Két nagy parancsolat
Meg kell próbálnunk mindkét nagy parancsolatot betartani. Ilyenkor a törvény és a szeretet közötti vékony határvonalon járunk.
Drága nővéreim Jézus Krisztus evangéliumában! Üdvözöllek benneteket, akik az örökkévaló család Isten által kijelölt őrzői vagytok. Russell M. Nelson elnök tanítása szerint „az egyház visszaállítása azért történt, hogy létrejöhessenek, összepecsételtethessenek és örökre felmagasztosulhassanak a családok”1. Ennek a tanításnak fontos hozadékai vannak azok számára, akik leszbikusnak, melegnek, biszexuálisnak vagy transzneműnek, vagyis az LMBT csoporthoz tartozónak tartják magukat.2 Nelson elnök arra is emlékeztetett minket, hogy „nem kell [mindig] egyetértenünk egymással ahhoz, hogy szeressük egymást”3. Ezek a prófétai tanítások fontosak a gyermekek és fiatalok kérdéseit megválaszoló családi beszélgetésekhez. Imádságos lélekkel kértem sugalmazást a mostani beszédemhez, mert ezek az egyház minden családjára közvetlenül vagy közvetve kiható kérdések egyedi módon érintenek titeket.
I.
Azzal kezdem, amit Jézus a két nagy parancsolatként tanított.
„Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.
Ez az első és nagy parancsolat.
A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.”4
Ez azt jelenti, hogy a parancsolat szerint mindenkit szeretnünk kell, mivel Jézusnak az irgalmas szamaritánusról szóló példázata azt tanítja, hogy mindenki a felebarátunk.5 Azonban e második parancsolat betartása iránti buzgóságunknak nem szabad elfeledtetnie velünk az elsőt, hogy szeressük Istent teljes szívünkből, teljes lelkünkből és teljes elménkből. Ezt a szeretetet az Ő parancsolatainak betartása által mutatjuk ki.6 Isten azért követeli meg tőlünk az Ő parancsolatainak betartását, mert csak ezen engedelmesség által – amelyhez a bűnbánat is hozzá tartozik – térhetünk vissza, hogy az Ő jelenlétében éljünk és olyan tökéletessé váljunk, amilyen Ő.
Az egyház fiatal felnőttjeihez intézett nemrég elhangzott beszédében Russell M. Nelson elnök szólt arról, amit az „Isten szeretete és az Ő törvényei közötti erős kapcsolat[nak]” nevezett.7 A magukat az LMBT csoportba tartozónak vallókkal kapcsolatos kérdésekre leginkább Istennek a házasságra vonatkozó törvénye, valamint az ahhoz tartozó nemi erkölcsösség törvénye vonatkoznak. Mindkettő alapvető Mennyei Atyánknak az Ő gyermekei szabadítására vonatkozó tervében. Nelson elnök tanítása szerint „Isten törvényeit kizárólag az Ő irántunk érzett végtelen szeretete és arra irányuló vágya motiválja, hogy azzá váljunk, akik csak lehetünk”8.
Nelson elnök ezt tanította: „Számos ország… törvényessé tette az azonos neműek házasságát. Az egyház tagjaiként tiszteletben tartjuk az ország törvényeit…, a polgári házasságot is ide értve. Az igazság azonban az, hogy kezdetben …a házasságot Isten rendelte el. És mind a mai napig Ő úgy határozza azt meg, hogy egy férfi és egy nő között áll fenn. Isten nem változtatta meg azt, ahogyan Ő a házasságot meghatározza.”
Nelson elnök így folytatta: „Isten a nemi erkölcsösségre vonatkozó törvényét sem változtatta meg. A templomba történő belépés feltételei nem változtak.”9
Nelson elnök mindannyiunkat emlékeztetett arra, miszerint „megbízatásunk apostolokként az, hogy semmi mást ne tanítsunk, csak az igazságot. Ez a megbízatás nem ad [az apostoloknak] felhatalmazást az isteni törvény megváltoztatására.”10 Az egyház vezetőinek tehát, nővéreim, mindig tanítaniuk kell a férfi és a nő közötti házasság különleges fontosságáról, valamint a nemi erkölcsösség ehhez kapcsolódó törvényéről.
II.
Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza munkája végső soron Isten gyermekeinek a celesztiális királyságra, különösen pedig annak legmagasabb dicsőségére, a felmagasztosulásra, avagy az örök életre történő felkészítésével foglalkozik. Ez a legfőbb rendeltetés kizárólag az örökkévalóságra szóló házasságon keresztül érhető el.11 Az örök élethez hozzá tartozik a férfi és a nő együttesében rejlő teremtő erő12 – melyet a mai kinyilatkoztatás úgy ír le, hogy „magjaik… folytatása… örökkön örökké”13.
A fiatal felnőttekhez szóló beszédében Nelson elnök ezt tanította: „Isten törvényeinek betartása biztonságban tart majd benneteket, miközben a felmagasztosulás végső célja felé haladtok14.” Ez pedig az Istenhez hasonlóvá válás, Mennyei Szüleink felmagasztalt életével és isteni lehetőségeivel. Ezt a rendeltetést kívánjuk mindenkinek, akit szeretünk. Szeretetből adódóan nem engedhetjük, hogy a szeretetünk felülírja a parancsolatokat, valamint Isten tervét és munkáját, melyről tudjuk, hogy a legnagyobb boldogságot biztosítja majd a szeretteinknek.
Sokan vannak azonban a szeretteink között – némelyikük a visszaállított evangélium birtokában –, akik nem hisznek Istennek a házasságra és a nemi erkölcsösség törvényére vonatkozó parancsolataiban, illetve úgy döntenek, hogy nem követik ezeket. Mi a helyzet velük?
Isten tana rávilágít, miszerint mi mindannyian az Ő gyermekei vagyunk, és Ő azért teremtett minket, hogy örömünk legyen.15 Napjaink kinyilatkoztatása azt tanítja, hogy Isten biztosított számunkra egy tervet a halandó tapasztalatainkra vonatkozóan, melynek értelmében mindannyian választhatjuk az engedelmességet, mellyel az Ő legfőbb áldásaira törekszünk, vagy hozhatunk olyan döntéseket, amelyek az egyik kevésbé dicsőséges királyságba vezetnek.16 Istennek az Ő gyermekei iránti hatalmas szeretete miatt ezek az alacsonyabb királyságok is sokkal csodálatosabbak annál, amit a halandók fel tudnak fogni.17 Mindezt Jézus Krisztus engesztelése teszi lehetővé, „Aki dicsőíti az Atyát, és kezének minden alkotását megszabadítja”18.
III.
Az első parancsolatról szóltam, de mi a helyzet a másodikkal? Hogyan tartjuk be a felebarátaink szeretetére vonatkozó törvényt? Igyekszünk meggyőzni a tagjainkat arról, hogy a leszbikus, meleg, biszexuális vagy transznemű tanítások követőit és tetteiket azzal a szeretettel kell kezelni, melyről a Szabadító megparancsolja nekünk, hogy minden felebarátunk iránt tanúsítsunk. Tehát amikor az azonos neműek házassága törvényessé vált, az Első Elnökség és Tizenkettek Kvóruma kijelentette: „Jézus Krisztus evangéliuma azt tanítja nekünk, hogy szeressünk minden embert, és legyünk velük kedvesek és udvariasak – még akkor is, ha nem értünk velük egyet. Határozottan megerősítjük, hogy nem lehet tiszteletlenül bánni azokkal, akik élnek az azonos neműek házasságát engedélyező törvények és bírósági határozatok nyújtotta lehetőségekkel.”19
Továbbá soha nem szabad üldöznünk azokat, akik nem osztják a hitelveinket és az elkötelezettségünket.20 Sajnos az ilyesmivel szembesülő egyének közül néhányan továbbra is kitaszítva és elutasítva érzik magukat a családjaink, az egyházközségeink és a cövekeink némely tagja és vezetője részéről. Mindannyiunknak arra kell törekednünk, hogy kedvesebbek és udvariasabbak legyünk.
IV.
Általunk nem értett okokból a halandó tapasztalataink során más-más kihívásaink vannak. Azt viszont tudjuk, hogy Isten mindannyiunknak segíteni fog legyőzni ezeket a kihívásokat, ha őszintén keressük az Ő segítségét. Miután megszenvedtünk a nekünk tanított törvények megszegéséért, és bűnbánatot tartottunk, mindannyian a dicsőség egy királyságába vagyunk hivatottak. A végső, az utolsó ítéletet az Úr hozza majd meg, kizárólag Ő rendelkezik a mindannyiunk megítéléséhez szükséges tudással, bölcsességgel és kegyelemmel.
Közben pedig meg kell próbálnunk mindkét nagy parancsolatot betartani. Ilyenkor a törvény és a szeretet közötti vékony határvonalon járunk – betartva a parancsolatokat és a szövetség ösvényén járva, közben pedig szeretve a felebarátainkat. Isteni sugalmazásra kell törekednünk ahhoz, hogy tudjuk, mit támogassunk és minek szegüljünk ellen, illetve hogyan szeressünk és hallgassunk meg másokat tiszteletteljesen úgy, hogy közben tanítunk. Arra van szükség, hogy ne egyezkedjünk a parancsolatokat illetően, azonban teljes mértékű megértést és szeretetet tanúsítsunk. Azokra a gyermekekre is tekintettel kell lennünk, akik bizonytalanok a szexuális irányultságukat illetően; azonban még nem kellene felcímkézni ezt, mert a legtöbb gyermek esetében az ilyesfajta bizonytalanság idővel jelentősen lecsökken.21 Szembe kell szállnunk a szövetség ösvényéről letérítők toborzásával, és nem támogathatunk senkit, aki elvezeti az embereket az Úrtól. Mindeközben tartsuk szem előtt, hogy Isten reményt, végső soron pedig örömöt és áldásokat ígér azoknak, akik betartják a parancsolatait.
V.
Az anyák, az apák, és mindannyiunk felelőssége az, hogy mindkét nagy parancsolatot tanítsuk. Ami a nőket illeti az egyházban, Spencer W. Kimball elnök így írta le ezt a kötelességet e nagyszerű próféciában: „Az egyház utolsó napokban bekövetkező nagy növekedésének java részét az idézi majd elő, hogy a világon élő sok jóságos nő… tömegesen vonzódik majd az egyházhoz. Ez pedig annak függvényében fog történni, hogy az egyház nőtagjai milyen mértékben tanúsítanak igazlelkűséget és kifejezőkészséget az életükben, valamint hogy mennyire tűnnek majd különlegesnek és másnak… a világban élő nőkhöz képest… Így történik az, hogy az egyház női példamutatói jelentős erőt képviselnek az egyház mind számbeli, mind pedig lelki növekedésében az utolsó napokban.”22
E próféciáról beszélve Russell M. Nelson elnök kijelentette, hogy „a nap, amelyet Kimball elnök előre látott, ma van! Ti vagytok azok a nők, akiket előre látott!”23 Mi, akik 40 évvel ezelőtt hallottuk ezt a próféciát, nem is nagyon fogtuk fel, hogy azok között, akiket ennek az egyháznak a nőtagjai megmenthetnek, a saját drága barátaik és családtagjaik is ott lehetnek, akiket jelenleg a világi prioritások és ördögi torzítások befolyásolnak. Azért imádkozom, és azzal áldalak meg benneteket, hogy e próféciát betöltve tanítsatok és cselekedjetek, Jézus Krisztus nevében, ámen.