesszetek lelkileg! Arra vagytok hivatva, hogy lelkileg túléljetek, és hogy kivirágozzatok az Istenbe vetett hitetekben és bizalmatokban.

Isten nem azért teremtette a lelkünket, hogy tőle függetlenül létezzünk. Urunk és Szabadítónk, Jézus Krisztus, az Ő engesztelésének felbecsülhetetlen ajándékán keresztül nem csupán megment minket a haláltól, és a bűnbánat által bocsánatot kínál a bűneinkre, hanem arra is készen áll, hogy megmentsen minket megsebzett lelkünk gyötrelmeitől és fájdalmaitól.¹⁰

A Szabadító a mi irgalmas szamaritánusunk¹¹, aki azért küldetett, hogy „a töredelmes szívűeket meggyógyítsa…”¹². Ő megáll mellettünk, amikor mindenki más továbbsétál. Könyörületében gyógyító balzsammal bekeni, majd bekötözi sebeinket. A karjában hordoz minket. Gondoskodik rólunk. Hív minket: „[Jöjjetek] hozzám…, és én meg fog[lak] gyógyítani [benneteket]”¹³.

„És [Jézus] mindenféle fájdalmat és megpróbáltatást és kísértést szenved… el; …hogy magára [vehesse] népének fájdalmait és betegségeit…; [magára véve] a gyengeségei[n]ket, [hisz telve van] irgalommal”¹⁴.

Jöjj, ó vigasztalan, bármerre légy is;
Irgalomra találsz, borulj térdre.
Akármily sebzett légy, bármi nyomja szíved,
Nincs oly földi gyász, mit menny nem gyógyít.15

Rendkívüli szenvedésének egy pillanatában az Úr így szólt Joseph prófétához: „[M]indezen dolgok tapasztalatot adnak neked, és a javadra válnak majd”¹⁶. De mégis miként válhatnak javunkra fájdalmas sebeink? A földi megpróbáltatások tűzpróbája során türelemmel haladjatok előre, és a Szabadító gyógyító hatalma világosságot, megértést, békességet és reményt fog hozni nektek.¹⁷

Soha ne adjátok fel!

Imádkozzatok teljes szívetekből! Erősítsétek meg a hiteteket Jézus Krisztusban, az Ő valóságában és kegyelmében! Kapaszkodjatok szavaiba: „Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el.”¹⁸

Ne feledjétek: a bűnbánat erőteljes lelki gyógyír!¹⁹ Tartsátok be a parancsolatokat és legyetek érdemesek a Vigasztalóra, emlékezve rá, hogy a Szabadító megígérte: „Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok.”²⁰

A templom békéje nyugtató balzsam a megsebzett léleknek. Látogassatok el az Úr házába megsebzett szívetekkel és a saját családi neveitekkel, amilyen gyakran csak lehet! A templomban a halandóságunk rövid pillanata vetítődik ki az örökkévalóság széles vásznára.²¹

Tekintsetek vissza, emlékezve arra, hogy bizonyítottátok az érdemességeteket a halandóság előtti állapotban. Isten bátor gyermekei vagytok, és az Ő segítségével győzedelmeskedhettek ezen bukott világ viadalai során. Megtettétek már korábban is, és újra képesek lehettek rá!

Tekintsetek előre! A gondjaitok és a szenvedéseitek nagyon is valóságosak, de nem tartanak örökké.²² Sötét éjszakátok egyszer véget ér, mivel a Fiú felemelkedettt, „gyógyulással szárnyaiban”²³.

A Norby házaspár elmondta nekem: „A csalódottság érzése néha meglátogat bennünket, de nem szállásoljuk el hosszabb időre.”²⁴ Pál apostol a következőt mondta: „…nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldöztetünk, de el nem hagyatunk; tiportatunk, de el nem veszünk”²⁵. Talán kimerültek vagytok, de soha ne adjátok fel!²⁶

Még akkor is, amikor ti magatok fájdalmas sebekkel küszködtök, ösztönösen kinyújtjátok karotokat mások felé, bízva a Szabadító ígéretében: „a ki… elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt”²⁷. A megsebzettek, akik bekötözik mások sebeit, Isten angyalai ezen a földön.

Néhány percen belül szeretett prófétánk, Russell M. Nelson elnök szól majd hozzánk. Egy férfi, akinek rendíthetetlen a Jézus Krisztusba vetett hite. Egy férfi, aki békességet és reményt sugároz. Isten szereti őt, ám az ő élete sem mentes a lelki sebektől.

1995-ben lányánál, Emilynél, a várandóssága alatt rákot diagnosztizáltak. A remény és a boldogság napjai követték az egészséges kisbaba megszületését. A rák azonban visszatért, és az ő szeretett Emilyjük csupán két héttel a 37. születésnapját követően elhagyta ezt a földi életet – egy szerető férjet és 5 kicsiny gyermeket hagyva hátra.

Nelson elnök a lánya halálát követő általános konferencián megvallotta: „A gyász könnyei között azt kívántam, bárcsak többet tudtam volna tenni a lányunkért… Ha birtokomban lett volna a feltámadás ereje, kísértést éreztem volna arra, hogy visszahozzam [őt] az életbe. […] [Ám] Jézus Krisztus birtokolja azon kulcsokat, és használni is fogja őket Emily… és minden ember javára az Úr saját idejében.”²⁸

Múlt hónapban, amikor meglátogatta a Puerto Ricó-i szenteket, és visszaemlékezett a tavaly ott pusztító hurrikánra, Nelson elnök szeretettel és együttérzéssel ezt mondta:

„[Mindez] az élet része. Ez az, amiért itt vagyunk. Azért vagyunk itt, hogy testünk lehessen, hogy megmérettessünk és próbára tétessünk. Ezen próbatételek egy része fizikai, egy része lelki, az általatok átélt megpróbáltatások pedig egyaránt fizikaiak és lelkiek.”²⁹

„Nem adtátok fel. [Nagyon] büszkék vagyunk rátok. Ti hithű szentek oly sokat elvesztettetek, de mindezek közepette is ápoltátok az Úr Jézus Krisztusba vetett hiteteket.”³⁰

„Isten parancsolatainak betartása által a legkilátástalanabb körülmények között is örömre lelhetünk.”³¹

Minden könny eltöröltetik

Fivéreim és nővéreim! Megígérem nektek, hogy ha növelitek az Úr Jézus Krisztusba vetett hiteteket, akkor nagyobb erőre és reményre fogtok szert tenni. Hiszen nektek, a hithűeknek, a lelkünk Gyógyítója – az Ő idejében és az Ő módján – minden sebeteket begyógyítja majd.³² Nincs olyan igazságtalanság, üldöztetés, megpróbáltatás, szomorúság, szívfájdalom, szenvedés, nincs olyan seb – legyen bármilyen mély, bármilyen nagy és fájdalmas –, amelyre a Tőle kapott vigasz, béke és tartós remény ne hatna, akinek kitárt karjai és megsebzett kezei fogadnak majd bennünket újra az Ő jelenlétében. Azon a napon – János apostol bizonysága szerint – a hithűek, „a kik jöttek a nagy nyomorúságból”³³, ott állnak majd „fehér ruhákba… öltözve… az Isten királyiszéke előtt”. A Bárány pedig közöttü[n]k lakozik majd, „és Isten eltöröl [a szemeitekről] minden könyet.”³⁴ Ez a nap el fog jönni. Erről teszek bizonyságot Jézus Krisztus nevében, ámen.